A nevem Crystal Aria Summers. Tudom, érdekes névválasztás. A szüleim nem tudtak megegyezni, hogy Crystal vagy Aria legyek, így végül kiegyeztek döntetlenben és megkaptam mind a kettőt. Hála nekik a gimnazista első évem mutogatással és röhögéssel telt. Nem én nevettem, hanem az osztálytársaim, hogy milyen furcsa és vicces névpárosításom van. Jó, mi? A tanárok is furcsállón néztek rám az elején, de aztán valahogy megbarátkoztak vele. Azt hiszem.
Szerencsére vége lett az első évnek és egy nap múlva elkezdődik a nyári szünet. A suli utolsó napján egy cukrászdában sütiztem legjobb barátnőmmel, Emily Carterrel.
-Mi a programod a nyárra? - kérdeztem Emilyt, miután kortyoltam egyet a gyümölcslevemből.
-Jó kérdés. Azt hiszem, holnap indulok a szüleimmel egy hétre kirándulni a partra. Neked?
-Mázlista! Szerintem én még ma megyek a világ végére a nagyszüleimnél, mert a szüleim üzleti útra mennek a vízen túlra este, megint nélkülem - mondtam unottan.
-És ott mihez fogsz kezdeni? Ott nincs internet, sőt, legutóbb el se tudtalak érni még telefonon se, mikor náluk aludtál.
-Ja, vezetékes telefonjuk van, a mobil max játékra lesz jó. Szerinted mihez fogok kezdeni?
-Anime? - kuncogott.
-Pontosan! Konnektor van, szóval a gépemet töltőn tudom tartani és mivel jó pár anime le van nekem húzva, el leszek velük egy ideig. Tudsz ajánlani, hogy melyikkel kezdjem?
-Azt hiszem, van tippem. A Fate/Zero lenne, nekem az egyik kedvencem.
-Ismerős a neve, tuti le van húzva minden része - mosolyogtam.
-Nos, szerintem ha végig nézed az első részt, abba se fogod tudni hagyni és egy nap alatt a végére érsz!
-Lehetséges.
-Viszont! - komolyodott el. - Tudom, hogy nem fog neked tetszeni pár helyzet benne.
-Hé, hé! Ha elmondod, hogy mi történik benne, akkor már aggodalmaskodva fogok belekezdeni! - tettem a szájára kezemet.
Levettem a szájáról, majd nevetve megjegyezte, hogy nem szól semmit. Majd nézzem meg és mondjam el neki, ha elérhető leszek, hogy mi volt a véleményem. Ezután még beszélgettünk a fiúkról, a nyári szüneti terveinkről, aztán felkaptuk a cuccainkat és mentünk haza. Mikor beértem a házba és bezártam magam mögött az ajtót, anyum oda-vissza rohangált. Ebből gondoltam, hogy már készülődik. Köszöntem, majd bementem a szobámba és jómagam is kezdtem pakolászni. Összepakoltam két hétre elegendő ruhát, alsóneműt, valami felsőket, hogy ne fázzak, előkészítettem a gépemet, töltőket, hard disc-keket. Egy óra múlva fáradtan huppantam le az ágyamra. Ezután hirtelen eszembe jutott, hogy fodrászhoz akartam menni. Vad ötletként kitaláltam, hogy egyedi színűre festetem a hajam és a kristálykékre esett a választásom. Már hetek óta mondtam a szüleimnek, hogy komolyan gondolom, meg is engedték, de azzal a feltétellel, hogy csak a nyári szünetben festhetem be, ezért megrendelkeztem a suli utolsó napjára. Amikor a fodrász meghallotta az ötletemet, tágra nyílt szemekkel meredt rám pár percig, majd felfogta, hogy én komolyan gondolom. A kuncsaft kérése parancs, szóval nekilátott. Miután végzett, megnéztem magam a tükörben. Nagyon elégedett voltam!
