Lys megfogadta magában, hogy harcolni fog a végsőkig - az övéiért és az itteniekért is. Ha egyedül, hát egyedül. Ám hirtelen süvítő, semmivel össze nem téveszthető hang hasított a fülébe.

- Éjfúria! - kiáltotta egy katona.

- Itt vannak! - harsogta rémülten egy másik.

- Én is látom, agyalágyultak! - mordult fel Drákó, és (a becsapódó sárkánytüzek hangjait túlharsogva) így szólt embereihez. - Vigyétek a Haddock-lányt a fedélközbe, a sárkányával együtt! Még szükségünk lehet rájuk. Ne hagyjátok őket őrizetlenül, megértettétek?

Lys minden erejét összeszedve próbált ellenállni annak, hogy a fedélközbe hurcolják, de hiába, egyszerre hatan fogták le. Százszorszéppel is hasonló volt a helyzet.

- Apa! Anya! Hablaty! Valaki! - kiáltott teli torokból Lys, miközben Drákó embereivel viaskodott, és meglátta családtagjait az égen. - Itt vagyok!

Pléhpofa, Hablaty és Valka rögtön felé kapták a fejüket.

- Ott van Lys! - mutatott Pléhpofa a hajó irányába.

- Drákó hajóján - ahogy sejtettük - állapította meg idegesen Valka.

- Gyerünk, szabadítsuk ki! - indult Hablaty, ám ebben a pillanatban a gnúvad elé lépett, és elállta az utat a hajóhoz.

Eközben a katonák leráncigálták Lyst a fedélközbe, Drákó pedig akcióba lendült.

- Végezz velük! - utasította a hajóról a gnúvadat. - Pusztítsd el őket, mind egy szálig!

A sárkány hátborzongató üvöltést hallatott, és jeget köpött. A lovasoknak épphogy csak sikerült kitérniük előle, így muszáj volt távolabb szállniuk.

- Hablaty, ki kell találnunk valamit! - repült a fiú mellé Astrid.

Ekkor Eret jelent meg a színen.

- Hallottam Lyst. Ki kell őt hoznunk arról a hajóról. Én elmegyek érte - jelentette ki elszántan.

- Ez nem is rossz ötlet, Eret - ismerte el Hablaty. - Figyelem! - kiáltotta a többieknek. - El kell terelnünk a gnúvad figyelmét Drákó hajójáról! Kő, Fa - fordult az ikrekhez -, hogy elmozdítsuk onnan, fel kell dühítenünk. Ez a ti feladatotok. Idegesítsétek, ahogy csak tudjátok, hogy elkezdjen követni benneteket.

- Számíthatsz ránk - tisztelgett Fafej.

- Mesterei vagyunk a szakmának - tette hozzá vidoran Kőfej, és ikertestvérével már el is repültek a hatalmas sárkány felé.

- És én mit csináljak? - kérdezte tanácstalanul Takonypóc.

- Gyújtogass! - vágta rá hamiskás mosollyal Hablaty. - Mutasd meg ennek a puhány flottának, hogy milyen az igazi szörnyennagy rémség-tűz!

- Ez az, bébi! - Takonypóc egy csatakiáltás kíséretében elszállt. - Takonypóc, Takonypóc! Oi, oi, oi!

- Halvér, neked szintén ez lesz a feladatod. Borítsd be a hajókat lávával! - adta ki a parancsot a törzsfő.

- Értettem, Hablaty. Bütyökkel megyünk és tesszük a dolgunkat - biccentett Halvér.

- Bélhangos, menj velük.

- Hamarosan látjuk egymást - ígérte a kovács, és Halvérrel együtt Takonypóc után sietett.

Remélem - gondolta aggodalmasan Hablaty, és szüleire nézett.

- Apa, anya...

- Tudom, mit akarsz - vágott a szavába Pléhpofa.

- Ki akarsz állni Drákó ellen, egyedül - bólintott Valka.

Hablaty másodpercekig hallgatott.

- Nézzétek, én... talán le tudom győzni egy párbajban. Egyszer már sikerült.

- Nem - jelentette ki Valka -, te foglalkozz a gnúvaddal. Most az a legnagyobb problémánk, először őt kéne legyőznünk valahogy.

- És ember ember-elleni harcban egyébként sem vagy a legjobb - mondta Pléhpofa.

- Ez igaz - hagyta meg Astrid.

