Jungkook benyitott az irodájába, ahol Taehyung, Namjoon és egy ismerős férfi fogadta. A pasas egy kisebb, de feltörekvő szervezet főnöke volt a város egyik negyedében, ami a Mamba felügyelete alá tartozott, de nem tartoztak közéjük. Ezeknek a kisebb szervezeteknek azért lehetett létjogosultsága a nagyobb szervezetek területein, mert tényleg kevesen voltak, és nem veszélyeztették a nagyobbak üzleteit. Sőt, néha be is segítettek egy-egy munkába vagy szállításba. A Hollóknak is voltak ilyen kis csoportok az ellenőrzésük alatt. A jelenlévő személy és kis csapata például prostikat futtatott és droggal üzleteltek, amit Kook nem nézett jó szemmel, de nem is tehetett ellenne.

- Főnök! - bólintott Tae, őt Nam követte, majd a férfi is felállt, hogy köszöntse Jungkookot.

- Minek köszönhetem a látogatását? - ült le Jungkook az asztalához.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan fogadott. - kezdet a férfi. - Nagyra értékelem, hogy időt szakít rám.

- Hagyjuk a mellébeszélést. - szakította félbe Kook. - Nem szeretek felesleges köröket futni. A lényeget, ha kérhetem. Aztán majd eldöntöm, hogy szakítok-e időt magára vagy sem.

A férfi kissé megilletődve kapott levegő után. - Rendben. - bólintott végül. - Ön is tudja, hogy hol és mivel foglalkozunk. Viszont az elmúlt napokban történtek dolgok. A Mamba emberei megjelentek, és felszólítottak minket, hogy vagy csatlakozunk a csoportjukhoz, vagy el kell hagynunk a környéket. Ha nem tesszük egyiket sem, akkor a városból sem jutunk már ki élve. - számolt be röviden a fickó. - Próbáltuk felvenni a kapcsolatot a főnökükkel, de nem értük el.

- És mit akar tőlem? - kérdezte Jungkook.

- Őszintén, magam sem tudom. - vallotta a férfi. - Bárhová is fordulok segítségért, mindenhonnan elhajtanak, ha megemlítem, hogy kikről van szó. A többi, kisebb csoport is hasonló cipőben jár. Sokan csatlakoznak is, mert féltik az életüket, vagy a megélhetésüket.

- Ha arra akar kilyukadni, hogy átköltözteti az egész hóbelevancát az én területemre, akkor ezt máris elfelejtheti. - szögezte le Jungkook. - Errefelé mindenki tudja, hogy hogyan állok az olyan üzletekhez, amiket maguk is folytatnak.

- Ezt megértem. - bólintott a férfi. - Megbeszéltük, hogy hajlandóak lennénk felhagyni az drogügyleteinkkel, végső esetben pedig csatlakoznánk a Hollókhoz is. - magyarázta tovább. - Nézze Uram. Nekem és a csoportom felének családja van itt, a megélhetésük vagy éppen az életük forog kockán.

Jungkook elgondolkodva meredt ki az ablakon a semmibe. Mennyire lehetett kilátástalan a helyzetük, ha ilyen módszerhez kellett folyamodniuk, hogy megvédjék magukat. Mégis mi a francot művel Daesoo, hogy felforgatja az egész jól bevált rendszert, és kényszeríti a gyengébbeket, hogy őt szolgálják. Mindennek ellenére azzal is kockázatot vállal, ha elfogadja az ajánlatot. Ők is éppen egy harcot vívnak, aminek bizonytalan a kimenetele, és alig áll rendelkezésükre információ, mert a helyzet napról-napra változik. Ha rábólintana, akkor nem felelősséget venne a nyakába, hanem rizikót.

- Ha nincsenek elegen, akkor majd kötelezi az embereket azzal, hogy megfenyegeti őket. - ült le Nam, miután a férfi távozott a megbeszélésről. Jungkook nem adott választ, csak annyit mondott, hogy jöjjön vissza két nap múlva, addigra kigondol valamit.

- Mit akarsz csinálni velük? - érdeklődött Tae.

- Fogalmam sincs. - sóhajtott Kook. - A legkevésbé szeretném azt, hogy a jelen helyzetben még őket is figyelemmel kelljen kísérni.

- Nekünk is van elég problémánk. - bólintott Namjoon. - Mindenesetre, nem lenne baj kideríteni, hogy kik és mennyien csatlakoznak hozzájuk kényszerből.

- Meg tudod csinálni? - nézett Kook Taehyungra.

- Sértő a kérdés! - puffogott Tae. - Két napot kérek és minden az asztalodon lesz.

