-Oké. Faith belső állati ösztönöket ki!

A karkötő világítani kezdett. Fehér fénye megvilágított engem.
Valami erő belémlakozott. Hallottam minden kis neszt, a bogarak zümmögését, a kilóméterekre lévő kiscsibék csicsergését. Belenéztem a tükörbe, mire hátrahőköltem. Az ezüstösen csillogó hajamban két fehér farkas fül volt. A testhez tapadó ruhám szintén ebben a színben pompázott.

De ami a legérdekesebb dolog volt az egészben, az a szemem volt. A szokásos szürke helyett ragyogó arany színben világított.

Sikítások szelték ketté a levegőt. Észbekaptam és az erkélyen lévő rácsról elrugaszkodtam, majd macskákat megszégyenítő könnyedséggel és hangtalansággal landoltam a földön.

Hirtelen megláttam Fekete macskát, akinek épp próbálta a fura emberszerű lény levenni a gyűrűjét.

Az neki olyan mint nekem a karkötőm?

Az oldalamon észrevettem egy fehér ostort.

Ez meg mióta volt itt?

Gondolkodás helyett cselekedtem. A gonosztevő mögé ugrottam, majd meglendítettem az ostoromat, és szó szerint a tárgy úgy csavarodott rá, mintha egy kígyó lenne.

-Mi a..? Te meg ki a frász vagy?-szólt a madár ruhájú gonosztevő. Szóval egy sas bőrébe bújtatott ember volt, rakéta(?) lábakkal. Jó tudni.

Fekete macska szétszakította a kötelet.

-Bogárkám itt a te időd.-mondta vigyorogva a Katicának.

-Tudom!-kiáltja majd felém fut. A sas ember ezt észre vette, megpróbált szabadulni. A szorításom egyre gyengébb lett, nem bírtam tovább. Az ostor lecsúszott róla, én meg a földre estem. Két kezet éreztem a derekamon, valaki óvatosan felemelt, és segített felállni.

-Jól vagy?-kérdezte Fekete macska egyenesen a szemembe nézve. Bólintottam, majd lehámoztam magamról a kezeit.

-Te jól vagy?-kérdeztem mire elvigyirodott.

-Természetesen hölgyem.-a gyűrűje furcsán csipogni kezdett.-Basszus, mennem kell!

Kétségbeesetten elfutott. Katica irányába néztem, ahol még mindig küzdött, pontosabban egy helyben volt, nem nagyon tudta követni a szemével a támadóját. A kezében egy furcsa piros alapon fekete pöttyös doboz volt.

-Hé! Hozd ide a flakonokat!-kiáltott rám. Eleget téve a kérésének összeszedtem a tárgyakat és odafutottam hozzá.

Pár perc múlva egy nagy reflektort felépítettük. A dobozból a kicsi tükröt összetörtük majd beleragasztottuk az építménybe. A kicsi dobozba madárkaját tettünk csaliként.

Gyorsan elfutottunk a kukák mögé. Pár másodperc múlva ordibálást hallottunk.

-A szemem! A szemem!

-Most!-kiáltotta Katica.

A sas ember mögé futottam, majd az ostorommal újra csapdába ejtettem.

-Nem látsz valami furcsát rajta? Ami eltér a kinézetén?-kérdezte Katica.

Jobban megvizsgáltam, de nem találtam rajta semmit.

Aztán hirtelen észrevettem. A lábán volt egy sasos ragtapasz.

-A lábán!

Katica letépte a lábáról a ragtapaszt, majd rálépett, és összetörte. Mi a ? Mióta tud a ragtapasz eltörni?

Egy fekete pillangó repült ki az összetört tárgyból.

-Számodra vége a gonoszkodásnak! Ideje, hogy megtisztulj!-kiáltotta Katica, mire a jojójával(?) elkapta a pillangót. Később elengedte, miután a fekete szárnyai már fehéren csillogtak. A lerombolt házak visszaálltak eredeti formájukba. Hű.

Csipogás. Ugyanaz az idegesítő csipogás.

-Mennem kell. Örülök, hogy megismerhettelek.-mosolygott.

-Úgyszint.-biccentettem.

Mindketten elhagytuk a helyszínt. Ő balra, én meg jobbra.

Felugrottam az erkélyemre, majd becsuktam magam után az ajtót.
Elhúztam a függönyt.

Ideje kivallatni a kwamimat.

De először is...

Hogy a francba változok vissza?