Jimin számára fájdalmasan rövid volt az éjszaka. Amikor reggel nyitogatta a szemeit, úgy érezte, hogy csak pár órát sikerült aludnia, de az órára pillantva rájött, hogy már dél is elmúlt. Lassan felült, és a sajgó sebéhez nyúlt. Meglepetésére frissen volt kötözve. Természetesen már egyedül volt a szobában, amit egy hangos szusszanással nyugtázott és visszadőlt az ágyra. Oldalra nyúlt a telefonjáért, hogy megnézze történt-e valami fontos, amiről lemaradt. Egyetlen üzenet várta Taehyungtól, amiben az állt, hogy ha felkelt, akkor üzenjen. Fogalma sem volt, hogy mit akar az a kis szaros, de azért visszaírt neki, hogy még életben van.

Ezek után a vizes palackért nyúlt, és jóízűen meghúzta azt. Végül egy fájdalomcsillapítót is leküldött, hogy ne erősödjön a fájdalom. Biztos, hogy nem volt jótékony hatással rá az előző esti kis hancúr, de még mindig beleborzongott annak az emlékébe, hogy milyen gyönyört élt akkor. Kész volt kockáztatni a frissen vart sebét is, csak azért, hogy megkapja a férfit, ha már alkalma nyílt rá, mert nem tudhatta, hogy lesz-e még következő alkalom. A lélegzete is elakadt, amikor visszagondolt arra tökéletes testre, ami magáévá tette, és amit magába fogadott. Még ha az is volt az első és egyben utolsó alkalma is, hogy érezhette, ő minden percet megélt belőle. A pulzusa is megugrott, már csak az emlékek felidézésétől, de mielőtt még kiélvezhette volna, kopogtak ajtón.

- Gyere! - szólt ki Jimin, de meglepetésére nem az üzenet küldője lépett be az ajtón.

- Mondanám, hogy hasadra süt a nap, de jelenleg esik a hó. - sétált be Yoongi a szobába.

- Neked való idő. Csinálhatsz hó angyalkát. - válaszolt Jimin, még mindig fekve.

- Téged szeretnélek már angyalként látni. - ült le a váratlan vendég az asztalhoz.

- Majdnem sikerült. - vigyorgott Jimin.

- Inkább azt mondd, hogy kell-e valami! - forgatta meg a szemeit Yoongi.

- Libamájpástétomot kérek szarvasgombával, és édesburgonya pürével. Desszertnek pedig jöhet egy kis szuflé, Amedei csokival leöntve. - sorolta Jimin.

- Ez nem a halálsor. - sóhajtott bosszúsan Yoongi.

- Pedig elég sűrűn érzem maga ott, mióta itt vagyok. - nevetett fel a fiú.

- Ezt csak magadnak köszönheted. - csóválta meg a fejét Yoongi. - Ha nem csinálnál hülyeségeket, akkor talán épp bőrrel megúsznánk ezt az egészet.

- Történt valami? - tudakolta Jimin.

- Semmi említésre méltó. Délelőtt még volt egy megbeszélés, és egyöntetűen arra jutottunk, hogy most már kivárjuk a Nagygyűlést, ahol Jungkook tud beszélni Junseoval. - foglalta össze röviden a férfi.

- Valahogy elő kell kerítenünk az öreget, mert nekem is dolgom van vele. - bólintott Jimin.

- Mi történt tegnap? - kérdezte Yoongi.

- Azt hittem, hogy az információ itt simábban áramlik, mint a Golf- áramlat.. - húzta fel a szemöldökét Jimin.

- Daesoora céloztam. - pontosított Yoongi.

- Nem történt semmi. - vonta meg a vállát Jimin idegesen. Még mindig magát hibáztatta, hogy a fegyvere helyett a szája járt, és nem lőtte le azon nyomban.

- Miért nem lőtted le azonnal? - világított rá Yoongi is.

- Ne kezdd el te is. - csattant fel Jimin, majd a fájdalomtól sziszegve felült az ágyon. - Nem tudom... csak ki akartam élvezni a helyzetet.

- Akkor élvezkedj mással. Ha jól tudom, akkor megegyeztünk valamiben.

- Hát az is megvolt... - sóhajtott Jimi a mondat első felére.

- Mi van? - kérdezte Yoongi értetlenül.

- Semmi. - csóválta meg a fejét Jimin. - Nagyon jól tudom, hogy megegyeztünk. A húgodat kapod cserébe azért, hogy segítesz nekem a főnökkel.Nem kell emlékeztetned rá.

- Pontosan. - mordult fel Yoongi. - De jelenleg te mást sem csinálsz, csak az életeddel játszol. Ha meghalsz, én nem nyerek semmit.

- Te meg elárultad a Hollókat! - állt fel nyögdécselve Jimin. - Szóval akkor melyikünk is csinált nagyobb ostobaságot? - kérdezte, majd Yoongi elé sétált. - Mond csak... meg tudnád ölni Jungkookot a húgodért cserébe?