- Köszönöm. - bólintott Kook. - De igazság szerint nem értem a dolgot. Így nem hűséges embereket fog szerezni, csak egy csomó háborgó embert, akiket neki is figyelnie kell majd.

- Kétségbeesés talán? - vonta meg a vállát Tae.

- Nem. - csóválta meg a fejét Jungkook. - Ő nem az a fajta. Ez inkább erőfitogtatásból elkövetett marhaság. Holnap tartunk egy kis összejövetelt, és minden infót bedobunk a közösbe, hátha rájövünk valamire. - mondta Kook.

- Rendben. - bólintott Nam. - Szólok Jinnek, hogy küldje el az üzeneteket. Mikorra?

- Tíz óra jó lesz. - válaszolt Kook.

***

- Hova ilyen sietősen kora reggel? - kérdezte Jimin a mellette sietősen, dossziékat cipelő Jintől.

- Szia. - köszönt vissza. - Nem láttalak ettől a kupactól. - állt meg mellette Jin.

- Mit csinálsz? - bökött a fiú a stóc felé a férfi kezében.

- Előkészülök az értekezletre. - válaszolta Jin. - Többen leszünk, mint gondoltam, így mindenből kell még másolatot készítenem. - magyarázta meg a rengeteg papírt.

- Hm. - hümmögött egyet Jimin. - Szóval megbeszélés lesz.

- Ja, igaz is. - döbbent rá Jin a tényekre. - Te még nem vagy hivatalos az ilyen eseményekre. Ne aggódj, nem maradsz le semmiről.

- Gondolom. - mosolygott Jimin. - Úgyis elmondasz mindent, amit megtudtál.

- Ha nem hadititok, akkor beavatlak. - kacsintott Jin. - De most tényleg megyek, mert nem leszek kész tízre.

- Oké! - bólintott Jimin. - Később találkozunk.

Miután a kijárat felé vette az irányt jutott eszébe csak, hogy elfelejtett szólni az eltávjáról. Már elege volt, hogy úgy kezelték, mint egy gyanúsítottat. Az ajtóban rántott egyet a vállán és mosolyogva kilépett. Nem állt egyetlen egy autó sem a felhajtón. Még minden csendes volt. A garázs felé vette az irányt, mivel a főnöke volt oly szíves és felajánlotta a múltkor, hogy elviheti az egyik kocsit, hát, most élt a lehetőséggel. Igaz sokkal korábban érkezik így a találkozójára, de majd kerül párat. A garázsban legalább nyolc autó sorakozott, mindegyik fekete színben, és különböző típusban.

Az egyik fekete szépség felkeltette a figyelmét, ugyanis legutóbb abban kocsikázott Jungkookkal. Kinyitotta az ajtót, a kulcs benne volt, így csak el kellett fordítania. Óvatosan gördült ki a garázsból, hogy megszokja az autót. Olyan régen vezetett már egyedül, hogy el is felejtette milyen érzés céltalanul kóborolni, és csak figyelni a tájat egy jó zene kíséretében. Éppen elhaladt a lépcsősor előtt, amikor Hobi lépett ki az ajtón, aki azonnal lecövekelt. Jimin vigyorogva integetett neki, mire a férfi visszaintett, hogy álljon meg. Jimin megkerülte a felhajtó közepén lévő kerek kis kertet, lehúzta az ablakot, majd kikiabált a felé sétáló férfinak.

- Nyugi! Nem töröm össze, csak megyek egy kört! - nevetett, majd gázt adott, és otthagyta a lefagyott Hobit.

Még percek múlva is azon a rémült arcon mosolygott, amit a visszapillantóban látott. Fogalma sem volt róla, hogy merre megy, de abban biztos volt, hogy percek múlva bemérik az autót, és a Fészekben pontosan tudni fogják, hogy merre jár.

A város széle felé vette az irányt, ahol kisebb volt a forgalom. Pont alkalmas egy kis száguldozásra. Bár nem volt nyár, hogy lehajtott ablak mellett, kezet lógatva élvezze az időjárást, nem panaszkodott. Volt más dolga is, mint például összeszedni a gondolatait, hogy mit lépjen először. Füstölje ki Daesoot vagy biztosítsa be magát még jobban a Hollóknál, hogy teljes hozzáférése legyen mindenhez? Junseot már minden élő kereste, mégsem találták meg. Volt egy elképzelése, hogy hol lehet, de ahhoz meg kellett várnia Wooyoung jelentését. Ha ő bukkanna előbb az Öregre, és sikerülne a közelébe férkőznie, azzal mattot adhatna azonnal mindenkinek. Elég kényelmes megoldásnak ígérkezett, de vajmi kevés esélyt látott rá, hogy pár napon belül előkerül. Nem hiába tudott az a pimasz öregember ennyi éven keresztül, ennyi ellenséggel a háta mögött életben maradni.

