Niki szemszög

A világ körülöttem forgott, miközben a sárkány szárnyainak ereje elsodor. A torony alig tűnt fel, mikor már egy sziklán pihentünk, magasan a vár felett. A sárkány hatalmas, hűvös tekintettel nézett rám, mintha minden pillanatot meg akarna mérni. A kezében biztonságban voltam, és bár a zuhanás okozta rémület gyorsan alábbhagyott, a fejemben csak egy kérdés pörgött: Miért mentett meg?

A sárkány lassan leeresztett a sziklához, és puha lábakkal megállt. A szárnyai, amelyek még mindig rezegtek a levegőben, halkan elcsendesedtek. A férfi, aki elrabolt, most valahol messze volt, de tudtam, hogy nem fogja feladni. És valami azt súgta, hogy a titok, amit keresett, a Targaryen nevéhez köthető.

– Miért mentettél meg? – kérdeztem, miközben az erőteljes szárnyakat figyeltem, és próbáltam megérteni, mi történik. – Miért hoztál ide?

A sárkány feje enyhén előre hajolt, és mintha szándékosan közelebb húzódott volna hozzám. A hatalmas, aranyszínű szempár figyelt engem.

– Ne félj, kislány. Az én nevem Erith. – A hangja mély és barátságos volt, bár az ereje egyszerre volt megnyugtató és hatalmas. – Te vagy az egyetlen, aki képes megérteni a hatalmamat.

A szívem gyorsabban vert. Erith. A neve nem volt ismeretlen. A legendákban egy sárkány őrzője volt, aki segített a családoknak, mikor a világuk veszélybe került.

– Miért én? Miért segítesz? – kérdeztem újra, most már próbáltam kicsit megnyugodni.

Erith szemei szelídek voltak, de erős határozottság sugárzott belőlük.

– Mert te nem vagy akárki, Niki. Te több vagy annál, mint amit eddig tudsz. Te vagy a ki választott, aki képes lesz irányítani a tüzet. És ahogy te, úgy én is egy fontos küldetésre vagyunk rendelve.

A szavai nehezen emészthetőek voltak, de éreztem, hogy igazak. A szívemben egyre inkább megfogalmazódott egy érzés: valami nagy dolog vár rám, és most, hogy itt vagyok, már nem menekülhetek el tőle.

– De mi lesz most? – kérdeztem, miközben még mindig próbáltam felfogni, hogy egy sárkány beszél velem. – Miért mondod, hogy én vagyok az, aki irányíthatja a tüzet?

Erith lágyan megfordult, és a szemeim előtt az ég kékje és a horizont egy olyan távolságba került, amit alig láttam át. A táj hatalmas volt, de én itt álltam, és minden, amit eddig gondoltam, eltűnt. Az a férfi, aki meg akart ölni, valójában nem értette, hogy mit keres. És nekem most meg kellett értenem, hogy ki vagyok valójában.

– Még nem vagy felkészülve, Niki. De egy napon meg fogod érteni. Az én segítségemre lesz szükséged, és akkor tudni fogod, hogyan győzheted le a sötétséget, ami körülötted nő. – mondta Erith.

Mielőtt bármit is válaszolhattam volna, Erith hangja elhalkult, mintha a szél elvitte volna a szavakat. Az égi tájat figyelve, éreztem, hogy valami megváltozott bennem, és hogy a következő pillanatokban minden egészen új fordulatot vesz.

Jon szemszög

Amikor a sárkány elrepült a torony felől, a fájdalom hirtelen elérte a legmélyebb pontját. Az egész testem fájt, és ahogy próbáltam lépni, szinte alig tudtam egyensúlyozni. A csapatom tagjai segítségére siettek, de a pánik az én szívemben egyre nőtt.

– Niki! – kiáltottam, miközben próbáltam megállni. – Mi történt? Hová vitték őt?

Az emberek körbe vettek, próbáltak segíteni, de a kétségbeesésem egyre nőtt. A sárkányt már nem láttuk, és az érzés, hogy elveszíthetem Nikit, mindent elnyomott.

A fájdalom még mindig égetett, de minden egyes mozdulatom életem legnagyobb küzdelmét jelentette.

– Jon, pihenj! Az orvosok már úton vannak. – egy ismerős hang ütötte meg a fülemet, és valaki erőteljesen a karomat támogatta.

De én csak az eget figyeltem, miközben az üres szél áramlott körülöttem.

Niki. Miért történt ez? Miért nem tudtam megvédeni őt?

A szívem tele volt aggódással, de valami más is kezdett megfogalmazódni bennem. Erith. A sárkány neve, amit hallottam. Miért segített neki? Miért mentette meg őt?

Ezek a kérdések egyre csak gyötörtek, és tudtam, hogy nem pihenhetek addig, amíg nem találom meg a választ. Az egész világ az én vállamon nyugodott, és most már nem volt kérdés, hogy miért. Niki egy kulcsfigura. És én, Jon, el fogom hozni őt vissza.