- Ez nagyon aljas! - állt fel Yoongi dühében. - Meg ne próbáld...

- Miért? - vágott közbe Jimin. - Megegyeztünk, nem?

- Igen! - szűrte a fogai között Yoongi. - Megegyeztünk abban, hogy segítek neked, de nem így beszéltük meg.

- A mi egyességünkben Daesoo, Junseo és Jungkook szerepel. A város két legnagyobb színi társulatának vezetői. Nagyon tisztán és érthetően vázoltam fel a lehetőségeket, te pedig barátom, belementél. - emlékeztette Jimin komoly hangon, villámló tekintettel.

Yoongi állta a fiú tekintetét, de végül mégis ő volt az, aki elfordult, és eléggé feldúltan távozott.

- Helló... - köszönt az éppen belépő Taehyung. - Mi a franc? - fordult vissza Yoongi után, aki kis híján röppályára állította. - Mi a szarral húztad fel ennyire? - kérdezte, miközben betrappolt a szobába.

- Az igazsággal. - motyogta Jimin. - Mondjuk, őt bármivel fel lehet idegesíteni pillanatok alatt.

- Ebben van valami. - vonta meg a vállát Tae, majd istenesen vállba verte Jimint. - Javulsz?

A fiú fájdalmasan felszisszent, ahogy meghúzódott a hasizma, miközben az egyensúlyát kereste. - Hála az olyan barmoknak mint te, fénysebességgel gyógyulok. - forgatta meg a szemeit.

- Szívesen, máskor is! - ült le Tae az asztalhoz, oda, ahol előzőleg Yoongi is ült.

- És téged miért köszönthetlek? - kérdezte Jimin, aki már előzőleg is tusolni indult, de valamiért nem akart összejönni. Még érezte magán az éjszakai izzadságot, és a póló takarásában a hasára száradt, öröm okozta nedveket. Az emlék édes volt ugyan, de a komfortérzet már kezdett túllépni a határon.

- Ja, semmi dolgom veled. Csak gondoltam jó fej leszek. - válaszolt Tae.

- Ha ennyire ráérsz, akkor hozhatnál nekem valami kaját. - ajánlotta Jimin. - Yoongitól éhen is halhatok.

- Minek nézel engem? - kérdezett vissza Tae. - Nem vagyok ételfutár!

- Remek! - ült vissza Jimin az ágyra. - Még csendben szenvedni sem hagyjátok az embert.

- Annyira azért nem vagy olyan rossz bőrben. - állapította meg Tae.

- Te látod körülöttem a tengerpartot a pálmafákkal? - kérdezte Jimin. - Érzed azt a finoman sós levegőt, amit én sem?

- Ne dramatizáld túl a dolgot. - legyintett Tae. - Pihenj, aztán gyorsabban túl leszel rajta.

- Akkor, ha már semmi hasznodat nem veszem, akár le is lécelhetnél, hogy megfogadhassam a tanácsodat. - ajánlotta Jimin.

- Látom, hogy elég szar kedvedben vagy. - állt fel Tae. - Nem bánod, ha nem ölelgetlek meg ugye? - kérdezte kuncogva.

- De! Kérlek! - lépett közelebb Jimin tárt karokkal Taehyung felé, aki azonnal az ajtó felé vette az irányt.

- Bocs, de mennem kell! - szólt vissza. - Ha bármi kell, akkor csörgess meg! - és már el is tűnt.

- Mondtam, hogy mi kell te barom! - szólt utána Jimin, de ezt a másik már nem hallotta.

Mikor végre ismét egyedül maradt, visszamászott az ágyára és megkereste a telefonját, hogy megérdeklődje Wooyoungtól, hogyan alakult Daesoo sorsa az este folyamán. Woo, szinte azonnal válaszolt, hogy Daesoo megint a Barlangban van, és szinte világít a vörös feje a dühtől, amin Jimin jót kuncogott, de magában ismét megjegyezte, hogy ennek nem így kellett volna lennie.

Miután végzett a gyors megbeszéléssel, ismét erőt vett magán, hogy elinduljon fürdeni, miközben ráeszmélt, hogy a szex nem volt annyira megterhelő, mint mozogni ide-oda, és emberekkel vitatkoznia. Fogalma sem volt, hogyan is kellene lefürdenie úgy, hogy ne érje nedvesség a leragasztott sebet, de olyan jól esett a víz a testének, hogy egy idő után már nem is érdekelte. Így, miután végzett a fürdéssel, az első dolga az volt, hogy kicserélje az átázott kötést.

Ezután jött csak a neheze. Arra gyorsan rájött, hogy a közelében ólálkodó Hollók, csak arra voltak jók, hogy bosszantsák, de hogy megtegyenek neki egy apró szívességet, ami egy kis kajában ki is merült volna, na, az már meghaladta a képességeiket. Nem volt más választása, mint leevickélni a lépcsőn, aztán benéznie a konyhába, hátha van valami maradék.

