Jon szemszög

A szél hidegen fújt végig a fák között, a havas föld ropogott a csizmám alatt. Az erdő ilyenkor csendes volt, csak néha hallatszott egy bagolyhuhogás vagy egy farkas távoli üvöltése. Szellem hangtalanul lépdelt mellettem, hófehér bundája beleolvadt a tájba.

Az őrjáratról tértem vissza a Fekete Várba, de valami nem hagyott nyugodni. Egy furcsa érzés… mintha figyelnének. Nem láttam senkit, nem hallottam semmi szokatlant, mégis...

Aztán meghallottam.

Egy halk, szívszorító sírás szelte át az éjszakát. Megálltam, füleltem. Nem állathang volt. Nem egy sérült farkas vagy egy szarvas utolsó lehelete a vadászok nyilai után. Egy gyermek sírt.

Összeráncoltam a homlokom, és óvatosan elindultam a hang irányába. Szellem előresietett, fülei hegyezve, de nem morgott – nem érzett veszélyt.

Ahogy a tisztásra értem, megdermedtem.

A hó közepén egy aprócska csomó feküdt. Egy kisded. Egy lány, pólyába csavarva, apró kezei remegve nyúltak a levegőbe. Arca kipirult a hidegtől, és a sírása egyre halkabb lett, mintha már alig lenne ereje.

A szívem hevesebben kezdett verni. Hogyan kerülhetett ide egy kisbaba? Ki hagyhatta itt, ilyen időben?

Lassan közelebb léptem, és akkor megláttam a szemeit.

A gyermek rám nézett – és egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.

A szemei nem kékek voltak, nem is barnák. Lila szempár csillogott vissza rám a holdfényben, mintha két ametiszt nézett volna belém.

Targaryen.

Megráztam a fejem. Nem lehetett. Talán csak a holdfény játszott velem, talán a hidegtől vöröslő szemei miatt láttam így.

Lenéztem a remegő kis testre. Akármi is volt az igazság, a gyermek egyedül volt. Ha itt hagyom, nem éli túl az éjszakát.

Lehajoltam, óvatosan felvettem a lányt. Meglepően könnyű volt – törékeny, védtelen.

„Ne aggódj, kicsi,” - suttogtam. „Nem hagylak magadra.”

Apró ujjai a kesztyűs kezembe kapaszkodtak, és lassan elhallgatott.

Mély levegőt vettem. Akárhonnan is jött, bárki is hagyta el, egy dolgot biztosan tudtam: attól a pillanattól kezdve az enyém volt.

És meg fogom védeni. Bármi áron. Nem hagyom , hogy bármi baja essen ennek a gyermeknek . Még ha nem is sejtettem , hogy ezzel az egésszel mi fog járni .