A Fekete Szoba. A Vörös Skorpiók megszállása óta nem nyúltak hozzá a helyhez, így minden úgy állt, mint amikor elfoglalták a helyet. Egy ablaktalan helyiség, ahová nem jutott be fény, mert az épület legmélyében kapott helyet. Egy szoba, ahonnan még az emberi kín hangjai sem tudnak kitörni. Falait évtizednyi vér áztatta, mely megszáradva feketére festette, az amúgy is piszkosszürke falakat. A mennyezeten egy lámpa lógott, melynek fénye nem sok mindenre volt elég. Középen egy szék, az egyik falon pedig egy zárt szekrény. A levegőt hangos zihálás töltötte meg, de a vérszag még váratott magára.

- Főnök... én nem... - egy tompa puffanással halt el egy újabb mondat, amire nem adtak esélyt befejezni. Az áruló Holló arca fájdalmas grimaszba húzódott a gyomrát ért ütéstől.

- Ezt már hallottuk párszor. – guggolt le Jungkook az egykori embere elé, akinek még csak pár monokli díszítette az arcát. Yoongi nagyot sóhajtva tette keresztbe a karjait, és a falnak támaszkodott, onnan nézte az előadást.

- Tudod, csak azért nem repítettem még golyót a fejedbe, mert kíváncsi vagyok. – mesélte Kook az előtte ülőnek. - Meg azért, mert ezt egyedül csináltad, és nem rántottál magaddal több Hollót.

- Nem értem, hogy miről... - újabb elhalt mondat, majd egy véres köhögés a széken ülőtől. A sokadszori gyomorba kapott ütés megtette a hatását. A férfi vért öklendezett fel, ami végig folyt az állán, végül a nadrágjára csöppent.

- Nem eshetnénk túl rajta minél hamarabb? – kérdezte Jungkook, majd elmosolyodott. –Tudod, hogy nemsokára ebédidő, és ha éhes vagyok, akkor általában ideges is, és ha ideges leszek, akkor nem tudok felelősséget vállalni a családodért sem.

A széken ülő megrezzent, Namjoon szemei pedig összeszűkültek a kijelentés hallatán. Izmai máris indulásra készen feszültek meg, ha a főnöke kiadná a parancsot, mert a fogoly nem hajlandó beszélni.

- Nem csináltam se...

- Shh... - csitítgatta Jungkook a férfit, aki újra felhördült és összegörnyedt a gyomrába hasító fájdalomtól. Kook megrázta a kézfejét. – Tudod, hogy mi a furcsa? – kérdezte, miközben a szekrényhez sétált. – Egyáltalán nem kenyerem az ilyesmi. Mármint a kínzás... - fordult vissza egy pillanatra az immár vérző arcú férfi felé. – De amilyen nehezen szoktam nekiindulni a dolognak, annál jobban szoktam élvezni.

Taehyung egy halvány félmosolyra húzta a száját, és leguggolt a fal tövében, onnan figyelt tovább.

- Mióta is vagy Holló? – kérdezte Kook, miközben kinyitotta a szekrényt. Halk, fémes csörrenés ütötte meg a fülüket.

- Négy éve. – érkezett a szakadozott, halk válasz.

- Négy éve... hmm... akkor már te is tudod, hogy mi a szoba története, igaz? – kérdezte Kook, de nem várta meg a választ. – Eredetileg a Skorpióké volt ez a kóceráj. A vörös pedig nem a színükre utalt, hanem a vérre. Kegyetlen egy banda volt. – sóhajtott fel Jungkook. – Mondhatjuk úgy, hogy mindent kínzással oldottak meg. Ebből kifolyólag rengeteg eszközük is volt hozzá. – mesélte, miközben benyúlt a szekrénybe és kivett valamit. – Ezt, például fogalmam sincs, hogy mire használták. – fordult vissza a fogoly felé, kezében valamiféle szerszámmal, úgy folytatta. - De szerintem simán feltalálom magam.

- Azzal tépték ki a fogakat. – szólt közbe Namjoon, hogy kielégítse a főnöke kíváncsiságát.

- Tényleg? – kérdezte mosolyogva Kook, mire Tae is halkan felkuncogott. – Szólhattál volna hamarabb is! Párszor hasznát vettem volna. Na, mindegy. – dünnyögött tovább. - Csak annyit akartam kihozni belőle, hogy nem lenne baj, ha végre elkezdenél beszélni. Csakis a saját érdekedben. – lengette meg a férfi arca előtt a hideg fémből készült szerszámot.

