Jon szemszög

A barlang bejáratánál álltam, a kardom szorosan markoltam, és a tűz halvány fényében megláttam az elrablót. Magas volt, széles vállú, a sötét haját lófarokba kötötte. A tekintete hidegen villant rám, mintha már tudta volna, hogy követni fogom.

– Engedd el a lányomat – sziszegtem, és a kardomat előrébb emeltem.

A férfi felvonta a szemöldökét, mintha mulatságosnak tartaná a helyzetet.

– A lányod? – ismételte gúnyosan. – Ne áltasd magad, Snow. Nem a te véred.

A szavai élesen csaptak belém, de nem hagytam, hogy kizökkentsenek. Egy pillantást vetettem Nikire, aki a földön ült, összekötözve. A szemei könnyesek voltak, a szája remegett.

– Apu… – suttogta elhaló hangon.

Ez elég volt ahhoz, hogy mozduljak.

Egyetlen lépéssel támadtam, de a férfi gyorsabb volt, mint vártam. Félrerántotta Nikit, és kirántotta a saját fegyverét – egy hosszú tőrt, amely félelmetesen csillogott a tűz fényében.

Az első csapásnál sikerült hátrébb lépnem, de a második gyorsabb volt. A penge végigsiklott az oldalomon, éles fájdalmat hagyva maga után.

Fel nyögtem, de nem álltam meg.
Meg lendítettem a kardomat, egyenesen a mellkasa felé, de ő gyorsan hátra lépett, és a penge éppen csak súrolta a ruháját. A szemében hideg számítás csillant – tudta, hogy most ő van fölényben.

A fájdalom végig szaladt az oldalamon, a meleg vér lassan át szivárgott a ruhámon. Össze szorítottam a fogaimat, nem hagyhattam, hogy ez meg állítson. Nikit el kell hoznom innen.

Újra támadtam, de a mozdulataim lassabbak lettek. Az oldalamból szivárgó vér minden egyes mozdulatnál gyengített. A férfi ezt kihasználta. Egy gyors mozdulattal a tőrével egyenesen a vállamba döfött.

Fel ordítottam a fájdalomtól, és térdre rogytam. A hó alattam vörösre színeződött.

Niki sikoltott.

– APU!

A férfi nem várt tovább. Megragadta Nikit, és az ölébe kapta.

– Túl lassú vagy, Snow – vetette oda hidegen. – És most el vesztetted őt.

Láttam, ahogy kifut a barlangból Nikivel a karjában, és eltűnik a fák között.

Megpróbáltam felállni, de a testem nem engedelmeskedett. Szellem dühösen fel mordult mellettem, majd utánuk iramodott a hóban.

A világ kezdett elmosódni előttem. A vérveszteség el homályosította a látásomat.

Nem… nem veszíthetem el őt…

Aztán minden elsötétült.