A Fészekben nagy volt a forgalom, mivel Jungkook, rögtön azután, hogy hazaértek, mindenkit mozgósított. Egész éjjel az irodában volt, és hol magából kikelve ordított, hol pedig csendben gondolkodott. Jimin, az éjszaka hátralévő részében a lépcső alján ült a korlátnak támaszkodva és kifejezéstelen arccal bámult maga elé. Hobi és Tae ugyan odamentek hozzá, miután hazaértek, de nem reagált semmire. A reggeli órákban Jungkook is elment mellette, miközben telefonált, de rá sem nézett. Ha nem érzi meg a férfi illatát, talán ő sem vette volna észre őt.

Az egyetlen ember, aki megoldhatta volna a problémát, halott volt. Ahogy az anyja is. Emlékek százai özönlötték el a gondolatait a múltból. Sok mindent újra átélt és átértékelt, a szép emlékeken elmerengve pedig úgy érezte, hogy nem is akar visszatérni a valóságba.

Érezte, hogy zsibbadnak a lábai, hogy teljesen kiszáradt a szája, és ég a szeme, a nyilalló fejfájásról már nem is beszélve, de ő csak ült ott tovább, miközben néhány hangfoszlány eljutott a füléig. Senki sem állt meg mellette azért, hogy megkérdezze mi a baja. Talán azt hitték, hogy ismét bekattant valami nála, vagy esetleg alszik. Senki sem tudta, hogy a veszteség érzésével nem csak Jungkooknak, hanem neki is szembe kellett néznie, újra. Senki sem mondott neki pár együtt érző szót, vagy beszélgetett el vele, hogy lelket öntsön belé, pedig teljesen üres volt.

És ráadásul még nem is beszélt a Vörös Sárkányról a többieknek. Hogy többen állnak Daesoo mellet, mint azt gondolták volna. Akkor aztán tényleg elszabadult volna a pokol. Bár, azt így sem lehetett már visszatartani. Mind a két csoport erős volt valamiben, de volt valami, amiben a Mamba jobb volt jelenleg, és az nem más volt, mint a kegyetlenség. Nekik nem számított semmi, csak az, hogy elérjék a céljukat, mindegy, hogy mibe kerül. Ellentétben a Hollókkal, akik megfontoltan cselekedtek, nem hívták fel magukra a figyelmet, és megpróbálták továbbra is megőrizni azokat az eszméket, amiket még Seongmin hagyott rájuk, és ami Junseo halálával teljesen eltűnt. Még a bűnös lelkek is tudnak tisztességesen harcolni. De, Daesoo más volt.

Már a nap is feljött, amikor Jimin már annyira kába volt, hogy szinte nem tudott magáról. Csak annyit érzett, hogy valaki felemeli, majd leteszi. A lábáról levették a kényelmetlen cipőt, majd betakarták, és még utoljára egy ismerős illat vette körbe, mielőtt elnyomta volna a fáradtság.

Jungkook szobájában ébredt, egyedül. Felült és rápillantott a telefonjára. Mint kiderült már kora délután volt. Pár órára sikerült beájulnia. Még a szemeit nyitogatta, amikor nyílt az ajtó.

- Reméltem, hogy fent vagy. – mondta Kook halkan, mert látta a fiún, hogy abban a pillanatban kelt.

- Mik a hírek? – dörzsölte Jimin a szemét, a kérdés közben.

Kook az ablakhoz sétált, és kicsit elhúzta a nehéz anyagot, hogy valamennyi fényt beengedjen. - Holnap találkozom vele. – mondta higgadtan.

- Mi? – mered rá Jimin.

- Holnap találkozom Daesooval. – ismételte el még egyszer Jungkook.

- Önként akarod átadni neki magad? – fakadt ki Jimin. – Nincs az az isten, hogy túléld azt a találkozót.

- Tudom. – fordult felé Kook. – Éppen ezért nem is megyek egyedül. – mosolyodott el féloldalasan.

Jimin azonnal megértette, hogy ennek az egész cirkusznak hamarabb lesz vége, mint gondolta volna. – Mi a terv? – kérdezett rá.

- Tisztában vagyok vele, hogy előbb vagy utóbb totális háborút indítana ellenünk, amit mindenki megsínylene. – mondta Kook, miközben az ágy mellé sétált, onnan figyelte a fiút. – Így legalább nem hagyunk neki annyi időt a felkészülésre.

