Reggel csodával határos módon nem hasogatott a fejem az előző esti iszogatástól. A szemeim viszont annál jobban égtek.
Kikászálódtam az ágyból, és a fürdőszobai tükörbe nézve megbizonyosodtam arról, hogy még a hülye is látná rajtam, hogy álomba sírtam magam. Úgy néztem ki, mintha allergiás reakcióm lett volna. Pedig nem is ettem epret.

Kicsit felfrissítettem magam. A hideg víz csodákat tett az arcommal, elég szépen lelohadt a szemem környéke. Átöltöztem, és a földszint felé vettem az irányt. Kie és Sarah már ébren voltak. Meg sem tudtam őket kérdezni a fiúkról, mert épphogy csak kinyitottam a számat, mikor odakintről hangokat hallottam. John B és Pope léptek be az ajtón. Elég leharcoltnak tűntek.
Sarah azonnal a barátja nyakába vetette magát, aztán mi is üdvözöltük őket.

- JJ? - kérdeztem Pope-ot.

- Odakint - bökött a fejével a kert felé. - A zsaruk még mindig itt lebzselnek. Szóval elbújtattuk a raktárba.

Azonnal a bolt felé vettük az irányt. Belépve az ajtón megpillantottam JJ-t, aki még rosszabbul nézett ki, mint a másik két fiú.
Mindhárman megöleltük. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem.

- Hol voltál? - néztem rá szigorúan, aztán megakadt a szemem a pólóján, ami véresen tapadt a hasára. - Megsérültél?

- Ja... - nevetett fel. - Az apám ki akart nyírni.

- Mi? - ámultam el.

Aztán JJ elmesélte az utóbbi pár óráját.
Elmondta, hogy Groff először tagadta, hogy ő az igazi apja. Aztán, mikor segítségre volt szüksége, beismerte az igazat. Összetűzésbe keveredtek valami kalózokkal, akiknek az a nő volt a vezetőjük, akit a mólónál láttam. JJ és Groff megszerezték tőlük a tekercset, amit Charlestonból lenyúltak előlünk.
A tekercs valóban a koronához vezet, de csak egy kővel lehetett leolvasni, hogy pontosan hol található.
Természetesen Groff ezeket lenyúlta, mikor meg akarta ölni JJ-t. A saját fiát.

- Szóval, akkor bukta az egész? - kérdezte Kie.

- Nem - válaszolta JJ mosolyogva. - Mert azt még előtte elárulta, hogy hova megy.

- És hova?

- Marokkóba - felelte. - Ott van a korona. Csak meg kell találnunk Groff-ot, és megszerezni tőle a tekercset, meg a követ.

- Ja... - szólt gúnyosan Pope. - Meg el kell jutnunk Marokkóba. Mégis megmondanád, hogy ezt hogyan tervezed?

- Hát, nem apád hajójával, az tuti... - intette le JJ. - Szereznünk kell egy annál nagyobbat.

- Szóval, megint lopni fogunk? - kérdeztem unottan.

- Naná! - helyeselt JJ, mire elnevettem magam.

- Gyere! - sétáltam a raktárban található elsősegély dobozhoz. - Hadd nézzem a sebedet.

JJ engedelmesen követett. Eközben Pope visszavitte az apja hajóját, és Kie is vele ment. Kellett valaki, aki megmenti Pope-ot, ha az apja karóba akarná húzni. Sarah pedig félrehívta John B-t, valószínűleg közölni vele a jó hírt.

- Ugye nem miattam sírtad tele a párnádat éjjel? - kérdezte JJ, mikor ketten maradtunk, és nekiálltam kitisztítani a sebét.

- Mi van? - néztem fel rá nevetve.

- Tudom, hogy mikor alszol el sírva. Ilyen kis gombócok lesznek a szemed alatt - formázott a kezeivel.

- Túl jól ismersz - forgattam a szemeimet. - De nyugi, nem miattad volt.

- Történt valami, amíg nem voltam itt?

- Csak pár múltbéli dolog kísért - feleltem, mert nem akartam kifejteni a témát. - És még te is eltűntél. Megint.

- Bocs - nézett rám hatalmas, ártatlan kiskutya szemekkel. - Többé nem fordul elő.

- Azt ajánlom is - emeltem fel fenyegetően a mutatóujjamat, de elkomorult az arcom. - Te jól vagy?

- Fogjuk rá... Most tudtam meg, hogy vérbeli Flúgos vagyok. És az újdonsült apucim már ki is akart nyírni. Csak a szokásos.

- Sajnálom, ami történt, J! - öleltem magamhoz. - De azt tudnod kell, hogy nem ő a családod. És nem is Luke. Hanem mi.

