Hibbant-sziget lakói türelmetlenül várták a sárkánylovasok visszatértét, ám azok az indulás után egy héttel még mindig nem érkeztek meg. Lys tűkön ült, folyamatosan leste, hogy mikor bukkan fel öccse a keresőcsapattal — ők azonban csak nem jöttek.

A vikingek kezdtek aggódni. A faluban sétálva Lys maga is fültanúja volt egy ideges hangulatú beszélgetésnek.

— Én mondom, ez már a második baljós előjel — suttogta fojtott hangon egy asszony. — Először eltűnt Gothi, most meg a keresőcsapat...

— Nekem is rossz előérzetem van — vallotta be egy férfi. — Ennyi idő alatt már vissza kellett volna érniük Gothival.

— Mi van, ha nem találják meg? — aggodalmaskodott egy másik.

— Megtalálják — szólt közbe Lys —, tudom. Ismeritek az öcsémet, nem átlagos viking. Ti is tudjátok, mi mindenre képes. Bíznunk kell benne. Meg fogják találni. Meg kell találniuk.

— Ez úgy hangzik, mintha te is aggódnál... mintha magadat próbálnád nyugtatni — mondta kétkedő arccal egy nő.

— Lehet... — Lys halványan elmosolyodott — de hinnünk kell.

Gondolataiba merülve sétált tovább a tengerpart felé. Százszorszép követte.

— Annak az asszonynak igaza volt, kislány — simogatta meg a sárkányát Lys. — Tényleg aggódom Hablaty miatt. De hát, hogyne aggódnék, hiszen az öcsém! Aztán ott van még Astrid meg a többiek, ők mind a barátaim, persze, hogy féltem őket. Na, és Eret... — sóhajtotta — azt mondta, szeret és megcsókolt, de én még nem mondtam neki, hogy én is szeretem. Ki tudja, mikor láthatom viszont?

Százszorszép bátorítóan megbökte a fejével Lyst, és az oldalához simult.

— Köszönöm, hogy te megértesz, kislány — kacagta el magát Lys.

Ez volt az első nevetése, mióta a sárkánylovasok otthagyták a szigetet. A lány nagyon hálás volt sárkányának, amiért mindig örömöt vitt az életébe, és sikerült felvidítania.

Ebben a pillanatban Lys lövés hangját hallotta. Amikor arrafelé fordult, tűzijátékszerű jelenséget pillantott meg az égen.

— Sárkánytűz... — eszmélt. — Mennünk kell — pattant fel a sárkánya hátára. — Gyerünk, Százszorszép!

Sietve szálltak le a tűzjelzés forrásánál. Egy középkorú, szalmaszőke hajú nő szaladt eléjük — nyomában egy szörnyennagy rémséggel.

— Hála az égnek, Lys!

— Itt vagyunk, asszonyom, jöttünk, amint lehetett — fújta ki magát a lány.

— Tetszik ez az új rendszer, sokkal gyorsabb — mondta a viking hölgy, és kezet rázott Lys-zel. — Myra a nevem.

— Köszönöm, észben tartom — ígérte a lány. — Jó a név- és az arcmemóriám, de sajnos még nem sikerült mindenkit megjegyeznem a faluban.

— Idővel menni fog — mosolygott rá Myra. — Itt mindenki ismer mindenkit. Na meg, te gyógyító vagy, előbb-utóbb mindenki jár majd nálad. Olyan nincs, hogy valaki soha nem beteg.

— Pontosan mi a probléma? — tért a lényegre Lys.

— A férjemről, Leopoldról van szó. Gyere — az asszony intett a lánynak, és betessékelte a házba. — Szegénykém ki se tud mozdulni az ágyból, nem tudom, mi lelte — magyarázta. — Erre — mutatta az utat.

A hálószobába érve Lys megpillantotta az ágyban fekvő, fekete hajú és szakállú vikinget.

— Ő itt Leopold — mutatta be a férjét Myra.

Leopoldnak nem jött ki rendes hang a torkán, csak nyöszörögni tudott, arca pedig igencsak zöldes színben játszott. Lys megvizsgálta.

— Ez nem lehet igaz... — hitetlenkedett. — Lebénult, de közben teljesen épnek tűnik. Mondd, Myra, milyen volt eddig a férjed egészségi állapota?

