-Hol vagyok? – hirtelen csak ennyit tudtam kérdezni.
-Németországban, az Einzbern-kastélyban – mondta a fehér hajú hölgy.
Nyugodtan mondhatom, hogy kishíján elájultam. Nem tudtam, milyen nyelven szóltunk egymáshoz, de tökéletesen értettem őket és úgy tűnt, ők is engem.
Fogalmam sem volt, hogyan kerülhettem oda. Aztán felmerült a lehetőség, hogy álmodom. Sokszor előfordul, hogy filmekről, mesékről, animékről álmodunk, ha nézünk egyet elalvás előtt. Elkezdtem csípkedni magamat. Ők még mindig értetlenkedve néztek rám.
-Azt hiszem, csak álmodom, de olyan mélyen alszom, hogy nem érzékelem a csípést és nem tudok felébredni – mosolyogtam.
-Nem hiszem, hogy álmodsz – mondta a lovag.
Alaposan végig mértem.
-Te jó ég! – ugrottam ki az ágyból. – Te vagy Saber!
Erre a kijelentésemre mind a hárman furcsán néztek rám.
-Honnan tudod, hogy ő az? – kérdezte Kiritsugu gyanakodva.
-Ne értsétek félre! Én egy másik világból érkeztem ide! A világomban aludtam el és itt ébredtem fel! Komolyan mondom! És mondhatni, a világomban megálmodtam ezt az egész Grál Háborút!
-Ez elég hihetetlenül hangzik – mondta Saber.
-Bebizonyítom! Te vagy Britannia királya, a legendás Artúr király! Ő itt Emiya Kiritsugu, a Szent Grál Háború egyik tagja, ő pedig a felesége, Irisviel Einzbern, egy homonkulusz! Nem vagyok idevalósi, így ezeket a dolgokat nem tudhatom, ha csak nem mondtam igazat az előbb!
-Nem tűnsz hazug embernek, de... – vonakodott Saber.
-Én hiszek neki! – szólalt fel Irisviel. – Ha a tényeket nézzük, biztosra vehetjük, hogy igazat mond. Saber kilétéről senki más nem tud rajtunk kívül, hiszen csak nemrég idézted meg, Kiritsugu, ráadásul rólam is nagyon kevesen tudnak.
-Igazad van, Iri – mondta Kiritsugu.
-Akkor hisztek nekem?! – mondtam boldogan.
-Azt, hogy egy másik világból vagy, azt egyelőre nem, de van olyan mágus még, aki képes a jövőbe látni, így azt, hogy láttad a jövőt és ezért tudod a nevünket, azt el tudom hinni.
-Nos, ez is több, mint a semmi – sóhajtottam.
-Mi történik a jövőben, idegen? – kérdezte Irisviel kíváncsiskodva.
-Azt sajnos nem mondhatom meg – mondtam komolyan. – De annyit elárulhatok, hogy azért kerültem ide, mert változtatni akarok pár dolgon a Grál Háborúval kapcsolatosan! – mondtam elszántan.
-Nos, hiszek neked! – mosolygott rám Irisviel.
-Hogy hívnak idegen? – kérdezte Saber.
-Crystal Aria Summers – mutatkoztam be illendően, hogy ők is tudják az én nevemet.
-Melyik neveden szólítsunk? – kérdezték a lányok egyszerre.
-Amelyik nektek jobban tetszik.
-Akkor én Crystal-nak, nagyon tetszik a neved – mondta Irisviel.
-Nekem is tetszik – mondta mosolyogva Saber.
-És mit szándékozol tenni, Summers? – kérdezte nyers hangnemmel Kiritsugu.
-Szeretnék veletek tartani, ha szabad. Talán még hasznotokra leszek – próbáltam meggyőzően mondani.
-Nem bánom, de ha meghalsz, az nem az én hibám lesz – mondta Kiritsugu, majd megindult az ajtó felé.
-Kiritsugu! – szólt rá Irisviel.
-Értettem! Rendben, vigyázni fogok, hogy ne haljak meg!
Az első lépést már megtettem. Pontosan úgy kezdődöttel minden, mint az animében. Mondhatni, előnyömre szolgált, hogy tudtam, mi miután fog történni, így valamennyire talán képes lehetek befolyásolni azeseményeket. Kezdtem megnyugodni. Nem zavart, hogy benne vagyok a sztoriban,legalább érdekes álmom lehet. Aztán belegondoltam, hogyha a jó és viccesdolgokat is megélem, akkor biztos, hogy a rossz és tragikus dolgokból is be fogpár következni. Erre viszont nem gondolhattam, tiszta fejjel kellettgondolkoznom és odafigyelnem mindenre. Eldöntöttük, hogy én Saber és Irisvieltársaságában leszek. Nekem megfelelt.