- Értem. – sóhajtott Jimin.

- Szeretném, ha elmennél. – jött a kérés a semmiből.

Jimin szíve kihagyott egy ütemet, amikor felfogta, hogy mit mondott a férfi. A düh, ami az elmúlt pár órában alábbhagyott, most újult erővel tört fel benne, miközben a férfire nézett. Felállt az ágyról, és Kook elé lépett. – Menj a francba. – suttogta, majd ellépett mellette, de Kook visszarántotta, és azonnal megcsókolta. Mohón esett neki a kiszáradt ajkaknak, amik néhány pillanat múlva már fényesen csillogtak. Jimin, a férfi ingét markolta, miközben igyekezett lépést tartani a másik tempójával. Szokás szerint elgyengült, ahogy a férfi karjaiban találta magát, de már egészen hozzászokott, hogy az elhatározása mindig meginog, ha a közelében van.

Jungkook lassított a tempón, miközben tenyereibe fogta a fiú arcát, és belenézett azokba a meleg szemekbe. – Ha túlélem ezt, akkor belőled akarok erőt meríteni a folytatáshoz.

- Nem. – csóválta meg a fejét Jimin. – Te félreállítanál, mint egy gyenge nőt, akit meg kell védeni, és nem hagyod, hogy én próbáljalak megvédeni téged.

- Ha meghalsz...

- És, ha te meghalsz? – vágott a szavába Jimin, és határozottan nézett az őt vizsgáló szempárba.

Kook megsimogatta a fiú duzzadt ajkait, majd egy rövidke csók után elfordult. – Sajnálom. – motyogta az orra alatt.

- Köszönöm. – válaszolta Jimin is halkan.

- Holnap délelőtt tizenegykor lesz a találkozó, ma este hétkor megbeszélés a nagyteremben. – mondta Jungkook, majd kilépett az ajtón, pár pillanat után pedig Jimin is követte. Még mindig az esti öltözékét viselte, bár meglehetősen hiányosan, mert a nadrág és a zakó már hiányzott róla. Fogalma sem volt róla, hogyan sikerült Jungkooknak lerángatni róla, anélkül, hogy felébredt volna. Minden esetre az utat a folyosón, egy szál alsóban és egy ingben tette meg, és rohadtul nem érdekelte, hogy ki mit szól.

A szobájába érve megállt középen és szétnézett, majd vett egy mély levegőt, és előkereste a titkos kis telefonját. Wooyoung pár csörgés után fel is vette.

- Tudsz beszélni? – kérdezte Jimin.

- Persze. – válaszolt Woo. – Mondd csak nyugodtan. Éppen hívni akartalak.

- Miért? – kérdezte Jimin. – Történt valami?

- A legjobb egységeket behívatták a Barlangba és azt rebesgetik, hogy jön a végső leszámolás. – válaszolta Woo, kicsit nyugtalanul.

- Én is hallottam. – sóhajtott Jimin.

- Most mihez akarsz kezdeni? – érdeklődött Woo.

- Azért kerestelek, mert egy kicsit változtatnom kell a terven. – mondta Jimin.

Bő háromnegyed órát beszélgettek mire mindent tisztáztak, és kitalálták miként valósítsák is meg azt.

Ezután elővette a másik mobilt, és a földszintre indult.

- Most kibaszottul nem érek rád. – morogta Yoongi, ahogy meglátta a belépő fiút.

Jimin nem szólt semmit csak a férfi elé tett egy előzetesen kinyomtatott papírt. A sarkában egy fénykép volt, amin egy fiatal lány szélesen mosolygott. Utána adatok következtek, és egy újabb kép, három évvel későbbről.

- Ez? – meredt Yoongi a lapra. – Ha csak egy vicc akar lenni, akkor helyben megöllek.

Jimin elmosolyodott. – Nem vagyok vicces kedvemben. De, mielőtt belelovalnád magad, hogy kocsiba ülsz és elmész érte, meg kell tenned nekem valamit. – mondta határozottan.

- Mi lenne az? – kérdezte Yoongi gyanakodva.

- Nyugalom, nem kell megölnöd senkit. Viszont segítened kell valamiben holnap. – mivel a beszélgetése Yoongival sem kétpercesnek ígérkezett, ezért leült az asztal másik oldalán lévő székre.

- Te megőrültél. – állt fel Yoongi, úgy negyed óra múlva, és egyenesen az italos szekrényébe nyúlt, ahonnan ki is vett egy üveggel és töltött magának.

