Niki szemszög

Reggel arra ébredtem, hogy Jon még mindig mellettem fekszik. A napfény gyengéden szűrődött be az ablakon, és bár a szoba csendes volt, én éreztem, hogy valami új kezdődik.

Jon… Jon itt volt, mellettem, és mindent elmondott, amit a szívem kívánt. Az a nyugodt érzés, amit akkor éreztem, amikor az ölelő karjában voltam, most is ott volt. Ahogy lassan nyitottam ki a szemeimet, az ajkán egy mosolyt láttam.

– Jon… – súgtam halkan, miközben finoman felnéztem rá.

Jon szemei lágyan csillogtak, ahogy rám nézett. Az arca nyugodt volt, mintha mindent megtalált volna, amit keresett.

– Jó reggelt, kicsim. – mondta halkan, és egy kis mosollyal megsimogatta az arcom. – Már el sem hiszem, hogy végre itt vagyok.

Egy pillanatra elhallgattam, próbáltam feldolgozni az érzéseimet. Az én Jonom… végre itt volt, és nem hagyott el.

– Te is hiányoztál nekem, Jon. Annyira. – válaszoltam, és a kezemet a kezéhez tettem. – Nem tudtam, hogyan tovább, amikor elmentél…

Jon szorosan megfogta a kezem, és a tekintete olyan volt, mintha a világon senki sem lenne rajtunk kívül.

– De most itt vagyok, és soha többé nem hagylak el. – mondta, miközben a szívem újra megtelt reménnyel. – Együtt mindent képesek vagyunk megoldani.

– Igen, együtt… – mormoltam, és a szemeiben tükröződő boldogság mindent elmondott.

Jon szemszög

Ahogy felébredtem, az első dolog, amit észrevettem, az Niki keze volt, amely az enyémhez simult. Az ajkai nyugodt mosolyt viseltek, és ahogy rám nézett, úgy éreztem, mintha egy örökkévalóságot vártunk volna erre a pillanatra.

– Jó reggelt, kicsim. – mondtam, és egy pillanatra leállt a szívem, amikor megláttam az őszinte boldogságot a szemében.

Niki halk mosollyal válaszolt, és éreztem, hogy most minden rendben van. Az, hogy itt voltam mellette, mindent elmondott.

– Jó reggelt, Jon. – mondta, és a hangja lágy volt, mint a tavaszi szellő. – Hiányoztál nekem.

Ahogy megnéztem őt, mindent elmondtak az érzelmei. Az őszinte szeretet és a fájdalom, amit mindketten megéltünk, most már csak egy emlék volt. Az új kezdetek lehetősége ott volt előttünk.

– Én is hiányoztam neked, igaz? – kérdeztem, miközben finoman az arcát simogattam.

Niki bólintott, és a tekintetében ott volt a hála és a szeretet.

– Igen, hiányoztál. De most itt vagy, és végre minden rendben lesz.

A szívem hevesebben kezdett verni. Ez a pillanat, ez az érzés, amit mindig is keresni akartam.

– Mi lesz most, Jon? – kérdezte Niki, és a kíváncsiság a hangjában szinte gyermeki volt. – Hogyan tovább?

Elmosolyodtam, és a karjaimat köré fontam.

– Mostantól mindent együtt csinálunk. Semmi sem választhat el minket, és bármi történjen is, mi ketten mindig együtt maradunk. – mondtam határozottan. – Ez egy új kezdet, Niki.

– És én veled megyek. Mindig. – válaszolta, miközben szorosabban ölelt engem.

Éreztem, hogy a boldogság egyre nagyobb helyet foglal el a szívemben, és tudtam, hogy bármi is vár ránk, egy dolog biztos: Niki mellett nem félhetek semmitől. Az életünk most egy új fejezethez érkezett, és együtt írjuk majd meg.

– Mindig melletted leszek. – mondtam, és ahogy elnéztem őt, a szívem egyetlen szóval telt meg: otthon.

