Niki szemszög

A meleg víz kellemesen simogatta a bőrömet, ahogy lassan lecsúsztam a fürdőkádba. A testem még mindig gyenge volt, de legalább most egy kis időre egyedül lehettem. Jon és Viserys túlságosan is aggódtak értem, és bár tudtam, hogy csak segíteni akarnak, néha szükségem volt egy kis magányra.

A fürdő gőze lassan betöltötte a helyiséget, és mélyen belélegeztem a nyugtató illatot. Az izmaim sajogtak az elmúlt napok megerőltetésétől, minden lépés kihívás volt, minden mozdulat küzdelem. Azt hittem, hogy ha elég erősen próbálkozom, gyorsabban visszatérhetek a régi önmagamhoz. De most, ahogy a víz ölelt körül, először kellett beismernem, hogy talán tényleg túlhajtottam magam.

Előrenyúltam, hogy elvegyek egy szivacsot, de amint kinyújtottam a karomat, hirtelen szédülés csapott le rám. A fürdőszoba falai elmosódtak, a világ körülöttem megdőlt, és egy pillanatra olyan érzés fogott el, mintha a testem nem is tartozna hozzám.

– Csak egy kis fáradtság... – motyogtam magamnak, és próbáltam stabilizálni a légzésemet.

De a szédülés nem múlt el. Épp ellenkezőleg. A víz melege hirtelen nyomasztóvá vált, a mellkasom összeszorult, és mintha minden erő kiszökött volna belőlem. Megpróbáltam felülni, de a karom elgyengült, és visszacsúsztam a kádba.

A szívem egyre lassabban vert. A szemhéjaim elnehezültek.

Egy kicsit pihennem kell… Csak egy pillanatra lehunyom a szemem…

De aztán minden elsötétült.

Jon szemszög

A nagyteremben ültünk Viserysszel és Daenerysszel, és csendesen beszélgettünk, miközben a kandallóban a tűz vidáman pattogott.

– Hogy halad a felépülése? – kérdezte Daenerys, ahogy kortyolt a borából.

Viserys horkantott egyet.
– Makacs, mint mindig. Úgy tesz, mintha minden rendben lenne, de még mindig alig tud rendesen járni.

Sóhajtottam, és hátra dőltem a székemben.
– Igyekszik. De szerintem jobban fél attól, hogy gyengének látszik, mint attól, hogy valójában sérült.

Daenerys elmosolyodott.
– Emlékeztet valakire…

Felpillantottam, és egy pillanatig csak néztük egymást. Tudtam, mire céloz. Én is pont ilyen voltam egykor.

– Egyébként… – kezdte Viserys, de aztán hirtelen elhallgatott, és a homlokát ráncolta. – Mióta is ment be fürdeni?

Fel húztam a szemöldököm.
– Nem is tudom… Egy órája?

– Több. – Daenerys elgondolkodva az ajtó felé nézett. – Nem túl hosszú ez egy fürdéshez?

Viserys összenézett velem, és egy pillanat alatt mindketten felálltunk.

– Megnézem. – mondtam, és elindultam a fürdőszoba felé.

Ahogy az ajtóhoz értem, kopogtam.

– Niki? – szóltam be, de nem jött válasz.

A szívem kihagyott egy ütemet.

– Niki, jól vagy? – próbálkoztam újra, de a csend vészjósló volt.

Már nem gondolkodtam. Egyetlen mozdulattal feltéptem az ajtót, és a látványtól minden vér kiszaladt az arcomból.

Niki a fürdőkádban feküdt, mozdulatlanul, a feje félrebillent, és a víz veszélyesen közel ért az arcához.

– A francba! – rohantam oda, és azonnal kiemeltem a vízből. A bőre forró volt, az arca sápadt.

Viserys és Daenerys is berontottak a helyiségbe, és azonnal meglátták, mi történt.

– Mi történt?! – kérdezte Viserys, miközben gyorsan segített leteríteni egy törölközővel.

– Elájult. – mondtam remegő hangon, ahogy az ágyhoz vittem. – Túl gyenge volt ehhez. A meleg víz és a kimerültség… a teste nem bírta tovább.

Daenerys aggódva mellénk térdelt.
– Lélegzik?

Ránéztem. A mellkasa lassan emelkedett és süllyedt.

– Igen, de nagyon gyenge. – feleltem, és végigsimítottam az arcán. – Niki… kérlek, ébredj fel.

A szívem a torkomban dobogott, miközben vártam, hogy kinyissa a szemét.

És reméltem, hogy nem vesztettem el őt.