Nagyjából negyedórás művelet volt, hogy a génmanipulált kis kedvenc kijuttassa az M típusú xandari űrhajónkat a légtérbe. Természetesen minden pillanatot megragadtam, hogy szórakoztassam pilótánkat a kérdéseimmel. Mikor Rocket pofátlanul besorolt egy másik személyszállító elé az egyik kilépő kapunál, majdnem magunkkal hoztuk egy gép farkát. Ezt az alkalmat éreztem tökéletes pillanatnak, hogy rákérdezzek arra, ami már percek óta fúrta az oldalam.

- Milyen régóta vezetsz űrhajókat?

- Régebben, hogy apád először rámászott anyádra - fortyant fel. Elvigyorodtam. Nem hittem, hogy ilyen könnyen kihozom a sodrából.

- Nem sértésnek szántam, de ha ilyen stresszel jár számodra a sofőrködés cserélhetünk, amint kiérünk végre a légtérből - ajánlkoztam.

- Azt hiszed tudnád vezetni?

- Ahogy elnézlek, nem lehet túl nehéz.

Rocket hátra nézett a két lányra.

- Mit szólnátok, ha kidobnám? Talán még a zuhanást is túl éli. Igaz, járni már nem nagyon fog.

Sigyn jó ízűt kuncogott a kérdésén.

- Miért bántjátok egymást? – sóhajtozott Judyt.

Felnevettem.

- Csak levezetik a feszkót - vont vállat Groot.

- Mit mondott? - nézett rám a szöszi.

- Hogy ő a kidobásra szavaz – szólt közbe Rocket, de ekkor már a kijelzőket figyelte.

- Ejnye Rocket! Hazudni nem szép dolog - pimaszkodtam.

- Mondott valamit azon kívül, hogy „Én vagyok Groot"? – lepődött meg Sigyn.

- Bizony. Látod, nem csak olvasni nem tudsz, de még a nyelvet se beszéled – piszkáltam.

- Hé, csak egy szavamba kerül, és az űrben találod magad – mutatott rá a vörös. Hangja szigorún csengett, de szemeiben pimaszság csillant. Tudtam, hogy viccel.

- Nem tennél te olyat - helyezkedtem el kényelmesen a székemben, közben láttam, hogy átsorolunk a harmadik kapun is. Még egy volt hátra.

- Miért vagy ilyen biztos benne? - villantott rám Sigyn egy bájos, ám de annál fenyegetőbb mosolyt.

- Túlságosan kedvelsz – kacsintottam vissza.

- Bár így lenne – sóhajtott.

- Én, kedvellek - nézett rám vigasztalón Judyt.

- Kabaré - morgott Rocket az orra alatt.

Láttam, amint Judyt pirulva süti le a tekintetét. Kezdtem gyanítani, hogy a kisasszony jobban kötődik hozzám, mint azt eddig sejteni véltem. Hogy pontosabban fogalmazzak, nem csak kedvel, hanem egyenesen belém habarodott és ez bizony remek lehetőségeket nyit meg előttem. Érdemes lenne kipuhatolnom meddig is menne el a kedvemért.
Judyt érzékelhette, hogy figyelem, mert már egészen a füle hegyéig elvörösödött, mi több zavarát próbálta takargatni. Ez így túl könnyű lesz.

Mikor kiértünk az atmoszférából gond nélkül jutottunk át az utolsó ellenőrző kapun. Az űrbázisnál még kellett egy kilépési engedélyt kérni, legnagyobb meglepetésemre egyből zöld utat kaptunk. Kezdtem őszintén azt hinni, hogy StarLord kotnyeles kis csapata mégiscsak ért valamihez. Jó indulattal sem nevezném őket egy összeszedett bagázsnak, de a szökésünk meglehetősen gördülékenyen haladt. Rocket irányba állította a hajót, és megadta a célkoordinátákat.
- Fél órán belül az ugróponthoz érünk - avatott be minket is.

Ekkor érkezett egy hívás, amit rögtön fogadott.

- Minden simán ment, kint vagyunk - nyugtatgatta a hívó felet.

- Ezt jó tudni, mivel engem félúton kiiktattak! – Quill nem rejtette véka alá a mérgét. Rocket zavartan fordult felénk, miközben Peternek válaszolt.

- Miről beszélsz?

Néma jelzésként Sigyn irányába döntöttem a fejem, mert bizony most ő volt a hunyó. Vöröske kínos csendben csúszott lentebb az ülésében.

