- Elárulnád, hogy ez most mire jó? - érdeklődött Yoongi, kissé aggódó hangon a főnökétől, miközben nem akaródzott közelebb menni és részt venni a megfigyelésben.

- Periódusos táblázat. - magyarázta Kook röviden és tömören, majd leült az egyik bárszékre, egy félreeső asztal mellett, ahonnan remek kilátás nyílt az egész kócerájra.

- Oké! - nyugodott bele Yoongi az elkerülhetetlenbe, de csakis azért, mert a főnökéről volt szó. - Akkor legalább nyugtass meg, hogy nem valami perverz éned akar a felszínre törni éppen, ami miatt át kell értékelnem a rólad alkotott képemet. - sóhajtotta beletörődően, majd pár lépéssel Jungkook mellett termett és végül csak helyet foglalt.

- Ha engem választottál példaképnek, akkor gondold át ezt a fogalmat. - vigyorodott el Kook. - Vagy legalább az értékrended. - tette még hozzá, majd vissza is fordult a pult felé, ahol a célszemélyek elmélyülten „beszélgettek". Néha azért hang is jött ki a torkukon...

- Még mindig nem értem, hogy mit keresünk itt, és kezdek éhes lenni. - motyogta Yoongi, aki próbált mindent figyelmen kívül hagyni, ami a helyszínen történik.

- Megfigyelést végzünk. - jelentette ki Kook. - Miért nem ettél te is? - kérdezte, de csak azért, hogy fenntartsa az érdektelenség álarcát. Merthogy legbelül igenis izgatta az ügy, ami nem éppen a beosztottjának az étkezési szokása volt.

- Ha nem tűnt volna fel, akkor végig mögötted álltam, hogy biztosítsam a helyet. A kulináris élvezetek nem tartoznak a munkakörömhöz. De, ha ragaszkodsz hozzá, legközelebb közétek ülök én is. De szép is lenne... - forgatta meg a szemeit Yoongi, majd a telefonjába temette magát, hogy inkább kizárja a külvilágot.

- Rendelek neked egy pizzát, ha hazaértünk. - zárta le a témát Jungkook is, és megpróbálta úgy nézni a dolgokat, amik a szeme előtt játszódtak le éppen, mintha csak egy külső szemlélődő lenne, mindenféle hátsó szándék nélkül.

Pedig, közben próbált rájönni valamire. Mégpedig arra, hogy azon az ominózus bulin, amikor meglátta Jimint egy másik férfival, mi volt az, ami egy egész láncreakciót indított el a fejében. Eddig is látott melegeket. Sőt, még meleg pornót is. Látott embereket intim helyzetekben. Ha jobban belegondolt, akkor mindent látott már, amit csak lehetett... De! Mi volt az? Mi változott meg akkor, abban a pillanatban?

Kook úgy gondolta, ha teremt egy hasonló szituációt, és jobban megfigyeli az érzéseket, amiket talán ismét kivált majd belőle, akkor közelebb kerül a megoldáshoz. Kicsinyes játék, de egyszerű és gyors megoldás. Nem ok nélkül hívta el magával Jimint, csak épp nem pont olyan szerepet szánt neki, mint amire a fiú számított.

Szinte már tanulmányozta a párost, akik elég közel ültek egymáshoz ahhoz, hogy erőlködés nélkül meg tudják érinteni egymást. Eléggé ahhoz, hogy finom érintéseket lopjanak a másiktól. Apró kis mozdulatok voltak ezek, mégis sugárzott belőlük a szabadság, és a felszabadultság érzése.

Kooknak azért ez tűnt fel először, mert ő általában tartózkodó volt nőkkel. Mindezt az apjától tanulta el önkéntelenül, mivel ő is mindig így viselkedett az anyjával. Volt valami, ami mindig visszatartotta az apját, hogy fontosnak láttassa mások előtt a nőt, akit szeretett. Ez nem más volt, mint a félelem. Az apja rettegett, hogy ha egy egész világ megsejti azt a határtalan szerelmet és ragaszkodást, amit a felesége iránt érzett, akkor első számú célpont válik majd belőle. Úgy gondolta, ha rideg vele, és közömbösen viselkedik, mintha csak egy nem kívánt kolonc lenne a nyakán, amit megtűr maga mellett, akkor kevésbé lesz céltábla az ellenség számára. Ettől függetlenül Kook tudta, hogy szerették egymást, mert voltak olyan ritka pillanatok otthon, a négy fal között, amikor nem kellett ezt a szerepet játszaniuk.

Amikor Yuinnal összekeveredett, szinte ösztönből jött, hogy elutasítson bármiféle komoly kapcsolatot a nővel, aki bele is ment egy ilyesfajta kapcsolatba.

Nem mondhatni, hogy szerette őt, de az évek alatt megkedvelte annyira, hogy féltse az életét. Ezért sem keresett magának senkit, akit szerethetne. Nem érezte tehernek, hogy megvédjen egy törékeny nőt, inkább a nőt nem akarta kitenni felesleges veszélynek és aggodalomnak. Nem csak Yuinról volt szó. Az anyja és Junseo felesége sem élt már, és úgy gyanította, hogy ha lett volna lány leszármazott a családban, akkor őket is veszély fenyegette volna.

De mi a helyzet, ha az illető nem nő?

Figyelte, ahogy szorosan egymás mellett ülve, a férfi még közelebb húzza magához Jimint, majd kézfejével végigsimít az arcán, aztán levezeti az érintést végig a nyakán, egészen a mellkasáig. Jimin, a fejét, az érintéstől kissé hátradöntötte, a férfi pedig kapott az alkalmon és a felkínálkozó bőrre tapadt. Jimin keze az ismeretlen férfi tarkójára fonódott.

