Már hosszú órák óta hajóra szálltunk. Szerencsésen elhagytuk Outer Banks-et, és a megyéből is anélkül kijutottunk, hogy bárki észrevette volna.

Egy ideig tartottam attól, hogy Rafe egy csapdát állított nekünk, és egyszer csak megjelennek a zsaruk, hogy bevihessék JJ-t. De szerencsére erről szó sem volt. Abban viszont biztos voltam, hogy tervez valamit. Tuti, hogy nem azért szerzett nekünk egy hajót, és visz el minket Marokkóba, hogy aztán segítsen elkapni Groff-ot. Volt egy olyan megérzésem, hogy Rafe nagyon is tisztában volt azzal, hogy mit keresünk, és csak azért jött velünk, hogy megszerezze tőlünk a koronát. Ahogy eddig mindent sikeresen lenyúlt tőlünk.

- Miről beszéltél vele? - csatlakozott hozzám Sarah. Ezúttal a hajóorrban ültem.

- Semmiről. Elsősegély dobozt kértem tőle JJ sérülésére - válszoltam a naplementét bámulva.

- Azért voltál olyan feldúlt?

- Nem. Az azért volt, mert megpróbálta bevetetni velem, hogy aggódik értem. Azt hitte, hogy nekem kell a doboz, aztán szépen előadta magát, ahogy szokta - morogtam magam elé.

- Ez még mindig olyan fura - kuncogott fel a lány.

- Mi? - pillantottam rá kérdőn.

- Ez az egész. Hogy az egyik legjobb barátnőm, meg a tesóm kavartak.

- Nem kavartunk.

- Bocs. Akkor hívjam szerelemnek?

- Annak meg pláne ne hívd! - prüszköltem fel.

- Pedig szerintem az volt. És nem csak a te részedről. Sőt... Szerintem még mindig az.

- Mi a fene? Te ittál? - nevettem fel, és a többiek felé néztem, akik jóval odébb, körben ültek, és söröztek.

- Dehogy ittam - tette a hasára a kezét.

- Elmondtad neki? - böktem a fejemmel John B irányába.

- Igen - húzódott szerelmes mosolyra a szája. - Nagyon boldog. Az előbb elmondtuk JJ-nek és Pope-nak is. Most erre isznak. Nem csatlakozol?

- Nem tudom... - gondolkodtam el, és újra a többiek irányába néztem. Rafe is ott ült nem messze tőlük, és ő is kapott egy üveg sört.

- Gyere! Nem sok vizet zavar - ígérte Sarah, hiszen tudta jól, hogy mi a bajom.

- Ő mit szólt a babához? - kérdeztem, mikor nagy nehezen rávettem magam, hogy átüljek hozzájuk.

- Semmit. Egy árva szót sem - mondta csalódottan a lány.

- Mert egy seggfej - nevettem fel, ami Sarah arcára is mosolyt csalt.

- Mi ez a sutyorgás? - kérdezte JJ, mikor leültem mellé. Közben éreztem, hogy Rafe minden mozdulatomat követi.

- Titok - válaszoltam, mikor a kezembe nyomott egy sört.

- Azt hittem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt - játszotta a megbántottat JJ, szívére szorított kézzel.

- Ne csináld... - suttogtam a fülébe. Megint arra ment ki a játék, hogy felidegesítse Rafe-et.

- Szóval? Mire iszunk? - kiáltott fel Pope.

- Az első Sneci babára! - válaszolt JJ, magasba emelve a sörét. Mindannyian így tettünk, és jól meghúztuk az alkoholt. Sarah-t kivéve persze. Ő csak üdítőt ivott.

Mire teljesen beesteledett, már bőven volt bennem pia. Még jól is éreztem volna magam, ha nem kalandozott volna el a tekintetem minden percben Rafe irányába. És minden korty sörrel, egyre nehezebb volt kibírni a közelségét.
Aztán irigy voltam Sarah-ra és John B-re is, hogy ennyire szeretik egymást, és ilyen boldogok a baba miatt.