- Az Ellátó Központból kiérve - kezdte dallamosan mesélni Quill - belefutottunk Yonduba és a fosztogató bandájába. – Ezen a ponton már a pilótánk is vigyorgott. Quill fokozatosan emelte a hangját. – Menekülni kezdtünk, és mikor egy villámkötél miatt elvágódtam az út közepén, Sigyn csak úgy lelépett!

Eddig bírta. Rocket visítva röhögött fel.

- Már ott is mondtam, hogy bocs!

- Tudod mit, Sigyn? Tégy egy szívességet, menj a pokolba és nézd meg ott vagyok-e! – morgolódott Quill. Kínos csend állt be, de Sigyn hamar lerázta magáról a dolgot.

- Már jártam ott! Hidd el szörnyű hely...

Ez a lány tele van meglepetésekkel. Mikor azt hiszem, hogy egy-egy szúrós megjegyzésre ki fog bukni vagy megsértődni csak tovább lép.
Ez a lány meghalt nem is olyan régen. Quill mentette meg az életét, mikor a menekülésünk után újra élesztette. Máig nem tudtam túltenni magam a dolgon. Hogy volt képes varázslat nélkül életre kelteni bárkit? Elképzelhetetlen. Quill, talán több, egy egyszerű halandónál? Gondolatmenetemet Sigyn szakította meg a kérdésével.

- Quill, mondd csak Rezgar és Nereza...

- Pár nap, és őket is haza juttatjuk - vágta rá nyomban. Azt persze nem tette hozzá, hogy élve, vagy holtan, de ez az apró momentum talán csak nekem szúrt szemet.

- Kérlek, búcsúzz el... a nevemben is. Sajnos, nem volt alkalmam rá.

- Meglesz - ígérte.

- Quill, mindjárt meghaladjuk a jelhatárt - vágott közbe Rocket és férfi jele már szakadozott is:
- Rendben. Meg vannak a koordináták?

- C-53-as planéta. Sol III. Nyugi felírtam egy cetlire – heccelte.

- Remek. Ne húzzátok az időt, mert várunk rátok a megbeszélt helyen - zárta le az egyeztetésüket StarLord.

- Kár. Pedig be akartunk dobni Groottal egy kávét, meg egy krémest.

- Utálom a krémest! - horkantott Groot.

Sigyn épp egy kulacsból kortyolt, és most prüszkölve köpte ki a folyadékot, egyenesen Rocket nyakába. Gyorsan kicsatolta magát, már-már fuldokolva köhögött és nevetett egyszerre.

- Baszki, Sigyn! - törölte végig szőrös tarkóját Rocket.

- Nagyon vicces! - Quill sértett hangja, és a Vöri el nem álló nevető görcséből úgy ítéltem meg, ismét egy Midgardi poén áldozatai lettünk. - Vigyázzatok magatokra srácok - zárta le a társalgást Quill. - Ja, és Sig. Kapd be - lökte oda. Azt hiszem viccnek szánta, azzal bontotta is a vonalat. A lány reagálni sem tudott, mert még mindig próbált magához térni eufórikus nevetéséből.

- Mit kevertetek az italokba? - csodálkoztam.

- Szerencsére csak édesvíz – mormogott a mosómaci. – Hé! Ennél pontosabban nem is célozhattál volna, te szerencsétlen, de akkor már köphettél volna mellé törülközőt is - csatolta ki magát az ülésből, majd néhány kézmozdulattal a műszerfalnál átállította robotpilótára a gépet, amiről az űrhajó is fennhangon tájékoztatott minket.
Rocket elindult felfelé az ülések közötti lépcsőkön.

- Kerítek egy törcsit. Ne nyúljatok a géphez! - nézett rám utasítón, miközben elsétált mellettem.

- Ne aggódj, túlélem, ha nem vezethetem ezt a csodabárkát - eresztettem meg felé egy széles vigyort, míg Rocket komótos léptekkel somfordált a raktér fele.

Judyt kicsatolta az övét és a levegőért kapkodó Sigynhez sietett. Segítőkészen megütögette a hátát egy kissé.

- Jól érzed magad?

A vörös bólogatott, mikor már nem nevetett csak köhögött, és néhány mélyről törő köhintés után rendeződni látszott a légzése. Hitetlenkedve ráztam a fejem, kuncogva, míg a szenvedését figyeltem.
- Hogy lehetsz te még életben?

