Tób kedvesen fogadta a gyerekeket.

— Szervusztok! Miben segíthetek?

Petrisics Péter a szomszéd asztalnál csücsült, és szemmel láthatóan a fülét hegyezte.

— Azt hiszem, sikerült olyan nyomot szereznünk, aminek a segítségével megtalálhatjuk Kobra Valdemárt bázisát — lépett előre Henrik, és az asztalra helyezte a fehér poros tasakot. Tób lefagyva nézett rá. — Az imént szereztük az egyik drogdílerétől. Rajta hagyta az ujjlenyomatait, Rol pedig még a rendszámát is megjegyezte.

— Ez... elképesztő! — Tób nehezen talált szavakat. — Normális esetben meg kéne szidnom titeket, amiért illegálisan kabítószert vásároltatok, de ez... egyszerűen zseniális! Petrisics! Petrisics! — kiabált át a kollégájának. — Gyere ide, nézd, mit hoztak a gyerekek. Ez döntő nyom lehet!

Petrisics kelletlenül odasétált. Sápadt volt és ideges, a ruhája ujját gyűrögette.

— Igen, Tób?

— Itt a bizonyíték, amivel megtalálhatjuk Valdemártot! — magyarázta lelkesen a rózsaszín hajú nő. — Gyorsan kezdjünk is neki az ujjlenyomat-analízisnek! Legjobb lenne, ha ezen dolgozna az egész csapat.

— Hát persze — Petrisics megeresztett kolléganője felé egy erőltetett vigyort.

— Akkor, mi elmehetünk? — kérdezte Henrik, miután vázolták a drogdíler kinézetét, és Rol bediktálta a fekete Lamborghini rendszámát. — Hamarosan vacsoraidő, és az osztályfőnökünk aggódni fog értünk.

— Persze, menjetek — bólogatott Tób. — Nagyon köszönjük, fiúk-lányok!

Petrisics próbált hálát színlelni, de az arca nem egészen azt a lelkesedést tükrözte, mint rózsaszín hajú kolléganőjéé.

Henrikéknek természetesen eszük ágában se volt visszamenni vacsorázni. Tudták, hogy kapni fognak a fejükre Melmauertől, de megegyeztek abban, hogy majd valahogy kimagyarázzák a dolgot. Most fontosabbnak érezték végrehajtani a tervet, hisz' nagyobb tétje volt az egésznek, mint hogy hazaküldik-e őket az osztálykirándulásról, vagy sem — és ebben még Hermina is egyetértett.

Sanyi az épület sarkánál várt rájuk. Lopott egy régi Fordot a roncstelepről (vagy ahogy ő fogalmazott, „kölcsönvette"), ebbe zsúfolódtak be mind a heten. Gizit nem kellett noszogatni, hogy beüljön Henrik ölébe, és végül pironkodva bár, de Hermina is helyet foglal Roléban. Lilla kapta a mellettük lévő helyet, a pufók Nándi pedig az anyósülést.

Meghúzódtak az épület sarkában, és vártak. Időközben eleredt az eső.

— Nem tetszik nekem ez a rossz idő... — sopánkodott Hermina. — Biztos nem fogjuk szem elől téveszteni őket?

— Bízzatok bennem, nem lesz gond — Sanyi megnyugtatóan nézett rájuk a volán mögül.

Emberük hamarosan kilépett az őrs ajtaján. Petrisics Péter idegesen körbepillantott, mielőtt beült a rendőrkocsijába, és sietve elhajtott. Sanyi beindította a motort, és a férfi után kormányozott.

— Követőakció indul!