— Világéletében egészséges volt, mint a makk — bizonygatta Myra. — Mára történt ez vele.

— Láttam már bénulást, de ez... ez nem szokványos. Olyan, mintha valami miatt megdermedt volna az egész teste — állapította meg Lys. — Sose láttam még hasonlót.

— És ami még rosszabb — szipogta Myra —, hogy nem csak vele, hanem szegény Húsgombóccal is ez történt.

— Húsgombóc? — hökkent meg Lys.

— Leopold sárkánya — magyarázta Myra.

— Igazán? — Lyst felcsigázta a hír. — Esetleg láthatnám őt is?

— Persze.

Myra az istállóba vezette a lányt, ahol egy gronkelt találtak. Lysnek elkerekedett a szeme  a dermedt sárkány láttán.

— Ezt nem hiszem el... Odin, segíts — motyogta.

A sárkánynak ugyanazok a tünetei voltak, mint gazdájának.

— Myra... — A fiatal gyógyító a nőhöz fordult. — Sajnálom, egyelőre nem tudom, mi lehet ez a fertőzés, de igyekezni fogok, hogy kiderítsem, és minél hamarabb megtaláljam a gyógymódot. Azon leszek, hogy a férjed és a sárkánya minél hamarabb felépüljenek — fogadkozott.

— Köszönöm, Lys — hálálkodott az asszony.

Később kiderült, hogy a lány ígéretének beváltása igencsak sürgető, ugyanis aznap még öt riasztást kapott ugyanilyen eset miatt — és másnap még többet... Az emberek a faluban azt suttogták, hogy járvány ütötte fel a fejét. Lys nem tudta mire vélni a rejtélyes kórság okát, ami megbetegített embert és sárkányt egyaránt. Életében először találkozott olyan betegséggel, amit nem tudott diagnosztizálni. Ez elkeserítő volt.

Valkával és Bélhangossal átlapozták Gothi összes könyvét, hátha megtalálják benne a kórság leírását és rá a gyógymódot, de hiába. A betegek egyre csak gyűltek, így Pléhpofa a régi arénába vitette őket, hogy ne fertőzzék meg a többieket — de ez sem segített. Ebből Lys arra következtetett, hogy a járvány nem érintkezéssel vagy cseppfertőzéssel terjed, hanem valahogyan az ételhez lehet köze. Igen ám, de a sárkányok olykor mást ettek, mint az emberek, mégis elkapták a kórságot. Lys azért alaposan megvizsgálta a halat és a csirkét, mert ezeket az ételeket sárkány és ember is ette, de nem talált bennük semmi rendellenességet. A páciensek hozzátartozóit is hiába kérdezte, hogy mit ettek aznap, nem tudtak rá felelni, vagy pedig teljesen különböző válaszokat adtak — így ez sem vezetett nyomra. A lány tehetetlen volt, és ki nem állhatta ezt az állapotot.

Egy napon Lyst felkereste egy fekete szakállas férfi. Amikor a lány felismerte, leesett az álla.

— Mi... Leopold?

— Személyesen — vigyorgott a tagbaszakadt viking. — Meggyógyultam!

— Azt látom — hebegte zavartan Lys —, de hogyan...?

— Nem tudom. Egyszer csak jobban lettem, fokozatosan kiment belőlem a bénulás — magyarázta Leopold. — Most viszont Myra kapta el a járványt — szomorkodott.

— Kitalálok valamit — ígérte Lys.

A lány örült neki, hogy a bénulás legalább csak időleges. Leopold mindössze öt napig feküdt kábultan. Lys arra is rájött, hogy mindenkinél különböző a kór lefolyási ideje. Volt, aki már három nap múlva kigyógyult, de volt, aki még azóta sem lett jobban, hogy elkapta a fertőzést. Nemsokára azonban Leopold ismét lebénult — és sajnos még sokan mások is, akik időközben magukhoz tértek.

Lys elkeseredett. Szomorúságát tetézte, hogy az apja és Százszorszép is megbetegedett. Rövid időn belül ugyanez történt Bélhangossal, Tornádóval, Felhőugróval és Valkával is. Hamarosan minden sárkányt és embert ledöntött a lábáról a járvány, kivéve Lyst. A lány nem értette, hogy miért pont ő nem bénult le. Minden percben azon törte a fejét, hogy mi okozhatta a fertőzést, de sehogy sem tudott rájönni. A végén már fel-alá járkált, és közben hangosan gondolkodott.