Figyelmen kívül hagyta megjegyzésemet, csak Judytnak válaszolt.

- Persze, nincs gáz.

Sigyn lezárta a kulacsot és visszarejtette a széke alá, azzal felpattant, és egyenesen rám mutatott.
- Beszélnünk kell!

Megütközve néztem a hátam mögé, majd ismét rá. – Jé! Te látsz engem?

- Igen, látom az Asgardiakat! - gesztikulált kezeivel, mintha ez valami bombasztikus hír lenne. - Gyere velem, kérlek.

A bűvös szó elérte célját, én is kicsatoltam az övet, hogy követhessem. Judyt is mellém sorolt, hogy velünk tartson, de megállítottam.

- Úgy hiszem, Sigyn négyszemközt szeretne diskurálni. Mindjárt jövünk - ígértem, azzal követtem a lányt a raktérbe. Őszintén kíváncsi voltam, mit is akar mondani.

Keresett egy helyet, ahol talán a kevésbé hallanak minket a többiek, körbe pillantott és mikor már biztos volt a dolgába felém fordult, csípőre emelte a kezeit és egyenesen a szemembe nézett. Arca komolyságából, úgy ítéltem meg kellemetlen témát fog felvezetni.

- Tudom, nem igazán beszélgettünk eddig a továbbiakról, de most, hogy célegyenesben vagyunk, szerintem ez nem várhat. Szóval, kérdeznék néhány dolgot.

Csodálkozva meredte rá. Mi a Muspell, mégis mikor tört meg a jég? Sigyn szokott előre tervezni? Mi több, magánügyekről akar beszélni? Kíváncsivá tett.

- Hallgatlak.

- Quill, említette, hogy a Föld neked is megfelelő célállomás lenne, amint meglépünk a Xandarról. De, te ugye Asgardról jöttél. Minek tartanál velünk? - nem kertelt, mint általában.

- Onnan könnyen, és gyorsan elérhetem Asgardot. Quill ezt nem említette? - világítottam rá az egyértelműre.

- Oké, ez tiszta sor - bólintott - de, ha olyan közel van, Rocketék akár ott is kitehetnek. Minek ez a kis kitérő?

Francba. Máris hiányoznak az Maradki szokások és a "nem beszélgetünk a múltunkról" jelige.

- Tehetnének, de Asgard magasabb szinten áll, mint a Földed, és jelenleg nem szívesen engednek be idegeneket - hazudtam szemrebbenés nélkül.

- Idegeneket? Talán te is az vagy? Egy idegen?

Zavartan ráncoltam szemöldökömet, és azon töprengtem ezt, hogyan rakta össze. Mivel nem szólaltam meg, folytatta:
- Azt mondtad Kha'inak, hogy nem vagy asgardi. Még a Milanón - emlékeztetett.

Szentséges Yggdrasil, ez a lány még sem annyira buta, mint hittem! Emlékekből rak össze információkat. Tényleg lehet benne némi asgardi vér.

- Így van. Nem vagyok asgardi, viszont ott nőttem fel - ismertem be.

- Értem én, jégóriás vagy.

Azonnal befeszült az ábrázatom.

- Hé, nekem ezzel semmi bajom - mentegetőzött. - Legalábbis, amíg te irányítod a tetteidet.

- Kha'i intézte, így a dolgokat. Nem magamtól rontottam a Xandariakra - világosítottam fel.

- Igen, Quill ezt is elmondta. És már akkor is gyanítottam, csak tisztázni akartam a dolgot. Nem szeretnélek, még egyszer... leszúrni.

- Ó, valóban. Az te voltál - ugrott be.

- Sajnálom, de meg akartunk állítani.

- Nem ment könnyen - húztam elégedett mosolyt ajkaimra.

- Még jó! Próbáltunk nem kinyírni közben.

- Ez mélyen meghat - emeltem mellkasomra a kezem, hogy ne csak hangomban legyen érezhető az irónia.

- Képzelem. Visszatérve...

- Komolyan nem izgat? - kérdeztem bele. Nehezen hittem, amit mondott.

- Micsoda?

- Hogy jégóriás vagyok.

- Nem.

- Félned kellene - világosítottam fel.

- Mert tudsz félelmetes szörnyetegként viselkedni? - csodálkozott.

- Pontosan. Mi van, ha egyszer álmodban megöllek?

