Hányni van kedvem.. ettől a leves látványától.. ettől a hülyétől.. az anyámtól.. a helyezetemtől... és az egész életemtől!

Megfogtam az arcomat, majd mély lélegzetekkel próbáltam lenyugtatni magam.
Fáj mindenem.. haza akarok menni és egyedül akarok lenni.. hagyjon engem mindenki békén..

Könnyeim ismét utat törtek maguknak.. rengeteget sírok.

Lassan eldőltem a hideg talajon, majd néztem ki a fejemből. Hogy baszódhatott így el minden?
Próbáltam mérlegelni magamban a helyzetem súlyosságát. Egyszerűen nem tudom elhinni.
Az életem, melyről azt hittem tökéletes, nyugodt, magányos és közel sem fájdalmas, egy pillanat alatt kettétört, s a darabjait egy húsdaráló darálta porrá..

Más mit tenne a helyembe? Miért érzem a félelem, s az iszonyatos fizikai és lelki fájdalom mellett mégis nyugodtnak magam? Miért nem utálom Őt?

Túl sok a kérdés..
kezeimet lassan a magasba emeltem, majd végignéztem rajtuk. A halovány, szinte kísértetiesen hófehér bőrömön néhol véraláfutások és kék-lila foltok díszelegtek.
Fázok..
Belesimítottam hófehér csapzott hajamba, majd ujjaimmal végigtapintottam arcomat. Az odaszáradt vértől érdes arcom, s Könnyeimtől felduzzadt valószínűleg vörös szemeim gondolatától a hideg futkosott a hátamon..
Utálok koszos lenni. Utálok csúnya lenni..
Utálok albínó lenni.. talán ha normálisnak születek, akkor normális életem lehetne?

Csontos karommal végigsimítottam mellkasomon. Bordáimat tisztán éreztem. Anyám sose engedte, hogy sokat egyek. Sose engedte, hogy a többi gyerekkel játszak, nem voltak barátaim. Részben az albínóságom miatt is visszataszítónak tartottak. "egy elkényeztetett, gondtalan ficsúr".. Most kell megfizetnem a gondtalan éveket, ugye?

Lassan felültem, majd a tányérra néztem. Undorodtam a látványtól. A kanálért nyúltam, majd elkezdtem kavargatni a tartalmát.
A kanalammal valami igazán keményet éreztem a tányér alján, majd felemeltem azt. Egy darab ujj volt az evőeszközön. A látványtól ijedten eldobtam a kanalat, s vele egyetemben a tányért is, ami hatalmas csörrenessel tört szét a talajon.

Kicsit meghátráltam.

Ebből még baj lesz.. nagy baj..

Lépteket hallottam az ajtó felől. Felkészültem a legrosszabbra.

Szorosan becsuktam a szemeimet, s a lehető legjobban összehúztam magam.

-Mit csináltál már megint? Egek..- Egy női hangot hallottam az ajtóból, majd kissé megkönnyebbülve kinyitottam a szemem, s fellélegeztem.

-Én csak.. -

-Ne mondj semmit. Feltakarítom és egy árva szót sem szólsz semmiről. Vetted?- a lány feszülten összeszedte az tányér darabjait, majd gyorsan feltörölte a "levest".

Miután végzett, gyorsan kiviharzott a szobából.

Úgy éreztem pilláim már ólomsúlyúak, igyhát elfeküdtem a földön, s lehunytam szemeim. Elkezdtem gondolkozni "gazdámon". Most valahogy más volt.. az agresszív viselkedése nem hanyattlott, de a hangnem, és a részletesség, ahogy bemutatta ezt a helyet.. Túl vegyesek az érzelmeim. Valami különös, nem meghatározható érzés kerít hatalmába mikor rá gondolok.

Kis idő múlva, már csak halk szuszogásom hallatszott a szobában. Teljesen elnyomott az álom.

Sziasztok! Ez egy kicsit unalmas rész lett, de legalább egy picit jobban megismertük Hiroto-t! :)
Köszönöm hogy végigolvastad, a folytatás nem tudom mikorra várható!