Jon szemszög

Ahogy a reggel elérte a csúcsát, és Niki mellettem ült, egy küldött érkezett, hogy értesítsen minket. Niki arcán azonnal láttam, hogy valami fontos dologról van szó, és a hangja is határozottan megváltozott, amikor a férfi bejelentette, hogy a trónterembe hívják őt. A szívem hirtelen megugrott. Tudtam, hogy mindkettőnk számára fontos pillanat következik.

– Trónterembe hívnak, Niki. – mondta a férfi. – Azonnal szükség van rád.

Niki felállt, és a tekintete azonnal átváltozott. A játékos gyermeki mosolygás helyett most egy komoly, mégis határozott kifejezés jelent meg az arcán. Az új élet, amit most kezdett, már nem volt csupán az én világom; most az övé is. És mindent megtettem volna, hogy mellette lehessek.

– Menjünk együtt, Jon. – mondta Niki, miközben a tekintete az ajtóra irányult, majd egy pillanatra rám nézett. – Itt az idő.

Elmosolyodtam, és segítettem neki felvenni a ruháját, miközben az arca egyre komolyabbá vált. Ahogy az ajtóhoz léptünk, éreztem, hogy nemcsak a trónterembe vezető út előtt állunk, hanem egy sokkal nagyobb kihívás előtt. Az, hogy őt a trónteremhez hívják, az azt jelentette, hogy a sorsa már nemcsak a családja, hanem az egész birodalom kezében van.

– Készen állsz? – kérdeztem, miközben végigvezettem őt a folyosón, és figyeltem, hogy miként reagál a helyzetre.

Niki lassan bólintott, de láttam a szemeiben, hogy egy kicsit még ő is bizonytalan.

– Igen, Jon. Készen állok. – mondta végül, és ahogy előre tekintett, az egész testtartása megváltozott. Mintha egy másik személy vált volna belőle. – Most már nekem kell vezetnem, és segítenem mindenkit.

Ez a mondat valósággal megragadott. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy a kislány, akit évekkel ezelőtt ismertem, most már egy erős, bátor fiatal nővé vált. Az ő ideje most jött el, és bár én mindig ott leszek mellette, már nem csupán a védelmező szerepét fogom betölteni. Ő maga is egy vezető lett.

Ahogy beléptünk a trónterembe, a csönd, ami uralkodott, szinte tapintható volt. Minden tekintet rá szegeződött, és én ott álltam, egy lépésre tőle, figyelve, ahogy a világ újra formálódik körülötte.

– Itt vagyunk, Niki. – mondtam halkan, és egy pillanatra megfogtam a kezét. – Emlékezz, hogy mindig melletted állok.

Niki végigmérte a tróntermet, majd mély levegőt vett, és határozott léptekkel elindult előre. A nagy trón előtt megállt, és a térdeit enyhén meghajlítva, tiszteletteljesen meghajolt a jelenlévők előtt.

– Itt vagyok, hogy segítsek és irányítsak. A családom és a népem érdekében mindent meg fogok tenni.

A trónterem mély csendje egy pillanatra elhúzódott, és mindenki hallgatta, ahogy Niki beszél. A szavai szilárdak voltak, és egyértelműen jelezték, hogy ő nem csupán egy gyermek, hanem egy erős és kész vezető.

– Mi mindig melletted leszünk, Niki. – mondta Daenerys, ahogy a trón mellől figyelte őt. – Te vagy a jövőnk.

A szavai biztatóak voltak, és miközben Niki még egy pillanatra elgondolkodott, a hangja egyre magabiztosabbá vált.

– Igen, én vagyok a jövőnk. És együtt mindent megoldunk.

Ahogy a szavai betöltötték a tróntermet, éreztem, hogy a világ egy új irányba halad. És bár én mindig mellette leszek, most már ő az, aki utat mutat.