Mikor hazaérkeztem, anyumék nézegették a fejemet, nem veszekedtek, sőt, megdícsértek, hogy jól áll. Emellett megígértették velem, hogy a nyár végére leszedetem és valami normális színűre festetem át. Ezután felsiettem a szobámba. Leültem az ágyamra, de pillanatokkal később kopogtak az ajtómon.
-Tessék?
-Bemehetünk? - hallottam meg apum hangját.
-Igen! - válaszoltam az ágyon ülve.
Szüleim beléptek a szobába. Körülnéztek, majd mosolyogva jegyezték meg, hogy szép munkát végeztem a pakolással. Egy nagy bőrönd ruha plusz a gépem. Még szerencse, hogy ők visznek el a nagyiékhoz, mert tutira nem vonatocskáztam volna.
-Mivel a szülinapod holnap lesz és mi már nem leszünk itthon, szeretnénk most átadni neked az ajándékodat! - mondta anyu.
-Nem elég utána? - kérdeztem.
-Nem bírnánk addig várni az átadással - nevetett apum.
Tipikus különc szülők. Jobban át akarják adni az ajándékot nekem, mint én akarom megkapni. Furcsa.
-Csukd be a szemed! - mondták egyszerre.
Behunytam. Éreztem, hogy valamiféle dobozt nyomtak a kezembe. Kinyitottam a szemem és szemügyre vettem a dobozt. Már tudtam, hogy ékszer lesz benne. Kíváncsian kinyitottam. Ekkor anyum magyarázni kezdte.
-Gondolkoztunk, hogy mit vegyünk, végül az ékszer mellett döntöttünk, de bizsut nem akartunk.
-Ez okból különleges kövekből álló nyakláncot, karkötőt, fülbevalót és gyűrűt vettünk neked - folytatta apum.
Amikor megláttam a kövekkel ellátott ékszereket, elállt a szavam. Mind gyönyörű volt. Alig tudtam elhinni, hogy komolyan az enyémek.
-A gyűrűben található apró, mégis szép kő az ametiszt, mely nemes gondolatokat, önbecsülést ad és megtanít szeretni. A karkötő hematit kövekből áll, ezek erősítik a bátorságot, céltudatosságot és a kitartást - magyarázta anyum.
-És a többi kő micsoda? - szakítottam félbe.
-A fülbevalókban lévő kő a jáde, ez segít a problémák megoldásában és oldja a félelmeket - mutatott a zöld kővel ellátott ékszerre apu.
-A nyakláncban kétféle is van. A középen levő kék a topáz. Ez magabiztosságot kölcsönöz, mellette enyhíti a féltékenységet és szenvedélyeket. A lélek tisztítójának is tartják. A topáz két oldalán pedig rózsakvarc van. Kimerültségre, levertségre, haragra és bosszúságra jót tesz, plusz begyógyítja az érzelmi sebeket és segít megbocsátani - mondta el a maradékot anyum.
-Mind nagyon szépek! Vigyázni fogok rájuk és remélem, hogy használnak majd! Nagyon szépen köszönöm, remek szülinapi ajándékok! - öleltem meg őket.