Miután kiautózta magát, és az idő is elérkezett, visszament a belvárosba és egy bevásárlóközpont parkolójában állt meg. Még mindig volt ideje, mert el kellett intéznie egy másik dolgot is. Venni akart végre két, teljesen új kártyás telefont. Elege volt már, hogy félszavakban kellett kommunikálnia Wooval, aztán reménykedni, hogy a másik érti a célzást. Abba meg már bele sem mert gondolni, hogy Jinnek milyen kütyüje van ahhoz, hogy rövid időn belül rájöjjön a turpisságra.

Viszonylag gyorsan talált is egy üzletet, ahol készpénzért vett két, elég egyszerű készüléket. Csak ezután indult el gyalog, a majdnem öt utcányira lévő kifőzdébe.

***

A nagyteremben még nem volt senki rajtuk kívül. Jungkook a szokott helyén ült és a papírokat olvasgatta. Namjoon ugyan ezt tette mellette, Yoongi pedig a másik oldalán, a telefonját nyomkodta.

- Kigondoltál már valamit a tegnapi ügyre? - kérdezett rá Nam az előző esti segítségkérésre.

- Van egy ötletem, de nem tudom, hogy kinek mennyire fog tetszeni. - motyogta Jungkook, miközben válogatta a lapokat.

- Mi lenne az? - pillantott rá Yoongi.

- Úgy gondoltam, hogy elfogadom a felajánlásukat és segítek neki. - mondta Kook. - Cserébe viszont csatlakozni fognak a Mambához.

- Mi? - kérdezett vissza Yoongi.

- Az a pár emberünk, aki ott van, kevésnek bizonyul, és alacsony beosztásban vannak ahhoz, hogy bármi értékelhetővel szolgáljanak. - magyarázta Kook. - Úgy döntöttem, hogy kémekként alkalmazom őket.

- Mindenkit? - kérdezte Nam. - Ha jól rémlik ötvennyolc főt mondott tegnap pasas.

- Mindenkit. - bólintott Kook. - Minél többen vannak, annál jobb. Ha bukik pár, akkor is van helyette másik.

Többet egyikük sem kérdezett a témáról, csak csendben lapozgattak tovább, miközben egyre hangosabb beszélgetés szűrődött be a nyitott tárgyaló ajtaján. Első hallásra Hobi és Jin volt az.

- ... és nem veszi fel a telefont sem! - lépett be Hobi, aki a hangsúlyból ítélve éppen Jinnek panaszkodott, majd egy nagy sóhaj közepette ült le az egyik üres székre.

- Valami gond van? - kérdezte Nam.

- Nem! Semmi! - vágta rá Hobi gyanúsan gyorsan. Nem igazán akart előállni azzal, hogy a kis Fióka ellopta a főnök méregdrága kocsiját és engedély nélkül eltávozott.

- Megtaláltad már? - hajolt oda Jinhez Hobi, és olyan halkan kérdezte, ahogy csak tudta.

- Tessék. - nyomta Jin a másik kezébe a tabletet, amin egy kis piros pötty villogott a város szélén lévő autópályán. Még a sebességét is kiírta az a vacak, ami száznyolcvanat mutatott.

- Ha letartóztatják gyorshajtásért, én tuti megfojtom. - motyogta Hobi, hogy senki más ne hallja.

- Helló! - lépett be egy alvajáró Taehyung az ajtón, és ezzel teljes lett a csapat, már csak a magasabb beosztású vezetők hiányoztak, de senki sem volt elkésve, még csak kilenc óra volt.

- Komolyan mondom, hogy irigyellek. - sóhajtott Jin, ahogy meglátta a zilált srácot.

- Miért? - kérdezte Hobi.

- Nézz rá! - bökött Jin Tae felé. - Szerintem teljesen üres a feje, azért tud ennyit aludni.

- De azért még a hallásom jó. - ásított Taehyung, majd az asztalra borult.

- Van valami új információtok? - kérdezte Kook.

- Egy éjszaka alatt mit vártál főnök? - kérdezte Jin.

- Valami csodát. - sóhajtotta Kook, és eltolta maga elől a papírokat, majd észrevette a hiányosságot a teremben ülők között. - Jimin hol van?

A kérdés hallatán Jin igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, Hobi pedig majdnem az asztal alá feküdt.

- Miért? - motyogta Tae. - Tök jó neki, ha tippelnem kellene, akkor alszik.