- Én nem kapok? – kérdezte Jimin jókedvűen.

Yoongi idegesen felhúzta az kitöltött whiskyt, majd a fiú felé fordult. – Hogy még nagyobb ökörségeket találj ki? Nem, kösz! – tette le a poharat az asztalára.

- Ez nem ökörség. – csóválta meg a fejét Jimin, miközben még mindig kedvesen mosolygott. – És, amit kértem, az csekély dolog a húgodért cserébe.

- De ha ez kiderül...

- De nem derül ki. – vágott a szavába Jimin. – Kitől tudná meg? Maximum tőled, de te úgysem mondod el neki, igaz?

Yoongi idegesen sétált az asztala mögött, néha a papírra nézve, ami ott hevert.

- Teljesen biztos vagy benne? – kérdezte Yoongi.

- Átgondoltam mindent. – bólintott Jimin.

***

Az értekezletnek vége volt már, de még mindig sokan voltak a Fészekben. Most nem volt hosszúra nyúló taktikai megbeszélés, mert semmi értelme nem lett volna, csak mindenki igyekezett felkészülni, hogy a legjobb formáját nyújtsa.

Jimin is a szobájában volt, és folyamatosan a telefonját nyomkodta, mert Wooyoung elég sűrűn küldte neki az információkat.

Megkönnyebbült, miután elhatározta magát.

Éppen egy új üzenetet olvasott, amikor a kijelzőn megjelent egy üzenet. „Gyere át!" Elmosolyodott, majd felkelt, és egy perc sem telt el, mikor benyitott Jungkookhoz. A férfi nem volt a szobában, de a fürdő felől víz csobogása hallatszott. Hirtelen úgy érezte magát, mint amikor első alkalommal osont be a szobába, pedig rengeteg dolog más volt. Ahogy körbejárt a szobában, a fehér öltönye még mindig az egyik fotelben volt, szépen ráterítve. Ahogy az ágyra nézett, már beszélgetések és emlékek kötötték hozzá. Az éjjeliszekrényen, a lámpa mellett ott volt az egyik gyűrűje, amit pár napja hagyott ott. A szoba minden pontját ismerte már, és nem is tűntek olyan sivárnak azok a szürke falak, mint legelőször. Különleges hangulat lengte be a teret, ahogy körbefordult. Az ablakhoz sétált és kinézett a megvilágított útra. Még mindig autók végeláthatatlan sora parkolt odalent, akiknek a tulajdonosaik éppen a Fészekben voltak. Egy Holló igyekezett fel éppen a lépcsőn. Eszébe jutott, amikor első alkalommal ült azokon a fokokon, akkor még teljesen tanácstalanul, de egy olyan terv körvonalaival a fejében, amivel legalább egy rövid időre elérheti, hogy fellélegezzen a város, főleg a hozzá hasonló sorsra jutott emberek. Az ereiben tombolt a bosszúvágy és a tenni akarás, amiért bármire képes lett volna.

Felderengett előtte Hobi és Yoongi képe, amikor először mentek be a kórházba, hogy kihallgassák. Taehyung és az autós üldözés, amikor éppen csak megúszták, de az a nagyszájú hülye gyerek egész közel került hozzá. Jin, mint a férje, abban az ominózus adatlopásos akcióban. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak az arckifejezései. Namjoon állandóan figyelő tekintete és visszafogott természete, ami csak addig tart, amíg valami veszély nem fenyegeti a barátait, mert akkor akár a saját életét is adná értük.

A sötét ablaküveg halványan visszaverte a tükörképét, ami mögött megjelent egy magas alak. Hiába volt kint sötét, azt a fekete tekintetet akkor is tisztán látta az ablak üvegében. Annak az embernek a tekintete volt az, aki szépen lassan keresztül húzta az összes számítását. Az a férfi volt, aki lassan ujjai köré csavarta őt, anélkül, hogy ráeszmélt volna, és ő örömmel gyengült el tőle.

- Szia. – hallotta a szempár tulajdonosának mély hangját, ami minden idegszálát megrezegtette.

Jimin elmosolyodott és megfordult. – Szia.

Jungkook egy bővebb pamutnadrágban, állt előtte és éppen a haját törölgette egy kisebb törölközővel. A fekete tincsek össze- vissza csapkodták a vízcseppeket.