Mire leért a konyhába, addigra úgy leizzadt, hogy egyből be is ülhetett volna a mosogató tálcába, hogy ismét lezuhanyozzon. De jó hír is akadt azért, mert a hűtő dugig volt tömve kajával. Az más kérdés volt, hogy egyiken sem az ő neve szerepelt, de ez pont nem érdekelte. Kivett egy tálat, amin pár darab sült hús díszelgett, meg egy másikat, amiben valamilyen saláta volt, és ott helyben, a pulton, neki is kezdett falatozni. Nem volt az az isten, amiért még egy lépést megtett volna az asztalig. A csendben, ami körbe vette, nyugodtan falatozott a kissé csípős ételből, ami kivételesen nagyon jól esett neki, bár nem szerette.

- Hát te? - hangzott el a kérdés a háta mögül, aminek hatására Jimin majdnem félre nyelte a falatot.

- Görkorizok éppen. Hát te? - fordult meg Jimin.

- Lőtt sebbel nem ajánlott. - mondta Hobi kuncogva.

- Szeretem a kihívásokat. - sóhajtott a fiú, majd visszafordult a kajája felé.

- Mit eszel? - lépett mellé Hobi, hogy megnézze mit is falatozik. - Namjoon neked adta?

- Mit? - kérdezte Jimin, mialatt nyugodtan evett tovább. Hobi csak felemelte az egyik tálat, amin egy Namjoon felírat díszelgett.

- Aha. - bólintott Jimin. - Rendes tőle nem?

- Szóval nem. - nyugtázta Hobi, és ennyiben is maradt a téma. - Miért nem pihensz?

- Na, látod ez a nap kérdése! - helyeselt Jimin. - Hónapokon keresztül hallgattam a bajtársiasságról szóló históriákat, de itt simán éhen halnak a betegek. Azt hiszem értem, hogy miért a saját otthonukban lábadoznak a Hollók.

- Miért nem nekem szóltál? - nevetett fel Hobi.

- Passz. - sóhajtott Jimin, aki kezdett megtelni a hús és saláta kombóval.

- Egyébként, hogy vagy? - kérdezte Hobi.

- Tűrhetően. Rosszabbra számítottam, de még elviselhető. - válaszolta Jimin.

- Mit gondolsz? Helyre jössz a Nagygyűlésre? - érdeklődött a férfi.

- Biztos lehetsz benne! - érkezett a válasz teljes meggyőződéssel. - Annyira biztosan, hogy rendesen tudjak járni, bár a maratont még nem tervezném be. Miért?

- Csak beszélgettünk a többiekkel, és megvitattuk egy esetleges támadás lehetőségét a Mamba részéről.

- A gyűlés napján? - kérdezett vissza Jimin.

- Igen. - bólintott Hobi. - Bár semmi jel nem utal rá, de Kook azt mondta, hogy ő akkorra időzítené.

- Szóval, most stratégiai felkészülés van. - állapította meg Jimin.

- A védelemre, igen. - bólintott rá Hobi, majd Jimin mellé lépett és átfogta a vállát. - Szóval, ha nem érzed magad akcióképesnek, akkor szívesen kimenekítelek hercegnő. - tette hozzá vigyorogva.

- Meg egy fenét! - horkant fel Jimin, miközben arrébb lépett, hogy lerázza magáról azt a személyt, aki kezdett túllőni a célon. A hirtelen mozdulattól viszont az egész hasát átjárta egy nyilalló fájdalom. - Baszki! - görnyedt össze kissé.

- Ne ilyen hevesen! - szólt rá Hobi. - Ilyen sebekkel nem szabad ennyire ficánkolni.

- Nem mondod? - nyögte Jimin. Kezdte úgy érezni, hogy az összes Holló összejátszott ellene, csak azért, hogy ilyen formában tegyék el láb alól.

- Oké! - sóhajtott Hobi, a másik vergődését látva. - Hagylak nyugodtan enni. Még mindig van pár tucat fegyver, amit le kell ellenőriznem. Mire végzek, addigra kezdhetem elölről.

- Nagyon kedves vagy. - köszönte meg Jimin, és hagyta, hogy a férfi szépen nyugodtan elsétáljon.

Megdörzsölte a verejtékező homlokát, miközben az étvágya is elment. A félig megevett kaját visszatette a hűtőbe, és sarkon fordult, hogy visszamenjen a szobájába. Éppen a lépcső alján készült fel a rá váró legrosszabb dologra, hogy fel is menjen rajta, de nem is sejtette, hogy miféle horror állja majd az útját.

- Jimin! - szóltak utána, amint fellépett az első lépcsőfokra.

- Ilyen nincs. - motyogta az orra alatt. - Nektek ma tényleg nincs semmi dolgotok?

- Miért? - kérdezte Jin, ahogy odaért a lépcsőhöz.

- Semmi, felejtsd el. - legyintett Jimin. - Mit szeretnél?

- Csak gondolta, hogy megkérdezem, van-e szükséged valamire? - mosolyodott el Jin.