- Nem azt kértem, hogy fogadásokat tegyetek a hollétére, hanem azt kérdeztem, hogy miért nincs itt. - kérdezte ismét, egy csöppet határozottabban.

- Elment. - sóhajtotta Hobi. - Elvitte a kocsidat és egy szó nélkül elment. - fejtette ki egy kicsit bővebben. Az infó hallatán sokan és sokféleképpen reagáltak. Tae felröhögött, Yoongi szemei majd kiestek a helyükről, Namjoon pedig igyekezett nem mosolyogni.

Mindeközben Jungkook: - Oké. - nyugtázta le a dolgot. - Nem érkezett még meg senki? - intézte a következő kérdést Namjoon felé.

- Mindjárt utána nézek. - mondta, majd a döbbent arcokat maga mögött hagyva elengedte az arcizmait, és mosollyal az arcán sétált az ajtó felé.

A nagy tárgyaló tíz órára teljesen megtelt. Huszonöt fő ült Jungkookkal szemben és várták az utasításait. Az első huszonöt embere. Azok, akikben a legjobban megbízott. Voltak közöttük olyanok, akik még az apját is szolgálták, és azóta töretlen bizalommal voltak az utódja felé is.

- Köszönöm, hogy mind megjelentetek. - szólalt meg Kook, pontban tízkor. - Azért hívtalak ide benneteket, mert van pár dolog, amit meg kell beszélnünk, és vannak olyanok is, amikben kíváncsi lennék a véleményetekre. De először is, amíg röviden összefoglalom, kérek mindenkit, hogy tüzetesen fussa át a kiosztott dokumentumokat, különös figyelmet szentelve, régi barátunk, a Mamba tevékenységeire, ami köztudottan elég nagy változáson ment keresztül az elmúlt időszakban. Ezzel kapcsolatban nem elhanyagolható a tény, hogy ebből a változásból elég sokat tapasztalunk mi is, mégpedig akaratunkon kívül. Eddig, Junseora való tekintettel nem nyúltam olyan eszközökhöz, amik veszélyeztették volna a két csoport között kialakult kényes egyensúlyt. Azonban az elmúlt időszakban történtek olyan események, amiket már nem hagyhatok figyelmen kívül, illetve valamiféle figyelmeztetés nélkül. Daesoon kívül, sajnos mással nem tudunk kapcsolatba lépni, és a legutóbbi tárgyalásom is kudarcba fulladt, mivel a Hollók csatlakozását szorgalmazta. Azóta számos támadást szenvedtünk el, köztük az ominózus robbantást is, amikor is sok barátunk vesztette életét. De voltak kisebb támadások is, amik szintén a mi embereink életét követelték. Pár napja pedig közvetlenül engem ért támadás. Információink szerint Junseo meg kíván jelenni a hamarosan megrendezésre kerülő Nagygyűlésen, de én nem vagyok hajlandó tovább tűrni, és megtorlás nélkül elszenvedni egy hataloméhes ember szánalmas próbálkozásait.

A következő másfél órában pedig elég részletesen átbeszélték az ügyet, pontról pontra. Megvitattak minden lehetőséget, és megvizsgáltak minden bizonyítékot, míg nem elérkeztek az utolsó ponthoz, ami nem más volt, mint Daesoo elfogása.

- Nem tudom Főnök. - szólalt meg az egyik Holló. - Ez elég kockázatos lépésnek tűnik.

- Igen. - bólintott rá Jungkook. - Tisztában vagyok vele, hogy az, de ezzel a lépéssel két legyet üthetnénk egy csapásra. Leállítjuk az ellenünk elkövetett támadásokat, illetve előcsalogathatjuk Junseot is, hogy a végére tudjunk járni a dolgoknak, és minden a helyére kerüljön.

- És mi történik, ha Junseo ezt személyes támadásnak ítéli meg? - kérdezte egy másik Holló. - Mind tudjuk, hogy vér szerinti kötelék fűzi hozzá, és az utolsó élő rokonáról van szó, de Junseo számos alkalommal bizonyította, hogy neki a csoport az első, nem pedig a családja.

- Ha tudnánk, hogy mi fog történni, akkor feltehetőleg most nem itt ülnénk. - szólt közbe Yoongi.

- Mindannyian tudjátok, hogy nagyon jól ismerem Junseot. - szólalt meg Namjoon is. - Teljesen biztos vagyok benne, hogy semmilyen formában nem támadná meg, vagy küldene maga helyett mást a Hollók felszámolására. Véleményünk szerint ő nincs tudatában a jelenleg zajló eseményeknek.