A világ pedig ismét megállt Jungkook körül, de ez most teljesen más volt. A tudata szinte teljesen beszűkült, és csak a két pultnál ülő férfit látta. Azt, ahogy finoman megérintik egymást, ahogy egymás fülébe suttognak, ahogy egymás ajkát becézgetik, de pillanatok alatt forrósodik fel a hangulat közöttük, és szenvedélyesen falják egymást. Látta az őket körüllengő színtiszta vágyat, amit nyíltan ki is mutattak egymás felé. Egyikük sem fogta vissza magát. Csak a pillanat számított és az, hogy jól érezzék magukat.

Jungkook pulzusa megugrott, ahogy a düh kezdte mardosni a torkát. Féltékeny volt. A vágy ilyen nyíltan való kimutatásának a lehetősége, még sosem adatott meg számára, és abban a pillanatban úgy érezte, hogy soha nem is fogja megtapasztalni. Féltékeny volt a pultnál ülő párra. Meg akarta tapasztalni ő is azt, amire eddig nem is gondolt, mert teljesen kizárt az életéből.

Pár pillanat múlva, amikor a férfi kissé eltávolodott Jimintől, mondhatott neki valamit, mert a fiú hangos nevetése hatolt a bárban szóló lágy dallamok közé. Kook ekkor tért vissza a gondolataiból, és a képzelgéseiből. A nevetése, mint egy vészharang, olyan hangosan kondult meg a fejében. Az idő pedig, mintha felgyorsult volna, ugyanis azt vette észre, hogy a következő pillanatban már mellettük áll.

- Indulás! - szólt oda, a valamiért kicsit sem meglepett Jiminnek. Feszült vonásait nem sikerült rendeznie a pár lépés alatt, amit megtett a pultig.

- Maga meg mit akar! - pattant fel az ismeretlen férfi, és Kook elé állt. Rossz emberrel szemben akart nagyobbnak tűnni Jimin szemében.

Jungkook nem válaszolt, csak megfogta a fiú karját és felrántotta a székről. A másik férfi sem állt tovább tétlenül, és elkapta a Jimint fogva tartó kart.

Egy pillanat volt csupán, amíg egy lövés hangja hasította át a nyugodt bár levegőjét.

Jungkook a szabad kezével elkapta a férfi csuklóját, lerántotta magáról, és az idegen háta mögé csavarta a karját, a felszabadult kezével pedig előrántotta az egyik fehér gyönyörűséget, és lőtt. Pontosan a férfi füle mellett sütötte el a fegyvert, de a padlóra célzott. A férfi fájdalmába a füléhez kapott. Találat nem érte, még csak nem is súrolta, de a hang elég volt egy kiadós fájdalom eléréséhez.

Jimin szenvtelenül nézte végig a jelenetet. Mire Yoongi odaért, Kook már el is engedte a férfit, aki fülét fogva szaladt ki a bárból a többi visító lézengővel együtt.

- Mi a gond? - kérdezte Jimin szenvtelenül, miközben hideg tekintetét az előtte álló férfiéba fúrta. - Nem ezt akartad? - sziszegte megvetően, majd ő is elindult a kijárat felé.

Yoongi zsebre tett kezekkel állt meg a főnöke előtt. - Mi volt ez?

- Passz. - válaszolta Kook. - Elborult az agyam. - tette hozzá, miközben a helyére csúsztatta a fegyverét.

- Érdekes... - motyogta Yoongi az orra alatt, és még mindig kérdőn nézett az előtte állóra.

- Inkább haladjunk! - mondta Jungkook, majd sarkon fordult és elindult ő is a kijárat felé. Amikor beszálltak az autóba, a fiú már hátul ült. Tiltakozása jeléül, csak kifelé bámult az ablakon, és egészen a Fészekig meg sem szólalt. Ott kiszállt a kocsiból, bevágta maga mögött az ajtót, és duzzogva felment a lépcsőn.

- Helló Jimin! - köszönt rá Hobi, de a lelkesedése viszonzás nélkül maradt. - Ezzel meg mi történt? - fordult a főnöke felé, aki a kocsinak dőlve nézte, ahogy Jimin eltűnik az ajtóban.

- Jungkook kicsit... határozottan viselkedett. - sóhajtott Yoongi, aki a kocsi előtt állt, csípőre tett kezekkel.

- Határozottan? - kérdezett vissza Hobi.

- Szóljatok Jinnek! - szólt közbe Kook. - Az esti szállításnál teljes összeköttetést akarok! - egészítette ki a mondandóját, majd ő is elindult felfelé a lépcsőn.

Hobi, Yoongi mellé sétált, onnan nézte a főnöke távolodó alakját. - Ezeket meg mi lelte?

- Ha én azt tudnám? - sóhajtotta Yoongi, majd egy vállrántás után, ők is elindultak a dolgukra.

- Szemét! - csapta be maga után Jimin az ajtót. Eszméletlenül dühösnek érezte magát. Nem volt elég, hogy a főnöke megalázta azzal, hogy elküldte abba a meleg bárba, még képes volt jelenetet is rendezni, és majdnem megölni egy ártatlan embert, csak azért mert azt tette, amiért odaküldte. Nem volt hülye és gyorsan olvasott a sorok között, de most fogalma sem volt arról, hogy Jungkook miért viselkedett így. Lealacsonyítónak tartotta, hogy csak azért rángatta magával, hogy dugjon egyet valakivel, aztán meg úgy viselkedett mintha neki állt volna feljebb. Esze ágában sem volt lefeküdni azzal a sráccal, csak játszadozott egy kicsit vele. Pedig kívánta, hogy a fenébe ne vágyott volna ő is egy kis testi érintésre, de ha szexről volt szó, akkor talán az volt az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban nem engedett az elveiből. Pont az anyjából kifolyólag és pont azért, mert látta, hogy milyen könnyen mennek ezek a dolgok, és milyen gyorsan elcsábul az ember, aztán nincs megállás. Persze, erről nem lehetett általánosságban beszélni, de úgy érezte, hogy az anyja által ez neki is vérében volt.