- Van madárriasztód? - kérdezte Jimin. - Kifejezetten egy fajra kellene koncentrálni.

- Minek az neked? - pislogott Jin.

- Ezt is felejtsd el. - ajánlotta Jimin.

- Sziasztok! - köszönt rájuk Namjoon.

- Merre tartasz? - kérdezte tőle Jin.

- Kajálni. - válaszolt Nam. - A Főnök teljesen be van pörögve, még enni sem hagyott, lassan éhen halok.

- Üdv a klubban. - szúrta közbe Jimin, mire mind a ketten ránéztek. - Csak... felejtsétek el. - legyintett, majd sarkon is fordult, mert realizálta, hogy Namjoon hová is igyekszik éppen.

- Várj! - szólt utána Namjoon. - Nem a te hibád volt. - tette még hozzá.

- Miről is van szó? - kérdezte Jimin, miközben visszanézett a lent állók felé.

- Kiakadtál, amikor Daesoo meglépett. - magyarázta Namjoon. - De nem a te hibád volt. Senki sem számított rá, hogy ilyen meglepetéseket tartogat.

- Rendes tőled. - köszönte meg a váratlan bókot. - De, azt hiszem, hogy ezzel nem igen vagyunk kisegítve. Főleg én. - utalt az újabb sebesülésére.

- Lassan több a harci sérülésed, mint nekünk. - vigyorgott Jin egyetértve. - Ideje lesz, hogy megkapd a saját tollad. Arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, hogy mit tettél a Főnökkel, de az energia szintje soha nem látott határokat feszeget.

- Örülök, hogy ilyen jól érzi magát. - jegyezte meg Jimin csípősen. - Egyébként meg, honnan a francból szeded, hogy csináltam vele bármit is?

- Tudom, amit tudok. - kacsintott Jin. - Én vagyok itt a rendszergazda, ha elfelejtetted volna. - pillantott a fejük fölött lévő kamerára.

- Gratulálok hozzá... - sóhajtotta Jimin.

- Szóval... - kezdett bele Namjoon, mintha kicsit tartana a választól, és Jin felé fordult. - Tud a tollakról is?

- Persze! - bólintott Jin. - Nem hülye. Mindenkit körbeudvarolt, hogy mutassa meg neki.

- Hogy mit csináltam? - kérdezte Jimin fintorogva.

- Mindenkit? - akadt fenn Namjoon a szón. - De, engem nem is kérdezett meg. - jelentette ki, mire Jimin sarkon fordult, és teljes lendületéből szedte a lépcsőfokokat. Igaz, hogy egy lajhár gyorsaságával, de minden tőle telhetőt megtett, amit a sebe megengedett. - Nem vagy kíváncsi az enyémre, szívesen... - szólt utána Nam, miközben már húzta is fel a pólójának ujját, hogy megvillantsa a bicepszére felrajzolt, fekete madár tollat.

- Késő! - szólt vissza Jimin a lépcsőről. - Már volt szerencsém a tollacskáitok gazdájához!

Szerencsére egyikük sem szegődött a nyomába, hogy tovább szívják az energiáját, így lassan de biztosan felért az emeltre. Az oldala sajgott, a lábai fájtak, a feje lüktetett, és nem volt biztos benne, hogy a sebe nem vérzik ismét.

Amint felért a lépcsőn, úgy érezte, hogy jobban megvilágosodott, mint Buddha. Teljes bizonyossággal megvolt róla győződve, hogy a karma létezik, de az ő esetében a jövőben elkövetett kis csínyeit is előre megbosszulja. Minderre az előtte álló alak döbbentette rá, amihez kisebb sokk is társult, amint meglátta maga előtt Jungkook alakját. Szó mi szó, még mindig kellemesen megbizsergette az éjszaka emléke, és más helyzetben ő lett volna az, aki egyből ráveti magát a férfira, de most végképp semmi szüksége sem volt egy kanos pasira.

- Miért nem vagy ágyban? - kérdezte Kook komoly arccal.

- Éppen oda mennék, szóval, ha megbocsátasz. - mondta Jimin és már lépett is volna el a férfi mellett, amikor a lábai felmondták a szolgálatot. Annyira megszédült, hogy a korlátba kapaszkodva tartotta meg magát.

Kook azonnal mellé lépett és elkapta. - Gyere. - mondta a fiúnak, majd ölbe vette, és a nyugati szárny felé fordult.

- Most mondom, hogy bármit is akarsz, arra nem vagyok vevő. - motyogta Jimin, miközben erősen kapaszkodott Kook karjába, mert forgott vele a világ.

- Csak maradj csendben. - pisszegte le Jungkook, majd az ajtóhoz érve belökte azt, lábbal pedig becsukta maga után. Jimint az ágyához vitte, és óvatosan lefektette. Majd felhúzta a pólóját.

- Tudtam, hogy meg fogsz erőszakolni, te kis perverz! - kuncogott Jimin, bár nem volt teljesen tudatában annak, hogy mit is mond.

