Niki szemszög

Minden olyan furcsa volt. Mintha egy vastag, puha felhő ölelt volna körbe, de valami mégsem volt rendben. Melegem volt, a fejem nehéznek tűnt, és minden egyes lélegzetvétel fárasztott.

Valami puhát éreztem az ujjaim alatt. Nem tudtam, mi az, de jó érzés volt hozzáérni. Finom és meleg. Egy halk szuszogás hallatszott valahonnan közelről, és ez megnyugtatott.

Lassan, nagyon lassan nyitottam ki a szemem. A szoba homályos volt, a tűz halványan világított a kandallóban. Egy hatalmas, fehér alak volt mellettem – Szellem! Ott feküdt az ágyam mellett, és a nagy fejét a kezemhez szorította.

Megpróbáltam megmozdítani az ujjaimat, és sikerült is egy picit megsimogatnom a bundáját. Olyan meleg volt… Olyan biztonságos.

Aztán észrevettem, hogy valaki más is ott van.

Jon az ágyam mellett ült, az egyik kezét a térdére támasztotta, a másik pedig az enyém közelében pihent. Mellette voltam biztonságban.

– Apa…? – a hangom gyenge volt, alig több egy halk suttogásnál.

Jon szemei azonnal felnyíltak, és ahogy rám nézett, láttam benne az aggodalmat.

– Niki! Ébren vagy? – Az arca először komoly maradt, de aztán a szemeiben valami megváltozott. Megkönnyebbülés.

Aprót bólintottam, de a mozdulat is nehéznek tűnt.

Jon előrehajolt, és a kezét finoman a homlokomra tette.

– Még forró vagy, de már nem annyira. Hogy érzed magad?

– Fáradt vagyok… – motyogtam, és a szemhéjaim újra elnehezedtek.

– Pihenned kell. Itt vagyok, rendben? – mondta halkan.

Biccentettem, és mielőtt újra lehunytam volna a szemem, először éreztem azt, hogy tényleg biztonságban vagyok.

Jon szemszög

Niki ismét álomba merült, de most nyugodtabban lélegzett. Láttam rajta, hogy még mindig gyenge, de már sokkal jobban volt, mint amikor rátaláltam az erdőben.

Egy hosszú, fáradt sóhaj szakadt ki belőlem.

Szellem még mindig mozdulatlanul feküdt mellette, mintha csak őrködne felette.

– Jól csináltad, öreg barátom – mondtam neki halkan, miközben végigsimítottam a farkas fején.

Szellem egy pillanatra rám emelte vörös szemeit, majd visszanézett Nikire. Tudtam, hogy nem fog elmozdulni mellőle.

Ahogy figyeltem Nikit, egy halvány mosoly jelent meg az arcán álmában. Talán álmodott valamit. Talán végre valami szépet.

És ahogy néztem azt a pici mosolyt, először éreztem úgy, hogy minden rendben lesz.

Mert amíg itt vagyok neki, semmi baj nem érheti.