- Én tényleg nem csináltam semmit! – hadarta a fogoly, félelemtől és fájdalomtól magasabb hangon. - Nem is értem, hogy mit keresek itt!! – Olyan szikrákat látott az előtte álló férfi tekintetében, amitől azt hitte, hogy még a vére is képes lenne megfagyni.

- Nem mondtátok el neki? - meglepődve nézett körbe Kook a jelenlévőkön. - Pedig még a bűnözőknek is felolvassák a jogait. Igazad van! - sóhajtott egyet. - Csak egy apró hiba van a dologban. - csattogtatta meg Jungkook a fogószerűséget, majd a férfi arcába hajolva folytatta. – Az, hogy mi nem vagyunk törvénytisztelőek! Yoongi!

A felszólításra Yoongi, a pasas mögé lépet, és pár erőteljes mozdulattal hátra feszítette a fejét, miközben szétnyitotta az állkapcsát. A férfi igyekezett szabadulni, de semmi esélye sem volt. A következő pillanatokban pedig üvöltés szaggatta a dobhártyájukat, és a vér jellegzetes szaga kúszott az orrukba. A hallgatás ára két fog volt.

- Azta... – sóhajtotta Jungkook, miközben Yoongi hátralépett a nyöszörgő férfitől. – Mit szólsz? Szerinted válthatok még szakmát? – kérdezte, ki tudja, hogy melyiküktől, miközben a fogat vizsgálta.

- Én... én csak... – motyogta a férfi, szinte érthetetlenül, fájdalomtól kábán, miközben vér folyt a szájából és a földre csöpögve gyűlt egy kis tócsába.

Kook ismét leguggolt és mosolyogva megmutatta a véres fogat a gazdájának, csak utána szólalt meg.

- Azt ajánlom, hogy csak akkor szólalj meg, ha valami fontosat szeretnél közölni. Egyéb esetben szavanként egy foggal fogsz fizetni. – a hangja a pillanat tört része alatt változott az eddigi nyugodt és szinte kedélyesből, hideg és éles pengékké. Tekintete jéghideggé vált, mintha senki és semmi nem érdekelné. A kegyetlenség szinte tapintható formát öltött körülötte. Namjoon volt a legrégebb óta mellette, de ilyenkor még őt is kirázta a hideg.

- Én, csak egy kis plusz pénzt akartam keresni... – nyögte ki a férfi végre.

- Kapzsi. – szólt közbe halkan Hobi a sarokból.

- Kinek adta el a barátod az információkat? – kérdezte Kook.

- A Mamba egyik emberének, a neve Seojun. Az egyik déli alegység vezetője. – válaszolta a fogoly.

- Yoongi! – szólította ismét Kook a beosztottját, aki csak bólintott, majd elindult kifelé. – Nam, te is vele mész!- tette még hozzá, csak ezután távoztak.

- Eddig jól állunk. – állt a fogoly mellé Jungkook. – Mit gondolsz? Menni fog ugyan így tovább is?

- Főnök, én nem tudok semmit... - nyögte a férfi, mire Kook elnézett oldalra.

– Taehyung! Te jössz. – vigyorgott a beosztottjára, aki kelletlenül ugyan, de beállt Yoongi helyére.

***

Yoongi és Namjoon rekordidő alatt kerítették elő a férfit, persze Jin közbenjárásával. Hihetetlen módon vette be a félrevezető telefonhívást, miszerint a főnöke hívatja. Így kellően gyorsan távozott a déli kis bázisáról, összesen két fővel az oldalán. Menet közben pedig már nem volt bonyolult elkapniuk. Másfél órával később már visszafelé tartottak a Hollók Fészkébe, egy megkötözött féreggel. A másik kettőt otthagyták. Talán túlélik...

- Te mi a faszt keresel itt? – szakadt ki a kérdés Yoongiból, ahogy kiszállt a kocsiból, és meglátta a lépcső alján álldogáló személyt. A vérnyomása kritikus szintre ugrott a rá bámuló tekintettől – Egyáltalán hogy a tökömbe jutottál be ide?

- Ki ez? – lépett mellé Namjoon.

- A pincelakó. – nyögte Yoongi fájdalmasan a választ. – Nem ismered fel?