- Átvérzett a kötés. - állapította meg Kook, majd Jimint otthagyva a szekrényhez sétált, és kivett belőle egy elsősegély dobozt. Azután visszament, és leült az ágyra a fiú mellé. Óvatosan leszedte az átázott kötést, amit Jimin egy hang nélkül tűrt, pedig nem lehetett kellemes érzés. Óvatosan körbe is törölgette, majd egy új kötést tett a sebre, ami semmi jelét nem mutatta, hogy gyógyulna.

- Köszönöm. - motyogta Jimin, már félálomban. Kook nem mondott semmit, csak betakargatta, és ott ült mellette, egészen addig, amíg el nem nyomta az álom teljesen. Valamiféle elégedettséget érzett, ahogy az alvó arcát nézte. Nem arról volt szó, hogy megtalálta volna élete párját, sokkal inkább egy barátot. Egy olyan társat, akivel még sok mindenen kell majd keresztülmennie, de valami azt súgta, hogy megéri majd a rá szánt időt. El sem tudta képzelni, hogy hová tartanak és hol fognak majd kikötni, ahogy abban sem volt biztos, hogy azt az utat háborítatlanul fogják megtenni. Ha megpróbálta kívülről nézni magát, és kettejük kapcsolatát, akkor teljes mértékben megértette az embereit. Még ő is azt mondta volna, hogy megőrült, amiért kapcsolatba keveredett a fiúval. De ott volt az a valami, amit nem is igazán lehetett megmagyarázni. Az ösztön, mint egy mágnes vonzotta a fiúhoz. Nagyon sokat töprengett ezen az éjjel is, miközben Jimin kötését cserélte ki, a fergeteges szex után, amit átélt vele.

Ajtónyílás zavarta meg a töprengésében, és mire felkelt Yuin állt vele szemben.

- Szia Édes. - szambázott beljebb a nő, anélkül, hogy engedélyt kapott volna.

- Mit keresel itt? - kérdezte Jungkook.

- Csak meg akartam nézni, hogy hogy vagy a tegnapi akció után. - sétált közelebb majd egy csókot adott Kook szájára.

Jungkook kissé eltolta magától Yuint. - Amint látod, minden rendben. - tette szét a karjait is mellé.

- Ennek igazán örülök. - mosolygott a nő, majd ismét Jungkook elé lépett, és átfogta a nyakát. - Hiányoztál. Miért kell ennyit dolgoznod? - kezdett bele a szokásos szövegébe.

- Nekem ez a munkám, te is nagyon jól tudod. - válaszolta Kook.

- MI lenne, ha elmennénk valamerre? - kérdezte Yuin. - Vagy, felőlem itt is maradhatunk, ha azt jobban szeretnéd... - suttogta a férfinak, miközben tenyerét levezette a férfi ölébe, hogy finom mozdulatokkal izgassa egy kicsit.

- Most nem lehet. - rázta le a nő kezeit Jungkook.

- De miért nem? Mostanában állandóan elhanyagolsz. - duzzogott Yuin, mert nagyon jól tudta, hogy az esetek többségében ezzel célba ér.

- Ma nem érek rá. - ismételte meg Jungkook a választ, és mint egy megerősítésképpen, mocorgás támadt az ágyon. Yuin oda is kapta a fejét, majd szúrós tekintetét az előtte állóéba mélyesztette.

- Ki az? - kérdezte emelt hangon. - Te képes vagy mást kefélni, miközben itt vagyok én? - fakadt ki és dühösen az ágy mellé sétált, majd lerántotta a takarót az ott fekvőről.

- Lehiggadnál? - kérdezte Kook, kissé feszülten.

- Mit keres ez itt? - mutatott az alvó Jiminre, aki teljesen kiütve aludt tovább.

- Alszik. - válaszolt Kook.

- De miért van ő itt? - erősködött Yuin.

- Most szedtem össze a folyosón, mert elájult. - adott egy kicsivel több választ Jungkook, bár egyáltalán nem volt kedve sem magyarázkodni, sem pedig beszélgetni a nővel.

- Miért nem a saját szobájába vitted? - hisztizett tovább Yuin.

- Nem tudom, hogy melyik az. - hazudta Kook. Máris elege volt a szituációból.

- Még én sem feküdhettem ebben az ágyban, de úgy néz ki, hogy újabban minden jött-ment itt köthet ki! - kiabálta Yuin. Nem hagyta a női büszkesége egy kisfiúval szemben. Megalázva és mellőzve érezte magát.

- Ez egyáltalán nem így van. - csóválta meg a fejét Kook, de higgadt hangon folytatta. - Most kérem először és utoljára, hogy ebben a szobában, vegyél vissza. Ne felejtsd el, hogy hol vagy és kivel beszélsz.

- Persze, mert neked minden fontosabb, mint én! - kontrázott rá a szokásos szöveggel a nő.