- Segíts a barátaidnak - folytatta Pléhpofa.

- De akkor Drákó? - tétovázott Hablaty.

- Bízd ránk. Majd mi elintézzük - ígérte az apja.

- Lefoglaljuk egy kicsit - húzta össze a szemét Valka.

Hablaty - látva szülei elszántságát - végül megadta magát.

- Jól van, menjetek - sóhajtotta. - De könyörgök, nagyon vigyázzatok magatokra!

- Te is, fiam - felelte egyszerre Valka és Pléhpofa.

- Astriddal akkor mi is megyünk gyújtogatni - közölte Hablaty. - Eret - fordult a fiú felé -, sok szerencsét.

- Mentsd meg a lányomat - kérte Pléhpofa.

- Egy volt sárkánycsapdásznak ez semmiség - biztatta Astrid. - Hajrá, Eret!

A fiú reménykedve biccentett, és mindenki repült a dolgára.

Kőfejnek és Fafejnek már sikerült magukra haragítaniuk a gnúvadot, így az mérgesen cammogott a nyomukban és köpködte feléjük a jeget. Az ikrek azonban ügyesen manővereztek, és minduntalan kitértek előle.

- Hé, te túlméretezett, dagadt hájfej! - kiabálta a sárkány felé Takonypóc, miközben Kampó folyamatosan tüzet fújt a flottára. - Látod, hogyan gyújtom fel éppen a hajókat? Jaj, hoppá, ez is kigyulladt! Meg ez is!

Miközben a sárkány Takonypócra figyelt, az ikrek Böff és Töff segítségével jóadag gázt fújtak az óriási lény köré, és berobbantották azt. A gnúvad dühödten ordított.

- Ez király volt! - pacsizott Kőfej és Fafej.

A monstrum azt se tudta, merre pislogjon, kit támadjon. Halvér és Bélhangos Bütyök és Morga lávájával jó pár hajót elsüllyesztettek, de Hablaty és Astrid is szép számmal borították őket lángba. A hajók íjászai hiába lőttek, a sárkánylovasok ügyesen kitértek előlük. A sárkánycsapdák alkalmazása sem járt sikerrel.

- Hé! - kiabálta Hablaty a gnúvadnak. - Emlékszel rám és Fogatlanra? Gyere és kapj el minket! Persze, csak ha nem félsz, hogy a másik agyarad is letörik...

A gnúvad morogva Hablaty és Fogatlan nyomába eredt. Eközben Valka és Pléhpofa leszállt Drákó hajójára.

- Újfent találkozunk hát, Termetes Pléhpofa - vigyorgott ördögien Drákó. - Ó, és persze itt a sárkányhölgy is.

- Hol a legénységed? - kérdezte gyanakodva Pléhpofa, és kivonta fejszéjét.

- Odalent, a fedélközben. A lányotokat őrzik - közölte Drákó.

- Add őt vissza - sziszegte Valka -, vagy halállal lakolsz.

- Igazán? - kérdezte Drákó. - Én inkább azt hiszem, hogy ma ti lesztek azok, akik meghaltok - ígérte fenyegetően, és ellenfelei irányába lendült. A harc elkezdődött.

A hangzavarra a legénység nagy része kirohant a fedélzetre, de Felhőugró és Tornádó feltartotta őket. A két a sárkánynak nem kellett hozzá sok idő, hogy az emberek többsége a vízben kössön ki.

Drákó elkeseredett küzdelmet vívott Pléhpofával és Valkával. Az egykori törzsfő kemény ellenfél volt, az egyik legjobb - ha nem a legjobb - viking harcos. Ám Drákóval még így is nehéz volt csatázni. Valka azzal nehezítette a dolgát, hogy ütötte-vágta a botjával, ahol csak érte. Mindennek ellenére a gonosz férfi egyelőre kitartott.

Ezalatt Lys a fedélközben veszekedett a lent maradt őrökkel.

- Azonnal engedjetek ki! - ütögette a cella rácsait, de fogvatartói mintha meg se hallották volna. Még direkt hátat is fordítottak neki.

- Hát, jól van... - motyogta az orra alatt a lány, és sárkánya mellé lopakodott, akinek a farka még mindig le volt bilincselve. - Százszorszép - suttogta -, a tőrömmel megpróbálom felfeszíteni a záradat. Utána lőj rájuk annyi tüskét, amennyit csak tudsz!

