Niki szemszög

A trónterem hatalmas volt, a falakon fáklyák égtek, az oszlopokon ősi sárkánymotívumok tekeregtek. A márványkövek hidegek voltak, de az emberek, akik körülvettek, mind figyelemmel és tisztelettel fordultak felém. A szívem hevesen vert, ahogy a terem közepén álltam.

A családom ott volt. Daenerys a trón mellett állt, mellette Viserys és más Targaryen rokonok. Az emberek csendben figyeltek, várva a pillanatot, ami számomra még mindig felfoghatatlan volt.

Egy idős tanácsnok előrelépett, kezében egy apró tiarát tartott, amelyet finoman megcsillantott a fáklyák fénye. A közepén egy lila ékkő csillogott.

– Niki Targaryen, a Sárkány Hercegnő. – A férfi hangja mély és tiszteletteljes volt.

Lassan előre hajolt, és óvatosan a fejemre helyezte a tiarát. Egy pillanatig mintha az egész világ megállt volna. Az emberek körülöttem meghajoltak, egyesek letérdeltek.

Sárkány Hercegnő.

A cím szokatlanul csengett a fülemben. Nem akartam uralkodó lenni. Nem akartam, hogy bárki meghajoljon előttem. Én csak...

A kezem önkéntelenül is a nyakláncomhoz nyúlt, amit Jon adott nekem a hatodik születésnapomra. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd halkan megszólaltam:

– Miért csináljátok ezt?

A tanácsnok rám nézett, szemében kedvesség csillant.

– Mert te vagy a jövő. A sárkányok vére csörgedezik benned. Az emberek hisznek benned, Niki.

Megráztam a fejem.

– De én nem akartam ezt. Én... én csak szeretnék normális lenni. Nem akarok hercegnő lenni.

Daenerys odalépett hozzám, és finoman megérintette a vállamat.

– Megértem, amit érzel. De nézd meg őket. – a terem népére mutatott. – Nemcsak egy címet adtak neked, hanem a bizalmukat is. Ők látják benned azt, amit te még nem.

Lassan körbenéztem. Az emberek várakozással teli arccal néztek rám, mintha valóban valamiféle reményt testesítenék meg számukra.

– És ha én nem akarom ezt a reményt? – kérdeztem halkan.

Daenerys elmosolyodott.

– A sorsunk nem mindig az, amit mi választunk. De néha pont az válik belőlünk, amire a világnak szüksége van.

Hosszasan néztem őt, majd ismét a nyakláncomhoz nyúltam.

Bárcsak itt lennél, Jon.

Ekkor azonban egy halk mormogás futott végig a termen. Az emberek felnéztek, mintha egy új árny jelent volna meg a falak között.

Éreztem, hogy valami közeleg.

Jon szemszög

A szoba sötét volt, csak egy kandalló lángja adott némi fényt. Az árnyak a falon táncoltak, és én még mindig próbáltam hozzászokni a gondolathoz, hogy ismét létezem.

Velem szemben egy régi ismerős ült. Egy férfi, akit hosszú ideje nem láttam. Egykor harcos volt, egykor a Havasokban élt, de most itt volt, és mindent tudott.

– Mondd el nekem, mi történt. – a hangom rekedt volt, még mindig éreztem a halál utóízét a számban.

A férfi elmosolyodott.

– Sok minden történt, Jon. De leginkább Niki az, akiről tudnod kell.

A szívem kihagyott egy ütemet.

– Ő jól van?

A férfi bólintott, de a tekintete komoly maradt.

– Niki... változott. Az elmúlt öt év alatt a Targaryenekhez került. Daenerys vette a szárnyai alá.

Ez nem volt meglepő, de a mellkasom mégis összeszorult.

– És?

– Most a Sárkány Hercegnőként ismerik.

Előrehajoltam.

– Micsoda?

– Ma tartják a ceremóniát. A nép meghajol előtte. Ő lesz az új örökös.

A szavaira ökölbe szorult a kezem.

– De ő csak egy gyerek!

– Nem gyerek többé, Jon. – a férfi tekintete mély volt. – Megtanulta, hogyan viselkedjen, hogyan rejtse el az érzéseit. De tudod, mi a legrosszabb?

– Mi? – suttogtam.

A férfi hátradőlt, és a tűz fényében árnyék vetült az arcára.

– Niki nem beszél sokat. Ritkán mosolyog. Hiába van körülötte a családja, valami mindig hiányzik belőle.

– Én... – a torkom összeszorult.

Tudtam, hogy rólam van szó. Tudtam, hogy az én hiányom miatt változott meg.

– Látnom kell őt. – jelentettem ki határozottan.

– Nem most. – a férfi figyelmeztetőn rám nézett. – Ha most odamész, csak összezavarod. Először készülj fel. Ismerd meg, milyen lett azóta, hogy utoljára láttad. És akkor majd eldöntöd, hogyan tovább.

Egy hosszú, mély lélegzetet vettem.

Az érzések viharként kavarogtak bennem.

Niki... a Sárkány Hercegnő.

És én csak egy szellem voltam, aki most tért vissza az árnyékból.