- Fejezd be! - kiabált rá Kook a nőre, mire az ágy felől ismét mocorgás hangjai ütötték meg a fülét. Közelebb lépett a nőhöz, és visszább vett a hangerőből. - Mi aggaszt ennyire, hm? - kérdezte Kook halkabban, de kicsit sem szelíden. - Az hogy elfogy a pénzed? Vagy az, hogy a barátnőidnek nem fogsz tudni dicsekedni? Neked mi a fontos? Én vagy az, amit nyersz rajtam?

- Hogy merészelsz ilyenekkel meggyanúsítani, én nem...

- Ne felejtsd el, hogy ki voltál, amikor két éve megismertelek. - sziszegte Jungkook. - Rengeteg szarból kihúztalak, és sosem tartoztál felém elszámolással. Úgy kezeltelek, mint egy igazi nőt. Tisztelettel bántam veled, és figyeltem rád, miközben nagyon jól tudtam, hogy hányadán állunk. Szóval, egy kis tiszteletet, ha kérhetnék, ha csak nem akarsz visszakerülni oda, ahonnan jöttél.

Yuin csak kapkodta a levegőt, de nem tudott mit válaszolni, annyira ledöbbent Kook viselkedésén. Amikor végre összeszedte magát, hebegve szólalt meg. - Most ki akarsz dobni?

- Nem. - válaszolta Jungkook, kissé higgadtabban. - Nem foglak visszaküldeni a nyomortelepre, a többi szajha közé, ha ezért aggódsz. De elvárok legalább egy minimális megbecsülést az irányomba, és egy kis alázatot az irányodból.

A beszélgetés hangjaira ismét mocorgás támadt az ágyon, mire mind a ketten odanéztek. Yuin arcán tisztán leolvasható volt a féltékenység, miközben még csak nem is sejtette ki és mit keres abban az ágyban.

- Rendben. - nyugodott le kissé a nő. - De nehogy azt hidd, hogy ennyitől feladom a kapcsolatunkat. - tette még hozzá, majd köszönés nélkül kiviharzott a szobából.

Jungkook az ágy mellé sétált, és ismét betakarta Jimint. A hosszú évek alatt megkedvelte Yuint, minden kis hisztijével együtt. Ő is ott volt vele a kezdetek óta, és sokszor beszélgettek éjszakákon keresztül két menet között. Jungkook nagyon is tisztában volt vele, hogy Yuin miért van mellette, de jól esett néha egy olyan ember közelében lennie, ahol nem érezte úgy, hogy főnökként kell viselkednie és beszélnie. Természetesen jól elvolt a közvetlen beosztottjaival is, de ennek ellenére sokszor kellett visszafognia magát, hogy megőrizze a tekintélyét. Talán ezért is változott az évek alatt olyan sokat.

Jiminnel viszont nem az volt a helyzet, mint Yuinnal. A fiú nagyban tett rá, hogy ki is ő valójában. Nem érdekelte, hogy ő a Hollók vezetője, és az alapvető tisztelet is sokszor elmaradt. Az ő jelenlétében, csak egy sima embernek érezte magát, semmi többnek. Elmaradt a teljesítménykényszer és a bizonyítási vágy, hogy ő egy megfelelő és felelősségteljes vezető. Mintha visszaugrott volna az időben legalább négy évet, úgy szabadult meg a rá nehezedő súlyoktól egy pillanat alatt, amikor a fiú felbukkant a közelében.

Jungkooknak az este folyamán még akadt elintézni valója, így nem maradt sokáig a szobában. Többek között, volt egy megbeszélése, egy ügyféllel, illetve a Dokival is beszélni akart a sérültek állapotáról. Ezek mellett voltak még apróbb ügyek, olyanok, mint a következő szállítás, vagy a csapatok újrafelosztásának megbeszélése. Már este tíz is elmúlt, amikor visszaindult a szobájába. Előtte még lement a konyhába, és magához vett egy kis ennivalót, majd Jimin szobájánál is megállt, ahol előkereste a gyógyszerét, majd azzal együtt lépett be a saját szobájának ajtaján. A neszre ismét mocorogni kezdett a takaró.

- Mióta vagy fent? - kérdezte Kook, miközben lepakolt az asztalra.

- Nem tudom pontosan. - válaszolta a fiú, még kásás hangon. Nagyjából fél órája kelhetett fel, és egészen idáig az ébrenlét és az alvás között lebegett. - Itt összefolynak még a percek is, nem hogy a napok. Hány óra?

- Tíz múlt. - válaszolta Jungkook, majd felvette gyógyszert, meg egy pohár vizet és az ágyhoz ment. Lerántotta Jimin fejéről a takarót, aki viszont nagyon szeretett volna visszabújni a melegbe. - Vedd be. - nyújtotta oda a fiúnak, aki kelletlenül ugyan, de engedelmeskedett. Lassan felült az ágyon és bevette a bogyót, majd azzal a lendülettel vissza is dőlt.

- Olyan kényelmes ez az ágy. - fúrta bele a fejét a párnába, amiből áradt Kook illata, és szíve szerint egy hatalmasat nyújtózkodott volna, de az oldalánál díszelgő kis seb megakadályozta benne.

