A napok óta tartó idegeskedés után úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy kis lazítást. Pontosabban JJ döntött úgy, hogy a mai kertészkedés és halászat helyett kicsal minket a partra, hogy drukkoljunk neki a versenyen, amire benevezett.
Rengetegen gyűltek össze, hogy idén is megnézzék, melyik motoros lesz az Enduro királya.

- Rohadt sokan vannak - pillantott körbe idegesen John B. - JJ-nek esélye sem lesz, basszus.

- Ne legyél már ilyen pöcs. - nevettem fel, majd belebokszoltam a fiú vállába. - JJ ügyes, és teljesen zakkant. Simán nyerhet. Ha nem, akkor meg legalább tanul belőle.

- Ja... Mi meg jól megszívjuk - pillantott rám a szeme sarkából.

- Miért mondod ezt? - vettem suttogóra a hangomat, hogy a mellettem álló Kie, és a John B mellett álló Sarah ne hallja.

- Feltette magára az összes pénzünket - bökte ki John B. - Mindent, ami megmaradt.

- Mi a fasz? - tátogtam szinte hang nélkül, majd JJ felé pillantottam. Addig vártam, amíg nem találkozott a tekintetünk, majd eltátogtam neki, hogy ki fogom nyírni.

Ő hangosan felkacagott, majd küldött felém egy puszit. Soha nem tudtam rá haragudni, így most is gyorsan elszállt a haragom. És csak reménykedni tudtam abban, hogy JJ tényleg van annyira őrült, hogy bármi áron nyerjen.
Mosolyogva figyeltem a fiút, egészen addig, míg be nem gurult valaki a képbe a motorjával. A látványtól egyből megfagyott bennem a vér, és levegőt is elfelejtettem venni, mikor a szemembe nézett.
Hónapok óta nem láttam Rafe-et, mégis ugyan azt a reakciót váltotta ki belőlem, mint mindig.

- Jól vagy? - hajolt ki Jonh B mellől Sarah, hogy rám nézhessen.

- Ja... - szakítottam el a tekintetem Rafe-ről. - De most már bánom, hogy eljöttem. Gondolhattam volna, hogy itt lesz.

- Csak koncentrálj JJ-re - kapcsolódott be Kiara is a beszélgetésbe. - Őt meg nézd levegőnek. Úgyis azt érdemli.

- Aha - bólintottam, majd újra a pálya felé fordultam. Hiába próbáltam JJ-re összpontosítani, a tekintetem mindig elkalandozott Rafe irányába. Ő pedig minden egyes alkalommal észre is vette ezt.

- Ha Rafe és Topper is beszáll, akkor nekem is mennem kell - lépett el mellőlünk John B.

- Mi? - kiáltott fel Sarah, és mind megindultunk a fiú után. - És mivel akarsz indulni? Ezzel a ronccsal?

- Hé! - mutatott a barátnője felé John B. - Ne beszélj így róla! A végén még megsértődik.

- Ez csak egy motor. Nincsenek érzései - forgattam meg a szemeimet. - Ráadásul elég szar motor. Sarah-nak igaza van.

- Ja, haver! Hagyd JJ-re! - állt mellénk Pope is. - Menjen egy kört, aztán húzzunk haza.

- JJ-nek győznie kell! - hajolt közlebb hozzá John B. - És kell neki a segítség, mert Rafe és Topper tutira rászállnak.

John B hosszas magyarázkodásba kezdett arról, hogy miért kell neki is beszállnia. Anélkül próbálta meggyőzni a többieket, hogy elmondta volna a fogadásos sztorit.
Én, megunva a barátaim szócsatáját, a rajtvonalnál álló JJ-hez sétáltam.

- Nahát... - kezdtem egyből a közepébe vágva. - Itt van a srác, aki annyira magabiztos, hogy feltette magára a megmaradt pénzünket.

- Mit veszekednek ezek? - mutatott a barátaink felé.

- John B éppen azt próbálja elmagyarázni nekik, hogy miért kell beszállnia a versenybe, hogy segíthessen neked nyerni. Persze anélkül, hogy beárulna téged - magyaráztam röviden és tömören.

- Nem kell segítenie. Megoldom egyedül is.

- Lehet. De Topper rád fog szállni, és itt van... - csuklott el a hangom, miközben újra Rafe felé pillantottam. Ő hunyorogva nézett velem farkasszemet. - Szóval, vigyázz magadra, oké? És hagyd, hogy John B segítsen. És nyerd meg!

- Kapok egy szerencsepuszit? - húzódott angyali mosolyra a szája.

- Kapsz! - forgattam meg a szemeimet, majd mikor közelebb léptem, elkapta a csuklómat, és egy hirtelen mozdulattal magához rántott. Egyből tudtam, hogy mire megy ki a játék. - Annyira gyerekes vagy, J!

- Csak próbálom elvonni a figyelmét - bökött a fejével Rafe felé, majd a nyakamba hajtotta az arcát. Habár nagy nehezen megálltam, hogy most ne nézzek rá, a bőrömön szinte éreztem az égető pillantását.