- Baszki!- szisszent fel Nam is, majd vett egy hátra arcot, és kibányászta a csomagtartóból a plusz utast. Férgeket nem ültetnek az utastérbe. – Csinálj vele valamit, mielőtt a főnök meglátja. Ezt majd én intézem. – súgta oda a barátjának, majd elvonszolta az újabb foglyot.

- Szóval? Mi az istent keresel itt? – csattant fel Yoongi, ahogy Namjoon eltűnt az ajtó mögött.

Jimin továbbra is csak ült a lépcsőn és veszettül vigyorgott.

-Jeongho! – kiáltotta el magát Yoongi, mire másodperceken belül megjelent az egyik fióka, aki éppen Jimin megfigyelésével volt megbízva.

- Uram! – állt meg előtte.

- Ne uramozz itt nekem, te gyökér! – fogta meg a homlokát Yoongi, majd a lépcsőn ülő felé mutatott. – Mi az istent keres ez itt?

- Azt mondta, hogy csak figyeljünk, de ne avatkozzunk közbe. – válaszolta a fióka. Yoongi a hajába túrt idegességében.

- Akkor legalább áruld el, hogy jutott be ez a szerencsétlen. – mutatott ismét Jimin felé, aki még mindig mosolyogva figyelte a párbeszédet.

- Először körbesétálta az épületet, majd hátul talált egy olyan pontot, ahol be tudott mászni a kerítésen. Leütött két őrt, kikerült három kamerát, majd egészen idáig sétált Uram. – mesélte el a történteket a fióka..

- És te ezt végignézted? – kérdezte Yoongi feszülten.

- Mivel azt mondta Uram, hogy...

- Na, most befogod! – ejtette le a kezeit Yoongi a teste mellé, fejét pedig az ég felé emelte. Mintha csak imádkozott volna, hogy abban a pillanatban ne okozza senki halálát. – Holnaptól a konyhán leszel egy héten keresztül, most pedig tűnj a szemem elől.

A kis Holló bólintott egyet, majd kissé összezavarodva távozott. Jimin pedig ezt a pillanatot választotta, hogy hangosan felnevessen, mert nem bírta tovább magában tartani.

- Elmesélnéd nekem, hogy mi a fészkes fenét találsz ilyen nevetségesnek? – kérdezte a lépcsőn üldögélőt.

- Bocs! – nyögte ki Jimin, miközben letörölt egy könnycseppet, amit a jókedve okozott. – Csak azon csodálkozom, hogy eddig kihúztátok, és még nem gyilkolt halomra benneteket senki. – magyarázta, miközben lassan felállt.

- Nem mintha közöd lenne hozzá, de egy újoncról beszélünk. Másfél hónapja van itt, a kiképzése még tart. Nem biztos, hogy benne lesz az állományunkban, legalábbis nem olyan formában, mint amire számít. – tette karba a kezeit Yoongi. – Most pedig neked is húzás van, mielőtt kapsz egy plusz lyukat valahová! – szólt rá Jiminre, majd elindult a lépcsőn Namjoon után.

- Mindig is akartam még egy fülbevalót. – szólt kuncogva Yoongi után, aki idegesen torpant meg és fordult a fiú felé. Jimin kicsit visszavett, majd úgy szólalt meg újra. – Csak, ha megválaszthatom én lyukat. – mondta nagy komolyan, ami ismét nevetéssé nőtte ki magát.

Yoongi pedig eddig bírta. Előkapta a háta mögé rejtett fegyvert, lépett lefelé kettőt, és pontosan Jimin homlokához tartotta a hideg csövet.

- Oké-oké! Befejeztem! Sajnálom! – visszakozott Jimin, majd tett egy lépést hátrafelé. – Látom nem vagy vevő a humoromra. Tényleg bocs!

- Ezt nagyon jól látod! – bólintott Yoongi. – Szóval itt az ideje, hogy eltűnj végre.

- Rendben! Felfogtam! – egyezett bele Jimin megadóan, mire Yoongi végre eltette a fegyvert, vissza helyére, majd elindult a dolgára.

- Ha még egyszer meglátlak itt, már nem figyelmeztetlek! – szólt vissza Jiminnek, mielőtt eltűnt az ajtó mögött. Gyors léptekkel indult a főnöke irodájába. Miközben átkozta magát, hogy nem a kórházban fojtotta meg egy párnával a srácot.

