Jon szemszög

Az idegen szavai még mindig ott visszhangoztak a fejemben.

"A sárkány visszatér."

Nem hagyhattam figyelmen kívül ezt a fenyegetést. Ha valóban igaz, amit mondott, akkor Nikire nagyobb veszély leselkedik, mint eddig bármikor.

– Honnan tudod ezt? – kérdeztem komoran.

A férfi egy pillanatra elhallgatott, majd lehajtotta a fejét.

– Mert én is láttam az álmot.

A gyomrom összeszorult.

– Miféle álmot?

A férfi rám emelte a tekintetét.

– Egy lángoló eget. Egy fekete árnyat, amely szárnyakkal csapkod a viharban. Egy lányt, aki ott áll a tűz közepén, és aki vagy felemelkedik... vagy elbukik.

A szavai rémisztőek voltak, de nem mutattam félelmet.

– Mit akarsz ezzel mondani? Hogy Niki veszélyben van?

– Nem csak ő. Mindannyian.

A férfi hátralépett, majd mélyen a szemembe nézett.

– Készülj fel, Jon Snow. Az idő közeleg.

Azzal megfordult, és eltűnt az éjszakában, mintha ott sem lett volna.

Egy pillanatig csak álltam ott, az éjszaka csendjében, próbálva feldolgozni, amit hallottam. Majd sietve visszaindultam a várba. Nikit meg kellett védenem. Bármi áron.

Niki szemszög

Az álom olyan valóságos volt, hogy mikor kinyitottam a szemem, még mindig éreztem a forróságot a bőrömön. Lihegve ültem fel az ágyban, és Szellem aggódva nyalta meg a kezem.

A suttogás még mindig ott visszhangzott a fejemben.

"Ne félj. Eljön az időd."

Nem értettem, mit jelent, de valami azt súgta, hogy nem sok időm maradt, hogy rájöjjek.

Hirtelen az ajtóm kinyílt, és Jon lépett be. Az arcán aggodalom ült, és amint meglátott, azonnal mellém sietett.

– Minden rendben? – kérdezte, és letérdelt mellém.

– Azt hiszem, igen... – suttogtam, de még mindig éreztem a félelmet a mellkasomban.

Jon nem tűnt megnyugodottnak. Egy pillanatig csak figyelt, mintha keresné a megfelelő szavakat.

– Ha bármi történik, ha bármit érzel… mondd el nekem. Rendben?

Bólintottam, de nem tudtam, hogy ez elég lesz-e.

Mert a vihar már közeledett. És én a közepén álltam.