Fél órával indulás előtt írtam egy üzit Emilynek, amiben beszámoltam neki a hajamról és az ajándékaimról és arról, hogy így már jó kedvvel indulok a világ végére és legalább nem kerülök majd rögtön negatív hangulatba, csak semlegesbe. Felvettem a kedvenc farmeremet, a fekete tornacipőmet, a szürke topomat, magamra raktam az új ékszereimet, kifestettem magam, szétengedtem a hajamat, bár fogalmam sem volt, hogy miért. Úgy néztem ki, mint aki randira indul, pedig csak a nagyszülőkhöz megyek. Fogtam a bőröndömet és kicipeltem az előszobába. Anyumék épp kávéztak a konyhában, szóval indulás előtt készítettem magamnak egy teát. Iszogatás közben megdícsérték a külsőmet, de megjegyezték, hogy nem értik, milyen alkalomból csíptem ki magam. Én se tudtam. Csak úgy. Végül elérkezett az idő. Kihordozkodtunk, becsuktuk az ajtót, beültünk az autóba és elindultunk. Este nyolc óra volt, mikor kiszálltam a kocsiból az öreg házikó előtt. Sóhajtottam egyet. Apum kiszedte a cuccaimat, addig elbúcsúztam anyumtól és figyelmeztettem, hogy két hétnél tovább ne legyenek távol, mert nem hoztam több ruhát magammal, mosni meg nem akarok. Nevetve megígérte, hogy sietni fognak haza. Ezután apumtól is elköszöntem. Ő is megígérte, hogy igyekeznek visszatérni, megpróbálnak egy hét alatt végezni és jönni. Majd meglepnek az érkezésükkel. Reméltem, hogy így tesznek majd. Megvártam, míg dudálva elhajtanak. Nagy levegőt vettem és felmentem a kapun. Nem vártak kint, szóval kénytelen voltam kopogni az ajtón. Pár perc múlva nagyapám nyitott ajtót. Mosolyogva megölelgetett, majd bevezetett. A kis előszoba pont olyan volt, mint amikor legutóbb náluk jártam. Nem lett több por az ablakpárkányon, de kevesebb sem. Úgy tűnt, mintha megállt volna náluk az idő.
Bekísért a vendégszobába, ahol nagymamám épp az ágyamat készítette. Köszöntem neki, megölelt, megpuszilt, majd folytatta a dolgát. Én lepakoltam, kiszedtem az elektronikai cuccaimat, kerestem nekik helyet, majd a ruháimat is szétosztályoztam a szekrénybe, mely üresen állt. Persze, előtte ellenőriztem, hogy ne legyen benne semmi. Se por, se moly, se hasonlók.
Miután végeztünk, kimentünk a konyhába. Csendben megvacsoráztunk, majd elköszöntem tőlük és szóltam, hogy fáradt vagyok, emiatt aludni térek. Mondták, hogy nyugodtan, nem fognak zavarni. Aludni, na persze. Amint beléptem a szobába és bezártam az ajtót, felkaptam a gépem, az ágyra ugrottam vele, majd kényelmesen elhelyezkedtem. Csatlakoztattam a hard discet és bele is kezdtem az Emily által ajánlott Fate/Zero animébe. Mire a végére értem, irtó dühös voltam. Alig tudtam felfogni, hogy komolyan az lett a vége, ami. Nem tudtam belenyugodni. Megértettem, hogy miért mondta Emily azt, hogy nem fog tetszeni pár helyzet. Durván jó pár helyzet, beleértve a végét. Amikor az órára néztem, már hajnali fél négy volt. Csodálkoztam, mi okból nem aludtam el. Még fáradtságot sem éreztem. A gépet leraktam az ágy melletti asztalkára, majd bemásztam az ágyba. Betakaróztam és azon filóztam, hogy végződhetett úgy az anime, ahogy.
-Ha rajtam múlna, megváltoztatnám. Nem csak a végét, hanem több dolgot is – motyogtam magamnak, mielőtt elaludtam.
Amikor kinyitottam a szemem, furcsa látványra lettem figyelmes. Az előző napi ruháimban voltam, de valamiért a tornacipő is a lábamon volt, pedig biztosra tudtam, hogy még a szobába se vittem be őket, nem hogy abban aludtam volna el. Aztán körülnéztem és majdnem kiestek a szemgolyóim. Egy rajzolt világban voltam, ráadásul a nem olyan rég látott Emiya Kiritsugu, Irisviel és Saber néztek engem érdeklődve. Bizonyára össze voltak zavarodva. Hát még én! Jobban szétnéztem. Egy ismeretlen, meglehetősen nagy ágyban ébredtem.