Jungkook leült az ágy szélére, majd ismét felhúzta Jimin pólóját. A kötés, amit előzőleg ő tett rá, most szépen fehérlett, az ugyan csak fehér bőrön. - Fáj? - kérdezte elmerengve.

- Most nem. - válaszolt Jimin.

- Ha nem tudsz megülni a seggeden, akkor visszaküldelek a kórházba. - mondta Jungkook teljes komolysággal, majd fel is állt mellőle.

- Most hova mész? - szólt utána Jimin. Csak úgy kiszökött a kérdés, mielőtt átgondolta volna. - Mármint... még mindig dolgozol? - próbálta menteni magát.

- A fürdőszobába. - nézett vissza Jungkook az ágyon fekvőre, majd tényleg a fürdő felé vette az irányt.

Jimin összegömbölyödött az ágyon, ahonnan csak a feje búbja látszott ki, úgy magára húzta a takarót. Olyan otthonosan érezte magát, mint gyerekkorában, abban a kis lepusztult lakásban, ahol az anyjával osztozott egy ágyon, és minden este összebújva hallgatta a meséit. Azóta sem érezte magát olyan biztonságban, mint akkoriban. Az anyja volt a biztos pont az életében, mert az apjára nem számíthatott, ahogy a nevelőapjára sem később. A vér szerinti apja azt sem tudni, hogy ki volt a rengeteg ember közül, akivel az anyja lefeküdt. És, hogy végül hogyan került Junseo kezei alá? Az anyjának volt köszönhető, aki jól használta a kapcsolatait, amiket munka közben megszerzett, és amiket arra használt, hogy minél több pénzt és biztonságot teremtsen meg maguknak. Így keveredett végül Junseo női közé. Az anyja, mindannak ellenére, amin keresztül kellett mennie, egy nagyon vidám és nyitott személyiség volt. Szeretett énekelni, és kitűnő művészi érzéke is volt. Talán ezek voltak azok a dolgok, amik miatt az Öreg tekintete is megakadt rajta, és végül a szárnyai alá vette az anyját. Az elején még kiváltságos helyzetben voltak, mint kedvenc szajha. Volt pénz, volt enni és innivaló. Bankettekre jártak drága ruhákban és Jimin rengeteg játékot kapott, valamint kiváló oktatást. De aztán valami történt, és lassan elhalványult a remény, pedig, addigra az anyja reménytelenül beleszeretett a pasasba, aki olyan nagylelkűen és kedvesen bánt vele.

Akkor félt először, amikor az addig biztonságosnak hitt jelene elkezdett megváltozni, és egy reményvesztett kölyök vált belőle, aki egy jéghideg gödör mélyén feküdt, mindenféle melegség nélkül.

Jimin már ismét félálomba került, amikor érezte, hogy besüpped mellette az ágy. Résnyire nyitott szemein keresztül látta, ahogy Kook leült, de még mindig a telefonján dolgozott. Csak csendben nézte a férfit, és figyelte, ahogy az arckifejezései percenként, üzenetről üzenetre változnak. Hallgatta a szuszogását, ami néha sóhaj formájában távozott, hol gondterhelten, hol pedig beletörődően. Amikor pedig meglepetten hümmögött az olvasottakon, Jimin elmosolyodott a takaró alatt, mert aranyosnak vélte a reakciót. A helyzetük egyszerre volt különösen furcsa és végtelenül megnyugtató. Azt viszont már nem vette készpénznek, hogy a mellette ülő is így gondolja. Jimin, valami olyasmit következtetett ki, hogy Jungkook talán csak a szárnyait próbálgatja egy olyan élethelyzetben, amilyet még nem tapasztalt, és a kíváncsisága nem engedte, hogy annyiban hagyja a dolgot. Jimin volt a próbababa. És, bár annak gondolta magát, különös módon elégedett volt a helyzetével, és abban a pillanatban, a hosszú évek után, elég is volt számára ennyi.

- Pihenned kellene. - szólt ki Jimin a takaró alól.

- Még van egy kis dolgom. - motyogta Kook az orra alatt.

- Mi csinálsz?

- A következő szállítmányt állítom össze.

- Miért te csinálod? - bukkant ki a fiú feje a takaró alól. - Taehyung hol van?

- Mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából. - fordult felé Jungkook. - A fiúk amúgy is kimerültek a legutóbbi akció miatt. - fordult vissza a telefonja felé. - Pihenésre van szükségük.

Jimin kinyúlt a takaró alól és kivette Kook kezéből a telefont. - Ahogy neked is. A te felelősséged a legnagyobb közülük, de magaddal alig törődsz. - letette a telefont az éjjeli szekrényre, azután pedig, odahúzta magához a kissé megdöbbent férfit.

Jimin, egészen addig fészkelődött, amíg a végső pozíció elég kényelmes nem lett a számára. Kook a hátán feküdt, ő pedig oldalt mellette, fejét a férfi mellkasára téve, lábát átvetve a másik combjain. - Tökéletes. - jelentette ki a művelet befejezése után.