Lys óvatosan előhúzta a csizmájába rejtett tőrt. Egy darabig ügyködött a sárkány bilincsével, de végül a zár megadta magát és elpattant. Ebben a pillanatban koppanás hallatszott, és az egyik őr elterült a földön.

Lys villámgyorsan megpördült a tengelye körül. Elkerekedett a szeme.

- E-Eret! - hebegte boldogan. - Vigyázz! - kiáltotta, amikor meglátta, hogy a fiú mögött a többi őr támadásra készül. - Hasra!

Eret szót fogadott, és azonnal levetette magát a földre. Jól is tette, mert Százszorszép egy halom tüskével tűzdelte teli a támadókat, így azok a falhoz rögzülve kötöttek ki.

- Ügyes díszítés, kislány, feldobja ezt a börtönt - dicsérte a sárkányát Lys.

- Melyiknél van a kulcs? - tápászkodott fel Eret, és fenyegetően megindult az őrök felé.

- Ööö, nálam van, uram - vallotta be reszketve, cérnavékony hangon az egyikük. - A zsebemben. Át is nyújtanám önnek, ha nem lennék ebben a... rögzített pozícióban, hehe - nevetgélt idegesen.

Eret kikapta az őr zsebéből a kulcsot, és lekevert neki egyet.

- Ezt Lys miatt kapod - közölte ridegen, majd odasétált a lány cellájához, és kinyitotta az ajtót.

- Ereeet! - borult a nyakába Lys. - Na, végre, hogy itt vagytok!

- Örülök, hogy viszontlátlak - fújta ki a levegőt Eret. - Nagyon aggódtam érted - a lány szemébe nézett, és gyengéden végigsimított az arcán, de rögtön utána ijedten el is kapta a kezét. - Figyelj, Lys, én... amit akkor mondtam neked, mikor legutóbb láttuk egymást... nem szabadott volna. Bocsáss meg nekem. Csak elragadtak az érzelmeim, és... szóval, sajnálom, hogyha megbántottalak vele, vagy... Most meg min nevetsz?

Megütközve konstatálta, hogy Lys a hasát fogva kacag - de annyira, hogy még a könnye is kicsordult.

- Én is szeretlek, te idióta! - vallotta be kacagva, és megcsókolta a fiút.

Eret meglepetten viszonozta a gesztust. Miután szétváltak, egymásnak döntötték a homlokukat, és a fiú két tenyerébe fogta a lány arcát.

- Akkor...?

- Akkor mi hivatalosan is egy pár vagyunk, Eret fia Eret - vigyorgott Lys.

- Szeretlek, Lysande Haddock - mondta őszintén a fiú, és megint megcsókolta -, és örökké szeretni foglak.

Hirtelen ötlettől vezérelve letérdelt a lány előtt.

- Lennél a feleségem?

- Igeeen! - visította Lys, és jövendőbelije vállába bokszolt.

- Aú! Azért nem kell megölni - dörzsölgette sajgó vállát Eret.

- Bocsi - nevetett Lys. - Vííí! - ugrott a fiú nyakába, és megcsókolták egymást.

- Éljen! Éljen! - harsogták a falakról az őrök.

Az újdonsült jegyespárban csak most tudatosult, hogy a katonák végignézték a nagyjelenetüket. Zavarukban elpirultak.

- Sok boldogságot! - kiáltotta az egyik katona.

- Tapsolnánk is, ha nem lennénk ideszögezve - mondta az őr, akitől Eret a kulcsot szerezte. Ám amikor a pillantása találkozott a fiú villámló tekintetével, inkább elhallgatott.

Az őrök keltette zsivaly legalább arra jó volt, hogy visszazökkentse a fiatalokat a külvilágba, és ráébressze őket jelenlegi helyzetük súlyára.

- Hoppá, még megy a csata - eszmélt fel Lys.

- Igaz is - bólintott Eret.

Százszorszép a fejével megbökte gazdája oldalát.

- Jól van, kislány, megyünk segíteni - határozott Lys. Megragadta Eret kezét, és kisétáltak a fedélközből. Százszorszép követte őket. - Hol van Fejtörő? - nézett szét a fedélzeten.

- Kint hagytam, mert csak így juthattam be észrevétlenül - magyarázta Eret, és füttyentett egyet.

Kisvártatva megjelent Fejtörő.