Soha, még csak eszembe sem jutott eddig, hogy gyerekem legyen. De... Mivel a jövőben is annyira esélytelennek tarottam a dolgot, kezdtem egyre szarabbul érezni magam. Mégis hogyan, és hol találnám meg azt a pasit, akivel vállalnék egyszer egy gyereket? Senkiben nem fogok megbízni annyira. És szerelmes sem akarok lenni többé.

- Én asszem, hogy elteszem magam holnapra - szólaltam meg, mikor pár másodpercre csend lett. - Elég volt a piálásból.

- Bekísérjelek? - ajánlotta JJ, mikor kicsit meginogtam induláskor. A szemem sarkából mintha Rafe-et is láttam volna megmozdulni.

- Nem kell - szólt Sarah, és adott egy puszit John B szájára. - Én is elfáradtam. Ti csak bulizzatok tovább.

Miután elbúcsúztunk tőlük, a raktér felé vettük az irányt. Hálókabinok híján itt kellett aludnunk.

- Tényleg be kell fejeznem a piálást - terültem el a földön, és magamra húztam a hálózsákot. Szerencsére gondolkodtunk előre, és legalább azokat hoztunk magunkkal.

- Igen - helyeselt Sarah, aki leült mellém, és úgy figyelt. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit.

- Mondd csak! Ne kímélj! - bíztattam álmosan pislogva.

- Nem kellett volna Rafe-et is magunkkal hozni. Most már bánom - ismerte be. - Mindenkinek csak elvonja a figyelmét. JJ azzal van elfoglalva, hogy felhúzza valahogy. John B minden mozdulatára gyanakszik. Kie alapból bizalmatlan vele. Pope pedig bármelyik pillanatban kinyírhatja az ellopott családi öröksége miatt.

- És te?

- Én nem tudom, hogy mit kezdjek vele - rántotta meg a vállát. - De itt vagy te is. Látom, hogy mennyire szenvedsz miatta. És azt is látom, ahogy John B-re és rám nézel.

- Nehogy rosszul érezd magad azért, mert boldog vagy, Sarah - mosolyogtam rá kedvesen, és megfogtam a kezét. - Nagyon örülök nektek. Csak néha eszembe jut, amikor én is ilyen boldog voltam. Hiányzik. Még akkor is, ha hazugság volt.

- Jaj, Sky! - simított végig a hajamon.

- Most megölelnélek, ha nem forogna velem minden.

- Próbálj meg aludni - mondta halkan.

Becsuktam a szemem, és minden erőmmel azon voltam, hogy álomba merüljek. Mert ott néha olyan boldog voltam, mint régen.
Már majdnem elnyomott a fáradtság, mikor lépteket hallottam.

- Alszik? - kérdezte suttogva egy hang. Rafe hangja, amitől egyből magamhoz tértem. Ám a szemeimet nem nyitottam ki.

- Igen - jött Sarah válasza egy kicsit távolabbról, mint pár perce. - Mit akarsz?

Próbáltam egyenletesen lélegezni, mintha tényleg aludnék.

- Csak megnéztem, hogy jól van-e - válaszolta még halkabban, miközbe Sarah-hoz sétált. A hangok alapján talán leült hozzá.

- Miért csinálod ezt, Rafe?

- Nem csinálok semmit - mordult rá a fiú, de a hangját nem emelte feljebb.

- Hát ez az. Ne mondd nekem, hogy nem érdekel, oké? Láttalak annak idején, mikor szakított veled. Mikor totál kibuktál, mert kiderültek a hazugságaid. Mikor teljesen kifordultál magadból. Mikor nekiálltál inni meg szívni miatta. És azt is tudom, hogy milyen volt, mikor azt hitted, hogy te magad ölted meg. Ugyan úgy néztél rá akkor is, és ugyan úgy nézel rá most is. Szereted.

- Nem tartozik rád, oké? Rohadtul senkire nem tartozik.

- Miért nem próbálsz beszélni vele? Őszintén. Mesélj el neki mindent.