- A csoportunk fel van készülve egy esetleges ellentámadásra, ha rosszul sülne el a célszemély elfogása? - jött egy újabb kérdés.

- A csoport, ha úgy tetszik, folyamatos készenlétben van. - válaszolta Hobi. - Köszönhetően az Önök folyamatos jelenlétének és közreműködésének, illetve az állandó fegyverkészletnek, amit Taehyungnak köszönhetünk, valamint a biztos kapcsolattartásnak, amit Jin hiba nélkül megold bárhol és bármikor. Minden úgy van kiszámolva és elosztva, hogy maxumum húsz percen belül minden egységünk fel legyen fegyverkezve és járművek is álljanak a szolgálatukba. Ezen felül az egységek elosztását az utóbbi egy évben sikerült úgy elhelyeznünk, hogy támadás esetén rövid időn belül érkezzenek meg bárhová a városon belül.

- Mik a tervei Daesooval, ha sikerül elfogni? - érkezett egy újabb kérdés.

- Biztosíthatok mindenkit, hogy nem áll szándékomban megölni őt. - válaszolta Kook. - Ő jelen pillanatban, a legjobb tudásunk szerint is csak egy alkalmazott, attól függetlenül, hogy Junseo fogadott fia. Tudom, hogy nem a legjobb lépés, de az elmúlt másfél évben sok, kisebb csoport szavazott bizalmat nekünk, és együttműködik velünk. Ezen felül az ügyfélkörünk is hónapról hónapra egyre szélesedik. Ha nem teszünk semmit, akkor hamarosan felütheti a fejét egy pletyka, ami nem lenne jó hatással arra, amit eddig sikerült felépítenünk. Fogják ezt fel úgy, mint egy biztosítékot, amíg nem sikerül rendezni a helyzetet. Személyesen garantálom, hogy Daesoonak egy haja szála sem fog görbülni.

- És, mégis hogyan tervezi elfogni Daesoot? - kérdezte egy másik.

- Az egész terv azon áll vagy bukik, hogy ki tudjuk-e csalogatni a Barlangból. - érkezett a válasz Yoongi felől. - Majdhogy nem befalaztatta magát abba a kócerájba. Ott semmi esetre sem tudjuk végrehajtani az akciót.

- Így van. - bólintott Jugkook is. - Úgyhogy kérem, ha van bármilyen ötlet a papírok felsoroltakon kívül, akkor ne tartsátok magatokban.

- Én kihozom onnan. - hangzott el egy határozott kijelentés, mire minden szem az ajtóban álló személyre szegeződött.

- Jimin! - pisszegte le Hobi a fiút. - Mi a francot csinálsz itt?

- Megoldok egy problémát. - vonta meg a vállát.

- És mégis, hogy gondoltad ezt? - kérdezte Namjoon gyanúsan.

Jimin körbe futtatta a tekintetét az összegyűlteken, majd megállt Jungkooknál. Egy alig észrevehető mosoly futott át az arcán, mielőtt válaszolt volna. - Nem az a kérdés, hogy hogyan. Inkább az, hogy van-e rá elég idő.

Jungkook nem mondott semmit, csak hátradőlt a széken, és onnan méregette Jimint.

- Hogy érted ezt? - kérdezte Tae.

- Két nap múlva, a négyes raktáruknál, este hétkor. - válaszolta röviden.

- Ez tényleg nem sok idő. - csóválta meg a fejét Namjoon.

- Éppen azt ecseteltétek az előbb, hogy milyen kiváló csapat is vagytok. - nevetett fel Jimin mindenki meghökkenésére. - Ne akarjátok bemagyarázni, hogy nem elég két nap.

- Igaza van. - szólalt meg Yoongi, mire mindenki felé fordult. - Ha van egy lehetőségünk, azt ki kell használni. Két nap alatt ki lehet dolgozni egy stratégiát, amivel sikeresen zárhatjuk az akciót.

- Ezt most komolyan mondod? - kérdezte Hobi döbbenten. - Te támogatod őt?

- A legkomolyabban, igen. - bólintott Yoongi.

Jungkook eddig bírta. - Rendben Uraim! Akkor azt hiszem, hogy mára be is fejezhetjük. Innentől kezdve Jin két óránként fogja küldeni Önöknek a friss információkat, a legfontosabbakat pedig soron kívül, hogy mindenről időben értesüljenek. Átgondolom az itt elhangzottakat, és pár órán belül döntünk.

Az emberek kissé morogva álltak fel, hogy mindenki folytassa a napi rutinját. A terem lassan kiürült, és akik elhaladtak Jimin mellett, elég megvető és egyéb lenéző tekintettel illették. Végül egyedül Jungkook maradt ülve, aki még mindig Jimint figyelte, aki szintén ott állt még az ajtóban.