- Nem hinném, hogy annyira érdekelné a dolog - jegyeztem meg halkan.

- A francokat nem - nevetett fel JJ, majd a fejét felemelve a vállamról, a szemembe nézett. Imádtam őt. JJ volt a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Kiskorom óta legjobb barátom, a fogadott testvérem, aki mindig vigyázott rám, és aki bármikor fel tudott vidítani. Akinek már egy pillantásából tudtam, hogy mit gondol.

- Vigyázz magadra, oké? - fektettem az arcára a tenyereimet, miközben ő még mindig a derekamnál fogva szorított magához. - Rohadtul nem ér annyit az a pénz, hogy bajod essen miatta - fejeztem be, majd lenyomtam egy puszit az arcára.

- Jaj, ne már! - szólalt meg a hátam mögött John B, aki éppen akkor állította a motorját a rajtvonalhoz. - Most komolyan? Mi a francért hergelitek Rafe-et?

- Nem hergelünk senkit. Csak sok szerencsét kívántam - tagadtam egyből a dolgot. Pedig pontosan ezt tettük. JJ tudta, hogy mire volt szükségem. Ezért csinálta azt, amit. Én pedig belementem a játékba, mert azt akartam, hogy Rafe ugyan olyan szarul érezze magát, ahogy én is érzem már lassan két éve.

- Szakadjatok le egymásról, és menj le a pályáról - morgott tovább John B.

- Igenis, apuci! - szalutáltam, majd mindkét középső ujjamat felmutatva a fiúnak, elindultam vissza a többiekhez.

- Drukkolj nekem, bébi! - kiáltott még utánam JJ úgy, hogy mindenki jól hallja.
Én pedig ahelyett, hogy nevettem volna rajta, megint lefagytam. Mert a megszólítás úgy vágott fejbe, hogy szinte beleszédültem.

2 és fél évvel korábban

Lassan egy hónapja dolgoztam már a Cameron villában. Minden héten három napot, kora reggeltől késő estig. A hétvégéim szerencsére szabadok voltak. Wardnak és a bőkezűségének köszönhetően pedig anyám is megkapott minden gyógyszert, amire szüksége volt.
A szabadnapjaim nagy részében persze a barátaimmal lógtam, de egyre több időt töltöttem el Wheezie-vel is.
Ward az első pár alkalommal megpróbált amolyan bébiszitter pénzt adni azért, mert a kisebbik lányával lógok, de soha nem fogadtam el. Bőven elég volt az, amit a három napért fizetett. És nem is szívességből voltam Wheezie-vel, hanem azért mert nagyon bírtam a kiscsajt.

- Szóval minden viharnál kimentek szörfözni? - kérdezte izgatottan a lány, mikor az udvaruk hátsó részén üldögéltünk az árnyékban.

- Igen - bólintottam, miközben próbáltam nem szétfojni a hőségtől. - Pontosabban csak a fiúk, meg Kie. Én annyira nem vagyok jó szörfös, hogy kimerészkedjek a viharba is.

- Biztos izgalmas lehet. Bárcsak én is tudnék szörfözni - pillantott a nyílt víz felé álmodozó tekintettel a lány.

- Simán megtanulhatod - bíztattam.

A ház hátsó ajtaja olyan hangosan vágódott ki, hogy mindketten megugrottunk. Mikor a hang felé pillantottam, a gyomrom mogyoró nagyságúra zsugorodott.
Rafe vágtatott felénk. Hosszú léptekkel szelte át a távolságot az udvaron.
Ha tudtam volna, hogy itthon van, akkor biztos nem jövök át Wheezie-hez. Az elmúlt hetekben szerencsésen sikerült elkerülnöm őt.

- Hol van apa? - szegezte a kérdést a húgának.

- Nem tudom. Elmentek valahova Rose-zal - rántotta meg a vállát Wheezie, és rá sem nézett Rafe-re. Ezzel ellentétben én le sem vettem róla a szememet. Mintha megérezte volna, hirtelen felém kapta a tekintetét, és összeszűkült szemekkel méregetett.

- Apám már a henyélésért is fizet? - kérdezte gúnyosan.

- Tessék? - egyből feljebb ment bennem a pumpa.

- Szedd össze magad, és menj a dolgodra, bébi. Mielőtt szólok apámnak, hogy munkaidőben itt lógatod a lábad. Van pár mosatlan ruhám a szobámban.

- Csak, hogy tudd, ma szabadnapos vagyok. Szóval azt csinálok, amit csak akarok. És amúgy sem te vagy a főnököm, szóval ne dirigálj nekem... Bébi - tettem hozzá, az ő szavával élve. - A szennyesedet pedig te is ki tudod mosni. Legyél nagyfiú, és ne várd, hogy mindent aranytálcán toljanak eléd.

Rafe összeszorított szájjal nézett a szemembe. Kíváncsian vártam, hogy mikor robban fel az egyre vörösebb feje a dühtől.
Végül azonban mégsem vágott vissza, hanem ugyan olyan hévvel, ahogy érkezett, visszatrappolt a házba. Az ajtót pedig úgy vágta be maga után, hogy az ablakok is beleremegtek.