- Add azt ide. – mosolygott Jimin, és kivette a férfi kezéből a törölközőt. – Ülj le. – bökött az ágy felé.

Kook engedelmesen, mosolyogva ült le, Jimin pedig mögé mászott, és finomabb mozdulatokkal kezdte el felitatni a vizet a férfi hajáról. Tekintete többször is letévedt a madárra Jungkook hátán, és várta, hogy ismét kigúnyolja, miközben gyilkos tekintettel kísérve mélyedjen a csőre a lelkébe. De nem történt semmi. A madár nyugodtan figyelte, és csak néha vibrált kissé, amikor az alatta lévő izmok is mozogtak.

- Elfáradtál? – kérdezte Jimin, miközben a kezei nem álltak meg.

Kook sóhajtott egyet a válasz előtt. – Inkább, érdekes módon megnyugodtam. – válaszolta végül. – Így, hogy tudom, hogy holnap, valamilyen formában, de vége lesz, megnyugvással tölt el.

- Valamilyen formában... - ismételte halkan Jimin, miközben kezeinek mozgása lassult kissé.

Jungkook felnyúlt és megfogta a fiú egyik kezét, majd maga elé húzta, és adott rá egy rövid csókot. – Várod már az utazást? – tette fel a váratlan kérdést. Fogalma sem volt, hogyan adjon erőt Jiminnek, csak az ígérete jutott eszébe, ami egy olyan jövőt vetített előre, amit nagyon várt már, és remélte, hogy a fiú is hasonlóképpen érez majd. Egy olyan egyszerű dolog volt ez, ami egyáltalán jövőt adott nekik.

- Persze! – vágta rá Jimin. – Még sosem jártam fehér homokos tengerparton. Kellemes érzés lehet a talpad alatt... és a sós illatú levegő. Talán... - töprengett egy kicsit. – Elvihetnénk a többieket is.

- A többieket? – lepődött meg Jungkook.

- Szívesen elásnám Taehyungot. – kuncogott Jimin. – Yoongi vámpírbőrére is ráférne egy kis szín.

Jungkook elégedetten mosolyodott el. – Mióta érdekelnek ők ennyire?

Jimin nem válaszolt, még ő is meglepődött a terveire vonatkozóan. Jungkook nem várt sokáig, hogy hátra forduljon és az ágyra nyomja a fiút. Fölé hajolva nézett a szemeibe, és várta a választ.

Jimin elfordította a fejét, hogy ne kelljen a férfi szemeibe néznie. – Én csak...

- Tudod mit! – szólt közbe Jungkook. – Nem kell válaszolnod, mindent értek.

Jimin visszanézett rá, és végül ugyan az a mosoly ült ki az ő arcára is, mint ami az előtte lévőét keretezte.

Jungkook arca lassan öltött komolyabb vonásokat, amint a másikat fürkészte. Még mindig fel nem foghatta, hogy hogyan jutottak idáig, de már nem is érdekelte. Már nem gondolkodott a miérteken, csak tette, amit az ösztönei diktáltak.

Jimin látta a férfi szemeiben és arcán végbemenő változást. – Gyere... – suttogta közéjük, a következő mozdulat után pedig már egymás ajkait simogatták. A szobát elégedett sóhajok és szenvedélyes csókok hangjai töltötték be.

Jungkook kezei becsúsztak a fiú pólója alá, és addig barangoltak alatta, amíg le nem simogatta róla a felesleges anyagot. Még mindig ledöbbent a férfi test látványán, de nem azért mert nem hordozták azokat a jegyeket, mint egy női test, hanem azért, mert annyira tökéletes volt a látványa, amit semmi sem tudott volna felülmúlni.

Jimin halkan felsóhajtott, ahogy a férfi elkezdte csókokkal kényeztetni a nyakának vékony bőrét. Ujjaival, a még nyirkos hajat fésülgette, hol pedig a hátán siklott végig, ahol a Holló körvonalait, már fejből át tudta rajzolni.

Kook, kínzóan lassan haladt lentebb, kihasználva minden percet és elnyújtva minden pillanatot. Lehunyt szemekkel nyalt végig az egyik mellbimbón. Nyelve mellett a meleg lehelete is simogatta a fiú bőrét, majd elégedetten morgott, amint érezte, hogy eléri a kellő hatást, és a kis dudor megkeményedik a fogai alatt.

