A rönkházból elhozni nekem egy kutyaágyat, na az érdekes sztori volt. Oké, hogy a farkasok se selyempaplanban alszanak, de semmi kedvem nincs lemondani arról a minimális kényelemről amit megengedhetek magamnak. A rönkház ajtajába be volt szerelve egy XXL-es kutyaajtó, az ilyen esetekre. Bent még keresnünk kellett nekem egy ágyat. Na, mivel hogy nem találtunk, és ki se fért volna az ajtón, ezért maradtunk annál hogy elvittünk egy pokrócot, majd az jó lesz arra hogy ne a kemény földön feküdjek. Úgy sincs hideg, nyár eleje lévén. Ahogy visszafelé vonszoltuk a pokrócot, észrevettem valamit Sorry nyakán, ami eddig elkerülte a figyelmemet. Ez is egy tetoválásféle volt, mint amit Will homlokán láttam. Csak máshogy nézett ki.
-Mi az a nyakadon?- kérdeztem.
-A vestigiumom. Minden farkasnak van. Változó hogy mikor kapjuk meg. Én valamikor az első hetemen kaptam meg. Amikor megkapod, bizsergést érzel a válladban. Ez egy olyan jelölés féle. Mindenkié egyedi, lehet benne értelmet keresni, de nem sok értelme van. Az enyém, ha úgy nézem, egy madártollat ábrázol, ha máshogy, akkor egy sebet. Igazából csak egy minta. Egy azonosító. Minden farkasnak a nyaka-válla környékén jelenik meg, kivéve a falkavezérnek. Neki a homlokán van.- mondta Sorry.
-Ez furcsa. Én valami ilyesmit éreztem amikor üvöltöttem.-Próbáltam megnézni a saját nyakam, kevés sikerrel. Sorry elengedte a takarót. Hozzámrohant, hogy megnézze, igazam van-e.
-Ez nagyszerű Lana! Máris megkaptad a vestigiumodat! Will büszke lesz rád!- mondta ujjongva.
-Milyen?-kérdeztem izgatottan.
-Egy ovális, amin mintha egy szalagból kereszt lenne, benne egy pöttyel. Szerintem így elsőre, köteléket jelenthet. Bár mint mondtam, ez relatív.

Boldogan rohantunk haza, a pokrócot vonszolva. Kissé idétlen látvány lehettünk, meg kell hagyni.