🖤Andi🖤

*Másnap reggel*

-Mi ez a hang? Ajh a fejem. Basszus, kedd van. - így ébredtem reggel hatkor.
Fog- és arcmosás, öltözködés, reggeli eltétele.

Felvettem a bakancsom és táskával a hátamon indultam ki az ajtón. Szerencsére még elég jó idő van. Zenét hallgatva közeledtem az iskolához.

Amikor beléptem az ajtón, nem várt megleletés fogadott. Az osztályom lánytagjai az aulában voltak. Mind egytől-egyig. Amikor megláttak mind odajött hozzám. Olyan sebesen közlekedtek, hogy azt hittem nekem akarnak rontani.

Gyors jellemzés:
Lara-tipikus nagymenő, picsanadrág melltartó méregű haspólóval.
Abigél-Lara 2.0 Igen pontosan ezért nincsenek barátnőim
Elizabet -diktátor típus. Minden tekintetben. Terrorban tartja a diákokat, akinek nincsenek olyan "menő rucijai" mint neki azt kegyetlenül megalázza.
Bella-a kurvák kurvája. És ezt teljesen komolyan mondom. A "menő" fiúk közül meg merem kockáztatni, hogy mindegyikük végigment már rajta.

Hol is tartottam? Ja, igen! Mind odavágtattak hozzám és ki nem találjátok. Mind egyszerre kezdett el beszélni. Mivel a négy liba folyamatosan egymás szavába vágott, így csak foszlányokat értettem. Hallottam olyat hogy: "helyes pasi" "kapitány" "tuti hogy az ujjam köré csavarom" "bármi áron megszerzem magamnak".
Óó! Már rájöttem, hiszen ezek Kriszről beszélnek! Bár szerintem semmi esélyük. Tuti, hogy van barátnője. Egy olyan srácnak mint ő biztos valami topmodell csaja van. Álljon csak meg a menet! Én most? Féltékeny vagyok? Nem az nem lehet. Nem nem nem! Nyugi Andi. Nyugi. Huhh. Már kezdtem megijedni.

-Lehetne, hogy egyszerre csak egy beszéljen?-néztem unottan a csordára.

-Ismered azt a rohadt helyes pasit aki a jégpályáról ment ki a tegnap?-kezdte Abi.

-Pontosan kire gondolsz?-néztem rá tetettet értetlenséggel.

-Hát a hokicsapat kapitánya.-nyávogta ezúttal Liz.

-Ja hogy ő!-"világosodtam" meg.

-Igen ő.-megszólalt a harmadik is a drága Lara.

-Mi van vele?-kérdeztem értetlenül.

-Ahhj, ne legyél már ilyen értetlen!-rivallt rám ezúttal Bella. -Fel akarom szedni.-mondta ki határozottan.

-Vagyis?-kérdeztem megint vissza. Szeretem idegesíteni, na.

Bella közelebb jött és a fülemhez hajolt.
-Minden tekintetben a magaménak akarom tudni drága Andikám.-suttogta.
Mögötte a csatlósai pedig bőszen bólogattak. - Hoppá, nem! Mind a négyen. - nagy vigyor terült szét az arcán.

-Nekem ahhoz semmi közöm, és nem is érdekel, hogy ti mit csináltok. Azt viszont nem mondom meg, hogy, hogy hívják a srácot.-vigyorogtam rá Bellára.

Ő csak dühösen nézett rám, májd a csatlósai között áttörve elviharzott. Én csak unottan néztem utána, majd megindultam a terem felé. Matekkal kezdek. Szuper. Beültem a terembe és vártam hogy bejöjjön a tanár.

...

Már a 7. órán ülök ami nem más, mint történelem. Nah ez az a tárgy amihez egy cseppet konyítok, ezzel szemben rühellem.

A tanár éppen a görögökről magyaráz. Bocs görögök, de gyűlöllek titeket.
Brrrr!

A csengő szinte kettéhasította a levegőt.
Komótosan összepakoltam, majd elindultam haza. Egész hamar hazaértem. Táska le, tornacucc fel. Ma kivételesen nem kori hanem balett/torna van. Mind a kettőt szeretem és szerencsére nehézséget sem okoz semelyik. Megindultam a villamos felé. Szokás szerint kb. egy fél óra múlva meg is érkeztem a tornacsarnokhoz legközelebbi megállóba. Innen már csak 10 perc séta és ott vagyok. Még két sarok... Már csak egy és... Itt vagyok. Egyenesen az öltözőbe mentem. Odabent találtam a tornászokat.

-Sziasztok.-köszöntem rájuk.

-Szia, hali, cső, szio Andi.-ilyen köszönéseket kaptam vissza.

Leültem egy üres padra és gyorsan átvettem a ruhám. Besiettem a tornaterembe. Éppen csak elkezdtem futni bemelegítésnek, amikor Réka megérkezett.

-Szia angyal!-kiáltott. Mivel én még mindig futottam.

-Szia Réka.-álltam meg amikor elé értem.

-Ne nagyon fullaszd ki magad.-mosolygott rám.

-Miért mit csinálunk?-néztem rá kérdőn.

-A kedvencedet. Gerenda.-nézett még mindig mosolyogva.

-De jó!-vigyorodtam el.

-Kezdésnek nyújtás - adta ki a feladatot Réka.

-Nagyon szép! A következő...
És ez így ment 2 órán keresztül.
-Rendben, látom fáradt vagy. Menj, mára végeztünk.-mosolygott rám Réka.
-Huu köszi. Úgy érzem menten szétmegy a karom.-panaszkodtam.

Fáradtan huppantam le a padra átöltözni. Mikor hazaértem és benyomtam a netet, észrevettem, hogy Réka egy új képet tett ki instára.

bd.reka:

@black_angel az én kis tornászom.

Bellus'queen: 😂 Ííí kitöri a nyakát!

ItsAbi: A gerincgörbülése lesz🤣

black_angel: Azt úgy mondják hogy gerincferdülés. @ItsAbi

kincses'r: Ügyes vagy kicsi lány!

black_angel: Köszi @kincses'r

krisz_brs: Azta! Nem csak a jégen, de a tornaszereken is elképesztően ügyes vagy!😲🖤

black_angel: Köszi @krisz_brs😊! De miért pont fekete szívet kaptam?

krisz_brs: Úgy hallottam szereted a feketét. Nem jól tudom?

black_angel: De, jól tudod😄.

További hozzászólások megtekintése.

Nem tudom hogy miért, de jó érzéssel töltött meg az, hogy Krisz írt a kép alá. Valamiért boldog vagyok tőle. Attól meg, hogy azt mondta "elképesztően ügyes vagyok" úgy érzem az égen szárnyalok.

*csip*

Ez a telefonom volt. Facebook és Instagram értesítés. Krisztián Boros ismerősnek jelölt. krisz_brs elkezdett követni téged.

Vigyorogva nyomtam mindkét helyen a visszaigazolásra/követésre.

Este már csak vacsoráztam, fürödtem és aludtam. Nagy mosollyal az arcomon aludtam el. Boldog vagyok. Nagyon boldog vagyok.