Niki szemszög

A szoba túl csendes volt. A tűz halk pattogása sem tudott elűzni a fejemben keringő gondolatokat. Olyan sok kérdés kavargott bennem, és az egész világot olyan furcsán éreztem, mintha valami fontos dolog közeledne, amit nem érthetek még meg. Miért beszélt az az idegen úgy, mintha tudná, mi történik velem?

Miért mondta, hogy választanom kell?

A kicsi, apró ujjaim a papírlapot pörgették, miközben megpróbáltam elterelni a figyelmemet. A farkas az ágy mellett feküdt, és szinte megérezte, hogy valami nincs rendben. A szemei mintha azt mondták volna, hogy vigyázzak. De mire?

Aztán hallottam a lépteket a folyosóról. Valami a levegőben volt, egyfajta feszültség, amit nem tudtam megmagyarázni. Szinte éreztem, hogy valami készül.

Az ajtó halkan nyílt, és apu lépett be.

– Niki… – szólt halkan, miközben a szemei keresve találták meg az enyémet.

Becsuktam a könyvet, és ránéztem.

– Mi történt, apu? – kérdeztem halkan. A hangom remegett, de próbáltam erősnek tűnni. – Miért van ez az egész olyan… más?

Apu egy pillanatra megdermedt, majd a kezét kinyújtva hozzám lépett.

– Niki, muszáj beszélnünk. Azok a dolgok, amiket mondtak, nem véletlenek. De szeretném, ha nem aggódnál. Én mindig itt leszek veled. – Kezét a hajamra tette, és végigsimított rajta, ahogy mindig is szokta, amikor nyugtatni akart.

De most nem éreztem megnyugvást.

– De mit jelent az a választás? – kérdeztem, és a szavak kijöttek, mielőtt bármit is mondhattam volna. – Miért akarják, hogy válasszak?

Apám szemei elsötétedtek, és a hangja mélyebb lett, ahogy válaszolt:

– Az, amit mondtak, csak a jéghegy csúcsa, kicsim. De azt ígértem, hogy megvédlek téged. És bármi is legyen a választás, nem foglak elengedni.

Mostanra már a szívem hevesebben vert. Mi van, ha tényleg valami nagy dolog történik velem? Valami, amit nem tudok megállítani?

Jon szemszög

Miközben beléptem a szobába, láttam, hogy Niki ott ül, és a tekintete valahol messze jár. Az arca nyugodt volt, de a szemeiben megvolt az a bizonyos feszültség. Az a valami, amit mindig akkor láttam, amikor valami súlyos történt.

Halk léptekkel közelítettem hozzá, és óvatosan leültem mellé. Szellem az ágy mellett pihent, mintha figyelt volna minket.

– Niki… – szóltam halkan, próbálva elérni, hogy rám figyeljen. – Mi bánt téged?

A lány felnézett, és egy pillanatra elgondolkodott.

– Azt mondták, hogy választanom kell… – suttogta, mintha félt volna kimondani a szavakat. – Mit jelent ez, apu?

A szívem összeszorult. A választás. Az idegen férfi szavai egyre inkább visszhangoztak a fejemben. Mi lehet az, amivel Niki szembenéz?

A kezemet finoman a vállára tettem, próbálva megnyugtatni őt.

– Ne aggódj, kicsim – mondtam, de tudtam, hogy nem elég. Még nem tudtam, hogy mi vár ránk. Mi vár rá.

A lány szomorúan bólintott, és a szeméből látszott, hogy nem tudja, mit kezdjen azzal, amit mondtak neki.

A szoba csöndes volt. Csak a tűz halk ropogása hallatszott. És én tudtam, hogy bármilyen veszély is közeledik, nekem meg kell védenem őt. Mindent meg fogok tenni, hogy megóvjam őt, bármi is legyen.

De valami sötét fellegek gyülekeztek felettünk, és éreztem, hogy nem lesz könnyű megállítani azt, ami elkerülhetetlennek tűnt.