Éppen ezért nem volt eddig szerelmes sem. Soha nem volt kapcsolata, és távol tartotta magát az érzelmektől is, amik így nem gátolták az elvégzendő feladataiban. Két kezén meg tudta számolni, hogy hányszor volt szexuális kapcsolata. Az is csak akkor, amikor már nem bírta tovább, és szüksége volt arra, hogy érezzen egy másik, élő teste is az övé mellett, ami őt is emlékeztette emberi mivoltára, hogy ne csak egy eszközként gondoljon saját magára.

Levágódott az ágyra, és tőle szokatlan módon ott duzzogott egészen öt óráig, amikor is már csak egy órája volt indulásig. Kivételesen sem Hobi, sem pedig Jin nem jött, hogy figyelmeztesse. Első körben lement a konyhába és evett pár falatot a sós mogyoró mellé. Azután lezuhanyzott és felvette az egyenruhát. Ez már egy új öltözet volt, mivel az elsőt, a múltkori balhé után lehetetlen volt helyrehozni, ezért kapott egy másikat. Szerencsére nem kellett személyesen megjelennie, mert a méretei már megvoltak. Tökéletesen állt rajta, mint az előző. Ahol kellett bő volt, ahol kellett ott feszesen tartott.

A telefonja fél hatkor jelzett. Megnyitotta az emlékeztetőt, amiben ez állt:

Fekete bárány menetre kész.

Indulás: 20:00

Rádiókapcsolat: pozitív

A madárkák kirepülnek: 18:00-kor

Egységvezető: Hatos

Kísérő: Fióka

- Fióka mi? - nevetett fel Jimin, majd felvette az ujjatlan kesztyűt is, ami meglepően rugalmas volt az előzőhöz képest. A fegyvert az oldalára erősített tokba helyezte, a maszkot pedig egyelőre a kezében fogta. Így sétált végig a lépcsőn, le, egészen a kijáratig, ahol Jin várta.

- Ezt vedd fel. - nyomott a kezébe egy fülest.

- Miért? Nem úgy volt, hogy nincs rá szükség? - kérdezte Jimin.

- Kettőt és könnyebbet. - válaszolt a férfi. - Készenlétben leszek, amíg vissza nem értek a Fészekbe. Csak akkor használd, ha a helyzet úgy kívánja.

- Nagyszerű! - mondta Jimin mosolyogva. - Ha eddig nem voltam ideges, akkor most elérted, hogy az legyek.

- Pedig nincs rá okod. - paskolta meg a vállát Jin.

- Remek! - szólalt meg egy ismerős hang a lépcsőn. - Nem kell rád várni. - lépett az utolsó lépcsőfokra Taehyung.

- Mikor kellett? - kérdezett vissza Jimin.

- Akkor indulhatunk is. - lépett el a fiú mellett, majd elvette Jintől a fülest, és egyenesen kilépett az ajtón. Jimin követte, majd beszálltak a fekete furgonba, pár pillanat múlva pedig már az úton hajtottak.

Jiminnek ismerős volt előző napról, így azt is tudta, hogy nem sok látnivaló van a környéken. Mivel kicsit előbb indultak, Tae nem volt rest megállni egy útszéli büfénél, és kérni két erős feketét. A büfés úgy megilletődött, amikor teljes harci díszben meglátta őket, hogy végül fizetniük sem kellett.

- Tuti azt hitte, hogy minimum kommandósok vagyunk. - vigyorgott Tae, amikor beültek a kocsiba.

- Szolgálunk és védünk, mi? - mosolygott Jimin is, aki a kávét szagolgatta.

- Azt, ami a miénk! - bólintott Taehyung, majd gázt adott.

- Nem túl nagy az ezzel járó felelősség? - Jimin kérdése inkább költői volt, nem várt rá választ, így váratlanul érte az is, hogy a mellette ülő azonnal válaszolt.

- A látszat ellenére szabadabb vagyok, mint azt valaha is remélni mertem volna. - mosolygott Taehyung.

- Ezt jelképezi az is? - biccentett a fiú Tae keze felé, ami a kormányt markolta. Már előző nap is feltűnt neki, de csak mostanra lett annyira kíváncsi, hogy rá is kérdezzen. - A madártoll.

- Hogy ez? - emelte fel a kezét, majd ökölbe szorította, úgy nézte a saját karját. A toll olyan élethűen pihent a csuklójára csavarodva, hogy ha az ember ránézett, késztetést érzett levenni onnan, hiába tudta, hogy csak fekete tinta a bőr alatt. - Ez nem egy közönséges madártoll. Ezt Kooktól kaptam. Egy toll, amit nekem szánt abból a párból, amit eddig kitépett saját magából. - mondta halkan, majd újra megfogta a kormányt.

- Ez azt jelenti, hogy mindenkinek van? - tudakolta Jimin.

- Általában vagy süket, vagy csak most ülsz a füleden? - pillantott rá Taehyung. - Azt mondtam, hogy „abból a párból". Ez neked úgy hangzott, mintha olyan bőkezűen osztogatná?

- Nyugi! Honnan a fenéből kellene tudnom, hogy az a „pár" mennyit jelent... - motyogta Jimin.

- Ötöt. - válaszolt Tae. - Ötöt jelent.

- Gondolhattam volna... - sóhajtott Jimin. - Szóval a többieknek is van. De... - gondolkodott el egy pillanatra Jimin. - Miért csak öt? Akkor valaki mégsem érdemelte ki?- vigyorodott el.

Taehyung csak hagyta, hogy képzeljen, amit akar, de azért mesélt még egy kicsit. - A madártoll tetoválás tilos a Hollóknál. Ha valakin meglátják, akkor minimum kivágják a bőrdarabot, amin a tinta van. Ez csak Kook kiváltsága és azoké, akiknek ezt megengedi. Így már tudod, hogy hogyan értettem azt, amikor azt mondtam, hogy „én már bizonyítottam".

- Mit vársz? - fordult felé Jimin. - Hogy majd azt mondom, hogy „ez, de menő" vagy „nagyon királyok vagytok"?