- Hova-hova? – kérdezte Jin, amikor befordult az egyik folyosón.

- A főnökhöz jelenteni. – válaszolta Yoongi.

- Nincs bent. – hozta a tudomására Jin. – Még kihallgat.

- Kit? – kérdezte kicsit elcsodálkozva Yoongi.

- Az áruló Hollót. – válaszolta Jin.

- Még mindig? Mi a fenét csinál vele eddig? Ilyen kitartó a kis rohadék? – töprengett Yoongi.

- Nem. – csóválta meg a fejét Jin. – Csak éhes volt közben, úgyhogy elugrott kajálni. Most ért vissza.

- Ezt nem hiszem el. – csóválta meg a fejét Yoongi.

- Csak pszichológiai hadviselés. Addig Hobira bízta, hogy puhítsa egy kicsit. Na, nem szó szerint. – kuncogott Jin.

- Szuper. Mi meg már meghoztuk a következőt. Úgy érzem, hogy hosszú nap lesz, ha a kis féreg nem dalol elsőre. – sóhajtott Yoongi, majd vett egy hátra arcot, és elindult vissza a Fekete Szobába.

Negyvenöt perccel később ért véget az áruló Holló kihallgatása...pardon, kínzása. A végén már önkívületben vallott, pedig csak összesen négy foga bánta. Jungkook az irodájába ment, hogy Jinnel egyeztessék a vallomását, és minden rögzítésre kerüljön. Velük tartott Yoongi és Hobi is. Taehyung úgy döntött, hogy átöltözik.

- Mit mondott? Van még más is, aki köpött valamit? – kérdezte Yoongi, miközben már helyet is foglalt.

- A tudomása szerint nincs. – válaszolta Kook. – De attól még lehet.

- Itt van a gyík is, akit kértél. Namjoon vigyáz rá éppen. – fújta ki magát Yoongi.

- Remek! – örült meg Jungkook a hírnek. – Mennyi friss információhoz jutunk ma. Talán ő elárulja, hogy vannak-e még többen. Én is kérek! – szólt oda Hobinak, aki éppen egy italt töltött magának.

- Nekem is jöhet! – szólalt meg Yoongi is.

- Jin? Te kérsz egy italt? – kérdezte Hobi, miután kitöltötte a többieknek.

- Nem, kösz! Abból semmi jó nem származna, ha összefolynának előttem a betűk. – vigyorodott el a laptopja fölött.

Jin nagy elánnal jegyzetelte a fontosabb infókat, amik a kihallgatáson elhangzottak, amikor kopogtak az ajtón.

- Gyere! – szólt ki Yoongi, mire az egyik Holló lépett be az ajtón, aki szemével azonnal megkereste Yoongit, és hozzá intézte a szavait.

- Uram! Az a férfi még mindig itt van. Nem hajlandó elmenni, hiába fenyegettük meg. – jelentette aggódva.

- Ki van itt? – kérdezett Kook egyből, nem hagyva Yoonginak időt, hogy reagáljon.

- A pincelakó. – morogta Yoongi halkan a választ.

- Hogy mi? – döbbent meg Hobi, de Kook még mindig értetlenül nézett.

- Milyen faszomlakó van itt? – kérte Jungkook a pontosabb felvilágosítást.

- Tudod! A srác, akit a pincében találtunk legutóbb. – magyarázta Hobi.

- A neve Jimin. – masszírozta meg a homlokát Yoongi.

- Nem is mesélted, hogy a szárnyaid alá vetted. – kuncogott Jin.

- Vette a halál! – tiltakozott Yoongi.

- Akkor mit keres itt? – kérdezte Hobi.

- Honnan tudjam?! Megfenyegettem és elküldtem. Ezek szerint visszajött. – válaszolta Yoongi.

- Nem Uram! – szólt közbe a Holló. – El sem ment. Hiába dobtuk ki a kapun kívülre, mindig visszajött. Jöttem engedélyt kérni lelőni!

- Ez baromi jó! – nevetett fel Kook. – Nem bírtok el egy fiúval?

Yoongi kissé belepirult a főnöke kérdésébe. Csorba esett a hírnevén.

- Minden további nélkül el tudtam volna intézni, csak adni akartam neki egy esélyt, ezért inkább figyeltettem az egyik újonccal. – magyarázta Yoongi.

- Szerintem tök ártalmatlan a srác. – szólt közbe Hobi.