— Lássuk csak... az emberek nem ették és itták ugyanazt... várjunk csak! Itták... ital... ez az! — kiáltott fel boldogan, és a homlokára csapott. — Hiszen magától értetődő! Mi az a táplálék, amit mindenki fogyaszt, amiből mindenki iszik? — rohant a falu közepén álló ivókúthoz. — Hát a víz!

Lys sejtése beigazolódott. A kút vizével tényleg nem stimmel valami — nagyon halványan, de zöldes elszíneződése volt, és mintha kissé ragyogott is volna.

— Emiatt lett járvány — a fertőzött víz — állapította meg. — Hát persze, hiszen mindenki innen meríti magának a vizet mindenhez. De én miért nem lettem beteg? — töprengett. — Mit eszek vagy iszok én, amit senki más?

Lázasan kutatott az emlékei között, míg végül eszébe jutott valami.

— Pitypangtea... — motyogta. — Igen, ez lehet a megoldás.

Lys máris szedte a lábát, és meg sem állt hazáig. A konyhába érve kotorászni kezdett a fiókokban, és hamarosan meg is találta, amit keresett. Mindig tartott otthon pár doboz szárított pitypanglevelet, amiből reggelente főzött magának egy csésze teát. Rendszerint rakott bele egy kis gyömbért is, és mézzel édesítette. Nagyon szerette a pitypangteát, de nem tudott arról, hogy más is ismerné vagy fogyasztaná ezt az italt a szigeten.

A lány izgatottan nekiállt teát főzni. Elégedetten konstatálta, hogy a felforralt víz kitisztult, a kórokozó távozott belőle. Miután a pitypanglevelek is kioldódtak a meleg vízben, elkészült a tea. Lys először Százszorszépen próbálta ki a hatását.

— Kérlek, Thor, add, hogy sikerüljön — fohászkodott, miközben leöntötte sárkánya torkán az italt. — Gyerünk, kislány... térj magadhoz!

Pár perc múlva Százszorszép mocorogni kezdett, és lassacskán minden porcikájába visszatért az élet — olyannyira, hogy hamarosan már fel tudott kelni a földről, és boldogan körbeugrálta Lyst.

— Százszorszép! — ölelte át a lány. — Úgy örülök neked, kislány! Nagyon hiányoztál. Gyere, gyógyítsuk meg a többieket is!

Lys a pitypangtea segítségével sorra magához térített mindenkit. Először a szüleit, majd Bélhangost — akik ezek után segítettek osztani a teát, miközben Lys otthon újabb és újabb adagokat főzött le belőle. Mire az összes viking és sárkány magához tért, a pitypanglevelek el is fogytak.

A vikingek, ahogy észlelték gyógyulásukat, tapsoltak, huhogtak és örömkiáltásokat hallattak — majd sorra odafurakodtak Lyshez, hogy gratuláljanak neki, kezet fogjanak vele, és hálájukat fejezzék ki.

— Öhm, bocsánat... — Lys a szüleit keresve próbált utat törni a sűrű tömegben, míg végül megpillantotta őket. Elég messze álltak tőle. — Na, remek... Oda kéne eljutnom — sóhajtotta.

Valaki meghallotta, és a magasba kapta a lányt. A vikingek kézről-kézre adogatták őt, így az emberáradat tetején utazott.

— Akár egy sztár — kuncogott Lys.

Amikor megérkezett úti céljához, és letették, leporolta magát, és szüleire nézett. Mindketten mosolyogtak. Pléhpofa a lánya vállára tette a kezét.

— Megmentetted a falut, Lys. Köszönjük.

— Édesapáddal nagyon büszkék vagyunk rád — tette hozzá Valka.

— Éljen Lys, aki elintézte ezt a nyamvadt járványt! — kurjantotta Bélhangos. — Most pedig, ennek örömére, igyunk valamit! Már nagyon szomjas vagyok.

A vikingeknek tetszett az ötlet — Lysnek már kevésbé.