- Mi volt ez az egész? - kérdezte Kook hidegen.

- Az, amit mondtam. - válaszolta Jimin. - Megoldottam egy problémát. Legalábbis tegnap este a szobádban még ez volt a probléma.

- De ez nem így megy Jimin! - mordult fel Jungkook. - Egyáltalán honnan tudod, hogy Daesoo tényleg ott lesz? Mi a biztosíték?

- Én vagyok a biztosíték! - lépett közelebb Jimin. - Ha nem lesz ott, akkor úgy vonsz felelősségre, ahogy akarsz.

- Ez hülyeség! - csattant fel Kook.

- Szóval ennek tartasz? Egy bolondnak? - kérdezte Jimin. - Egyedül neked meséltem a múltamról. Te tudod, hogy ki vagyok, és hogy mit csináltam ezelőtt. Miért olyan hihetetlen, hogy nekem is vannak kapcsolataim?

- Nem az a hihetetlen, hogy vannak, hanem a megbízhatóságuk a kétes. - válaszolta Jungkook.

- Bennem megbízol? - kérdezte Jimin, aki közben Jungkook mellé ért, úgy néztek farkasszemet, de a férfi nem válaszolt. - Te magad mondtad, hogy kétszer mentettem meg az életed, ennek ellenére sem bízol bennem?

- Ez nem a bizalomról szól. - állt fel Kook idegesen.

- Hát akkor miről? - tudakolta Jimin.

- Arról, hogy alig ismerlek. - válaszolta Kook. - Olyan szeszélyes és kiszámíthatatlan vagy, mint az óceán. Az egyik pillanatban még kedélyesen elcseverészel Hobival a másik pillanatban pedig lelősz valakit. Fogalmam sincs, hogy melyik vagy te, és igen, ez lehet, hogy bizalmatlanságot szül!

- Szerintem kimondottan hasonlítunk egymásra. - állapította meg Jimin, amitől Jungkook kissé meghökkent. - Ha tudnád, hogy én hány arcodat láttam eddig, akkor igencsak meglepődnél. De tudod, hogy melyik tetszett eddig legjobban? - tette fel a kérdést Jimin. - Ez! - mondta, majd elkapta Jungkook tarkóját és lerántotta magához. Ahogy az ajkaik összeértek, Jiminben felébredtek az előző esti emlékek, és minden finomkodás nélkül követelte ki a csókot.

Jungkook meglepődött a hirtelen mozdulattól és elkapta Jimin nyakát, majd kissé visszább tolta a fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Hol voltál?

- Kocsikáztam. - válaszolta Jimin mosolyogva. Jungkook érezte az ujjai alatt a fiú lüktető pulzusát, ami egyre csak gyorsult, és ez rá is hatással volt. Fordított egy kicsit a helyzetükön, így pont fel tudta ültetni az asztalra a fiút

- És még? - kérdezte, miközben az ujjai fiú nyakáról fentebb vándoroltak. Ki tudta tapintani a megfeszülő nyakon az izmokat és az ereket.

- Egy bevásárlóközpontban. - mondta Jimin, majd egy határozott mozdulattal közelebb rántotta magához a férfit, hogy a lábai segítségével ismét fogságba ejthesse. Egyik keze Jungkook derekába mart az öltöny alatt, a másikkal az őt tartó kezet fogta.

- Mit kerestél ott? - kérdezte Kook, miközben közelebb hajolt a fiúhoz.

- Unatkoztam. - válaszolta Jimin. Mindegy egyes kimondott hang után, a fiú meleg lehelete simogatta Kook ajkait.

- Miért nem foglalod le magad itt valamivel?

- Éppen azt csinálom. - lehelte Jimin, majd elfogyott a türelme, és újra Jungkook szája után kapott. Lábaival és kezeivel szorosan tartotta, hogy ne tudjon ismét elmenekülni, de mint végül kiderült nem lett volna rá szüksége.

Jungkook lenyomta őt az asztalra, úgy hajolt fölé, és vette át az irányítást Jimin felett. Mintha az előző este óta történtek csak egy kis közjátékként szolgáltak volna, ott folytatták, ahol Jungkook telefonja félbeszakította őket.

Kooknak még mindig új volt az érzés, ahogyan egy másik férfit csókolt. Meglepte, hogy Jiminből nem tűnt el a férfiasság, amikor maga alá gyűrte őt. Épp ellenkezőleg. A fiú mozdulataiban ott volt az erő és a megtestesült férfiasság, mégis annyira vonzóvá tette az egész lényét a vágy, hogy Kook szinte felfoghatatlannak tartotta ezt a kettősséget, mégis nagyon izgatóan hatott az ő testére is. A fiú kezeit a feje fölött az asztalnak szegezte, és, miközben a lábai között állt, hozzá préselte a csípőjét, hogy kellemesen bizsergető ingereket csikarjon ki mind a kettejükből.