- Ezt egy ember is bármikor megtehetné. Mi a különbség? - fürkésztem a tekintetét, őszintének tűnt. Látta rajtam, hogy még most sem hiszek neki, folytatta - Mindannyiunkban lakozik egy szörnyeteg. De civilizált lények módjára képesek vagyunk elnyomni az erőszakos és kegyetlen oldalunkat. Ettől vagyunk többek.

- Benned is van? - kérdeztem.

- De még milyen - vigyorodott el magabiztosan. - Csak nem kék, és nem óriási. Egy egészen kicsi és piros ördög.

Úgy éreztem viccel.

- Mi van, ha nem tudom elnyomni ezt az oldalam? - erőltettem a dolgot.

- De hisz folyton ezt csinálod. Egyébként néha nekem sem megy. Mindenkivel megesik, hogy kifordul önmagából - vont vállat. Még mindig nem fogtam fel, hogy veheti ezt ilyen félvállról. - Emlékszel, mikor fejbe dobtam a dobozzal Egatot, még a Mardakon? Te állítottál meg. Ha nem teszed, biztos, hogy túl messzire mentem volna - vallotta be.

Elmosolyodtam. Valahol aranyos volt, hogy összehasonlítja azt a pillanatot, az enyémmel. Sigyn soha nem lesz olyan félelmetes, és veszedelmes alak, mint én. Akkor sem, ha elveszti a fejét. Ahhoz túl pici és aranyos.

- Hová akartál kilyukadni? - érdeklődtem, tovább gördítve a témát.

- Nem akarsz inkább Asgardra menni közvetlenül? Értem. Nyilván okod van rá.

- Így van.

- Más esetben nem kérném, hogy mondd el, de most az én világomba megyünk, amit nem ismersz túl jól.

- Akkor sem tartozik rád - jelentettem ki.

- Figyi. Megmentetted az életem, többször is. Tartozom neked, és meg akarom adni. Segítek haza jutnod, viszont, ha a Földre jössz, de tudnom kell az igazat. Értenem kell az okát.

Elgondolkodtatott az ajánlata. Őszintén meglepett. Kicsit másként vélekedik dolgokról, mint feltételeztem. Tényleg nem ismertem elég jól Sigynt. Sőt. Kezdtem megkedvelni, ahogy a világot látta, de eszemben sincs beavatni. Túl sok minden forog kockán, és ő egy apró darabka hosszú életem kirakójában. Nem engedhetem, hogy túl nagy befolyással legyen rám.

- Legyen. Kössünk egyezséget!

Úgy tűnt meglepődött az ajánlatomon.
- Nem értem.

- Szeretnéd viszonozni a szívességet, remek! De a hálálkodásod csekély ár az életedért. Ha törleszteni akarsz, csináld tisztességesen. Szóval egyezzünk meg.

- Miben?

- Segítettem elmenekülnöd a Mardakról, hogy hazajuthass. Segíts te is nekem.

- Mégis hogyan? - lepődött meg.

- Jelenleg nincs közvetlen kapcsolat a két világ között, és ha jól tudom ti Midgardiak elég elmaradottak vagytok technikailag.

- Ez viszonyítás kérdés - húzta a száját.

- Igaz, de a lényeg: Van egy mágikus kocka alakú ereklye a földön, aminek az erejével haza térhetek. Segíts megkeresni. Én haza jutok, és te is, törleszted a "háládat".

- Ennyi? - lepődött meg.

- Ennyi.

- Szóval, ha visszajutsz Asgardba, kvittek leszünk? - ismételte el a lényeget.

- Pontosan.

- Elfogadom, ha elárulod az igazat. Miért nem mehetsz egyenest Asgardba? - kíváncsiskodott tovább.

- Te aztán nem adod fel egy könnyen - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.

- Ezért vagyok még itt, nem igaz? - mosolygott elégedetten.