- Nemrég szerelmet vallottam neki, Sarah. Megmondtam, hogy még mindig szeretem. De egy szavamat sem hitte el. És tudod mit? Talán igaza van. Mert rohadtul nem érdemelném meg azok után, amiket tettem vele.

- Szóval akkor sokkal jobb, ha csak szenvedtek mind a ketten.

- Ugyan már. Ő egyáltalán nem szenved. Ott van az új pasija... JJ... - mondta gúnyosan Rafe. - Bezzeg én rá sem bírok nézni másra azóta. Mert habár már lassan két éve elhagyott, de... - csuklott el a hangja.

- Neki sem volt azóta senkije - suttogta Sarah. - JJ nem a pasija. Soha nem is volt.

- Nem úgy néz ki.

- JJ csak téged akar vele bosszantani - nevetett fel Sarah. - Meg elérni azt, hogy leszállj Sky-ról. Olyanok egymásnak, mintha testvérek lennének.

- Csak azért jöttem el veletek, mert ő is itt van - ismerte be Rafe, amitől akkorát dobbant a szívem, hogy lehet még ők is hallották. - Meg te.

- Jó, nem kell a duma - nevetett megint Sarah. - Tudom, hogy csak miatta vagy itt.

- Rohadtul nem érdekel a pénz. Jó, néha elvakított, de soha nem volt nála fontosabb.

- És a Royal Merchant aranya?

- Fogalmam sem volt róla addig, amíg apa le nem nyúlta tőletek. Nem azért jöttem össze vele, hogy kiszedjem belőle az infókat. Hanem azért, mert egyből beleszerettem. Olyan más volt, mint a többi lány. Vele tényleg magamat adhattam.

- De ő azt hiszi, hogy hazugság volt végig.

- Tudom. És nem is csodálom. De nem hallgat meg, vagy ha meg is hallgatna, egy szavamat sem hinné el. És fél is tőlem. Látom rajta.

- Lelőtted - ejtette ki tisztán a szót Sarah.

- Nem akartam. Ő lenne az utolsó ember, akit önszántamból bántanék. De ott, a Coastal Venture-on totál elkattantam. Apa bemászott a bőröm alá, teljesen kifordított magamból. Peterkin is azért halt meg, mert annyira meg akartam neki felelni. Nem akartam, hogy úgy nézzen rám, mintha én lennék a család szégyene.

- Apa elég sok szart dolgot tett - értett egyet vele Sarah. - És akkor még szinte gyerek voltál.

- Hogy halt meg? - kérdezte hirtelen Rafe.

- Feláldozta magát értem. Majdnem lelőttek, és ő megmentett.

- Tudod... Meggyászoltam, de... - kereste a szavakat a fiú. - Valahol mélyen megkönnyebbülést érzek, hogy már nincs itt. Nem tud beleszólni az életembe, és nem tudja még jobban elrontani. Na, nem mintha ennél még lehetne szarabb.

- Próbálj meg beszélgetni vele - javasolta Sarah, újra áttérve rám az apjuk helyett. - De ne nyomulj, ne dühítsd fel, és ne ijeszd meg! Ha neki is elmondod ezeket... Nem azt mondom, hogy megbocsájt, de... Bármi megtörténhet, Rafe. Hidd el, hogy nem csak te szeretted őt halálosan. Hanem ő is téged.

- Oké - hallatszott egy gondterhelt sóhaj. - Szóval gyereked lesz?

- Igen - mosolygott Sarah. - Egy igazi Sneci baba... De valószínűleg közbe-közbe majd szüksége lesz egy nagybácsira is. Ha gondolod...

- Oké - válaszolta újra a fiú, majd motoszkálást, aztán lépések távolodását hallottam. Mikor teljesen elhaltak a hangok, csak akkor lélegeztem fel úgy igazán.  Kipattantak a szemeim, és Sarah felé néztem. A barátnőm először meglepődött, majd őszinte mosolyra húzta a száját.

- Látod? Én mondtam - célzott arra, hogy szerinte Rafe érzései nem is voltak olyan nagy hazugságok.