- Megyek segíteni Hablatyéknak. Úgy nézem, elkél az erősítés - állapította meg a fiú, és ideges pillantást vetett a gnúvad felé. - Vigyázz magadra - nyomott egy puszit a lány arcára, majd sárkányra pattant és elrepült.

- Várj, én is megyek! - Lys már indult volna, ám ekkor megpillantotta a hajóorrnál zajló küzdelmet. - Apa? Anya? - esett le az álla. - Gyerünk, Százszorszép! Segítünk.

A harcoló hármas egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, amikor viking csatakiáltást hallottak a közvetlen közelükből. Nem más, mint Lys rohant feléjük, tőrrel a kezében, és vadul nekiesett Drákónak. A férfi döbbenten hárította a lány csapásait.

- Te?! Hogy a ménkűbe szabadultál ki?

- Haddock vagyok és viking - vigyorgott pimaszul Lys, miközben további támadásokkal ostromolta Drákót. A férfi azonban mindet kivédte.

Valka és Pléhpofa is visszakapcsolódott a küzdelembe - ám ekkor Drákó felszegte a fejét, és torkaszakadtából elordította magát.

- Visszahívja a gnúvadot - állapította meg Valka.

- El kell tűnnünk innen. Gyerünk, nyomás! - jelentette ki Pléhpofa, és sárkányaik felé lökte feleségét meg lányát.

Lysnek és Valkának nem kellett kétszer mondani. Mire a gnúvad a hajóhoz ért, Pléhpofával együtt már mindhárman a levegőben voltak.

Lys most látta először a csatateret. Drákó szinte összes hajója romokban állt - hála Hablatyéknak, akiknek sikerült átverniük a bestiát, és rájöttek, hogyha direkt a hajók elé repülnek, el tudják érni, hogy a gnúvad feléjük köpje a jeget. Ők maguk persze az utolsó pillanatban kitértek előle, és a sárkány lövése a flotta hajóit találta el. Lys magában elismeréssel adózott öccse és barátai zsenialitásának.

Ám most a csata félbeszakadt. Minden sárkánylovas az égen lebegett, és feszülten várta, hogy mi következik.

- Úgy látszik, mi maradtunk - tárta szét a karját Drákó. - A hajóim és az embereim pillanatnyilag harcképtelenek. Gratulálok - vigyorgott gúnyosan, miközben felkapaszkodott gigantikus sárkányára, és elhelyezkedett a nyaktövében. - De talán jobb is így. Végül is, mindig mi álltunk szembe egymással. Én és ti. A sárkánymester, Termetes Pléhpofa, a sárkányhölgy - sorolta -, a mamlasz kovács, a szőke hajú lány, a fura ikrek, a taknyos gyerek, meg az okostojás halvérű kölyök. A Haddock-lány, és... ó, hát itt vagy - Drákó, ha lehet, még szélesebbre húzta ördögi mosolyát. - Eret fia Eret... te nem voltál mindig ellenem. Egykor hű sárkánycsapdászomként szolgáltál. De aztán mégis átálltál hozzájuk. Lám, lám... Pedig amikor rád találtam, azt gondoltam, megfelelő neveléssel erőszakos, kegyetlen és gátlástalan katonát faraghatok belőled. Ám tévedtem. Vikingek... nálatok a természet mindig győz. Az az ostoba falu...

- Hogyan? - kérdezte értetlenül Eret.

- Ó, hát nem is tudtad? - folytatta jéghideg, reszelős hangján Drákó. - Persze, hogy nem, hiszen nem véletlen tartottam előtted titokban. Sohasem gondolkoztál még azon, hogy miért kellett a faludnak pusztulnia?

- Ne hallgass rá, Eret, ez egy hazug ember, csak félre akar vezetni! - Hablaty óvatosságra intette a fiút.

- Ó, ugyan, dehogy - mondta gyomorforgató mézesmázossággal Drákó. - Ez maga a fájó, színtiszta igazság, amit most el fogok mesélni. Eret fia Eret egy békés kis viking faluban nevelkedett, ám nyolcéves kora után az utcán nőtt fel, otthona pusztulása miatt. Mindezt sárkányok tették. A kisfiú ezután gyűlölte őket, és el akarta pusztítani mindet. Milyen szomorú és megindító történet. - Drákó hangjában egy cseppnyi részvét sem volt.

- Honnan tudsz minderről? - kérdezte idegesen Eret. - Te voltál az...! - világosodott meg.