- Jól van – egyeztem bele, persze eszem ágában sem volt, elárulni a teljes történetet. Nem bízom Sigynben, nem bízom a halandókban, nem bízom én már senkiben a történtek után. Némi gondolkodást követően vázoltam neki helyzetemet. Pontosabban, amennyit tudnia kell.
- Atyám, egészen pár héttel ezelőttig titokban tartotta a származásomat. Persze nem csak előttem, mindenkinek hazudott. Senki sem tudta, honnan származom valójában és ugyan bár fiaként nevelt, én mégis mindvégig éreztem, hogy másként viszonyul hozzám, mint a testvéremhez. Magamnak kellett rájönni a szörnyű igazságra, míg ő abba a hitbe ringatott, hogy törvényes örököse vagyok. Királyi sarjnak születtem, csak épp nem az Asgardiként. – kis szünetet kellett tartanom, mielőtt túlságosan belelovalom magam az emlékekbe. Nyugalmat erőltettem magamra, hogy folytatni tudjam a nélkül, hogy a legkisebb jelét mutatnám annak, amit most érzek. Legszívesebben felgyújtanám az egész helyet. Odinnal kezdve. Kimérten folytattam. – Egy kicsit korábban, mielőtt kiderült volna, ki is vagyok valójában a testvéremet meg akarták koronázni. De a jöttünheimi jégóriásai betörtek hozzánk Asgardba. Thor háborút indított, atyánk száműzte, és ez annyira megviselte, hogy mély álomba szenderült. Thor távollétében a trón terhe rám hárult, és a testvérem végül haza tért. Ami a lényeg, hogy nem értettünk egyet bizonyos uralkodást érintő dolgokban. Kiderült a származásom, atyánk jobban lett és száműztek.

Sigyn arcára döbbenet ült. Sokáig nem szólt, amíg feldolgozta a hallottakat és közben furcsán méregetett.

- Nem igazán értem, hogy miért akarsz visszatérni ezek után.

- Komolyan? - csodálkoztam el. - Ott nőttem fel, hercegnek neveltek, jogom van a trónra, ráadásul Thor alkalmatlan az uralkodásra. Forrófejű, meggondolatlan, és hebrencs. Elég lesz néhány év és háborúba taszítja majd a kilenc birodalmat. Köztük a drágalátos Földedet is - mutattam rá.

- A Földet? - csodálkozott el.

- Pontosan. Midgard a kilenc birodalom egyike, ami felett Asgard őrzi a békét - okítottam ki.

- Hát nekünk erről totál nem szólt senki.

- Dehogynem. Pontosan tudjátok, de a halandók olyan gyorsan felejtenek – ráztam a fejem lemondóan. - Atyám, Odin többször is járt a világodban, ahogy mi is Thorral. Ezek szerint már rég elfeledtetek minket.

Sigyn arcára ki ült a döbbenet.

- Odin? Mindenek atyja? A győzelem istene, a félszemű Odin?

Bólogattam.

- Most szórakozol. Thor a mennydörgés ura, a testvéred?

- Igen, én vagyok Loki. Tudod. Már mondtam.

- Azt értem, de... rád nem is emlékszem - vallotta be.

- Nem lep meg. Amilyen szórakozott tudsz lenni. Az olvasási készségeidről nem is beszélve, na és, ami a nyelvet illeti....

Csúnyán nézett rám, jót mosolyogtam a képén, de nem engedett fel, szóval kénytelen kelletlen, de tovább gördítettem az ügyet.

- Jól van, lazíts. Elmondtam, amit hallani akartál. Megesküszünk?

- Nem akarok férjhez menni!
Látványosan forgattam szemeimet a szóviccre.

- Yggdrasilnak hála! A hajón egy épeszű jelölt sincs, aki bevállalná.

Piszkálódásom hamar célt ért, az égnek emelte a tekintetét némi fintor kíséretében mielőtt ismét rám nézett.
- Legyen - vont vállat - hogy van ez az eskü dolog?

- A mellkasomra kell tenned a kezedet, én a tiédre teszem, és azt mondod: Fogadod a világfa összes ágára, hogy segítesz Lokinak hazatérni Asgardba.

- Oké! Nem agysebészet. És hol a csapda?

- Milyen csapda?

- Tudod. Mi a hátul ütője? Mi lesz, ha veszélybe kerülsz? Meg kell védenem téged az életem árán is?

- Nem - nevettem fel. - Az eskü csak abban köti meg a kezed, hogy nem fordulhatsz ellenem, mikor haza akarok térni. Beteljesítettnek számít, amint átjutok Asgardba. Cserébe, amíg köt a fogadalmad, én is megóvom az életed. Megegyeztünk Midgardi?

- Ez kedves ajánlat. De minek ehhez eskü? A szavam nem elég neked? - akadékoskodott hirtelen.

- Visszatáncolnál?

- Nem. Csak felénk elég egy kézfogás, mert bízunk egymásban.

