Niki szemszög

A reggel első sugaraival együtt ébredtem fel, és mikor kinyitottam a szemem, Jon karjaiban találtam magam. A puha takaró körülölelt minket, és a kandalló még mindig pislákolt. Jon nyugodtan aludt, a szívverése lassú és egyenletes volt, és azt éreztem, hogy a világ biztonságos hely számomra, amíg ő mellettem van. Az ébredés édes pillanata volt, és egy kis ideig csak élveztem a csendet, a melegséget.

De aztán egy hirtelen gondolat hasított belém. Mi van, ha ő most egyedül hagy, hogy elvégezze a dolgát? Mi van, ha úgy dönt, hogy már nem vigyáz rám? Mi lesz, ha...?

Ezek a kérdések ijedtséget keltettek bennem. Még nem voltam kész szembenézni a külvilággal, de most valahogy azt éreztem, hogy nekem is ki kell lépnem a szobából, hogy lássam, mi történik odakint.

Óvatosan kiszabadultam Jon karjai közül, és a szobám felé vettem az irányt. Minden egyes lépésnél úgy tűnt, mintha a vár titkai egyre sűrűbbek lennének. Ahogy a folyosón sétáltam, az udvar hűvös levegője kicsit felkavarta az érzéseimet, de nem álltam meg. Éreztem, hogy el kell hagynom a szobát, hogy megismerjem a világot, amely körülöttem van.

De ekkor valami váratlan történt. Egy hang, amit nem akartam hallani, hátulról hívott meg.

„Na, nézd, itt van a kis Targaryen! Képzeld, most már egy királylány vagy, igaz?”

A gúnyos hang, amit ismertem, úgy szorította meg a szívem, mint egy jégcsap. Elfordultam, és megláttam őt: egy magas férfi, aki mindig is gúnyolódott rajtam. A szemei tele voltak irigységgel, és ahogy meglátott, nem tudta visszafogni a nevetését.

„Milyen jó érzés lehet, ha valaki csak úgy befogad téged, igaz?” mondta, miközben megpróbált közelebb jönni. „Miért is nem mész haza a saját családodhoz? Vagy már elfelejtetted, hogy kik is voltak a Targaryenek?”

A szavaiban ott volt a keserűség, ami a saját félelmeit tükrözte, és nem tudtam, hogyan reagáljak. Miért kellett mindig gúnyolódnia velem, csak azért, mert Jon befogadott? Milyen joga van ő annak, hogy így beszéljen rólam, amikor nem is ismer engem? Egyetlen dolog motoszkált a fejemben: el kell menekülnöm innen. El kell menekülnöm, hogy ne legyek a céltábla.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, elszaladtam a férfi elől. Nem akartam harcolni, nem akartam még több fájdalmat. Futottam a vár folyosóin, mintha az egész világ hátat fordított volna nekem, mintha egyedül lennék. Egy pillanatra megálltam, majd egy gyors döntést hoztam: ki kell mennem az erdőbe. Ott elrejtőzhetek.

Ahogy kiléptem a vár kapuján, a szél az arcomba csapott, és az erdő hívott. Minden zaj eltűnt körülöttem, csak a fák susogását hallottam, és a saját lépteim hangját. A sötét erdő belsejébe sétáltam, ahol az idő mintha megállt volna, és elfelejtettem minden gondot, minden fájdalmat. Csak a csend maradt, és én egyedül a természetben.

Jon szemszög

Amikor felébredtem, a szoba üres volt. Az ágyban nem volt ott Niki, és egy pillanatra meglepődtem. Mi történhetett? Túl nyugodt volt minden, és szinte hallottam a szívverésemet a csendben. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem értettem, mi az.

Az egész házban keresni kezdtem. A folyosókon és a szobákban sétáltam, és ekkor vettem észre, hogy a konyhában sem találom, és a szolga is azt mondta, hogy nem látta őt. Hirtelen egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

„Mi van, kis Targaryen? Milyen jó most, hogy valaki el fogad, ugye?”

A hang idegesítő és gúnyos volt, azonnal tudtam, hogy ki az. Az a férfi, aki mindig is gúnyolódott rajta, és most megint bántani próbálta. Elindultam a folyosón, hogy odaérjek, és még időben megállítsam, mielőtt valóban fájdalmat okozna Nikinak.

De mikor odaértem, már csak annyit láttam, hogy Niki futva eltűnik a vár kapujában, és én azonnal utána eredtem. A szívem a torkomban dobogott, ahogy a fák között láttam őt elrejtőzni.

„Niki!” kiáltottam, de ő már nem hallotta. A testem parancsolta, hogy utána menjek, de valami megállított, és azt éreztem, hogy talán most kell igazán szembenéznem azzal, hogy nem mindig tudom megvédeni őt.

Az erdő mélyére értem, de ő eltűnt, és egyedül maradtam a sötét fák között. Az eső csendesen esett, és én csak egyet éreztem: mindent el kell követnem, hogy megtaláljam őt. Nem hagyhatom elmenni.