- Annyira nem lehet ártalmatlan, ha kifog rajtatok. – nevetett még mindig Jungkook.

- Akkor mi a fenét csináljak? – kérdezte Yoongi. – Dobozoljam be és küldjem el Afrikába?

- Nem rossz ötlet! Poggyászként olcsóbb. Foglaljam? – kérdezte Jin, mire Hobi is elröhögte magát.

- Ha annyira maradni akar, akkor maradjon. – szólt közbe Jungkook, mire Yoongi meglepetten nézett a főnökére.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne Főnök. – ellenkezett is egyből. – Nem tudunk róla semmit az égvilágon. Nem biztonságos.

- Lehetséges, igen. – bólintott Kook. – De bennetek megbízom, szóval majd ti szemmel tartjátok. – nézett a jelenlévőkre.

- És ha egy kém? Vagy bérgyilkos? – kérdezte Hobi is.

- A barátot közel, de az ellenséget még közelebb. – válaszolta Jungkook, majd kiitta a poharát, felállt, és elindult vissza a Fekete Szobába, ahol kicserélték a holttestet az újabb áldozatra, akit kifaggathatnak. Yoongi előtt azonban még megtorpant. – Eddig is megbíztam döntéseidben és a megérzéseidben. Szerintem nem lesz gond. – vonta meg a vállát és kifordult az ajtón.

Hobi kérdőn nézett Yoongira, aki nagyot sóhajtott mielőtt válaszolt volna a fel nem tett kérdésre.

- Ha végeztünk a kihallgatással, akkor intézem. – felelte, majd ő is felállt és az ajtóban ácsorgó Hollóhoz fordult. – Hallottad a főnököt. Kicsit szórakozzatok még vele. – paskolta meg a vállát, majd Hobi társaságában távozott az irodából.

A második kihallgatás során egyetlen dobhártyaszaggató hang sem szűrődött ki a Fekete Szobából. Csak pár ütés került kiosztásra, de fogat nem kellett húzni. A Mamba úgy dalolt, ráadásul kérés nélkül, ami még őket is meglepte. Látszott rajta, hogy félti az életét. Ha kicsit is agresszívabban léptek fel vele szemben, máris összehúzta magát, és úgy nyüszített, mint egy sarokba szorított kutya.

A kihallgatás már a végéhez közeledett, ezt Yoongi abból is látta, hogy Kook kezdte elveszíteni az érdeklődését, a fogoly pedig csak magát ismételgette. Kapott az alkalmon, hogy elrendezze végre a pincelakó ügyét, ami egész idő alatt ott motoszkált a fejében.

Jimint a lépcsőn ülve találta, a fegyveres Hollók gyűrűjében. Az őrök megunták, hogy ötpercenként kicipeljék a kapun kívülre, hogy eltűnjön végre, így inkább úgy döntöttek, hogy szemmel tartják. Az ég kezdett szürkülni, ahogy közeledett az este, bár erre, ebben az évszakban nem sokat kellett már várni. Ahogy kilépett az ajtón, nagyot szippantott, a hűvös, de friss levegőből.

- Elmehettek! – szólt oda annak az öt-hat Hollónak, akik a fiút őrizték. Lassan sétált le a lépcsőn, miközben összeszedte a gondolatait, majd megállt Jimin mellett. – Miért nem mentél el?

- Ha azt mondom, hogy én magam sem tudom, akkor elhiszed? – kérdezett vissza a fiú, anélkül, hogy a mellette állóra nézett volna. A hideg kezdett bejutni a vékony dzsekije alá, néha kicsit meg is remegett, ahogy a hideg végigfutott a testén.

- Talán. – válaszolta Yoongi. – De azt csak tudod, hogy miért jöttél ide!

- Nem is tudom... - gondolkodott el Jimin. –... talán jelenleg nincs hova mennem. – válaszolta egy kis csend után. Szavai most őszinték voltak. Az elmúlt hónapok történései után tényleg nem volt hová mennie.

Yoongi lenézett a fiúra, aki közömbös arckifejezéssel nézelődött. Bőre fehér volt a fogva tartás miatt, de arcát enyhe pír színezte, ami a hidegnek volt betudható. Kívülről olyan volt, mint egy porcelánbaba, de Yoongi érezte, hogy a felszín alatt, ennél sokkal több takargatnivalója van.