Jimin halkan nyöszörgött az érzéstől, ami egyszerre volt kellemes és fájdalmasan lassú. Türelmetlenül tolta lentebb a férfi fejét, miközben a pulzusa már régen megugrotta azt a bizonyos szintet.

Jungkook lassan levezette a kezét a fiú hasán, körözve egy kicsit a köldöke körül, belemarva kissé az oldalába, majd kezei határozottan siklottak végig az ágyékán, és érezte, ahogy a fiú pénisze megugrik a tenyere alatt, és belesimul a hatalmas kézbe. Csókjaival apránként haladt lefelé, a remegő hasizmokon keresztül. Lentebb csúszott az ágyon, és mind a két kezének ujjait becsúsztatta a fiú nadrágjának bújtatójába. Lassan húzta lefelé, miközben a feltárult bőrt tovább simogatta a leheletével.

Jimin megemelte magát, és két könyökére támaszkodva, éhes tekintettel figyelte a férfit, aki közben megszabadították a nadrágjától. Érezte a bőrén Kook parázsló tekintetét, amint végigsiklott a meztelen testén. A férfi lehajolt hozzá, hogy hozzá simuljon, és újra megcsókolhassa a duzzadt ajkakat, miközben csípőjét az alatta fekvőhöz dörzsölte.

Jimin, fejét hátravetve nyögött fel, amikor a férfi merevedés hozzányomódott az övéhez. Leengedte magát, majd hasra fordult, és négykézlábra állt.

Jungkook is felegyenesedett, és szapora légzéssel figyelte a fiú ténykedését, aki éppen hátranyúlt, és óvatosan masszírozni kezdte a rózsaszín bőrt, a szűk rés körül. Hangos sóhajok közepette nyomta beljebb az egyik úját, amíg el nem merült magában.

Jungkook farka megugrott a látványtól. Még sosem látott ennél izgatóbb dolgot, és ezt alátámasztotta, hogy pár opálos csepp tört fel a férfiasságából. Oda is nyúlt, hogy kiszabadítsa a nadrágjából a feszülő testrészét és párszor megmozgatta rajta a bőrt, hogy fokozza saját vágyát. Ezután megfogta a fiú kezét, hogy kihúzza az ujját.

- Majd én. – mondta reszelős hangon.

Jimin hatalmasat nyögött a kijelentésre, és felsőtestét leengedve nyomta ki magát. Jungkook végigsimított a formás idomokon, majd egy pillanatra felkelt és az éjjeli szekrényhez lépett, ahonnan kivett egy tubust. Miközben visszafelé is megtette azt a pár mozdulatot, ő is megszabadult a felesleges anyagoktól, amik a testén voltak.

Jimin nem látta, de felfogta az ismerős hangot amikor a férfi felpattintotta a kupakot, és a mellkasában egy melengető érzés áradt szét a férfi figyelmességétől

Kook csorgatott bőven a síkosítóból oda, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Ujjai ezután úgy siklottak végig a lüktető bőrön, minta jeget simogatna, csak ez forróbb volt bárminél. Türelmesen masszírozta a szoros gyűrűt, miközben le sem vette a szemét az előtte lévő, hullámzó testről. Pár pillanat múlva azonban lassan benyomta az egyik ujjának első percét a szűk résen.

Jimin nyöszörögve nyomta rá magát a régen várt érintésre. A teste úgy könyörgött érte, mintha már régóta szomjazott volna. Érezte a benyomuló ujjat, ami kitöltötte, és csak az járt a fejében, hogy hamarosan más fogja átvenni a helyét.

Jungkook hatalmasat nyelt az ujja körül, ütemesen vibráló izmoktól. Lassan teljesen benyomta az ujját és ő is megremegett az érzéstől, hogy hamarosan újra érezheti majd, ahogy a fiú körülveszi.

- Még... - lehelte sürgetően Jimin az ágyneműbe. Az új inger, hogy Jungkook tágította finom mozdulatokkal, és közelről szemléli őt, teljesen elkábította és izgalmasabbá tette az egészet.

A férfi kihúzta az ujját, hogy kettővel töltse ki a fiút az újabb behatolásnál. Jimin elégedett sóhajjal vette tudomásul a mozdulatot. A következő pillanatban pedig felnyüszített, ahogy eltalálták az érzékeny pontját. A pénisze megugrott és nedv szivárgott belőle, jelezve a férfinak, hogy jó helyen jár.