- Idióta! - vágta oldalba Taehyung, amit Jimin egy halvány mosollyal díjazott, és az út további részében csendben várták, hogy megérkezzenek.

A nap teljesen eltűnt a horizont mögött, és a maga után hagyott szürkület is lassan követte. A gyárépületet is sötétség vette körül. Amikor kiszálltak a furgonból. A közeli víztömegnek köszönhetően, jóval hűvösebb levegő fogadta őket. Jimin megborzongott tőle. Pontosan hét óra volt.

Az épületből kijött egy őr. Bólintott és köszönt, majd beszállt a kocsiba, Taehyung helyére. - A szokásos helyre! - mondta neki Tae, majd az őr elfordította a kulcsot, és elhajtott. - Gyerünk! - szólt oda Jiminnek is.

Átvágtak a csendes épületen, ahol éppen csak derengett egy kis fény. Pár fegyveres őr kószált a falak között. Amikor kiléptek a hátsó ajtón, a parton egy motorcsónak várakozott, és ők is beszálltak, a másik két Holló mellé.

- Vedd fel. - kocogtatta meg Tae a saját fülesét, amikor odaszólt Jiminnek. - Hatos a Fészeknek! - szólt bele Tae, amire egyből érkezett is a válasz Jin hangján.

- Itt a Fészek. Kérem, hogy vegyék fel a mentőmellényeket. Az idő tiszta, vihar nem várható. Csak élvezzék a víz kellemes ringatózását, amíg meg nem érkeznek a célig.

- Barom. - szólt vissza Tae, majd kikapcsolta a mikrofont, hogy ne zavarja semmi a figyelésben. A kis motorcsónak elindult, de alig öt perc múlva meg is állt a kikötőtől nem messze, majd vártak. Jimin tudta, hogy mi történik, mert Jin előzőleg már felvilágosította. A rakomány indulása előtt, kihajóznak egy olyan nyílt területre ahonnan tisztán látják a partot, a vizet és szállítmánnyal megpakolt hajót is. Ezután, amikor eljött az idő és hajó elindul,még egy jó darabig kellő távolságból követik, hogy ha bármi adódik, akkor rögtön tudjanak reagálni a parton várakozó egységek. Azok, akik készenlétben voltak, azok a Hollók voltak, aki a raktárban dolgoztak. Amikor a hajó már biztonságos távolságban volt a parttól és minden más fenyegetéstől, a kísérő motorcsónak kikötött egy megjelölt helyen. Ott Taehyungot már várta a furgon, amivel a Fészekből elindult, így nem kellett visszamennie a raktárhoz, csak egyenesen hazafelé venni az irányt.

A jelenlegi akciónál elég volt egy kisebb hajó, mert a szállítmány sem volt túl nagy, és nem is kellett sokáig kísérni. Volt olyan, amikor majdnem a határig követték, mert a megrendelő így kérte, de akadt olyan is, amikor maga a megrendelő fogadott embereket, és ők kísérték a szállítmányt. De, ezeken kívül még elég sok dolog meghatározhatta, hogy mi a menetrend. A szállítmány értéke is ilyen volt, vagy az, hogy kaptak-e éppen fülest egy rajtaütésről.

Most, nagyjából egy órát követték a hajó útját, mire Tae úgy ítélte meg, hogy visszamehetnek. Jimin már nem is bánta, mert kezdte úgy érezni, hogy ha még maradnia kellene, akkor közelebb fog állni egy jégkockához, mint egy emberhez.

A motorcsónak teljes gázzal tíz perc alatt érte el a kijelölt találkozási pontot, ahol kipattantak belőle, és bevették magukat a fűtött kocsiba.

- Hatos a Fészeknek! - kapcsolta be a mikrofonját Tae. - Fekete bárány a karámon kívül. Indulunk vissza.

- Vettem Hatos! Extra kívánság? - kérdezett vissza Jin.

Tae oldalra pillantott, a kezeit dörzsölgető Jiminre. - Egy kanna meleg kakaó a Fiókának.

A mondta hallatán Jimin szúrósan nézett a mellette ülőre, de mire kinyithatta volna, a száját, Jin nevetve szólt vissza. - Legyen kettő! Jó utat!

- Idd meg a kakaódat! - szólt oda Jimin Taehyungnak, aki veszettül vigyorgott, miközben kikanyarodott a parkolóból. - És már nem vagyok Fióka! - jegyezte meg szúrósan. Hiába nevezte ki a főnöke Hollónak, a többiek nem igazán foglalkoztak ezzel a ténnyel, és ez kezdte kicsit idegesíteni.

- Volt már probléma? - kérdezte Jimin egy kis idő elteltével, amikor az ujjai már nem zsibogtak annyira.

- Probléma? - kérdezett vissza Tae.

- A kihajózásnál. - pontosított Jimin.

- Nem is egyszer! - vágta rá Tae. - Nagyon rafkósak tudnak lenni. A vízen, egy darabig nagyobb sziklák vannak és a sötétben elrejtőznek mögöttük csónakokkal. Ha nincs kíséret, akkor simán megtámadják a kisebb hajókat, mint ez is volt. De volt már olyan is, hogy a partról indultak, amikor mi már visszafordultunk. Mint láttad, nem valami nagy teherszállítókról van szó, amik több emelet magasak, így egy kis akarással simán el lehet foglalni egyet. A méretéből adódóan az ember is kevesebb rajta, a legtöbbjük pedig egyszerű munkás.

- Nem lenne egyszerűbb, ha a raktáron ütnének rajta? - kérdezett Jimin.

- Nem. - rázta a fejét Taehyung. - A raktár a mi tulajdonunk, és ha azt támadják, akkor nagyobb a megtorlás is. A hajó nem a miénk, és a rakományra is érkezik előleg, mielőtt kifut a kikötőből. Az, hogy kísérjük, amolyan extra szolgáltatás. - magyarázta Tae. - Ezen kívül, a kisebb csoportoknak, akik az ingyen fegyverekre pályáznak, nincs akkora kapacitása, hogy megtámadjanak egy raktárt.

