Niki szemszög

A férfi, aki most már a torony legmagasabb szintjén tartott, hidegen nézett rám, mintha már mindent eldöntött volna. A szél erősen süvített körülöttünk, és minden egyes pillanatban egyre erősebben éreztem, hogy az egész világ el akar távolítani tőlem. A férfi keze még mindig szorosan tartotta a karomat, és az érzés, hogy bármi történhet, borzalmasan nyomasztó volt.

– Miért csinálod ezt? – kérdeztem ismét, ahogy próbáltam elhúzódni tőle, de nem sikerült. – Miért nem hagysz békén?

A férfi csak mosolygott, szinte gúnyosan, mintha az egész helyzet valami szórakoztató játék lenne számára.

– Mert tudom, hogy ki vagy, Niki. Tudom, hogy ki a családod, és mit jelent ez a világ számára. – válaszolta halkan, de a hangjában ott volt az undor, ahogy végignézett rajtam. – A Targaryen vér mindig is hatalmat adott. És te... te vagy az új király.

Még mindig nem értettem. Királlyá? De nem volt időm további kérdéseket feltenni. A férfi már a szél felé fordított, és a keze, ami eddig a karomat szorította, most a nyakam felé emelkedett, mintha valami szörnyű dolgot akarna tenni. Az egész világ megfagyott körülöttem.

De ekkor, mintha a szél maga is megállt volna, egy hatalmas, mély, dübörgő hang töltötte meg a levegőt. A férfi hirtelen megdermedt, és megfordult, miközben szemei félelemmel teltek meg.

– Mi az...? – suttogta, és még mielőtt bármit is tehetett volna, egy hatalmas árnyék borult ránk. Egy hatalmas, zöld szemű sárkány tűnt fel a torony felett. Erith.

A sárkány hatalmas szárnyai csapkodtak, a szél olyan erővel söpört végig, hogy a férfi egyensúlyát is elvesztette. Én azonnal a szélben hullottam, és bár próbáltam kapaszkodni valamibe, nem volt időm, hogy bármit is tegyek.

A következő pillanatban, ahogy az esés folytatódott, egy erős kéz kapott el, és éreztem, hogy biztonságban vagyok. Erith.

A sárkány szárnyainak erős, védelmező tartásában éreztem magam, és ahogy a torony felett repültünk el, egy apró könnycsepp gördült le az arcomon. Az én biztonságom nem csupán véletlen volt. Valaki ott volt, aki megvédett.

Jon szemszög

Ahogy a torony körüli feszültség egyre nőtt, az idő mintha megállt volna. Éreztem, hogy Niki ott van, és bár a fájdalom, ami eltorzította a testemet, szinte elviselhetetlenné vált, nem törődtem vele. Az én célom most már világos volt: vissza kell szereznem őt, bármi történjék is.

Láttam a férfit, aki a torony legmagasabb pontján tartotta Nikit. Az elborult fejemben egyetlen gondolat volt: nem engedhetem meg, hogy bárki bántsa őt.

De ahogy közelebb értem, valami meglepő dolog történt. Egy hatalmas árnyék lebegett a torony felett, és ahogy a szél hirtelen erősebben csapott, egy óriási, zöld szemű sárkány jelent meg. Erith. Ő nem csak egy mitikus lény... ő valaki, aki talán mindent megváltoztathat.

Ahogy a férfi elragadta Niki kezét, és a torony szélén állva felemelte őt, egy hangos kiáltás szakadt fel a torkomból.

– Niki!

De a következő pillanatokban minden megváltozott. A férfi elengedte a kislányt, és úgy tűnt, mintha a világ egy pillanatra megállt volna. Erith hatalmas szárnyaival elkapta Nikit, miközben a férfi riadtan hátrált.

A férfi a padlón térdepelt, miközben egyetlen pillantással megpróbálta megérteni, mi történt. De nem volt már idő magyarázkodásra.

A harc véget ért, a kislány biztonságban volt, és az egész vár azt kiabálta: Él!

Én is végre megérkeztem, és ahogy Niki a sárkány karjaiban pihent, az a pillanat mindent eldöntött. A harc nem az én testemről szólt, hanem a szívemről.

– Jó helyen vagy most már, Niki. – mondtam, és egy mosolyt küldtem felé, miközben Erith lassan a föld felé közelített.

Azt hiszem, mindketten tudtuk, hogy a harc még nem ért véget, de egy új fejezet kezdődött számunkra.