- Jó érzés? – kérdezte Jungkook mély hangon, miközben másik kezével jobban szétveszítette a fiút, hogy mindent tisztán lásson.

- Nagyon jó... - nyöszörögte Jimin, de a hangja el is halt, ahogy a férfi kihúzta az ujjait, és erősebben hatolt vissza. – Ez az... - sóhajtotta Jimin.

Jungkook teste megfeszült, ahogy elkezdte ütemesen tágítani a fiút, felvéve egy állandó ritmust, ügyelve, hogy minden alkalommal eltalálja a fiú gyönyörforrását. A test vonaglott a keze alatt, és az izmok egyre jobban szorultak köré.

Jimin a lepedőt markolta, és legszívesebben saját magához nyúlt volna, de nem tudta megtenni, az erőteljes érzés miatt, ami kezdte hatalmába keríteni és szinte lebénította. Döbbenten vette észre, hogy mi is történik.

- Ne... - nyöszörögte, de a teste nem értett egyet vele, mert rányomta magát Kook ujjaira. – Így...elfogok...ne... ahh - nyögte folyamatosan, elvékonyodó hangon.

A férfi azonban nem kegyelmezett neki, és még határozottabban izgatta őt, amíg a fiú teste teljesen befeszült, és egy szűkölést követően elélvezett. Érezte az ujja körül pulzáló izmokat, miközben kihúzta, majd Jimin hátára hajolt, és lassan végigcsókolta a gerincét.

Jimin levegő után kapkodva feküdt az összekent lepedőn. Még soha életében nem élvezett el senki ujjától. Mindig kellett hozzá a kettős izgatás, de most elég volt annyi, hogy Jungkook volt az, aki ezt tette vele. A teste még megremegett néha és egy kis időt kért, de a férfi a hátára fordította őt és betérdelt a lábai közé, majd fölé hajolt. Megsimogatta a kipirult arcát, a duzzadt ajkait, majd újra megcsókolta. Mohón érintette össze az ajkaikat, miközben péniszét, a fiúhoz dörgölve izgatta őt, és saját magát is.

Jimin belenyögött a csókba, ahogy a kemény hímvessző nekifeszült. Lábait még szélesebb terpeszbe tette, hogy a férfi teljesen hozzá tudjon simulni.

Jungkook már alig tudta elviselni a farkában lévő feszítő érzést. Megnyugvást kellet találnia, amit csak a másik teste adhatott meg számára. Feltérdelt, és megemelte a fiú lábait. Ahogy beigazította magát, Jimin ujjai a lepedőbe markoltak.

Lassan tolta át magát a lazább, de még mindig őrjítően feszes izmon, miközben figyelte az előtte fekvő kipirult arcát, mámortól ködös tekintetét és izzadt, kívánatos testét. Amikor átbukott a szoros gyűrűn és a makkját körbeölelte teljesen a forróság, meg kellett állnia egy másodpercre, hogy erőt gyűjtsön, de amint végignézett a fiú vágytól hullámzó testén, a következő mozdulatnál tövig tolta magát. Jimin teste megfeszült és úgy rászorított, hogy kénytelen volt tényleg megállni és mozdulatlanná dermedni. Már az érzés is elég lett volna, ahogy a fiú szorosan körülötte pulzál ahhoz, hogy rövid időn belül elélvezzen. Lehajolt, és csókokkal hintette be a szapora légzéstől remegő mellkast. A fiú ujjai a vállába mélyedtek, miközben tekergett alatt, nem hagyva őt, hogy összeszedje az erejét.

Felnyomta magát, majd lassan kihúzódott. A súrlódásba beleremegtek mind a ketten, és erre csak rátettek egy lapáttal azok a buja hangok, amik kettejük összekapcsolódásából származtak.

Kook lassan ismét benyomta magát a forróságba, miközben a fiú combjait markolta, és kéjsóvár arcát figyelte, ahogy a rózsaszínű kis nyelv néha kiszökik az ajkai közül, hogy benedvesítse a sóhajok által kiszárított, duzzadt bőrt.

Pár finom mozdulat kellett csak, hogy Jimin merevedése újra a hasára simuljon, és a gyönyör utáni vágy ismét eluralkodjon rajta.

A férfi kihúzódott annyira, hogy csak a makkja maradjon a forróságban, majd az előzőeknél sokkal határozottabban nyomult vissza.