- Kisebb csoportok? - kérdezett vissza Jimin.

- Persze. - bólintott Taehyung. - A nagyobb csoportok, mint a Mamba is, vagy mi, nem így intézzük az ügyeinket. Nekünk már vannak bejáratott szállítóink, ahonnan a cuccokat szerezzük, mert megvan rá a fedezetünk is. Nekünk más eszközökhöz kell folyamodnunk ahhoz, hogy megvédjük magunkat, vagy éppen terjeszkedjünk. A kis szervezeteknek maradnak az olyan kis falatok, mint a mai is. De szerencsére olyan sűrűn azért nem próbálkoznak.

- Elég rizikósan hangzik ez a hajós téma. - töprengett Jimin.

- Közel sem annyira, mint a szárazföldi szállítás. Itt nyílt vízen halad át a határon, onnantól pedig már nem a mi dolgunk. A mi oldalunkon kevesebb az ellenőrzés, és van pár emberünk a parti őrségnél, akik infóval szolgálnak, hogy mikor indíthatunk szállítmányt. A szárazföldön sokkal macerásabb lenne ilyen szempontból. Megoldható, és volt is rá példa, de sokkal körülményesebb, és több utánajárást igényel, ami több pénzbe is kerül.

- Értem... - merengett el Jimin. A hideg kiszívta az erejét, és alig várta, hogy lezuhanyozhasson a jó meleg vízzel, ami majd átmelegíti teljesen. Kivette a fülesét, és a mellkasa elé engedte, majd hagyta, hogy a feje kiürüljön.

A város határában voltak, amikor Tae hirtelen megszólalt. - Megállok valahol, szomjas vagyok. - jelentette ki, majd az első útszéli árusnál meg is állt. Jimin végignézte, ahogy leállítja az autót, majd a visszapillantókat lesve, végül kiszállt. Kért két üveges gyümölcslevet, kifizette, majd visszasétált és kinyitotta Jimin oldalánál a kocsiajtót. - Te vezetsz! - utasította a fiút, aki elég értetlenül ugyan, de tette, amit mondtak, végül pedig újra elindultak.

- Követnek. - szólalt meg teljesen nyugodt hangon. Jimin belepillantott az oldalánál lévő visszapillantóba.

- Az a fekete Merci? - kérdezte, majd elővette a fegyverét, kibiztosította és az ölébe tette. - Mióta?

- Húsz perce. - válaszolta Tae. - Mindjárt a városban vagyunk. Fogalmam sincs, hogy mire várnak.

- Lehet, hogy csak arra megy amerre mi is. - vonta meg a vállát Jimin. - Nem kell egyből rémeket látni.

- Ebben a szakmában nincsenek véletlenek. Ezt jegyezd meg. - mondta komolyan Tae.

Öt percre voltak a várostól, de az őket követő autó továbbra sem tett semmi gyanúsat. Viszont Taehyungot ez egyáltalán nem nyugtatta meg, Jimin pedig ezt tökéletesen érzékelte is.

- Jelentsük? - kérdezte, miközben már ő is sűrűbben pislogott a visszapillantóba.

- Még várjunk egy kicsit. - válaszolta Tae, akinek szintén a kezében pihent már a kibiztosított fegyvere.

A percek feszültségben teltek, ők pedig elérték a város első utcáit. A forgalom itt nem volt olyan nagy, de ahogy haladt az ember a központ felé, egyre sűrűsödött.

- Itt fordulj balra. - utasította Taehyung az első leágazásnál.

Jimin nem gyorsított, hanem nyugodt tempóban haladt, és a következő utcánál lekanyarodott balra. Az autó továbbra is a nyomukban volt.

- Igazad volt. - mondta Jimin, és erősebben markolt rá a kormányra.

- Maradjunk a külvárosban. - mondta Tae. - Rázd le!

Jimin elmosolyodott. - Ahogy kívánod! - majd a következő kereszteződésnél lekanyarodott és lenyomta a gázpedált. Bár egy furgonban ültek, a gyorsulása nem volt elhanyagolható, de mivel nagyobb is volt a jármű, nem volt könnyű irányítani. A nyomukban lévők is gázt adtak, amint utánuk kanyarodva észrevették, hogy Jiminék már mennyivel előrébb járnak.

- Itt jobbra! - szólalt meg Tae ismét.

Jimin rántott egyet a kormányon, és veszélyes sebességgel ugyan, de bevették a kanyart.

- Baszki! - nyögött fel Tae.

- Gond van? - kérdezte Jimin.

- Majdnem az öledbe feküdtem. - motyogta Taehyung, mire Jimin csak villantott egy széles vigyort.

Az üldözőik eközben már a sarkukban voltak, és nem úgy tűnt, mintha lemaradtak volna.

- Még most se szóljunk? - érdeklődött Jimin, ahogy meglátta maguk mögött a másik autót. Ha világos lett volna, még azt is láthatta volna, hogy ki ül a volán mögött.

Mire Jimin feltette a kérdését, addigra Tae is eljutott arra a pontra, hogy erről szólniuk kell. - Fészek! Itt Hatos! - szólt bele Tae a fülesbe.

- Mondd Hatos! Már kész a kakaó. Mikor érkeztek? - szólt bele Jin élénk hangon.

- Ó, hogy savanyodna rád az a szar! - szólt bele Jimin a fülesbe, miközben egy újabb éles kanyart vett be. - Akadt egy kis problémánk!

- Mi a gond? - jött is kérdés, csak hogy nem Jin hangja szólt a fülükbe. - Jelentést azonnal! - dörrent Jungkook hangja. Jimin megborzongott a hang hallatán és mintha máris nyugodtabban kezelte volna a helyzetüket. Nem gondolta volna, hogy Jinen kívül a főnöke is készültségben van.

