Niki szemszög

A szél süvített körülöttem, és a hideg egyre jobban a csontjaim közé kúszott. A köpenyem nem sokat ért a jeges szél ellen, és a kezeim már annyira elgémberedtek, hogy alig éreztem őket.

– "Selyem…" – suttogtam, ahogy a sárkányom felém hajolt, mintha érezné a gyengeségemet.

Tudtam, hogy így nem maradhatok sokáig a hóban. Ha nem találok valami menedéket, akkor…

Megremegtem. Nem akartam erre gondolni.

A szemem kutatva nézett körbe a tájon, és ekkor megláttam egy kis barlangot a sziklák között.

– "Ott… ott bemegyünk!" – döntöttem el, és elindultam a barlang felé.

Selyem velem tartott, de a bejárat túl szűk volt számára. Szomorúan nézett rám, mintha nem akarna egyedül hagyni.

– "Menj el egy kicsit repülni. Én itt leszek, ígérem." – próbáltam mosolyogni, miközben megsimogattam a pofáját.

A sárkány egy pillanatig habozott, majd engedelmesen kitárta szárnyait és felszállt az égbe.

Ahogy beléptem a barlangba, a sötétség azonnal körülölelt. A hely kicsi volt, de legalább nem fújt be a szél.

De hideg volt. Nagyon hideg.

Összegömbölyödtem a földön, próbáltam a köpenyem alá húzni a lábaimat, de nem sokat segített. A testem remegett, a szemhéjaim egyre nehezebbek lettek.

– "Jon…" – suttogtam ki tudja miért, aztán minden elsötétült.

Jon szemszög

A kezem még mindig a nyakláncot szorongatta, ahogy a keresés tovább folyt.

A szívem hevesen dobogott. Egyre hidegebb volt, és tudtam, hogy Niki is érzi ezt. Ha sokáig kint marad…

Nem, erre nem gondolhatok. Meg kell találnunk őt.

– "Valahol itt kell lennie!" – morogtam, miközben a havat tapostam.

Viserys és Daenerys is velünk voltak, mindannyian a tájat pásztáztuk.

Aztán észrevettem valamit. A hóban egy sor apró lábnyom.

– "Itt járt!" – kiáltottam, és a többiek rögtön felém kapták a fejüket.

A nyomokat követve egy sziklás területhez jutottunk. A lábnyomok egy barlang felé vezettek.

A szívem a torkomban dobogott, amikor a barlang bejáratához értem.

– "Niki!" – kiáltottam, de nem érkezett válasz.

Beléptem a barlangba, és a sötétségbe meredtem.

A földön, a hideg kövön, ott feküdt.

Kis alakja összegömbölyödve, mozdulatlanul.

– "Niki!" – térdre estem mellette, és remegő kezekkel érintettem meg. A bőre jéghideg volt.

– "Nyisd ki a szemed! Kérlek!"

A szívem összeszorult.

Daenerys és Viserys is bejöttek mögöttem, és ahogy meglátták őt, Daenerys felszisszent.

– "Meg kell melegítenünk. Most rögtön!"

Felvettem Nikit, és magamhoz öleltem, hogy a testhőmmel melegítsem.

– "Tarts ki, kicsi sárkány…" – suttogtam a fülébe.

Nem veszíthetem el őt. Nem megint.