Az esti bulizásnak és iszogatásnak köszönhetően, másnap reggel kínzó fejfájással keltem. Hangos éljenzésre ébredtem, ami az udvarról szűrődött be.

Aztán pár perc múlva JJ rontott be a szobámba, és messziről vágódott be mellém az ágyba.

- Jó reggelt, napfény! - kiáltotta, és próbálta lehúzni a fejemről a takarót.

- Hagyj békén... - nyögtem. - Miért vagy ilyen fitt másnaposan is? Miért nem alszol még?

- Hullámnap van! - kezdett rugózni mellettem az ágyon. - Megyünk szörfözni. Az év legjobb hullámai jönnek.

- Jelen pillanatban a gyomrom az egyetlen, ami szörfözik. Szóval fejezd be az ugrálást! - takaróztam ki, majd a talpaimat JJ hátához nyomtam, és egy jól irányzott mozdulattal lelöktem az ágyról.

- Gyerünk, álomszuszék! - könyökölt fel az ágyam szélére. Nem nagyon hatotta meg, hogy az előbb rúgtam le onnan. - A csajok és John B már várnak.

- És Pope?

- Nyomozni ment - forgatta a szemeit. - Elment kideríteni, hogy mit jelent a medálon a felirat.

- Megőrült? - tápászkodtam fel, hogy előkotorjam a szekrényből a fürdőruhámat. - Hullámnapon dolgozik?

- Hiába győzködtük. Hajthatatlan volt.

JJ visszamászott az ágyamra, és elterült.

- Kimennél?

- Miért?

Felmutattam a kezembe tartott fürdőruhát. JJ újra csak a szemeit forgatta, majd halkan morogva, nagy nehezen kivánszorgott a szobából.

Alig tíz perc múlva már a Twinkie hátuljában ültem, és úton voltunk a partra. JJ és John B annyira rápörögtek a hullámokra, hogy már bántam, hogy nem Pope-al mentem nyomozni. Aztán a partra kiérve, mikor megjelentek a Flúgosok autói, legszívesebben azonnal elindultam volna haza. De csak akkor lettem biztos, hogy megint borzalmas napom lesz, mikor Rafe is felbukkant.

- Nem hiszem el... - morogtam halkan, mikor letelepedtem Sarah mellé az egyik napágyra. - Nem hiszem el, hogy mindenhol ott van.

- Nyugi, itt nem fog a közeledbe jönni. Azt garantálom - szólt oda JJ, miközben leszedte a szörfdeszkákat a kocsi tetejéről. - Azt garantálom.

- Én hősöm - nevettem rá, majd Sarah felé fordultam. A lány szótlanul bámulta a bátyját. - Mire jutottál? Beszélsz vele?

- Nem tudom - fordult felém szomorú arccal. - Mégis mit akarhat?

- Fogalmam sincs. Fura, hogy először megpróbálkozott nálam. Aztán mikor az nem jött be, veled beszélne.

- Nem tudom mit tegyek - ismerte el a lány. - Te adtál neki esélyt, pedig neked ezerszer többet ártott, mint nekem.

- Nem nevezném esélynek... - nevettem fel zavartan. - Inkább csak kíváncsiságnak. Valójában rettegtem tőle. Rettegtem kettesbe lenni vele azok után, amit tett. És nem erre gondolok - mutattam a kulcscsontomra. - Hanem a szívemre, amit darabokra tört. De egyet tudok... - néztem a fiú felé, aki véletlenül pont minket bámult.

- Mit?

- Azt, hogy soha többet nem tud átverni. Mert az egész világon ő az utolsó ember, akiben valaha bízni fogok. Azok után nem lennék képes rá.

- Jöttök szörfözni, lányok? - csúszott John B a napágyra Sarah mellé.

- Kösz, én kihagyom... - tekerte hevesen a fejét a lány. - Láttad azokat a hegyomlásnyi hullámokat? Nem akarok meghalni.

- Ugyan már... - bújt hozzá közelebb John B. - Soha nem hagynálak megfulladni, Sarah Cameron.

- Sarah Routledge! - javította ki a lány, majd hosszú csókot váltottak.

- Gusztustalanul édesek vagytok - húztam el a számat, majd felpattantam az ágyról. - Szóval én inkább megyek meghalni.

- Ne már, Sky! - kiáltott utánam Sarah. - Ne hagyj itt egyedül! Elzavarom, ha idegesít - mutatott John B-re, aki felháborodva nézett a lányra. Hangos kacajjal hagytam ott őket, és JJ felé vettem az irányt.

- Gyere, gyönyörűm! - ordított fel a fiú. Hangosan. Túl hangosan.
A szemeimet forgatva léptem mellé, és a szájára tapasztottam a kezemet. Ő egyből közelebb húzott, amitől totál úgy néztünk ki, mint egy szerelmespár.

- J! - néztem rá kérlelve. - Ne kezdd ezt megint!

- Nem kezdek semmit - húzta el a fejét, de nem engedett el. - Úgyis azt hiszik, hogy a csajom vagy. Hitessük is el velük.