- A nyomunkban... - halt el Tae hangja hirtelen, helyét hangos csattanások hangja vette át. Az üldözőik ugyanis úgy gondolták, hogy ideje bekeményíteni, ha már lebukta.

- A franca Taehyung! Mondd már! Jin!- szólt bele a fülesbe ismét Kook. Pár pillanatnyi csend, majd ismét Tae hangja.

- Itt vagyok. Ugye nem baj, hogy meghúztuk a furgont? - kérdezte Taehyung. - Itt balra! - utasította Jimint ismét. A következő pillanatban pedig ismét egy dörrenés, majd egy éles csattanás a az autó külsején.

- Szóval... - kezdett bele Tae a jelentésbe, miközben lehúzta az ablakot. - Találtunk egy piócát és nem tudjuk levakarni. - folytatta, majd kihajolt kissé az ablakon és leadott pár lövést.

- Melyik csoport az? - kérdezte Kook, miközben Jin irodájában a képernyőre meredt, és nyomkövetőknek hála látta, hogy merre vannak. - Már látunk benneteket!

- Elfelejtettem megkérdezni tőlük, mikor együtt vacsoráztunk. - sóhajtotta Tae, majd ismét leadott pár lövést, amit természetesen viszonoztak is. - De többen vannak, az biztos! - jelentette, mert hirtelen több golyó is eltalálta egyszerre a furgont. A hátsó ablak kitört, és a vezetőoldali visszapillantó is használhatatlanná vált.

- A rohadt életbe! - káromkodta el magát Jimin. - Merre?

- Tae! - szólalt meg Jin újra a fülükben. - Elértek a régi kettes raktárhoz?

- Ha oda kell mennünk, akkor meglesz! - szólt közbe Jimin. - Csak navigáljatok!

- Majd én! - válaszolt Tae. - Itt balra! Úgy hét percnyire vagyunk! - kiabálta túl a menetszelet és az autón csattanó golyók hangját.

- Jó, hogy nem a város másik felébe küldesz! - mordult fel Jimin.

- Oda tudunk a leghamarabb egységet küldeni. Mire odaértek már ott lesznek, addig bírjátok ki! - szólt vissza Jin.

- Jobbra! Itt jobbra! - szólt oda Tae Jiminnek, miközben erősen kapaszkodott, és egy újabb találat érte az autót, ami hangos csattanással érte el a karosszériát. Taehyung próbált lebukni, de ahogy kimondta a mondatot, felkenődött az ablaküvegre. - A kurva életbe! Azt mondtam, hogy jobbra! Kössek masnit a kezedre vagy mi a faszom?

- Akarsz vezetni? - rántott egyet Jimin a kormányon ismét, hogy leszorítsa a melléjük kerülő autót, miközben követte Taehyung utasítását. Jimin hirtelen felfigyelt valamire. - Ez a ketteske egy volt Mamba raktár? - kérdezte is meg gyorsan, ahogy a környék részletei egyre ismerősebbek lettek számára.

- Az! - vágta rá Taehyung.

- Akkor tudom, hogy merre megyünk! - mondta Jimin, majd a következő utcán egyből balra fordult, mielőtt még Tae mondhatott volna bármit is.

- Remek! Akkor most magadra hagylak egy kicsit. - közölte Tae egy vigyor közepette, miközben új tár csattant a régi helyére. Hátramászott, majd elhúzta az ajtót a furgon oldalán, kihajol és tüzelt. - Próbáld ezen az oldalon tartani őket! - kiabált vissza Jiminnek.

- Ez nem lesz jó! - markolt rá még erősebben a kormányra Jimin, amint meglátta, hogy a lövedékek az aszfaltot érik, és szikrázva pattannak tovább. Ha kilövik a kereket, akkor lőttek a randinak a mentőegységgel.

A következő percek azzal teltek, hogy próbálták megúszni ép bőrrel, amíg a találkozási pontra érnek. De ez egyáltalán nem bizonyult könnyű feladatnak. A másik kocsiban legalább négyen ültek, és minden oldalról tüzeltek. Szerencsére az utcán nem sokan tartózkodtak, akik ott voltak, azok az ijesztő hangokra azonnal menedéket kerestek.

- Jin! Hogy állunk? - kérdezte Tae. Minél előbb el kellett tűnniük, hogy ne fussanak bele még a rend őreibe is.

- Mindjárt ott vannak. - válaszolt Jin, kissé feszült hangon.

- Mi is... - csavart még egyet a kormányon Jimin. Ha jól emlékezett, akkor pont azt az épületet kereste, ami most a szeme előtt volt, az utca végén. - Bingó! - Nem lassított, inkább még jobban a gázra taposott, és egyenesen tartotta a kormányt. A furgon nem volt ellenfele a régi, elrozsdásodott kapunak, ami az épület bejárata volt. Egyenesen behajtott rajta, majd fékezett és kiugrottak a kocsiból. Az üldözőik lefékeztek a bejáratnál, és a reflektorok fényén keresztül célba vették őket. Jimin, amint fedezékbe húzódott, kilőtt a nagy faládák mögül, így az egyik fényszóró elsötétült. Az ő lövését követően, szinte azonnal egy másik is dördült, ami a másik fényszórót érte. Jimin arcán egy elégedett félmosoly jelent meg. Taehyung.

Az üldözőik is kipattantak a kocsiból, hogy utánuk eredhessenek. Jiminék abban a pillanatban tüzet nyitottak rájuk. Ahogy sejtették. Négyen voltak. Ebből három vonult fedezékbe, egy pedig már végleg ott maradt a kocsi mellett, ahogy Tae pontos lövése célt ért.

Jimin megpróbált Taehyung felé lépkedni, de csak nehezen tudott tájékozódni a sötétben, és a raktár sem úgy nézett ki, mint ahogy utoljára látta. Mikor befordult az egyik ládahalom mellett, hirtelen egy ismerős arccal találta szemben magát. Jimin szemei kikerekedtek, ahogy azé is, akivel éppen farkasszemet nézett. Viszont egyikük sem emelte fel a fegyverét, hogy agyonlője a másikat.