- Snecik mindörökké.

- Sencik mindörökké - fogtunk kezet a szokásos módon.

Pope és Kie jó két óra múlva értek vissza. Pope még életben volt, szóval az apja nem lehetett annyira dühös. Imádtam Mr. Heyward-ot. Az egyetlen volt a szüleink közt, aki mindig mellettünk állt. Akkor is, ha tudta jól, hogy őrültségre készülünk.

- Sokáig voltatok - mondta Pope-nak John B. - Már azt hittük, hogy apád mindkettőtöket kinyírt.

- Elmentünk a hajókikötőhöz körülnézni - felelte a fiú. - És szerintünk megvan a megfelelő járgány az utunkhoz.

- Vagyis a hajó, amit ellopunk? - kérdezte Sarah.

- Igen - válaszolt Kie. - Hatalmas, gyors, bírja a strapát, és igazi csúcsmodell. Csak le kell nyúlnunk.

- Gyerekjáték... - mondtam gúnyosan. - Az újabb hajók nem fognak pöccintésre indulni, srácok. Azt a sok okos kütyüt nem tudjuk átverni azzal, hogy összeérintünk két vezetéket. Ha le akarunk nyúlni valamit, akkor régebbi modell kell.

- Azt hiszem, én segíthetek - szólalt meg egy hang a bejáratnál. Úgy osont be a boltba, hogy észre sem vettük. A gyomrom egyből felfordult a látványtól.

- Mit keresel itt? - dörrent rá az ajtóban álló Rafe-re JJ.

- Úgy hallottam, hogy hajóra van szükségetek. Nekem pedig van egy - mutatott a háta mögé.

- Kezd elegem lenni abból, hogy folyton megjelensz itt - mondta ki helyettem a szavakat JJ. - Mégis honnan tudod, hogy mire van szükségünk?

- Ha Pope és Kie nem hangosan tervezgették volna a kikötőben az egyik hajó elkötését, akkor talán nem tudnék semmit - felelte gúnyosan.

Mind mérgesen néztünk az említett barátainkra.

- Miért akarnál segíteni? - kérdezte John B.

- Mert tudom, hogy Groff-ot keresitek - rántotta meg a vállát Rafe. - És nekem is van egy kis elintéznivalóm vele.

- Mégis mi? - szállt be a vallatásba most Sarah is.

- Befektettem egy üzletébe, és ő lelépett a pénzemmel - adta meg a választ Rafe. - Ha el akarjátok kapni, segítek.

Minden egyes mondata után rám pillantott. Nehezen álltam a tekintetét, de nem voltam olyan gyenge, hogy elforduljak. Nem mutathattam ki előtte, hogy mit hoz ki belőlem a közelsége még ennyi idő után is.

- Adj egy kis időt! - kérte Sarah, mire Rafe hátat fordított, és kiment az üzletből.
Minden szem egyből rám szegeződött.

- Hihetünk neki? - szólt John B.

- Engem kérdezel? - kacagtam fel. - Azt, akit hónapokon keresztül simán át tudott verni? Honnan tudjam?

- Nem bízhatunk meg benne - mondta JJ. - Lehet, hogy tud a koronáról, és csak az kell neki.

- Nem is fogunk megbízni benne - tekerte a fejét John B. - De kell az a hajó, és minél előbb kell.

- Talán odaadja - találgatott Pope. - Ígérjük meg neki, hogy visszahozzuk Groff-ot, és azt csinálhat vele, amit akar.

- Ő Rafe... - néztem rá lemondóan. - Nem fog nekünk szívességet tenni csak úgy. Ha ő is jönni akar, annak oka van.

- Jöjjön - javasolta Kie. - Elvégre hatan vagyunk egy ellen. Mit tud tenni?

- Mit mondasz? - kérdezett Sarah.

- Nekem nyolc - rántottam meg a vállamat. - Csak érjünk oda minél előbb, szerezzük meg a koronát, és hadd kívánjam tőle azt, hogy elfelejthessem végre őt.

Pár pillanatnyi néma csend ereszkedett a helyre, ahogy mindenki ízlelgette a szavaimat. Mikor kérdőn néztem rájuk, azonnal szétszéledtek.
Sarah közölte Rafe-el, hogy elvihet minket, aztán mindannyian összepakoltunk pár szükséges dolgot a házból.
Húsz perc múlva már indulásra készen álltunk a hajó fedélzetén.

- Hogyhogy nem csaptak még le ránk a zsaruk? - nézett Pope a part felé. - Napok óta itt figyelnek.

- Kaptak egy névtelen fülest, hogy JJ-t a Figure 8-en látták - válaszolt neki Rafe. - Valószínűleg az összes idióta ott szaladgál most.