Jimin hangosan nyöszörgött a mozdulatok hatására, és próbált szabadulni az őt tartok kezek fogságából, de az erős kezek nem engedtek a fogáson. Nem tehetett mást, mint teljes megadást tanúsítani és átadni magát a föléje tornyosuló férfinak.

Jungkook elvált a fiú dús és piros ajkaitól, majd az álla felé, azután pedig a nyaka érzékeny bőre felé vette az irányt. Kissé beleharapott a megfeszülő izomba, és amikor Jimin halkan nyüszített egyet, de még erősebben húzta magához a lábai segítségével, ő elégedett morgott bele a felhevült bőrbe.

- Be fog jönni valaki. - suttogta Jimin két levegővétel között, amikor nem éppen a rátörő vágyhullámmal volt elfoglalva.

- Az valószínű. - állapította meg Jungkook is, mielőtt belemélyesztette volna a fogait Jimin alsó ajkába.

- Menned kellene. - mondta ismét a fiú. - Azt hiszem, hogy elég sok dolgod van most.

- Az is akad éppen. - válaszolt Jungkook majd felegyenesedett és magával húzta a fiút is, aki tovább ücsörgött az asztalon, csak a hajába túrt bele, hogy kissé eligazgassa.

- Gondolkodtam valamin. - mondta Jimin, miközben a férfit nézte, aki éppen a papírjait szedegette össze.

- Mi lenne az? - érdeklődött Jungkook.

- Szinte biztos, hogy Daesoo ott lesz. Az életemet tenném rá. - állította magabiztosan. - De ha mégsem lenne ott, viszont tudnám, hogy hol keresd, akkor mit tennél?

- Ez így nem teljesen világos. - nézett rá komolyan Kook.

- Két, egyidejű támadás megvalósítható? - kérdezett rá konkrétan Jimin.

- Úgy érted, hogy a raktár és a Barlang? - kérdezte Jungkook hihetetlenkedve.

- Nem. - csóválta meg a fejét Jimin. - Úgy értem, hogy a raktár, és Daesoo új kastélya, ahová ma költözött át a legnagyobb titokban, és még nincs teljesen berendezkedve. - mosolygott a kacsintás mellé.

- Te tényleg őrült vagy. - nevetett fel Jungkook.

- Pont ezért akadt meg rajtam a szemed, nem igaz? - kérdezte Jimin.

- Ebbe most ne menjünk bele. - tért ki a válasz elől Kook.

- Akkor? Mit gondolsz a felvetésemről. - kérdezett rá még egyszer Jimin.

- Azt, hogy ennek kicsit jobban utána kell járnom. Nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeled. - válaszolta Jungkook. - Jobban örülnék, ha elmagyaráznád, hogy mi történt ma, hogy ilyen őrültségekkel állsz elő egyik pillanatról a másikra.

- Már mondtam. Nekem is vannak kapcsolataim, ahogy neked is és mindenki másnak. Vagy Taehungot is leellenőrzöd minden egyes alkalommal, amikor infóért küldöd?

- Az teljesen más. - mondta Jungkook.

- Persze. - szállt le Jimin az asztalról. - Teljesen más. - ismételte el lemondóan, majd sarkon fordult, de Jungkook elkapta a karját és visszarántotta, hogy újra megcsókolja.

- Ha azt akarod, hogy ez is más legyen, akkor legyél őszinte. - mondta Kook, miután elengedte Jimint.

- Nem biztos, hogy ennél őszintébb tudok lenni. - válaszolta Jimin egyenesen a férfi éjfekete szemeibe. - A te érdekedben.

Ezután tényleg megfordult és ott hagyta Kookot. Nagyon vegyes érzésekkel lépett ki a terem ajtaján és indult a szobája felé. Délelőtt, amikor találkozott Wooyounggal, az azért történt, hogy elkérjen egy telefonszámot. Sajnos közvetlen számot nem kapott Daesoohoz, ugyanis rettentő kíváncsi lett volna a reakciójára, amikor beleszól a telefonba, és bemutatkozik, hogy ki is ő. Így be kellett érnie az egyik közvetlen emberével, de a szitu így is elég viccesre sikeredett, mert az idióta először elküldte Jimint francba, és rányomta a telefont. Csak miután küldött egy képet magáról, egy üzenettel, hogy „hallgass meg te seggfej", azután volt hajlandó hosszabban elcsevegni vele. Viszont utána minden sima ügy volt, és még Daesoo kiabálását is hallhatta a háttérben, amikor tájékoztatták, hogy ki keresi és miért.

