Pontosan kilenc órakor a csarnokban várakoztam. Nem szerettem késni és nem is engedhettem meg magamnak, hiszen munkám egyik fő szempontja volt a pontosság. Ezen az aprócska tényezőn bukhatott az életed, hogy börtönbe jutsz-e, vagy esetleg túlélsz-e valamit. Pedig milyen jelentéktelennek tűnik és még is...
-Bocsi, hogy késtem csak az egyik kiscsajnak el kellett magyaráznom, hogy nem vagyok egy isten - fogta meg a vállam egy nagyon ismerős valaki, mondatára pedig csak megforgattam a szemem.
-Ja, én meg túl hamar jöttem, mert a szolgáim mindent megcsináltak helyettem - sóhajtottam egyet, Mark pedig csak vidáman felkacagott. - Nem viccnek szántam.
-Na, akkor gyere - ignorálta kijelentésemet, majd megragadta a csuklóm és elkezdett maga után húzni.
-Örülnék, ha elengednél.
-Ne is álmodj róla - fordult meg egy vigyorral arcán, mire fújtattam egyet. Hogy lehet valaki ennyire...ennyire idegesítő? Erről a fiúról minden lepereg.
Szokás szerint Mark-nak be nem állt a szája, de nem is figyeltem oda mit mond, csak néha hümmögtem. Viszonylag hamar kiértünk a bázisról és már el is indultunk a kávézó-teázó felé.
-Komolyan végig gyalog fogunk menni? - kérdeztem hitetlenkedve.
-Ilyen csórónak nézel? - nézett le rám felvont szemöldökkel, mire csak egy vállrándítással válaszoltam. - Szerinted poénból vagyok egy illegális üzletekben dolgozó alvilági szervezetben? - tárta szét kezeit értetlenül.
-Ennél hangosabban nem lehetett volna? - vágtam rá egyből, mire ő már nyitotta is a száját, de szerencsénkre gyorsabb voltam nála és befogtam azt. - Tudod, hogy nem gondoltam komolyan! - sziszegtem idegesen, de ő csak jót szórakozva kuncogott rajtam, majd mikor megelégelte, hogy nem engedem el, gusztusos és gyermeki módon megnyalta a tenyerem. Ezen már ki sem akadtam, csak beletöröltem kezem a ruhájába.
-Ülj be - nyitotta ki egy fekete sportautó ajtaját Mark, akár egy királynőnek. Szó nélkül foglaltam helyet az anyósülésen és akkor, viszonylag a mellettem ülő fiú is csendben volt, ami nem kicsit hatott furcsán.
Alig tíz percet mentük a drága autóval, Mark már is leparkolt.
-Itt vagyunk - állította meg a motort és kiszállt. Gyorsan én is követtem és körbepillantottam a helyen.
A belvárosban lehettünk, nyüzsgött az élet ezen a péntek reggeli napon. Aktatáskákkal járkáló férfiak, gyermekeik kezét fogó nők és iskolatáskás fiatalokat is lehetett látni.
-Erre - ragadta meg megint csuklómat Mark, majd egy kevésbé forgalmas utcába húzott, ami művészek kiállításaival, kávézókkal és kocsmákkal volt tele. Az egyik ilyen kávézóba mentünk be, mely kellemes, otthonos érzetet adott a halványzöld falaival és az egymástól elválasztott asztalokkal, melyek oldalt helyezkedtek el. Középen volt a pult egy körben, ahová Mark igyekezett, ezáltal pedig én is.
-Mit kérsz? - kérdezte, mikor beálltunk a rövid sorba. Előttünk csak egy középkorú pár volt és egy tinédzser fiú.
-Még nem tudom - néztem fel a táblára, amin a teák voltak kiírva. - Talán egy vaníliás rooibus teát.
-Rendben - bólintott, majd újra a pult felé esett tekintete.
-De én fizetem a sajátom - tettem hozzá gyorsan, mielőtt félreértés történne.
-Nem, dehogy. Én fizetem - rázta meg egyből a fejét határozottan.
-Van pénzem.
-Tudom.
-Akkor meg?
-Szerinted hagyom úriemberként, hogy egy hölgy fizessen? - emelte meg képzeletbeli kalapját Mark, mire egy nagy sóhaj kíséretében, feladtam. Felesleges lett volna vele leállnom vitatkozni. Legalább megmaradt az a pár bankjegyem, ami volt nálam. Az igazság az, hogy az összes pénzem Kris-nél volt, rajta múlt a megélhetésem. Ám teljesen megbíztam benne, így emiatt nem is aggódtam. Ha kérném, biztos, hogy szó nélkül odaadta volna.
