Niki szemszög

A nap most is ragyogott, a fű puha volt a lábam alatt, és a szél a hajam között játszott. Imádtam, hogy ki lehetek a szabadban, a réten, ahol a világ olyan nyugodtnak tűnt. Az udvar után mindig ide szoktam jönni, mert itt éreztem magam igazán szabadnak. A fák között az árnyék is hűvös volt, de én nem törődtem vele, csak futottam, rohantam, ahogyan a lábam vittek.

Ahogy egy pillanatra megálltam, hogy kifújjam magam, hirtelen megérkezett valami, ami megfagyasztotta a levegőt körülöttem. A fűben, nem messze tőlem, egy fehér farkas állt. Azonnal megdermedtem. A farkas szemei ragyogtak, mintha valami ismerős csillogás tükröződne bennük, és az egész testét egyfajta méltóság lengte körül. Úgy tűnt, mintha engem figyelne, és minden mozdulatomat követné.

Először nem mozdultam. Csak néztem, mert valahogy nem éreztem félelmet, inkább kíváncsiságot.

„Te vagy… Szellem?” kérdeztem halkan, bár tudtam, hogy a válasz már nem fontos. Valahogy biztos voltam benne, hogy a farkas valami különleges jelentőséggel bír.

Ekkor valami megváltozott. A fák fölött egy árnyék kúszott elő. Egy hatalmas, szinte elképesztő árnyék, ami mindent elnyomott maga körül. Amikor felnéztem, megpillantottam őt: egy sárkányt. Az égből ereszkedett le, a szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy a szél ereje felkavarta a levegőt, és az egész rét megremegett. A szíve gyorsan kezdett verni, de nem éreztem félelmet. Valami belső érzés azt súgta, hogy nem árt nekem.

A sárkány, miközben egyre közelebb érkezett, mintha engem figyelt volna, mintha a lényege valahol itt lenne, mellettem. Nem tudtam megmagyarázni, miért, de úgy éreztem, hogy mindkét lény – a farkas és a sárkány – valami régi titkot őriz. Mintha a világ két szíve lennének, és én voltam, aki elfeledte ezt a titkot.

Ekkor valami furcsa érzés tört rám. A szívem gyorsabban kezdett verni, és a kezeim remegni kezdtek, de nem volt félelem, csak tiszta kíváncsiság.

---

(Jon szemszöge)

Ahogy beléptem az udvarra, azonnal észrevettem, hogy Niki nincs ott, ahol szokott lenni. Az a furcsa érzés, amit nem tudtam megmagyarázni, egyre erősödött. Rögtön tudtam, hogy valami nincs rendben.

A rét felé indultam, miközben gyorsan átvágtam az udvaron. Ahogy közelebb értem a nyílt térhez, észrevettem őt. De nem volt egyedül. A kislány ott állt, és a fehér farkas, Szellem, mellette volt. A farkas egy pillanatra ránézett, és mintha tudta volna, hogy ott vagyok, egy mélyebb, ismerős pillantást vetett rám.

„Niki!” kiáltottam, ahogy észrevettem, hogy a kislány a farkas mellett áll. Az arca egyre inkább megnyugodott, de valami furcsa érzés kezdett elárasztani. Mi történik itt?

Aztán valami még különösebb történt. A fák fölött egy árnyék kezdett növekedni. Hirtelen egy sárkány jelent meg az égen. Óriási, hatalmas szárnyai úgy csaptak a levegőbe, hogy az egész rét megremegett. A szívem hevesen kezdett verni, és úgy éreztem, valami egészen titokzatos dolog van készülőben.

„Mi az Isten…?” morogtam magamban, ahogy szorosabbra fogtam a kardom markolatát. A sárkány egyenesen felénk repült. A szél ereje felkavarta a port és a leveleket, de minél közelebb ért, annál inkább éreztem, hogy nem támadni jön. Az érzés, hogy nem kell félni, egy pillanatra megnyugtatott.

„Niki!” kiáltottam, miközben gyors léptekkel közeledtem hozzá. A kislány ott állt, a farkas mellett, és nem mozdult. A sárkány egyre közelebb ért, de mintha tiszteletteljesen megállt volna. Az egész táj, mintha megtorpant volna.

„Ne aggódj, kicsim, nem engedem, hogy bármi történjen veled” mondtam, ahogy megpróbáltam odaérni.

A sárkány, mintha meghallotta volna a hangomat, egy pillanatra egyenesen rám nézett. A szárnyai egy hatalmas zümmögéssel lelassultak, és a sárkány maga elé emelte fejét. Az egész levegőben valami ősi érzés volt, valami ismerős és titokzatos. Mintha a sárkány, a farkas és Niki mind valami örök titkot őriztek volna.

„Mi történik itt?” kérdeztem ismét magamnak, de most már biztos voltam benne, hogy valami sokkal nagyobb dolog van készülőben. Az évek, amiket Niki mellett töltöttem, mind azt mutatták, hogy ő nem csupán egy egyszerű kisgyerek. Ő valami sokkal nagyobb történet része volt.

Ahogy a sárkány lassan felemelkedett és eltűnt a horizonton, éreztem, hogy most már mindent meg kell tennem, hogy védjem őt. Mert ha ezek az ősi lények figyelnek ránk, akkor itt valami más is van. Egy titok, amit a világ talán már elfelejtett.