Jungkok szája egy félmosolyra húzódott, mielőtt átölelte volna a rajta fekvőt, de nem tudta elengedni magát teljesen. Szinte nevethetnékje támadt a szituációtól, amiben egy másik férfit ölelget, és ha ez még nem lenne elég, jól is esik neki.

- Mi a baj? - kérdezte Jimin, mintha csak ráérzett volna Kook gondolataira.

- Nem tudom... - gondolkodott el Jungkook, hogy miként válaszoljon. - Egy kicsit szokatlan ez a felállás. - hagyta végül ennyiben a dolgot.

Jimin felkuncogott. - Mármint te meg én? - kérdezte vigyorogva.

- Te nem tartod annak? - kérdezett vissza Kook.

- Egyáltalán nem. - vágta rá Jimin. - Bár, lehet, hogy közre játszik az is, hogy nekem azért kicsit több tapasztalatom van ezen a téren.

- Sok pasival bújtál már ágyba? - kérdezett rá Jungkook.

- Ezt kikérem magamnak! - csípte meg Kook hasát Jimin. - Tényleg olyannak tűnök, aki fűvel-fával összefekszik?

Jungkook, Jimin keze után kapott, hogy megelőzzön egy újabb merényletet a hasa ellen, de a fiú nem próbálkozott többször. Kook keze, amelyiken éppen nem feküdt egy bizonyos személy, végigsiklott a fiú karján.

- Nem így értettem. - magyarázta Kook. - Csak egy szimpla kérdés volt.

Jimin élvezte a simogató mozdulatokat, és volt, amelyiktől még libabőrös is lett, olyan jól esett számára a gyengéd érintés. - Fogalmam sincs, hogy milyen képet alkottál rólam a fejedben, de szerintem most le fogom rombolni az elképzeléseid, ugyanis meglepően nehezen adom magam. - kuncogott ismét, a meleg levegő pedig simogatta a férfi bőrét.

- Akkor... - mozdult meg ismét Jungkook keze, ami végigsiklott Jimin karján, majd az oldalán, végül a lábain átvetett combján állt meg, amibe jól bele is markolt. A formás idomok és a feszes bőr mindig arra késztette, hogy kimarjon belőle egy darabot, amit megőrizhet. -... ezt most vegyem megtiszteltetésnek?

- Nem. - válaszolt Jimin, majd még közelebb bújt a Kookhoz, miközben a keze a férfi mellkasát simogatta. - Csak, bírom a fejed. - nevette el magát.

- Szóval, akkor te ilyen típus vagy? - tudakolta tovább Kook. - Érzelmek nélkül nem megy a szex?

Jimin eltöprengett egy kicsit, mielőtt válaszolt volna. - A válaszom, nem. Az, hogy valakinek bírod a fejét, vagy kedveled, ugyan úgy, egyfajta érzésnek számít. Nem kell, hogy szerelmes legyek, de az biztos, hogy jobban esik a szex, ha az, akivel csinálom a kedvemre való. - nézett fel Jungkookra. - És nem tagadom, te igen-igen a fogam alá való vagy. - mosolyodott el, majd lehajtotta a fejét, és a fogai közé csippentette a mellbimbót, ami eddig a feje alatt pihent.

Jungkook felsóhajtott, amikor az éles fájdalom, izgató szívogatásba ment át. Még erősebben markolta meg a kezei alatt lévő bőrt, a másik kezének ujjai pedig a fiú hajába siklottak, hogy belekapaszkodjanak a puha tincsekbe. Fiú teste megfeszült miközben élvezettel játszott a meredező bimbóval és a csípőjét a férfi oldalához feszítette. Pár másodpercnyi izgatás után, Jimin ismét felnézett Jungkookra, aki láthatóan is nagyon élvezte az iménti kis közjátékot.

- Én sajnálom a legjobban, de mára ennyi. - vigyorgott a férfira. - Valaki azzal fenyegetőzött, hogy visszaküld a kórházba, ha nem tudok nyugodtan viselkedni.

Jungkook felnevetett, majd felhúzta magához a fiút és megcsókolta. Lassan és mélyen adták át magukat egymásnak. Hosszú percekig kóstolgatták a másikat, hol csak apró csókokat lopva, hol végtelenül elmélyítve azt, miközben testük szorosan egymáshoz feszült.

- Aludj. - nyomta le a fiú fejét végül Jungkook. Jimin arcán egy apró, de elégedett mosoly játszott, amikor visszatette a fejét a másik mellkasára, miközben tovább élvezte a hátán vándorló kéz melegét.

Ez például egy kedvenc fejezetem, de lesz még több is.

Ezúton szeretném megköszönni minden olvasómnak, hogy kitartóan követitek napról-napra a sztorit. Minden hozzászólást elolvasok és köszönök, és annnnnnnyira szeretnék írni, de tudom, hogy nem szabad, mert még be kell fognom a számat...