Elgondolkodva néztem a fiút, aki ezalatt az idő alatt már férfi lett. Habár régen is megvolt a magához való esze, de rengeteget változott a kiállása. Sokkal erősebb lett a kisugárzása, illetve sokkal magabiztosabbnak, és stabilabbnak látszott, mint régen. Ettől pedig csak még kiismerhetetlenebbnek tűnt számomra.
De egybe biztos voltam. Nem bízhatunk meg benne, és egy pillanatig sem lankadhat a figyelmünk. Hiszen ő mégiscsak Rafe Cameron. Bármikor lecsaphat, a legváratlanabb pillanatban. És oda fog ütni, ahol a legjobban fáj.

A hajó végébe ültem le, elég messze Rafe-től, de elég közel ahhoz, hogy a hajóhídról simán lásson. Pedig legszívesebben elbújtam volna előle. Bármennyire is nehéz volt a közelében lenni, nem mutathattam neki semmilyen érzelmet.

- Mizu, gyönyörűm? - ült le mellém JJ. Kezét a hasára szorította, és megrándult az arca.

- Semmi - mosolyogtam rá. - Ennyire fáj a sérülésed?

- Nem vészes - intett.

- Hadd nézzem! - nyúltam a pólója aljához, és feljebb húztam. - Teljesen átázott, át kell kötni. De... - jutott eszembe. - Baszki! Nem hoztam elsősegély csomagot. Annyira siettünk a pakolással, hogy teljesen kiment a fejemből.

- A hajón biztos van - próbált felkelni, de visszatartottam.

- Majd én... - fújtam idegesen, és Rafe felé néztem.

- Biztos? - húzta fel érdeklődőn a szemöldökét JJ.

- Nem bújkálhatok előle örökké - rántottam meg a vállamat, és elindultam a hajóhíd felé.

A többiek tőlünk távolabb üldögéltek, és nagyon tanácskoztak valamin. De mikor észrevették, hogy hova tartok, mind a négyen kérdőn pillantottak rám. Csak intettem, hogy minden oké, aztán beléptem a kabinba Rafe mellé.

- Szia! - csillant fel azonnal a szeme, és apró mosolyra húzódott a szája.

- Öhm... Van elsősegély dobozod? - néztem körbe keresve az említett tárgyat.

- Asszem, hogy itt lesz - lépett mellém, és az egyik szekrényben kezdett kutatni.

Annyira közel volt hozzám, hogy egyből megéreztem az ismerős parfüm illatát. A gyomrom felkavaradott, ahogy a régi emlékek elözönlöttek.

- Itt is van - mutatta fel a piros dobozkát. - Mi kell belőle?

- Csak add oda. A többit intézem - nyúltam felé.

- De... Neked kell? Megsérültél? - pillantott le rám, és minha aggódást láttam volna a szemében. Na, nem mintha az lehetséges lenne.

- Nem mintha lenne hozzá bármi közöd... Ugye? - néztem a szemébe gúnyos mosollyal.

- Sky... - kezdte, de nem engedtem szóhoz jutni.

- És nem mintha téged annyira érdekelne, hogy mi bajom van.

- De. Nagyon is érdekel - tett még egy lépést felém, de gyorsan le is fékezett, mikor félrehúztam a trikóm pántját.

- Tényleg? És mi van azzal, mikor ezt csináltad?

Rafe szemei egyből a kulcscsontom feletti, golyó ütötte sebhelyre tapadtak. Arra, amit ő okozott, mikor ránklőtt a Coastal Venture fedélzetéről. Mikor majdnem megölt.

- Én... - nyökögte, de a szemeit nem tudta levenni a hegről. - Én nem...

- Hát persze, hogy te nem - nevettem fel, aztán kikaptam a kezéből a dobozt, és faképnél hagytam. Olyan gyors léptekkel siettem vissza JJ-hez, mintha üldöztek volna.

- Mondtam, hogy ne menj... - jegyezte meg JJ halkan, miközben újrakötöztem a sebét. Egy pillantásomból tudta, hogy felzaklatott a dolog. Összeszorított szájjal néztem a fiúra, aki csak kitárta a karjait. Szorsan bújtam hozzá, vigyázva a hasára.

Hosszú másodpercek után hajoltam csak el tőle. A pillantásom akaratlanul is a hajóhíd felé vándorolt, ahol egyből kiszúrtam Rafe gyilkos tekintetét, amit felénk küldött. Bárcsak tényleg fájna neki, hogy JJ-vel lát. Bárcsak fele annyira szenvedne, mint én.
De tudom, hogy minden szava és tette hazugság.