Miután Mark kikérte a hosszúkavéját és az én teámat, új szerzeményeinkkel kezünkben indultunk el asztalt keresni. Végül egy sarokban lévőre esett a választásunk.
Leültem vele szemben és levettem pulcsimat.
-Mit szerettél volna mondani? - kérdeztem egyből rátérve a lényegre.
-Tudod miért szeretem ezt a helyet? - válaszolt kérdéssel kérdésemre, mire aprón megráztam a fejem. - Mert nincsenek kamerák. Ha bármit mondok az ebben a kávézóban marad - magyarázta elábrándozva. - Ezért is hoztalak ide.
-Nagyszerű, de elmondanád akkor, hogy mit akarsz mondani? - kortyoltam bele teámba, ami pont jó hőmérsékletű volt. Kezdtem elveszíteni a türelmem, ami koránt sem volt végtelen.
-Merényletet szerveznek Kris ellen - felelte egyszerűen, mire kis híján kiköptem az italom.
-Hogy mi?! - kiáltottam fel fojtott hangon.
-Ez az igazság.
-De miért?!
-Nem tetszik pár srácnak, hogy ott tanyáztok nálunk, pedig a legtöbbünket nem zavarja. Rob nem tud róla, csak én, meg mostmár te is. Véletlen hallottam meg, miközben vécét pucoltam.
-Hogy mit csináltál? - akadtam fenn a mondat utolsó részén, próbálva visszatartani a nevetésem.
-Jól hallottad. Valaki tiszta szarosan hagyta!
-Oké, nem kérek részletezést - emeltem fel kezeim gyorsan, mire Mark csak megvonta a vállát.
-Szóval ja. Annyit tudok még, hogy valamikor jövőhétre tervezik. Úgyhogy, ha fontos számodra az a szemét, azt ajánlom, vigyázz a két szép szemére - váltott komolyra újból, én pedig egy nagyot nyeltem. Eldöntöttem, hogy amíg ezen a sertéstanyán időzünk, nem fogok elmozdulni Kris mellől. Őt nem veszíthettem el. Őt nem.
Utána már csak semmiségekről beszélgettünk, míg meg nem ittuk, amit kértünk. Már éppen készülődtünk, mikor egy magas, szűk nadrágban és kivágott toppban lévő lány mellénk nem sétált és egy cetlit tett le Mark elé.
Összehúzott szemekkel néztem a húsz év körüli lány után. Először azt hittem, Mark egyik besúgója lehet, de mikor megláttam a vörös hajú elborzadt arcát, rájöttem, hogy hatalmasat tévedtem. Kikaptam kezéből és megnéztem mi van ráírva.
A kifelé vezető útat végignevettem, kezemben az összegyűrt fecnivel, amin ott virított a lány telefonszáma és egy szívecske. Mark csak magában puffogott, míg én nagyon jól szórakoztam a helyzeten.
-Ennyire nem lehet valali primitív! Ráadásul veled voltam! Nem tűnt fel neki, hogy éppen rohadtul egy másik lánnyal vagyok?! Mié... - háborgott, de hirtelen abbahagyta a morgolódást. Én is befejeztem a kacagást és körbenéztem.
-Az... - kezdtem bele, de Mark elhallgatott.
-Sssh! - tette mutatóujját szája elé, majd egy kínos vigyort villantott felém.
-Mark Morgen? - szólalt meg egy hang mögöttünk, mire egyszerre fordultunk hátra. Egy rendőr állt előttünk, kezében egy papírlappal.
-Öhm nem. Szerintem összetéveszt valakivel. Én Adam Light vagyok - rázta meg a fejét, közben tökéletesen hazudva.
-Biztosan? - hunyorított a zsaru és én már akkor éreztem, hogy gáz van.
-Ugyanmár Henry. Ez biztosan ő - állt mellé egy újabb rendőr, majd kivette a kezéből a képet és jobban szemügyre vette, így egy pillanatra én is láttam. Mark volt rajta, csak még fekete hajjal. - És úgy tűnik egyik cinkosát is magával hozta. Mark Morgen, le van tartóztatva, ahogy maga is - biccentett felém, majd elővett egy-egy bilincset a két férfi. Mark kínosan felnevetett, majd egy nagyot csapott a hátamra.
-Futás! - ordította, mire dühösen kezdtem utána rohanni, átvágva az időközben keletkezett közönségen.
-Te idióta! Miért nem mondtad, hogy keresett személy vagy?!