- Bosszút akarsz állni? – kérdezte Yoongi a semmiből. A téma semmilyen reakciót nem váltott ki a másikból.

- Egyedül nem megy. – válaszolta Jimin halkan.

Yoongi ismét hallgatott pár pillanatig. Az égen elhaladó esőfelhőket figyelte. Miután megállapította, hogy perceken belül esni fog, leguggolt a srác mellé.

- Tehetséget és elszántságot a harchoz nem tudunk adni. De alkalmat és fegyvert igen. – mondta a fiúnak.

- Miért segítesz nekem? – kérdezte Jimin.

- Most tévedsz. – nevetett fel Yoongi. – Ha rajtam múlna, akkor most azonnal elintéznélek, de a főnök érthetetlen módon máshogyan döntött. De egy percig se hidd azt, hogy ez számodra segítség. Te csak egy pajzs leszel a sok közül. De, ha jól csinálod, lesz alkalmad a bosszúra is. – bővítette ki a magyarázatot.

- Mit kértek cserébe? – tudakolta a kisbetűs részt Jimin.

- Mindent! – vágta rá Yoongi. – Feltétel nélkül.

- Értem. – sóhajtott Jimin, és úgy tett, mintha megrágná az elhangzott információt, de belül már mosolygott a dolgok alakulásán.

A szürke felhők addigra teljesen betakarták a sötétedő eget, és pár esőcsepp halkan ért földet a lépcső fokain.

- Tényleg nincs hova menned? – kérdezte Yoongi, egy hűvösebb fuvallat után, ami a kék színű ing anyaga alá is bemerészkedett. Megborzongott kissé, a fiú pedig megrázta a fejét. – Egyelőre kapsz itt egy szobát. De csak ideiglenesen. Kövess! – szólt oda, és minden további nélkül megfordult, hogy bemenjen végre.

Jimin elmormolt egy köszönömöt, de olyan halkan, amit Yoongi már nem hallott. Amint belépett a férfi után a házba, egyből megsimogatta a benti meleg, pedig még kint sem volt mínusz.

- Meleg van. – jegyezte meg Jimin, és mintha megkönnyebbült volna.

Erre! – mutatott Yoongi egy lépcsőre, amin fel is mentek, majd balra kanyarodtak. – Ez a szárny az alkalmazottaké. Egyszemélyes szobák. A berendezés elég gyér, de nincs is szükségünk másra. Ami kell, azt szerezd be magadnak, de ha tönkre teszel valamit, azt kifizeted. – magyarázta nagy vonalakban, majd megállt egy ajtó előtt és kinyitotta. – Ez lesz a te szobád. Tedd magad rendbe. Addig küldök valakit, aki majd körbevezet. – mondta végül, majd otthagyta a fiút az ajtóban és elsétált.

Jimin meglepetten pislogott utána, majd körülnézett a folyosón, de sehol sem látott senkit. Teljes csend vette körül. Belépett a kis szobába, ahol szintén meleg volt. Egy ágy, és egy asztal volt bent, két székkel, meg egy szekrény, ami nem volt túl nagy, de pár ruhának elég. Neki meg aztán bőven, mert egy gönce sem volt, amit beletegyen. Az ablakhoz lépett, ami kertre nézett. Az eső rövid idő alatt, kis tócsákban gyűlt össze a kertben. Már ránézésre is hidegebb volt odakint, mint pár perce. A szobában volt még egy ajtó, ami meglepetésére egy aprócska fürdőbe vezetett. Csak egy tusoló és egy wc, semmi több nem volt.

Bár a kórházban letusolt, mielőtt eljött, mégis beállt a meleg víz alá. Sajnálta, hogy nem élvezhette ki teljesen, ahogy átmelegíti a meleg víz, de a gipszben lévő kezét nem áztathatta. Szappan vagy bármi egyéb híján tiszta vízzel lemosdott, majd visszavette a ruháit, úgy dőlt bele az ágyba.

Az első gondolata az volt, hogy nem erre számított, de titkon reménykedett benne. Abban, hogy talán valahol olyan emberekre talál, akik majd segítenek neki megvalósítani a tervét, mert egyedül reménytelen volt, hogy bármit lépjen. De, ha a Hollók befogadják, és sikerül jó benyomást tennie rájuk, akkor talán bennük nem fog csalódni, és ez a gondolat pedig egy rég nem látott érzéssel töltötte el. A bosszú lehetőségének édes ízével.