- Hogyan? - nevettem fel. - Essünk egymásnak a strand közepén?

- Ha azzal elérjük, hogy az a rohadék ne bámuljon téged minden egyes másodpercben, akkor igen... - nézett a hátam mögé a Flúgosok irányába, és megváltozott az arca.

- Fúj, JJ! - löktem meg egy kicsit. - Olyan, mintha a tesóm lennél. Nem fogok azért smárolni veled, hogy Rafe leakadjon rólam.

- Éppen azért akarom, hogy leakadjon rólad. Féltelek tőle, oké? Rohadtul idegesít, hogy úgy néz rád. Ha tényleg a húgom lennél, már kinyírtam volna. Már akkor kinyírtam volna. De nem szólhatok bele a dolgaidba.

- Szeretlek, JJ! - öleltem magamhoz a fiút. - Nagyon szeretlek! És ha majd ki kell nyírni valakit, neked szólok először. De most csak elég lesz annyi, hogy nem hagysz vízbe fulladni.

Elindultunk a víz felé, de nem bírtam megállni. Muszáj volt odanéznem.
És ő is engem nézett.

2 évvel korábban

Hosszú hetek óta tartott ez a valami, ami Rafe-fel kialakult köztünk. Ez a valami, ami olyan boldoggá tett, mint még soha semmi. Annyira szerelmes voltam, hogy a barátaim is észrevették rajtam a változást. Annyira nehéz volt titkot tartani előttük.

- Oké, Sky! - ült le velem szembe Kie, mikor az éttermükben lógtunk. - Mondd el, hogy ki az.

- Ki? - néztem rá értetlenül.

- Aki miatt mostanában nem vagy önmagad. Mintha a fellegekben járnál. Már a fiúk is észrevették.

- Senki - nevettem fel zavartan, és próbáltam terelmi a témát. - Meddig melózol ma?

- Ugyan már... - nézett rám kételkedő tekintettel a lány. - Nekem elmondhatod, Sky! Barátok vagyunk, nem?

- Persze, hogy azok vagyunk, de... - hajtottam le a fejemet. - Ez nem olyan egyszerű.

- Miért? Idősebb a pasi? Vagy házas? Vagy esetleg lány? Nem baj, ha az.

- Kie! - visítottam fel hangosan, mire Kiara anyja egyből lepisszegett.

- Bocsi, Mrs. Carrera! - intettem felé, majd újra Kie-hez fordultam. - Megőrültél.

- De most komolyan... Mi lenne ennél rosszabb? Mármint a házas pasinál. Nem a csajoknál - tette hozzá gyorsan.

- Ez tényleg bonyolult, Kie...

- Hacsak nem... - gondolkodott tovább hangosan, szinte meg sem hallva engem.  Az arcán lassan kirajzolódott a felismerés. - Egy Flúgos az?

Nem válaszoltam, csak szorosan lecsuktam a szemem.

- Jesszus, Sky! Ki az? És hogyan? Mikor? - záporoztak belőle a kérdések.

- Fogalmam sincs, hogy hogyan történt, oké? Én utáltam. Tényleg, ki nem állhattam. Aztán egyik nap, mikor az ő szobáját takarítottam, úgy jött haza, hogy az apja megütötte. Ott valami megváltozott. Megnyílt előttem, közel engedett magához. Később megjelent a házunknál, jól éreztük magunkat, kedves volt, azt mondta, hogy szeret velem lenni és csak úgy megtörtént - hadartam megállás nélkül, miközben Kie-nek egyre jobban kikerekedtek a szemei.

- Na várj csak... - állított meg. - A szobáját takarítottad? De te Cameron-éknál dolgozol. Rafe az?

Aprót bólintottam, és vártam a további reakcióját.

- Basszus, Sky!

- Tudooom... - nyavalyogtam. - Tudom, oké? De nem olyan, mint gondoljátok. Totál más ember, mikor velem van. Kedves és aranyos.

- Elég nehéz ezt elképzelni. Már bocs... - tette hozzá, mikor meglátta az arcomat.

- Totálisan beleestem - ismertem be halkan.

- A fiúk ki fognak akadni - húzta el a száját a lány.

- A fiúk nem igazán szólhatnak bele. Lehet véleményük, de ez az én életem. Muszáj lesz elfogadniuk, mert szeretem Rafe-et.

- Baszki, Sky! - nevetett fel döbbenten Kie. - Ez nagyon durva.

- Tudom. De... Soha nem éreztem ilyet - mondtam, és a telefonomra néztem. - Most mennem kell. Este tali John B-nél.

- Jól van, szerelmes kismadaram. Menj csak! - engedett utamra.

Rafe-el a legközelebbi mólónál találkoztunk.

- Szia! - köszöntem rá, ő pedig felém nyújtott egy bukósisakot.

- Pattanj fel, bébi! - mutatott maga mögé a motoron.

- Hova megyünk?

- Az legyen meglepetés - kacsintott rám, de nem mondott többet.

