🖤Andi🖤

*November 4. hétfő*

Egy újabb "csodas" nap. Egy újabb nap a szivatásomra.

Reggel álmosan kikálszálódtam az ágyból, és csiga tempóban elkészültem. Felvettem a napi táplálekot, és elindultam a pokolba.

Minden a legnagyobb rendben volt, egészen az ebédszünetig. Ugyanis nem várt fordulat következett be. Itt van Krisz! De mégis hogy a jó büdös francba kerül ide? Nem is ide jár! Mi a szar?! Próbáltam láthatatlan maradni, de észrevett.

-Andi. - jött oda hozzám.

-Hogy kerülsz ide? - kérdeztem köszönés nélkül. -Egyáltalán hogy engedtek be?

-Az most nem fontos. Azért jöttem, hogy megkérdezzem miért szakítottad meg velem a kapcsolatot. - mondta ki kerek perec.

-Miért? Hogy miért?! - kérdeztem hisztérikusan. -Azért, mert a verseny napján azzal a ribanccal csókolóztál azért!

-És az téged miért érint? Mi bajod vele? - flegmáskodott.

-Te csak ne beszélj így velem! Azok után, hogy annyi mindent csináltunk együtt. Hogy mindenhova közösen mentünk. Még van bőr a képeden idejönni azért, hogy megkérdezd mi bajom. Amikor minden olyan jó volt. Végre boldog voltam. Erre tessék! Az élet újabb pofont ad. Hát köszönöm szépen, de nem kérek többet belőle! Nem akarlak többet látni. Szia. - hagytam ott a kirohanásom után.

A tanterembe visszaérve bedugtam a fülesem, és becsengetésig a depis zenékkel tömött lejátszási listát hallgattam.

Matek. Jee! Baszódjon meg aki kitalálta, hogy matekot kelljen tanulnom. Áhh, hagyjuk... Túléltem még egy tanórát, és húzhattam haza.

Otthon összekaptam a holmim, és már mehettem is az edzésre. Új koreót készítünk. Ez is hasonló lesz. A szokásos 30 perc utazás után átöltöztem, és már mentem is a jégre.

Passenger - Let her go

Illik a hangulatomhoz. Rékával hozzákezdtünk kitalálni az elemeket, és egymáshoz illeszteni őket. Már a fele megvolt, amikor Robit láttam bejönni.

-Szia Robi. - pacsiztam le vele.

-Szevasz csajszi.

-Szia, mi járatban? - ért oda hozzánk Réka is.

-Csá Réka, csak úgy jöttem. Gondoltam megnézem, hogy hogy haladtok. - vonta meg a vállát.

-Oké, Andi folytatjuk? - nézett először Robira, majd rám Réka.

-Még szép! - vágtam rá, és visszaindultam.

Miután végeztünk visszamentem Robihoz.

-Nézd csak. - tolta az arcomba a mobilját. Egy kép volt előttem. Amin én voltam, az egyik figura gyakorlása közben. -Mit gondolsz?

-Instára való. - bólogattam.

kincses'r

kincses'r: Angyal a jégen. @black_angel

Kommentek:
bd.reka: Az én tanítványom.😊
kincses'r: Meg az enyém!
black_angel: Nyugi, mindkettőtök tanítványa vagyok.🖤

További hozzászólások megtekintése.

Befejeztük az edzést, én pedig hazaindultam volna, ha Robi nem állít meg.

-Andi! Várj egy kicsit! - kiáltott utánam.

-Mondjad. - nézek vissza rá.

-Elfelejtettem mondani, hogy kapsz magad mellé egy párt. - mosolyodott el.

-Hogy érted hogy egy párt? - néztem rá értetlenül.

-Annál a koreográfiánál amit most tanultok, pont ott hagytátok abba, ahol be fog lépni melléd egy fiú. - magyarázta.

-Hát ez... Szuper. - mondtam unottan.-Legalább valaki normális? - kérdeztem reménykedve.

-Pénteken megtudod. - vigyorgott rám.

-Rendben, szia Robi. - köszöntem el tőle.

-Szia Andi.

Hazaérkezésem után, csak az járt a fejemben, hogy valaki olyat kapjak páromnak, aki viszonylag normális. Nincs egója, nem perverz. Csak egy normális személyt kérek.