— Ne! — kiáltotta rémülten, mire síri csend lett. — Fertőzött a víz — magyarázta, azzal elmesélte az egészet. — Szóval — mondta zárásképp —, hamarosan magától is megtisztul a kút, amint elfogy a fertőzött vízréteg. De addig is, ha bármit akartok csinálni, amihez víz kell, előbb forraljátok fel. A pitypangtea is megoldás lenne, de sajnos mostanra kifogyott a készletem. Úgyhogy jól vigyázzatok, mert ha bárki iszik a fertőzött vízből, nincs kéznél pitypanglevelem a teához, így nem tudjuk rögtön elmulasztani a bénulást — meg kell várni, amíg magától megszűnik. Tehát, ha nem akartok ismét napokig bénultan feküdni, akkor rám hallgattok ez ügyben.

Az emberek megfogadták Lys tanácsát, és úgy tettek, ahogy javasolta. Miután feloszlott a tömeg, Valka Lyshez fordult.

— Szívesen segítek neked új pitypangleveleket gyűjteni — ajánlotta fel kedvesen.

— Köszönöm, anya.

Aznap késő délután a lány éppen a szobájában ült, amikor vikingek kiáltását hallotta.

— Jönnek! Itt vannak! Megérkeztek! — hallatszott mindenfelől.

Lys azonnal felpattant, és lélekszakadva rohanni kezdett. Kivágta a bejárati ajtót (még becsukni is elfelejtette), Százszorszéphez szaladt, és már repültek is a tengerpart felé, amerről a sárkánylovasok érkeztek.

— Hablaty! — szaladt oda az öccséhez, és szorosan megölelte. — Itt vagytok végre! Olyan jó látni titeket! Mi történt? Csaknem két hete már, hogy elindultatok... — Lysből csak úgy dőlt a szó.

— Mindent elmesélek — ígérte Hablaty.

Lysnek feltűnt, hogy valami nincs rendben. Egyből lehervadt az arcáról a mosoly.

— Várjunk csak, ez nem stimmel... nincs meg Gothi. És hol van Eret?

Hirtelen mindenki másfelé nézett. Volt, aki lehajtotta a fejét, és az igen érdekes cipőorrát kezdte bámulni, mások pedig az eget figyelték nagy érdeklődéssel — de mindenképp kerülték Lys tekintetét.

— Válaszoljatok! — toppantott idegesen a lány. — Hol van Gothi? És hová lett Eret?

— Hát, ööö, izé... — makogta lesütött szemmel Halvér.

— Lys... — nézett a nővére szemébe Hablaty. — Nagyon sajnálom, de az a helyzet, hogy nem tudjuk.

A lány teljesen kiakadt.

— Micsoda?!

— Nyugi, Lys — csitította Takonypóc.

— Hát, az van... — kezdte Fafej.

— ...hogy nem találtuk meg Gothit — fejezte be az ikre mondatát Kőfej.

— És Eret?

— Sajnálom, Lys — csóválta a fejét Astrid —, de ő is eltűnt.

— Hogy mi?

— Háromnapi repülés után Fejtörő egyszer csak elveszítette a nyomot — mesélte Hablaty. — Minden jel arra utal, hogy akik elfogták Gothit, valahogyan a víz alá mentek vele.

— Fiam — szólalt meg Valka —, ugye tudod, mit jelent ez?

— Igen, anya: gnúvad... Drákó Vérdung rabolta el Gothit, ahogy sejtettük — közölte komoran Hablaty. — És mivel a gnúvad segítségével valahogy megoldották, hogy víz alá merüljenek, Fejtörő nem tudta kiszagolni őket. Ezután a csapattal abban egyeztünk meg, hogy különválunk, mert így nagyobb az esély rá, hogy megtaláljuk Gothit. Eret egyedül ment, Észak felé indult tovább. Úgy beszéltük meg, hogy öt nap múlva találkozunk, de ő nem jött vissza. Vártunk rá még két napot, de azután sem érkezett meg. Nem volt a közelben rettenetes rém, amivel üzenetet küldhettünk volna nektek, így hazajöttünk.

— Thor szerelmére, hogy engedhetted el egyedül? — fakadt ki Lys.

— Ő ragaszkodott hozzá — védekezett Hablaty.

— De az istenekre, te vagy a törzsfő! És tudod, milyen vakmerő Eret! Ezt nem szabadott volna hagynod neki. Ha Drákó elkapta, meg fogja ölni!

