🖤Andi🖤

Megkerestük a balféket (értsd: Kriszt) és haza indultunk.

-Mondd nagylány, mi a baj? - érdeklődőtt Réka kedvesen.

Fáradtam sóhajtottam egyet, majd belekezdtem.
-Amikor visszamentem hozzátok. Krisz szembe jött velem. De a tömeg közé vette az irányt. Miután beszéltem veletek, volt egy olyan érzésem, hogy valami nincs rendben. Megfordultam, és megláttam ahogy Krisz Lillával csókolózik. - néztem rá meggyötören.

-Ó jaj! Figyelj, délután átmegyek, és mindent részletesen megbeszélünk. Rendben?

-Rendben. - bólintottam.

Az út további részében már nem beszéltünk. Én zenét hallgattam, Réka meg valamit olvasott a telefonján. Robi először minket tett ki.

-Egy óra múlva jövök. - ölelt meg Réka mielőtt kiszálltam a kocsiból.

-Oké. Szia. - köszöntem el tőle, majd bementem a házba.

Amíg ide nem ért Réka, addig csupán annyit csináltam, hogy fülhallgatóval a fülemben ültem az ágyamon és néztem ki a fejemből.

Miért mindig velem történnek ilyenek? Miért van az, hogy egyetlen egyszer vagyok szerelmes életemben, és a sors még ezt is tönkreteszi.
Miért nem szerethetek szabadon?

Magányos maradok egész életemben?
A szüleimen, Rékán és Robin kívül soha senki nem lesz az életemben?
Ötven macskával fogok megöregedni?
Felnőttként rám mutatva azt fogják mondani a szülők a gyerekeiknek, hogy nézd kislányom/kisfiam, ez a néni hiába volt szerelmes nem lett családja, te olyat válassz magad mellé aki viszont szeret.

Csengettek. Ez biztosan Réka. Leszaladtam a lépcsőn, hogy ajtót nyissak. Kitártam az ajtót és egy öleléssel üdvözöltem őt.

-Szia. - engedem el.

-Szia angyal. - simítja meg az arcom.

-Mesélj! Mi van veletek pontosan?

-Gyere. A szobámban elmondom. - indultam fel a lépcsőn, Réka pedig utánam.

Felérve én az ágyra ültem, ő pedig az íróasztal előtti széken foglalt helyet.

-Nos, nem tudom hogyan mondhatnám. Nem értem mostanában az érzéseimet. - néztem rá.

-Akkor majd én kérdezek. - bólintott.

-Mit érzel amikor a közelében vagy?

-A gyomrom vagy liftezik, vagy úgy érzem, mintha pillangók csapkodnának benne. A puzosom az egekben, az agyam kikapcsol. A szemében el tudok veszni. Ahol megérint, ott perzsel a bőröm. A ruhája illatától forog velem a világ. Persze jó értelemben.

-Hű kislány! Tudom mi van veled. És szerintem ez csodás dolog a te szemszögedből. Viszont az amit az a balfék csinált az elfogadhatatlan. - mérgelődött. -Eddig úgy láttam, hogy kölcsönösen vonzódtok egymáshoz. Viszont amit a verseny után csinált.... Kitekerem a nyakát. - morgott továbbra is.

Még egy darabig beszélgettünk, majd 6 óra körül kikísértem.

-Jó légy. Kitartást. - ölelt meg

-Rendben. Próbálkozni fogok. - engedtem el.

Beszállt a kocsijába, és elhajtott. Visszamentem a házba, vacsoráztam, zuhanyoztam, majd lefeküdtem.

Nem jött álom a szememre. Hiába voltam fáradt. Órákig csak forgolódtam. Valamikor hajnali 5-kor aludtam el. 7-kor pedig kelhettem fel.