- Asgardban esküvel szokás törődj bele. De, ha elmondod, ígérem, kezet foghatunk, ha ez megnyugtat.

- Jó, legyen...

Sigyn apró és forró tenyerét a mellkasomra helyezte. Kissé bizonytalannak tűnt, végül mégis lehunyta a szemét. Én is a mellkasához érintettem az enyémet. Kezem lassan emelkedett és süllyedt, amint mély levegőt vett, hogy hosszan nyugtatóan kifújhassa. Jéghideg kezemet felmelegítette a testéből áramló forróság. Szinte a tenyeremben éreztem szívének heves lüktetését. Egyenesen zakatolt. Nehezen kezdett neki az eskünek, mintha igencsak nehezére esnének a szavak.
- Én, Eileen Rogue, fogadom a világfa összes ágára, hogy segítek neked Loki, hazatérni Asgardba.

- Én, Loki, fogadom, hogy az esküd beteljesítéséig megóvom az életed.

A rituálé végén szavaimmal pecsételtem meg esküjét. Éreztem az enyhe bizsergést, amint a mágia selymes érintése felkúszott ujjbegyeimtől a karomon át a mellkasomig. Enyhe, zöld árnyalattal derengett fel, mintha csak a bőrömből párologna. A mellkasomról Sigyn kezére vándorolt, és ahogy elfogadta a lányt szépen átaraszolt a karjára, felkapaszkodott a mellkasáig, a teste beitta a varázslatot és eltűnt benne.
Éreztem, amint a mágia láthatatlan köteléke kialakítja köztünk a kapcsolatot. Tenyeremet égette a pecsét, mikor az eskü megköttetett. Kellett néhány pillanat a mentális kötelék kialakulásának, de az ősi varázs gyorsan hatott és erősebbnek tűnt, mint bármelyik, amit halandókkal kötöttem eddig.

Figyeltem a vöröske komoly, koncentráló vonásait. Lehunyt szemekkel rezzenéstelenül állt, mintha várt volna valamire. Valóban ennyire nem érzékeli a mágiát? Az esküt, aminek pecsétje a tenyerébe vésődött? Én tisztán éreztem a kettőnk közt létrejött mágikus kötést, csak úgy lüktetett tagjaimban a friss varázs ereje. Sigyn is egészen megváltozott számomra, mintha eddig homály burkolta volna körbe őt, és most az eskünek hála, egészen kitisztulna előttem az alakja, az egész személye. Közelebb éreztem őt magamhoz, mint bárkit. Minden mozzanata nyitott könyvvé vált számomra.

- Hé, gerlicék. Perceken belül a kapuhoz érünk - sétált el mellettünk Rocket, egyenesen a pilótaülés felé. Sigyn összerezzent az aprólény hangjára. Sietősen kapta el kezét mellkasomról. Némán figyelte visszasétáló pilótánkat. - Ha nem akartok a raktér falára kenődni, mint a matrica, dobjátok le magatokat – javasolta, azzal komótosan lebaktatott a lépcső fokjain.

"Akkora bunkó, hogy azt se veszi észre, ha a mágia pofán csapja." – gondoltam. És ügyeltem rá, hogy Sigyn is tisztán hallja.

"Már megint, minek hergeli az egyetlen alakot, aki el tud minket jutatni a célhoz? Ráadásul épp ő tesz nekünk szívességet! Rocket nem is reagál rá semmit? Ez fura." – értetlenkedett Sigyn gondolatban. Bingo. Tökéletesen szinkronizálódott az elménk, bár ezt ő még fel sem fogta. Zavartan pillantott felém, mire megajándékoztam egy lehengerlő, elégedett mosollyal.

"Nyugi, ő nem hallhatta. Csakis te."
Kacsintottam rá, mire ijedtében hátrált két lépést.

- Mi van? Te most... a fejemben voltál? – fortyant fel.

Eddig csak találgathattam, hogy mi jár a fejében, de most tisztán hallottam minden kis gondolatát.

"Ez rohadtul nem fair! Erről szó sem volt, azonnal csináld ezt vissza."
Ekkor libegett le neki, hogy minden gondolatát valóban tisztán érzékelem.

- Ne turkálj a fejemben, ezt szüntesd meg – jelentette ki, igen szigorúan. Még sose éreztem ilyen idegesnek. Bár talán csak a kötelék miatt kaptam intenzívebben az áldást. Iszonyú feszültség lüktetett benne a miatt, hogy bejárást kaptam az elméjébe, ami persze rám is azonnal átragadt.