Teljes mértékig tisztában volt vele, hogy ha Daesoo megtudja, hogy ő él és virul, akkor mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy kézre kerítse, és egy olyan alkalmat sem hagyna ki, ahol elkaphatja. Azzal, hogy a Hollók kezére játszik egyelőre, csak a két fél közötti konfliktust mélyíti el, amihez a kisebb csoportok is kénytelen lesznek csatlakozni, hogy a végén a két csoport alapjaiban omoljon össze, méghozzá annyira, hogy ne is tudják rendezni a soraikat éveken keresztül. Ebben játszott kulcsszerepet Junseoo, Deasoo és Jungkook. Ők voltak a legnagyobbak, és azok, akik a legnagyobb hatalommal is bírtak.

Tehát az első feladata az, hogy megadja nekik a kezdő lépéshez szükséges lendületet. Esetében, tálcán kínálja fel egymásnak őket, aztán a találka kimenetelétől függően teszi meg az újabb lépést.

Az pedig, ha szitává lőheti azt a förmedvény épületet, ami nem is Daesoot illetné, de ő beteszi oda a tetves seggét, az csak hab lesz a tortán. Ha pedig még elkapni is sikerül, akkor aztán a mennyországban fogja magát érezni, mert már vele sem kell majd foglalkoznia.

Egyetlen akadály volt már csak az útjában. Az, hogy Jungkook nem bízott meg benne eléggé. És itt jött képbe a legnagyobb buktató. Mégpedig az, hogy a férfi, számára sem volt közömbös. Valahol megértette Kookot, és úgy vélte, hogy tényleg sok mindenben hasonlítanak. Mind a ketten harcot vívtak a világgal és a megörökölt démonaikkal. Átkozta is a sorsot idő közben, ahogy egyre jobban megismerte a férfit és vele együtt a többieket.

Azonban nem engedhetett meg magának egyetlen apró hibát sem. Ha az álmodozástól és a sok éves szenvedéstől eljutott idáig, akkor ki kell tartania a végsőkig, hogy elégtételt vegyen mindenkin, akik miatt olyan múltat kellett megélnie, amihez négykézlábra ereszkedve is kevés volt.

Ezek a gondolatok szolgáltak még katalizátorként, hogy el tudjon távolodni minden emberi kapcsolattól, és csakis a mögöttük megbúvó hasznot szem előtt tartani.

- Te teljesen megőrültél. - hatolt át a gondolatain egy hang.

- És ha szabad megkérdeztem, mit csesztem el már megint Hobi? - tudakolta Jimin, a lépcsőn állva.

- Azt még nem tudom, de rossz előérzetem van. - válaszolta Hobi. - Bizalmat szavaztunk neked, miközben te nem vagy hajlandó semmit sem elárulni. Mondd el, hogy honnan vannak az információid! - keményített be Hobi.

- Jungkooknak már elmondtam mindent. Ha tudni akarsz valamit, akkor kérdezd meg tőle. - válaszolta Jimin.

- Ez rohadtul nem játék ember! Remélem felfogtad! A társaim, az embereim és a családom életével játszol, ha valamit sikerül elbasznod. Ezt tartsd szem előtt haver! - mondta Hobi fenyegetően, majd sarkon fordult és ott hagyta Jimint a lépcsőn.

- Fogalmam sincs, hogy mire készülsz, de nem csak ő gondolja így. - szólította meg egy másik hang.

- Ne kezdd el te is. Már eleget hallgattam ma. Csak egy kis infóval szolgáltam és mindenki leharapja a fejem. - morgott Jimin.

- Mert nem vagy őszinte. - lépett ki Yoongi az árnyékból. - Én sem bízom benned. Csak addig vagyok hajlandó veled együtt működni, amíg tartod a szavad.

- Persze, persze... - motyogta Jimin. - Van valami, amiről tudnom kellene?

- Nincs. - válaszolta Yoongi. - A lényeget hallottad te is, a többi nem fontos.

- Rendben. - nyugtázta Jimin. - Ha bármi fontos történik, akkor azonnal szólj.

- Meglesz, nyugi. - morogta Yoongi, majd ő is sarkon fordult és lement a lépcsőn.

Jimin lassan körbefordult a folyosón. - Ha van még itt valaki, akkor most bújj elő, mert megyek a szobámba és magamra zárom az ajtót. - jelentette ki, de válasz szerencsére már nem jött.