Amikor kiléptünk a repülőből, megcsapott a hideg levegő. Elég valóságos álom volt továbbra is. Irisviel hófehér bundacuccokba volt öltözve, elég nyilvánvalóvá téve azt, hogy nem Japánban él. Saber fekete öltönyben volt, ezzel igyekezett leplezni valódi kilétét.
Irisviel nagyon boldog. Igazából érthető. Nem mozdult még el a kastélyból. Nem hogy Japánba, még más városba sem. Sajnáltam őt ezért. Amikor megkérdezte Saber-től, hogy milyen volt az égen utazni, a Hős Lélek elég pesszimista módon válaszolt.
-Említésre sem méltó. Sokkal kevésbé izgalmas, mint azt korábban gondoltam.
Mint kiderült, nem nagyon nyűgözi le őket a modern világ, mert a testet öltés pillanatában megszerzik a modern világ ismeretéhez szükséges tudást. Ehhez társult még az is, hogy mivel ő a Saber kasztba tartozik, képessége lehetővé teszi, hogy bármilyen gépet vezessen. Ahogy ő fogalmazott, "nyeregbe ül és kezébe veszi a gyeplőt, a többi már ösztönösen megy magától". Irisviel ezen nagyon jót nevettem. Számomra is vicces volt.
Taxit fogtunk és azzal igyekeztünk találkozni Kiritsugu-ékkal. Nem szóltam Saber-nek, vártam, hogy Irisviel mondja el neki az igazságot a bezártságról. Tudtam, Saber meg fogja érteni a nő érzéseit, ha elmondja, mi a helyzet. Úgy is tett. Elmondta Saber-nek, hogy nagyon boldog, amiért személyesen láthatja a környezetet, mivel az utazásig csak képekről és videókról ismerhette meg a világot. A vége az lett, hogy estig sétálgattunk és nézelődtünk, majd lementünk a partra. Saber-rel néztük, ahogy Irisviel a vizes homokon sétálgat mezítláb. Mosolyogtunk.
- Ma ragyogó lovag voltál - mondta Saber-re nézve.
A holdvilág által megvilágítva nagyon gyönyörű hölgy volt. Kívül örültem, de belül tudtam, hogy milyen sors vár a szőke lovagra és a kedves homonkuluszra. Elérkezett a perc. Saber megragadta Irisviel karját.
-Egy ellenséges Szolga. Felfedte magát az árnyékból, 100 méterre tőlünk. Mintha arra várna, hogy odamenjünk.
-Nagyon megfontolt. Tehát ő akarja megválasztani a harcteret - mondta Irisviel, továbbra is a tengert nézve, majd hirtelen Saber-hez fordult. - Elfogadjuk az ajánlatát?
Én nem akartam beleszólni, csak vendég voltam, meg afféle segéd. Saber is úgy gondolta, belemegy, elfogadja a harci ajánlatot. Nem is húztuk tovább az időt. A közelben található kikötőhöz mentünk. Senki nem volt rajtunk kívül sehol. A két nő még nem tudta, ki az ellenség, de én igen. Nagyon is jól.
-Üdvözöllek. Az egész napomat a városban való keresgéléssel töltöttem. Mégis mindenki egyszerűen meghúzza magát a saját kis odújában. Ti, bátrak, vagytok az egyedüliek, akik válaszoltak a meghívásomra.
Ekkor jó pár lépésnyire megállt előttünk. Ő volt az.
Saber felvette a harci állást.
-Ez az ősi vitézség... Feltételezem, te vagy Saber - mondta, majd ránk nézett.
-Valóban. Te pedig biztosan Lancer vagy - nézett a szemébe Saber.
Hát megjelent! Nem sokkal előttem állt. Én már tudtam, hogy ki ő. Ismertem a kilétét. Tisztában voltam azzal, mi fog történni a közeljövőben vele és meg akartam menteni, de hatalmas őrültség lett volna csak úgy odarohannom hozzá és sírva valami szentbeszédet tartani arról, hogy majd megmentem. Összekulcsolt kézzel, csendben álltam Irisviel mellett.
-Megtudhatom, hogy melyik hölgy a mestered? - nézett oda és vissza köztünk.
-Sajnos nem áll szándékomban elárulni.
A következő pillanatban Lancer felvette a harcállást, Saber pedig felöltötte a páncélját. Pár másodperc alatt harci öltözetében pompázott. Nagyon tetszett.
Irisviel óvatosságra intette. Mivel képes gyógyító varázslatokat használni, meg tudja gyógyítani a sebesült Hőst, de támadó varázslatok hiányában másra nem képes. Még mindig hasznosabb volt, mint én...