🖤Andi🖤

Krisz hazakísért, otthon letettem a holmim. Krisz is ezalatt hazasietett. Amikor kiléptem az ajtón meglepődve vettem észre, hogy egy motor mellett áll.

-Nem is mondtad, hogy van motorod.-mosolyogtam rá.

-Pedig van. Gyere, ülj fel.-felült a motorra, én pedig mögé.

-Hova megyünk?-kérdeztem, miközben elvettem a felém nyújtott sisakot.

-Meglepetés.-hallottam halkan a hangját.

-Nem szeretem a meglepetéseket.-nyafogtam.

-Ezt szeretni fogod.-hát, nagyon biztos magában.

Beindította a motort, én pedig átkaroltam a derekát. Hogy is mondják? Ja, igen! Felébredtek a gyomromban a pillangók, és verdesni kezdtek.

10 perc után egy dombon álltunk meg.

-Miért vagyunk itt?-néztem értetlenül Kriszre.

-Csak figyelj.-mondta, és elfordított.

-Ez gyönyörű.-ámultam a naplemente látványán.

Az eget narancs, rózsaszín, piros és kék színek öntötték el. Olyan volt, mintha vízfestéket kentek volna az égre, majd leöntötték volna vízzel.

-Igen. Sokszor, amikor gondolkozni akartam vagy magamban akartam lenni, mindig idejöttem.-nézte ő is az eget.

-Ez valami bevált szöveg?-néztem rá.

-Ezt hogy érted?-nézett mélyen a szemembe.

-Hát, hogy minden lánynak akit ide hozol ezeket mondod. Vagy rosszul gondolom?

-Rosszul bizony. Rajtad kívül csak a húgomat hoztam ide. Amikor még.... Amikor még velem volt.-szegezte tekintetét a földre.

-Hogy érted, hogy amikor még veled volt?-értetlenkedtem.

-3 éve, az anyám és a húgom elmentek vásárolni. Elvitték a kocsit. Egy részeg sofőr az egyik kereszteződésben.... A kereszteződésben belecsapódott anyáék kocsijába. Anya és a húgom, Zsófi. Meg... Meghaltak a balesetben. Anya 33, Zsófi pedig csupán 10 éves volt. Azóta az apámmal ketten élünk abban a házban, ahol korábban négyen.-a végén lehunyta a szemét és sóhajtott egyet.

-Krisz. Ne haragudj. Ha tudtam volna.... Nem kérdezek rá. Sajnálom.-sütöttem le a szemem.

-Semmi baj Andi, nem tehetsz róla.-rám nézett, és elmosolyodott. -Na gyere ide.-tárta szét a karját. Én pedig szorosan belebújtam az ölelésébe.

Éreztem a mámorító parfüm, dezodor, és..... Cigaretta? Ezek az illatok keveredtek Krisz ruháján.

-Krisz.-bújtam ki az ölelésből. -Te cigizel?

-Igen.-sütötte le a szemét. -De, te ezt honnan tudod?

-Éreztem rajtad a szagát.-mosolyodtam el.

-Remélem ettől még nem fogsz visszataszítónak tartani, vagy távol maradni tőlem.-túrt idegesen a hajába.
-Ne aggódj, nem fogok se megfutamodni, se ellenszenvesnek tartani téged.-néztem rá mosolyogva.
-Köszönöm.-suttogta. -Gyere menjünk. Haza viszlek.-elindult a motorhoz, mert idő közben távolabb kerültünk.

Felültem mögé, felvettem a sisakot és visszaindultunk. Mikor hozzám értünk, ő is leszállt. Eltette a kapott sisakomat, majd egy sziával és egy a hajamba nyomott puszival elköszönt. Felült a motorra és elhajtott.

Bementem a házba, ettem, elvégeztem az esti rutinomat és mentem aludni.

Az ágyban fekve valamilyen megmagyarázhatatlan dolgot éreztem. Bizsergés, hevesen dobogó szív, és egy illat az orromba férkőzve.