A fekete hajú fiú töprengve bámulta a telefonja képernyőjét.

— Ti tudjátok, ki az a Szép Macska?

A többieknek ötletük sem volt.

— Miért kérded?

— Fel akarja venni velem a kontaktot chatben, de elég furán írt rám...

— Tiltsd le a francba — tanácsolta Rol. — Az ilyenekkel sose szabad kapcsolatba lépni.

— De azt írta, tud valamit a gyilkossággal kapcsolatban, és szeretné elmondani nekem.

— Micsoda?!

— „Kedves Henrik!" — olvasta fel az üzenet szövegét a fiú. — „Bocsáss meg, amiért így ismeretlenül rád írok, de életbevágóan fontos, amit közölni akarok. Olvastam az interneten, hogy a barátaiddal belekeveredtetek egy bűnügyi esetbe. Én történetesen értékes információkkal tudok szolgálni Kobra Valdemártról és Fekete Sándorról, és szívesen megosztanám veled. Azért nem a rendőrséghez fordulok, mert meggyőződésem, hogy van köztük egy beépített ember, aki figyeli a nyomozás minden részletét, és Valdemárt kedve szerint befolyásolja — de minderről részletesebben csak személyesen beszélhetek, chatben nem merem leírni. Merem remélni, hogy meg tudunk beszélni egy időpontot és helyszínt, amikor találkozhatunk. A barátaidat is magaddal hozhatod, hisz' ők is érintettek az ügyben. Őszinte híved: apád egyik régi barátja."

A többiek tátott szájjal hallgatták a monológot. Rol volt az, aki először magához tért.

— Oké, visszaszívom az előbbit. Írj vissza neki, és találkozzunk vele!

— Megőrültél? — háborgott Hermina. — Ez egy kamu profil, még csak a nevét sem árulta el! Honnan tudjuk, hogy bízhatunk benne?

— Úgy írta alá, mint apa egyik régi barátja — érvelt Henrik.

— És azt írta, tégla van a rendőrségben — tette hozzá Gizi.

— Nem csoda, hogy nem bízik bennük — bólogatott Lilla. — Mindenki tudja, hogy az olyan sorozatgyilkosoknak, mint Valdemárt, mindenhol vannak emberei. Ez megmagyarázza azt is, miért fake profilról írt. Biztosan fél.

— Vagy ő is Valdemárt embere, és ez az egész egy csapda! — replikázott Hermina. — Mi van, ha Valdemárt el akar tenni minket láb alól, amiért belefolytunk az ügybe? Ez az egész nagyon kockázatos...

— És ha ez az egyetlen esélyünk, hogy végre rács mögé juttassuk Valdemártot? — csattant fel Henrik. — Ti csinálhattok, amit akartok, de én nem fogok ölbe tett kézzel várni, és nézni, ahogy a szüleim gyilkosa már megint megússza az egészet!

A többiek hallgattak. Végül Nándi volt az, aki megtörte a csendet.

— Én veled megyek, Henrik. Megértem, miért olyan fontos neked ez. Az én szüleim is rendőrök voltak, és... ezt még nem mondtam nektek se, de... Valdemárt elmegyógyintézetbe juttatta őket. A munkahelyükön egyszer drog került a reggeli kávéjukba. Az esetet kivizsgálták, de nem találták meg a tettest. Ha viszont Valdemártnak tényleg van legalább egy beépített embere a rendőrségen, már értem, hogy történhetett. Akkora dózist kaptak, hogy visszafordíthatatlan károkat okozott az agyukban. Soha nem fog már helyre jönni, életük végéig az otthonban kell maradniuk. Már... engem sem ismernek fel — csuklott el a hangja. — Ezért élek a nagymamámnál.

— Hű, hát ez... — Henrik szóhoz sem tudott jutni. — Köszönöm, Nándi.

— Sajnálom, ami a szüleiddel történt — veregette meg a fiú vállát Gizi. Nándi keserű mosolyra húzta a száját. — Én is veletek tartok.

— Ahogy én is — bólogatott Rol. — Ahová az ikrem megy, nekem is ott a helyem.

— Én is megyek — csatlakozott Lilla. — Úgy érzem, akárki is ez a Szép Macska, bízhatunk benne.

Mindenki kérdő tekintettel nézett Herminára. A lány nagyot sóhajtott. Déjà vu... Már megint ebbe a helyzetbe került.

— Jól van... írj vissza ennek a titokzatos illetőnek. Mindnyájan találkozunk vele.

Henrik hamar megbeszélte Szép Macskával, hogy hol és mikor találkozzanak. A kis csapat egy elhagyatott, romos ház előtt kötött ki.

— Ez nem valami biztató... — Rol végigfuttatta tekintetét a düledező épületen.

— Biztosan szellemek lakják — mondta Lilla.

— Ja, biztos... — forgatta a szemét Hermina. — Egyébként, az is lehet, hogy zárva van — vetette fel reménykedve.

— Egy próbát megér — vélte Henrik, és lenyomta a rozsdás kilincset. Az ajtó engedelmesen kitárult (a Majoros-lány nagy sajnálatára).

A hatos csapat betüremkedett a helyiségbe. A por és a félhomály miatt csak későn vették észre a fal mellett ácsorgó alakot. A férfinek kopott ruhája, beesett bőre és fekete csimbókos haja volt — csak a szemei csillogtak elevenen.

Hermina felsikoltott.

— Srácok, ez... ez Fekete Sándor! — hebegte Rol, feleslegesen. Az internetes cikkek alapján mindnyájan felismerték a börtönből szabadult bűnözőt. — Futás!