Niki szemszög

A szívem vadul vert, ahogy a férfi egyre beljebb húzott az erdőbe. A lábaim alig bírták tartani a lépést, a kavicsok és a gyökerek meg-megbotlattak, de nem állhattam meg. A fejemben cikáztak a gondolatok: Ki ő? Mit akar tőlem? Miért pont én?

Aztán meghallottam a hangját.

- Engedd el őt, vagy esküszöm, hogy nem érdekel, ki vagy, véged van! - Jon hangja dühös volt, eltökélt.

Megpróbáltam hátranézni, de a férfi még erősebben szorított.

- Nem érted, hogy nincs más választásunk? - sziszegte a fogai között. - Ha most visszamegy, mindketten meghaltok.

- Ez hazugság! - üvöltötte Jon, és hallottam a lépteit, ahogy egyre közeledik. - Nem érdekel, milyen történeteket találtál ki, add vissza őt!

A férfi hirtelen megtorpant. Éreztem, ahogy teste megfeszül, mintha ő is vívódna valamin.

- Ez nem ilyen egyszerű... - mondta végül halkan.

Most már elég volt. Megragadtam a kezét és teljes erőből kitéptem magam a szorításából. A pillanatnyi meglepetését kihasználva hátrálni kezdtem, de mielőtt elérhettem volna Jont, a férfi ismét utánam kapott.

- Nem! - kiáltottam, és küzdöttem ellene, de túl erős volt.

Aztán egy árny suhant el mellettem.

Jon.

Jon szemszög

A düh minden más érzést felülírt. Nem érdekelt, ki ez a férfi, vagy milyen titkot rejteget - csak az számított, hogy Nikit visszakapjam.

A lábaim maguktól mozdultak, az adrenalin végigszáguldott a testemen, és mire a férfi észbe kapott, már mellette voltam. Egyetlen pillanatra találkozott a tekintetünk, és akkor láttam meg benne a bizonytalanságot.

- Ezt nem akarod - figyelmeztetett, mintha valóban féltett volna engem.

- De, akarom - morogtam, és lendületből nekiütköztem.

A csapásunk erejétől mindketten a földre zuhantunk. Nikit közben sikerült kiszabadítanom, ő azonnal hátrált néhány lépést.

A férfi gyorsan felkelt, de én még gyorsabb voltam. Egyik kezemmel a gallérjánál ragadtam meg, és a fának taszítottam.

- Most mondj el mindent! - szorítottam ökölbe a kezemet.

A férfi arca komor maradt.

- Nem te vagy az ellenségem - mondta halkan. - De ha most rossz döntést hozol, talán azzá válsz.

- Elég a rejtélyekből! - kiabáltam. - Ki vagy te? Mit akarsz Nikitől?

A férfi nem válaszolt azonnal. Helyette a szemembe nézett, majd Nikire pillantott.

- Ő az egyetlen, aki megállíthatja...

- Megállítani mit? - kérdeztem ingerülten, de ekkor hirtelen mozdult. Egy gyors, ügyes mozdulattal kiszabadult a szorításomból, és hátrált néhány lépést.

- Nem most kell ezt megtudnotok - mondta. - De eljön az idő, amikor rájöttök.

Mielőtt bármit tehettem volna, egy füstös, sötét árny lengte körbe, és a következő pillanatban eltűnt.

A levegő nehézzé vált.

Niki hozzám rohant, és a karjaimat a vállai köré fontam, hogy megnyugtassam.

- Jól vagy? - kérdeztem halkan.

- Nem tudom... - súgta remegve.

Nem tudtam, mi jön ezután. De egy dolog biztos volt: bármi is legyen az igazság, együtt kell kiderítenünk.