- Hiányoztál - suttogtam, mikor felültem mögé, és szorosan átkaroltam.

- Te is, bébi! Bocs, hogy sokáig tartott, de ismered apámat.

- Semmi baj, Rafe! - simítottam végig nyugtatóan a mellkasát. A szíve talán még hevesebben vert az enyémnél is az érintésemtől.

További szó nélkül indította be a motort, aztán hosszú útra indultunk a part menti utakon.
Rafe nem vezetett gyorsan, pedig néha úgy közlekedett a motorral, mint egy őrült. De mikor mögötte ültem, mindig óvatos volt. Vigyázott rám.
Közben gyengéden végigsimított a kezemen, amik egész úton szorosan ölelték a felsőtestét. Mindig talált egy-egy pillanatot, mikor hozzám érhetett. Nekem pedig minden egyes alkalommal ki akart szakadni a szívem.

A majdnem húsz perces utunk egy olyan partszakaszra vezetett, ami teljesen elhagyatott, viszont annál csodásabb volt. Hatalmas sziklák voltak a hófehér homokban, amik jócskán behúzódtak a vízbe is. Valószínűleg ezek miatt volt tilos a fürdőzés és a szörfözés is.
Leszálltunk a motorról, és Rafe egy kisebb dobozt húzott elő a csomagtartójából.

- Mi ez? - nevettem fel, mikor levettem a sisakot.

- Egy kis nasi - nyomta a kezembe.

A dobozban egy nagy adag karamellás popcornt és pár üdítőt találtam. Kérdőn  néztem fel a fiúra, aki közben kivett egy takarót is a csomagtartóból.

- Múltkor olyan édesen tömted magadba az autós moziban. Gondoltam örülnél neki.

- Imádom. Ez a kedvencem. Sokkal jobb, mint a többi popcorn.

- Ezzel vitatkoznék, ha nem tudnám, hogy hibátlan ízlésed van - kacagott fel, majd elindult a víz felé.

Az egyik nagy szikla árnyékában leterítette a takarót, és leheveredett rá.

- Hibátlan ízlésem lenne? - néztem le rá.

- Naná! Nézz csak rám - mutatott végig magán.

- Kicsit sem vagy nagyképű - forgattam meg a szemeimet, majd lerúgva a cipőmet, mellé ültem.

- Mondok még jobbat - nézett rám huncut mosollyal.

- Mit?

- Nekem is jó ízlésem van.

A szavaitól egyből elöntötte az arcomat a pír. Minden egyes alkalommal bókolt, én pedig minden egyes alkalommal zavarba jöttem tőle.

- Rafe...

- Sky? - nyúlt a kezem után, és magához húzott. Lassú csókot lehelt az ajkamra, amibe teljes testtel beleremegtem. Száját levezette az államon át a nyakamra, majd a kulcscsontom felé indult. Kezei közben felfedezőútra keltek a testemen. Mikor a combom közé ért, hirtelen elhúzódtam. Nem mintha nem akartam volna. Mert nagyon is akartam.

- Rafe... Én még nem... - hajtottam le a fejemet szégyenkezve. Nehéz volt beismerni előtte, hogy még sosem csináltam. Ő már annyira gyakorlott lehetett benne, én meg valószínűleg tök béna lennék.

- Semmi baj, bébi! - nyúlt az állam alá. - Nem is azért hoztalak ide, hogy lefektesselek. Annál jóval többet érdemelsz, minthogy egy homokos tengerparton legyen az első alkalmad.

- Olyan ciki... - hajtottam a tenyerembe az arcomat.

- Dehogy az! - húzta el a kezemet. - Ez inkább tökéletes. Bárcsak nekem is veled lehetne az első.

- Komolyan? - nevettem fel. - Hogy együtt bénázzunk? Elég lesz, ha majd csak én leszek szerencsétlen.

- Nem leszel az. Hidd el nekem. Már a csókod alapján biztos vagyok benne - simított végig a combomon. - És addig várunk, ameddig csak szeretnéd. Holnap csináljuk, vagy egy év múlva? Nem izgat.

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Naná, bébi! Szeretlek. Addig várok rád, amíg akarod.

- Mi? - akadt el hirtelen a lélegzetem.

- Szeretlek. Olyan meglepő ez?

- Én... - kezdtem, de félbeszakított.

- Nem kell mondanod semmit, Sky - mosolygott rám kedvesen.

- De én...

- Komolyan! Nem azért mondtam, hogy belőled is kicsikarjam. Vagy, hogy elérjek valamit.

- Fogd már be, Rafe! - nevettem fel. - Én is szeretlek.

- Igen? - kérdezte megkönnyebbült sóhajjal.

- Igen, te fafej! - húztam közelebb egy újabb csókra. - Most pedig kérem azt a popcornt.

Rafe hangosan felkacagott, és átadta a nasit. Mosolyogva figyelte, ahogy két pofára tömtem magamba.
Azt hittem, hogy furcsa lesz a helyzet, miután kimondtuk azt a bizonyos szót egymásnak. De semmi nem változott. Minden olyan természetes volt.