— Tudom — horgasztotta le a fejét Hablaty. — Épp ezért folytatjuk az ő és Gothi keresését. Csak előbb feltöltjük a készleteinket.

— A víz fertőzött, előbb fel kell forralni — közölte Lys.

A többiek döbbent arcát látva elmesélte a járvány történetét. A sárkánylovasok csak ámultak.

— Hűha!

Hamarosan ismét induláshoz készülődtek.

— Nem várjátok meg a reggelt? — kérdezte Valka.

— Nem. Már így is időt veszítettünk — válaszolta Hablaty.

Pléhpofa egyetértett a fiával.

— Igaza van, ez sürgős ügy.

Hablaty felszállt Fogatlan hátára.

— Itt, a szigeten rendben lesztek, apa?

— Persze, fiam. Vigyázzatok magatokra.

Az ifjú törzsfő bólintott.

— Meglesz.

— Veletek megyek — jelentette ki Lys.

— Kizárt dolog — rázta a fejét Hablaty.

— Ne már! Mégis miért?!

— Még ez után a járvány után kérded? Amíg nincs itt másik gyógyító, bármikor szükség lehet rád a szigeten. Ezt a mostani eset is bebizonyította.

— Nem érdekel! — csattant fel Lys. — Meg kell találnom Gothit és Eretet!

— A legutóbb, Gothi keresésénél végül belenyugodtál, hogy nem jöhetsz. Most miért is akarod annyira megtalálni Eretet?

— Mert... — kezdte habozva Lys — mert az egyik legjobb barátom. Ahogy a többiek is — tette hozzá gyorsan, de közben elpirult.

Hablaty hajthatatlan volt.

— Akkor sem jöhetsz. Szükség van rád Hibbanton, itt kell maradnod. És ahogy magad is mondtad, én vagyok a törzsfő. A döntésem végleges.

— De... de... argh! — morogta Lys, azzal feldúltan hátat fordított, és a falu irányába indult. Még csak el sem búcsúzott Hablatyéktól. Százszorszép követte, de sárkány létére alig tudta tartani az iramot, olyan gyorsan lépkedett a gazdája.

Valka nagyot sóhajtott és Hablatyhoz fordult.

— Fel nem foghatom, hogy lehettek a testvéreddel mindketten ennyire makacsok...

— Vajon kiktől örökölték, Val? — mosolygott rá Pléhpofa.

— Jogos — nevette el magát a nő. — Utánamegyek — indult.

— Várj — állította meg Pléhpofa. — Inkább ne, ilyenkor magányra van szüksége. Hagyd, hogy kitombolja magát, majd később megkeressük, és beszél róla, ha akar.

— Igazad van.

Pléhpofa, Valka és Bélhangos elköszöntek Hablatyéktól, és visszamentek a faluba. Bélhangos a műhelyébe indult, a házaspár pedig haza. Lyst nem találták otthon — még kint volt a szigeten Százszorszéppel. Mikor hazajött, akkor is alig szólt pár szót, csak megvacsorázott és bezárkózott a szobájába.

Éjfél környékén, amikor a faluban már minden elcsendesedett, egy ablak nyílt a ház oldalán. Lys mászott ki rajta, sebtében összecsomagolt holmijával. Lopakodva elindult, hogy megkeresse és felébressze Százszorszépet. A sárkány érdeklődve nézett rá.

A lány a szája elé tartotta a mutatóujját.

— Csss, kislány, halkan! Tudom, hogy késő van, de csak most tudunk innen lelépni észrevétlenül. Anyáéknak hagytam egy levelet, hogy tudják, Hablatyék után indulunk. Meg kell találnunk Gothit és Eretet, és senki nem érti meg, hogy ez milyen fontos nekem. — Magyarázat közben felszállt a sárkánya hátára. — Na, gyerünk.

A hajnal első sugarainál sikerült elindulniuk. Lysnek az volt a terve, hogy északra repülnek, mivel Eret arrafelé tűnt el — ám közbejött valami. Még látótávolságon kívülre se kerültek a szigettől, amikor a lány különös dologra lett figyelmes.

— Ezek hajók... — kémlelte döbbenten a horizontot — méghozzá egy egész flotta.

Százszorszép vészjóslóan morogni kezdett.

— Menjünk vissza, kislány — határozott Lys. — Figyelmeztetnünk kell a többieket.