- Jól van, nyugodj meg. Ez nem állandó. Csak meg van a lehetőség, hogy éljünk vele. Ez az egyezségnek egy kiváltságos előnye, hidd el, hogy hasznos.

Szúrós tekintettel méregetett, közben direkt nem olvastam a fejében.
- Ezt nem említetted, mikor belementem - rótta fel nekem.

- Nem kérdezted - vontam vállat.

- Mikor a csapdát emlegettem fel sem merült benned, hogy megemlítsd ezt az "apróságot"? - jegyezte meg gúnyosan.

- Igazad van, tényleg nem.

"Megütöm!" Sigyn tekintete valami mozdítható után kutatott.
- Annyi dolog van, ami hidegen hagy téged, most miért épp ezen buksz ki?

- Csak nem bírom, ha turkálnak az elmémben. Ez a magánszférám, ha nem tudnád!

- És akkor most mi lesz? Inkább felbontod az esküt? - érdeklődtem. - Nem mellesleg annak ára van.

- Még egy elfelejtett apróság! Miért nem lep meg? – hüledezett gunyoros hanglejtés kíséretében.

- Hé, tubicáim, átugrunk egy térkapun, de ne zavartassátok magatokat! - szól Rocket a fejünk feletti hangosbemondón.

- Egyetlen percet kérek! – dörrent rá Sigyn, olyan hangerővel, hogy legelöl is tisztán értsék. Mélyről törő sóhajjal, némi töprengés és ideges forgolódást követően megadón felém pillantott. - Hogyan működik?

- Mármint, a telepátia?

- Pontosan. Honnan tudom, hogy olvasol a fejemben? Hogyan tudok én a tiédben?

- Ez nem olyasmi, amit szóban el tudnék magyarázni, főleg mivel nem sok ehhez hasonló képességed van - blöfföltem. Eszemben sincs megtanítani, még a végén meg tanulja használni.

- Szóval, találjam ki magam?

- Rá fogsz érezni - kacsintottam.

- Egyezzünk ki abban, hogy csak akkor turkálsz a fejemben, ha nincs más választásunk.

Felnevettem.
- De hisz te akartál segíteni! Most meg, így elzárkózol? Mitől félsz, hogy kiismerlek?

- Úgy hiszem az agykurkászásod nélkül is hasznos leszek. Szóval, ne erőltessük, rendben?

Nyugodt volt a hangja, de egyre jobban felcsigázta kíváncsiságomat, hogy miért tart ennyire a dologtól.

- Hogy akarsz rávenni, hogy bele menjek ebbe? - léptem hozzá közelebb, szinte felé tornyosultam, de nem hátrált meg.

- Megkérlek.

- És ha nemet mondok? - kíváncsiskodtam.

- Akkor szüntelenül kornyikálni fogok gondolatban, borzasztó idegesítő hangon - mosolygott rám játékos fenyegetéssel.

Felkacagtam.
- Jól van! Legyen, ahogy akarod - egyeztem bele.

Most, hogy ismét közelebbről figyelhettem az arcát, megint rácsodálkoztam finom vonásaira, orrának görbületére, apró szeplőire, amik távolról szinte nem is látszottak, holott egész bájossá varázsolták az arcát. Főleg mikor ilyen huncutan mosolygott.

Oldalról egy hang zökkentett ki mindkettőnket.
- Ömmm.

Csak ekkor figyeltünk fel a közelünkben tétován ácsorgó Judytra. Diszkréten hátráltam Sigyntől egy lépést.
- Rocket most már elég morcos. Nem jönnétek?

- Dehogynem. Bocsi – rohant el Sigyn, Judytot maga után húzta.

- Mi volt ilyen sürgős? - kíváncsiskodott tőle a szöszi. Lassú, elégedett léptekkel követtem őket. Kezemet derekamnál kulcsoltam össze, ahogy néztem őket, de a válaszra már nem figyeltem oda. Elégedett voltam tervem alakulásával. Végre kipipálhattam egy pontot. Nem is volt olyan nehéz dió Sigynt a magam oldalára állítani, mint hittem. Azon kezdtem töprengeni, hogy takarítom el Thort az útból, hogy visszakaphassam Asgard trónját. Megakartam mutatni Odinnak kivel packázik.