🖤Andi🖤

*Október 19. szombat*

A verseny napja. Nagyon izgulok.

Reggel nyolckor indultunk. Robinak van egy 6 személyes kocsija, abba pont befértünk. Robi volt a sofőr, mellette ült Réka. Mögöttük a szüleim. Igen, ők is jönnek velünk. A legvégén pedig én és Krisz. Igen, Krisz is elkísér minket. Kb. fél óra alatt odaértünk a helyszínre. Én rögtön mentem átöltözni. Levettem a cipőm, és gyosan nyújtottam egy kicsit. Át vettem a ruhám, korcsolya fel, és indulás.

A palánk mellett állva néztem a többi versenyzőt. Ügyesek. Nagyon is. Réka odajött hozzám, és bíztatni kezdett.

-Ügyes leszel, mindenkit le fogsz pipálni. - mosolygott rám.

-Nem hiszem. Olyan ügyesek. Én nem vagyok ilyen profi. - néztem rá bágyadtan.

-Andi! Ne merészelj ilyeneket mondani. Csodás vagy. Nálad tehetségesebb lányt életemben nem láttam. Nézd meg őket, idősebbek tőled. Mégsem csinálják úgy ahogy te. És tudod miért van ez? Mert neked benne van a lelked. Látszik rajtad, hogy szereted azt, amit csinász. Szíved, lelked benne van egy-egy koreográfiában. - sorolta, engem bátorítva.

Én csak csodálkozva néztem rá.

-Tényleg így gondolod? - néztem rá nagy szemekkel.

-Teljes mértékben. - bólintott.

-Igaza van Rékának. Elképesztően ügyes vagy. - jött oda hozzánk Krisz. Én erre csak egy mosollyal reagáltam.

Már lement minden előttem lévő korosztály. Nincs visszaút.
¤ Kósa Lara
¤ Pálinkás Zsófia
¤ Lovas Lilla
¤ Katona Szófia
¤ Lukács Stefánia
¤ Kelemen Petra
¤ Majoros Kriszta

Mind nagyon ügyesek. Ez a 15-18 éves korosztály. Én pedig a legutolsó induló vagyok. Végig néztem mind a hét produkciót. Figyeltem minden apró részletre, és be kell valljam, hogy borzalmasan tehetségesek. Mindegyikük jobban teljesített, mint én fogok.

*Nagy Andrea - Budapest, Buda A Jégen Sportegyesület*

-Itt a te időd! - mosolygott rám Réka.

-Hajrá csajszi! - bátorított Robi.

-Sikerülni fog. - suttogta a fülembe Krisz, miközben szorosan megölelt.

Elengedett, rámosolyogtam és elindultam a jégre. Szokásosan ment minden. Mentem pár próbakört, majd beálltam a kezdőállásba. A zene elindult, én pedig elkezdtem azt a koreot, amiben látom az érzelmeimet. A magányomat, a tehetetlenségemet, a fájdalmat, a kitaszítottságot. Mindent. Az utolsó ugrás után lassan megálltam. Gyors pulzussal néztem fel a lelátóra, majd a palánk mellett álló társaságra. Anya, apa, Réka, Robi és Krisz. Mégegyszer bemondták a nevem, és az adatokat, majd lementem a pályáról. Levettem a korim, és futottam az engem várókhoz. Először anyát öleltem meg, majd apát, Réka, Robi, és a végére direkt Kriszt hagytam.

-Sikerült. - suttogtam szorosan ölelve őt.

-Megcsináltad. - viszonozta az ölelést.

-Jól van fiatalok! Elég lesz. Mindjárt kezdik az eredményhirdetést. - zavart szét minket Robi. Mi pedig nevetve engedtük el egymást.

*15-18 éves korosztály következik*
-8. hely Katona Szófia
-7. hely Kósa Lara
-6. hely Majoros Kriszta
-5. hely Lukács Stefánia
-4. hely Pálinkás Zsófia
-3. hely Kelemen Petra
-2. hely Lovas Lilla
-És az első helyen! Nagy Andrea!

Átvettem az érmem, visszafelé menet szembe jött velem Krisz. Miért van itt? Nem vett észre, befordult a tömegbe. Nem foglalkoztam vele, mentem vissza a többiekhez. Mindenkit végigöleltem, mikor Robihoz és Rékához értem mindkettejüket megkérdeztem.

-Nem tudjátok, hogy Krisz hova ment? - suttogtam a fülükbe.

-Hogy érted, hogy hova? - nézett rám csodálkozva Robi. -Nekünk azt mondta, jogy eléd megy.

-Hát, elém biztosan nem. Amikor visszafelé jöttem szembe mentem vele, de ő befordult a tömegbe. - magyaráztam

-Furcsa egy kölyök. - ingatta a fejét Réka.

Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha valami olyan történne a hátam mögött, amit jobb lenne, ha nem látnék. Én hülye nem hallgattam a megérzéseimre. Megfordultam, de amit láttam... Remétem csak álmodom. Krisz... A 2. helyen végzett Lillával..... Csókolózott! Éreztem, hogy az arcom falfehér lesz, kis hílyán elájultam.

-Hé, Andi! Mi a baj? Úgy látom nem vagy valami jól. - fordított magával szembe Robi.

-Hát, nem vagyok a toppon. - nevettem fel kínomban.

-Mi a baj?

-Hagyjuk. Nem fontos. Lehetne, hogy haza megyünk? - néztem rá kérlelően.

-Persze, ha ezt szeretnéd akkor menjünk. - biccentett.

-Ó és még valami, nagy gond lenne, ha Réka mellém ülne? Szeretnék beszélni vele.

-Dehogy gond. Csajos dolog? - kérdezte mosolyogva.

-Ühüm.