Jimin agyában rengeteg emlék futott át az ismerős és döbbent szempártól. - Régen játszottunk. - suttogta mikor végre észbe kapott, majd biccentett a fejével a srácnak, hogy tűnjön el azonnal. A fiú bólintott, és lebukva eltűnt a ládák mögött.

Jimin felegyenesedett és kilesett a kocsi felé. Nem látta Taehyungot, de mióta elváltak egy lövést sem hallott, tehát nem lehet semmi baja. Hangtalanul igyekezett lépni, de a homok csikorgása a talpa alatt olyan volt abban a végtelen csendben, minta minden kihangosítva szólt volna, hatalmas hangfalakon keresztül. Hiába fülelt, csak a saját szívdobogása volt a lépteinél is hangosabb.

- Tehát még ketten vannak. - gondolta Jimin, majd kifordult a ládák mögül, hogy egy másik mögé bukjon le, de abban a pillanatban egy lövés hallatszott. - Tehát tudják, hogy hol vagyok. - állapította meg, amikor a golyó egy hozzá közeli ládába fúródott. - De most már én is tudom, hogy te hol vagy. - mosolyodott el, majd szinte kúszva, a ládák menedékében araszolt az épület másik sarkához. Újabb kis rész következett, ahol nem volt fedezék. Nagy levegőt vett, majd egy szempillantás alatt átugrott, amit egy újabb lövés kísért. - Hol vagytok már? - suttogta, de válasz nem jött.

Egy helyben nem maradhatott, mert az ellenség sem maradt a seggén, és várta a sült galambot. Neki kellett hamarabb megtalálnia őket. Teltek az elképzelhetetlenül lassú másodpercek, miközben hang nélkül araszolt. Azután hirtelen egy lövés hallatszott közvetlen közelről. Jimin felállt, készen arra, hogy tüzet nyisson, de végül nem húzta meg a ravaszt. Ellentétben a vele szemben álló alakkal, aki ismét elsütötte a fegyvert. Jimin, szinte érezte, ahogy a golyó elhalad a füle mellett, majd egy tompa puffanással célba ér.

- Kösz. - nyögte a lehetetlenül fekete szempárba.

- Minden rendben? - bukkant fel egy másik alak is. A hangja kísértetiesen hasonlított Yoongiéra, de mielőtt tippelnie kellett volna, felkapcsolták a reflektorokat.

- Igen. - dörmögte Kook, aki még mindig Jimin felé tartotta az ikerfegyverek egyikét, majd lepillantott a holttestre, ami a fiú mögött feküdt.

- Tae? - kérdezte Jimin.

- Itt vagyok. - lépett ki a háta mögül Taehyung. Jimin megkönnyebbülten pillantott vissza rá.

- Baszki! - dőlt neki az egyik ládakupacnak. A kezei elkezdtek remegni, a szíve vadul kalapált, a feje pedig megfájdult, ahogy felfogta, hogy elmúlt a veszély, és az adrenalin nem dolgozott többé.

- Itt a Hármas! Végeztünk. Indulunk haza. - szólt bele Yoongi a fülesbe, majd sarkon is fordult.

- A harmadikkal mi van? - tudakolta Jimin.

- Egy kicsit vérzik, de még használható. - válaszolt Namjoon, amikor előbukkant a kocsi mögül. Éppen egy kést törölt le a nadrágja szárában, ami láthatóan véres volt.

- Menjünk! - mondta Jungkook, majd egy utolsó pillantást vetett Jiminre, aki ellökte magát a támaszától, hogy kövesse őket.

Az épületben újra sötét lett. A hangok elhaltak, miután a négy fekete autó elhajtott. Csak a por szállingózott még hosszú perceken keresztül, hogy elkezdje belepni egy eseménydús este emlékeit.

- Minden oké? - kérdezte Yoongi, miközben hátra pillantott a teljesen leeresztett utasaira.

- Kik voltak ezek? - kérdezett vissza Tae.

- Amint visszaértünk kiderítjük. - válaszolt Yoongi. - De ha tippelnünk kellene, akkor te is tudod, hogy kire esne a választás.

- Nem értem, hogy mire volt ez jó... - tanakodott Taehyung hangosan.

- A főnök azt mondta, hogy provokálni akarnak minket. Azt akarják, hogy mi támadjunk először, így elhitethetik a végén, hogy ők csak az áldozatok, akik szerencsésen megvédték magukat a gonosz és alávaló Hollóktól. - árulta el Yoongi Jungkook okfejtését.

- Ez alátámasztaná a tényt, hogy az üldözőink nagyon amatőrök voltak. - helyeselt Tae. - Pár képzetlen újonc is el tudja érni, hogy felidegesítsenek, és ha netán ottmaradnának értük nem is nagy kár... Nem lógtunk volna meg, ha pár igazán képzett emberük lett volna itt.

- Ez így van. - bólintott Yoongi. - Ha az lett volna a tervük, akkor nem jutottatok volna el idáig, és most nem beszélgetnénk.

- Jungkook tudta? - kérdezte Jimin a semmiből. - Hallott valamit? Kapott egy tippet?

- Hogy érted ezt? - kérdezte Tae, és Yoongi szemei is rávillantak a visszapillantóból.

- Akkor miért voltatok készenlétben? - nézett Yoongi szemeibe.

- Nem tudok semmiről. - mondta higgadtan Yoongi. - Jungkook nem szólt, hogy kapott volna egy fülest valahonnan.

- Akkor miért? - kérdezte ismét Jimin.

- Talán csak ráhibázott. - vonta meg a vállát Tae. - Hálát adok neki, amiért ilyen jók a megérzései. - motyogta fáradt hangon. Akkor még nem is sejtette, hogy legfőképpen a mellette ülőnek kellene megköszönnie a készültséget, amit Kook rendelt el a biztonságuk érdekében.