A fiú teste ismét megfeszült, és hatalmasat nyögött az élvezettől, ami kitöltötte. Jungkook ismét kihúzódott, majd visszalökte magát. A saját mozdulataitól ő is csillagokat látott és lassan ereszkedett az elméjére a fehér köd.

Képtelen volt tovább visszafogni magát, és csípője, egy gyors, erőteljes ütemet felvéve ostromolta a fiút. Minden alkalommal, amikor eltalálta azt a bizonyos pontot, a fiú úgy köré feszült, hogy abban sem volt biztos, hogy tovább tud mozogni. Az gyors és ütemes mozgás előrébb hozta a kielégülést is.

Jimin háta ívbe feszült, ahogy felkészült. Jungkook lenyúlt, és magához rántotta a fiút, miközben a sarkaira ült. Így a lehető legmélyebbre jutott a fiúban, miközben Jimin is viszonozta a mozdulatokat.

A fenekénél szorosan tartotta, és nyögve tolta be magát újra és újra, majd abban a pillanatban, amikor minden eddiginél nagyobbat élvezett, a fiú vállába harapott. Hosszan, lüktetve töltötte ki belülről az őt körülvevő, remegő testet.

Jimin érezte, ahogy a forróság szétáramlik a belsőjében, és a férfi farka erősen megrándul, miközben a vállába hasító fájdalom visszhangjaként a férfi vállára omlott, beterítve magukat élvezetével. A teste többször is görcsbe rándult, a rövid időn belüli két orgazmustól.

Kook erősen szorította magához a vállán pihegő fiút. Hallotta a saját szapora légvételeit, a szíve majd ki akart robbanni a mellkasából, és azt is érezte, ahogy a verejték végigfolyik a saját hátán. Kimerült volt, mégis könnyűnek érezte magát. Mintha minden energiáját kiszívták volna egy pillanat erejéig, de ugyan olyan tempóban töltődött is újra. Le akart dőlni, hogy magához húzhassa a fiút, de minél tovább maga körül akarta érezni a pulzáló testet. Hallgatni a szapora légzést és a saját mellkasán érezni a másik hevesen dobogó szívét.

Végül Jimin mozdult először, magával húzva férfit. Az ajkaik egyből egymásra találtak, ahogy a kezeik sem pihentek meg egy pillanatra sem. Jimin átfordította magukat, hogy ő legyen felül, és apró csókokkal hintette be a férfi mellkasát, kényeztetve a két mellbimbót is, amit Kook hangos sóhajokkal jutalmazott.

Jungkook érezte a forró ajkak érintését a meleg bőrén. Érezte az erős szívásokat és a fogak karcolását, amik piros vonalat hagytak maguk után. Kezei a fiú hajába siklottak és belemarkoltak a vizes tincsekbe.

Az izzadt, túlhevült testek érintkezése, az elmúlt percek izgató emléke és a szűnni nem akaró vágy a másik iránt űzték mind a kettejüket, miközben ismét felajzott állapotban falták a másikat.

Jimin lenyúlt, és a kezébe vette Jungkook merev farkát, ami megrándult a markában, miközben ajkai nem engedték el a vörösre szívott mellbimbót.

Jungkook felnyögött, ahogy az érzékeny péniszén megmozdult a bőr, de mindezek ellenére eszméletlenül izgatónak találta, ahogy az erős kéz köré fonódnak. Aztán eszébe jutott a másnap.

- Abba kellene hagynunk... - fulladt sóhajba a kijelentése, amikor Jimin a makkját simogatta meg az ujjával.

A fiú elmosolyodott, majd felnézett a férfi vágytól égő szemeibe. – Mondtam már, hogy ne félts engem. – jelentette ki, miközben a hangjában egy kis huncutság játszott.

Jungkoook félmosolyra húzta a száját, majd lenyúlt, és megfogta a fiú csípőjét, majd megemelte őt, hogy végül a mellkasa két oldalánál térdeljen.

Jiminben bennrekedt a levegő és megremegett a várakozástól. Hátradőlve megtámaszkodott Jungkook combjain, amikor elmerült a férfi szájában.

Az éjszaka további részében, lassú szeretkezés félreérhetetlen sóhajai, és nyögései töltötték be a szoba csendjét. Mintha be akarták volna pótolni az elvesztegetett időt, és megélni azt, amit a jövő ígérhetne számukra. Egyikük sem volt hajlandó leállni, amíg a másik lelkének utolsó cseppjét is meg nem ízlelheti.