- Igen, én voltam - ismerte be Drákó. - Az volt az első próbám a megszerzett sárkányaimmal. A gnúvad akkoriban még nem volt az enyém, de már szert tettem jó pár sárkányra. Ki akartam próbálni, hogy vajon mennyire engedelmeskednek nekem. Parancsot adtam hát nekik a falu tűzbe borítására. A kísérlet sikeres volt.

- Ártatlanokat gyilkoltál! - fortyant fel Astrid.

Drákó megvonta a vállát.

- A falut a földdel tettem egyenlővé. Nem hittem, hogy bárki is túlélte - vallotta be -, egészen addig, amíg tizenhat éves korában találkoztam Eret fia Erettel. Soha nem mesélt nekem a múltjáról, de én szeretek mindent tudni az embereimről, így kinyomoztam, amit csak tudtam. Először dühös lettem, amikor megtudtam, hogy életben van, de aztán úgy gondoltam, hogy mivel a fiú különösen ügyes, a segítségemre lehetne sárkánycsapdászként. Hogy én mekkorát tévedtem...! Már akkor meg kellett volna ölnöm. De sebaj, ami késik, nem múlik. A sárkányom még mindig nekem engedelmeskedik... és pontosan ezért, ma itt mind meghaltok! - harsogta, azzal parancsot adott a gnúvadnak a támadásra.

- Megölöm! - határozott Eret.

- Eret, kérlek, ne! - könyörgött Lys.

- Megölte a családomat! Kiirtotta népemet! Elpusztította az otthonomat!

- És még csomó más szörnyű dolgot tett, tudom - látta be Lys. - De nem tudod megölni - egyedül nem! Túl erős és veszélyes, most pedig ott van vele a gnúvadja is. Ne hagyd, hogy a düh elvakítson! Nagyon kérlek, ne próbálj meg végezni vele. Öngyilkos akcióba repülnél! - a lánynak könny szökött a szemébe. - Én nem... nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek - szipogta. - Szeretlek, és szükségem van rád. Rengeteg ideig hittem azt, hogy árva vagyok, de aztán rátaláltam a családomra, megismertelek téged, visszatértem az otthonomba...

- Lys, én... - Eret nem tudta, mit mondjon. Még sohasem látta sírni a lányt. - Igazad van - sóhajtotta -, idióta vagyok. Hirtelen haragomban megfeledkeztem a sok nagyszerű dologról, ami történt velem. Hiszen megismertem Hablatyékat, így később téged is. Most már ti lettetek a családom, és Hibbant-sziget az otthonom - gondolta végig. - Rendben, nem próbálom megölni Drákót.

Lys nagyot sóhajtott, és megtörölte könnyáztatta arcát.

- Köszönöm.

- Na, és akkor, mi a terv? - érdeklődött Eret.

- Nem tudom, kérdezzük meg Hablatyot. - Lys az öccséhez repült. - Hablaty! Mit akarsz csinálni?

- Nincs más esélyünk, valahogyan meg kell szelídítenünk a gnúvadat! - válaszolta a fiú.

- Az sajnos nem fog menni. Nem érti a beszédünket - ismertette a problémát Lys. - Csak Drákó alapvető parancsait képes teljesíteni. Fogalmam sincs, hogy lehetne szót érteni vele.

- Ajaj, ez nem jó - Hablaty kétségbe esett. - Már nem sokáig tudunk kitartani. A sárkányok kezdenek fáradni, Drákó emberei közül pedig sokan új erőre kaptak, és felkapaszkodtak a meglévő hajókra. Olyanok is vannak, akik úszva kijutottak a partra. Még mindig meg akarják támadni ezt a világot.

Lysnek támadt egy ötlete.

- Hozok erősítést!

- Tessék? - Hablaty értetlenül pislogott nővérére.

- Nincs időm elmagyarázni. Figyelj, Hablaty, ti maradjatok itt és tartsátok a frontot. Mi most Százszorszéppel elrepülünk, de nemsokára visszatérünk - ígérte Lys. - Remélhetőleg egy kisebb hadsereggel...

- Hogyan? - Hablaty most már végképp elvesztette a fonalat.

- Majd megérted. Bízz bennem, tudom mit csinálok - mondta határozottan a lány. - Hamarosan visszajövünk! - kiáltott hátra, miközben Százszorszéppel megindultak az erdő felé.