- Holnap már okosabbak leszünk. - kanyarodott be Yoongi a Fészek lépcsősora elé. A többiek autói már ott sorakoztak, de egy árva lélek sem volt sehol.

Jimin és Taehyung fáradtan vonszolta fel magát a fokokon.

- Minden oké? - nyitotta ki az ajtót előttük Hobi.

- Itt vagyunk, nem? - kérdezett vissza Jimin, tekintete fáradtan meredt Hobira.

- Jungkook üzeni, hogy a jelentés ráér reggelig. - fordult Hobi Tae felé.

- Ja persze! Inkább megírom most, minthogy már hajnalban csipogjon a türelmetlen főnököm. Amúgy sem sok mindent tudok írni neki... - sóhajtott Tae, majd elkanyarodott a folyosón, az irodák irányába.

- Menj és pihenj le. - mondta Hobi Jiminnek, aki csak fáradtan bólintott és a lépcső felé vette az irányt. Nem küldte padlóra az kis akció hazafelé, annál erősebb volt ő, de a folyamatos koncentráció mindig megviseli az ember szervezetét, és az, hogy folyamatosan gondolkodnia kell, hogy túléljen egy szituációt, eléggé lefárasztja az agyat. Egy kiadós alvás viszont gyógyír lesz az elmúlt pár órára.

- Jól vagy? - a kérdés a semmiből jött a lépcső tetején álló alaktól, a lehető legmélyebb hanggal átitatva, két fekete szempár kíséretében.

- Atya ég! - szólt vissza Jimin. - Teljesen elkényeztettek. Nem vagyok én ilyen gondoskodáshoz szokva. - forgatta meg a szemeit, majd a szobája felé fordult, úgy szólt vissza. - Ma már legalább négyszer hallottam ezt a kérdést.

Kook ellökte magát a faltól, ahol addig állt, majd elkapta Jimin karját, és visszafordította maga felé. - Komolyan kérdeztem! - szólalt meg egy kicsit erőteljesebb hangon, ami alapesetben megborzongatta volna a fiút, de most ahhoz is fáradt volt.

Jimin, kelletlenül, nagyot sóhajtva szólt vissza. - Ha nem bírnám ezt a melót, akkor nem is jelentkeztem volna! - válaszolt a fekete szemeknek. - Nem kell ennyire alábecsülnöd.

- Csak egy egyszerű kérdés volt, amire egy egyszerű választ vártam. - mondta Jungkook, miközben elengedte a fiú karját.

- Akkor én most egyszerűen távozom. Ha megengedi. Főnök. - mondta Jimin, és tényleg elindult a szobája felé.

- Holnap délután van egy kis dolgom a belvárosban. Gyere el velem. - szólt utána váratlanul Kook.

Jiminben megállt az ütő egy pillanatra. Vett egy mély levegőt és most önszántából fordult vissza a főnöke felé. - Mi az? Találtál még egy buzi bulit? - kérdezett vissza kissé agresszívebben a meghívó hallatán. Ahogy teljesen eltűnt belőle az adrenalin, az agyának működése egyedül a harag generálására volt képes, ahogy eszébe jutott minden kis részlet a napból.

- Még mindig az miatt duzzogsz? - kérdezett rá Kook, bár tudta, hogy biztosan így van.

- Nem szokásom duzzogni! - lépett Jimin a férfi elé. - De csak hogy tudd, az igényeimet ki tudom elégíteni magam is! - szűrte a fogai között, majd Kook elé lépett, elkapta a tarkóját és magához rántotta a magas férfit. Nyelve akadálytalanul tört be a meglepett ajkak között, de a viszonzás elmaradt. Pár pillanat volt csupán, majd Jimin hátra lépett, és a kézfejével megtörölte a saját száját. - Kösz, most ennyi pont elég is volt. - mondta, majd sarkon fordult, és bevágta maga után az ajtót.

Jungkook meredten állt a folyosó közepén. Próbálta fejben rendbe szedni az elmúlt pár óra történéseit, különös tekintettel az elmúlt pár percre.

Ismert melegeket, de a közvetlen környezetében nem volt egy sem, így nem tudta, hogyan működnek. Érdekesnek tartotta a titokzatos személyiségét, kirobbanó természetét, férfias tartását, és azt az érzékenységet, amit módfelett próbált eltitkolni.

Igen. Itt volt a válasz. Belefutott egy számára ismeretlen dologba, ami arra késztette, hogy minél többet tudjon meg róla. Ennyi volt az egész. Csak hogy ez a magyarázat kicsit sem fért össze a pulzusának gyorsaságával és vérének száguldó tempójával. Szája sarka egy hűvös mosolyra húzódott, megvillantva hófehér fogait, amiknél a gyér fény, már csak a szemeiben csillant meg jobban. Maga sem tudta miért, de elégedetten fordult meg, hogy a szobája felé vegye az irányt.

- Nem biztos, hogy ez jó ötlet. - késztette megállásra egy nyugodt, mégis oktató hangsúllyal kiejtett mondat.

- Én is tudom Nam. - mondta Kook.

- Amikor azt tanácsoltam, hogy keress magadnak valakit...nos... azt nem pont így gondoltam. - lépett ki Namjoon az árnyékból, ahonnan végignézte a jelenetet. - És nem is pont rá gondoltam.

- Azt egy szóval sem mondtam, hogy akarok tőle valamit. - nézett fel komolyan Jungkook.

- Ha ez így van, akkor nincs miért aggódnom, igaz? - kérdezte Nam.

A kérdésre nem érkezett azonnal válasz. Jungkook csendben meredt maga elé, mintha megfontolná a válaszát, ahogy mindig is tette azelőtt, mielőtt valamit meg akart magyarázni. - Nem. Nincs. - válaszolta végül, majd ő is sarkon fordult, és elsétált a szobája ajtajáig. Amikor rátette a kezét, még visszapillantott az addigra üressé vált folyosóra, csak azután lépett át a küszöbön.