Lana szemszöge:

Lesokkolva hallgattam Sorry mesélyét. Rengeteg minden kattogott a fejemben. Úgy sajnáltam Sorryt. Ez a Ron teljesen tönkretette. Másrészt. Ez a Ron, ugye nem az a Ron, akivel Vanda találkozott? Mert akkor gáz van.
-Szóval ezért kerülöd a falkát. Hogy elkerüld Ront!-mondtam. Sorry bólintott. Csendben ültem, és gondolkoztam.
-És ennek a Ronnak vannak itt barátai?-kérdeztem.
-Igen, van egy hasonlóan beteges hajlamú barátja, Castian.
-Hát akkor hatalmas gáz van.-mondtam.
-Miért?-kapta föl a fejét Sorry.
-Mert engem Castian ölt meg. Ron pedig Vandával van, a legjobb barátnőmmel!-kiáltottam. Sorry szánakozva nézett rám.
-Úgy látszik, ők öldökléssel töltötték a teliholdjukat. Sajnálom Lana, de Vanda valószínűleg már halott. Nem tudsz segíteni rajta.
-Az nem lehet!-kiáltottam a könnyeimmel küszködve.-Biztos csak tévedek! Előtte hónapokig leveleztek. Ha csak teliholdkor vagyunk emberek, ez hogy lehetséges?
-Talán felbérelt valakit, hogy levelezzen vele. Máskor is csinált már ilyet.-mondta.
-Nem érdekel! Nem hagyom hagyom hogy Vanda is úgy járjon mint Cami!-ekkor már sírtam. Jé! A farkasok tudnak sírni! Ahogy visszanéztem, láttam hogy Sorry is sír, és utánam rohan.
-Ne haragudj, nem akartalak megbántani.-mondtam neki.
-Semmi gond.-mosolygott.
-Hogyhogy velem jössz?-kérdeztem.
-Nem hagyom hogy hülyeséget csinálj. Az embereknek nem szabad látnia minket. Ezt ne felejtsd el! Teliholdkor se, emberalakban. Innentől kezdve számukra halott vagy.
Csendben rohantunk tovább. Csak arra tudtam gondolni, hogyha le tudtam volna beszélni Vandát erről a találkozóról, akkor nem lennék farkas, és nem lenne az ő élete veszélyben.
-Tudod, azon gondolkoztam,-törte meg a csendet Sorry- hogy miért volt Castiannak olyan fontos hogy megöljön. Tudta vajon hogy farkas vagy?
-Az az érdekes hogy igen. Olyanokat mondott, hogy különleges vagyok, meg hogy a falkának szüksége van rám...
-Ez furcsa. Honnan tudhatta? És mi az hogy különleges vagy?- erre már nem válaszoltam, ugyanis az erdő véget ért. Láttam a színpadot, és azt, ahogy a tegnap esti koncert maradványait pakolják össze.
-És most?-kérdeztem.
-Használd a szaglásod. Fel fogod ismerni Vanda szagát.
Behunytam a szemem, és Vandára fókuszáltam. Nagyon halványan éreztem. Volt ott még valami. Vér. Elindultam utána, mire Sorry a farkamnál fogva visszarántott.
-Elment az eszed? Itt hemzsegnek az emberek, te meg csukott szemmel közéjük rohansz? Te se vagy halhatatlan!
Bocsánatkérően néztem rá, és még a fák takarásában elindultam a szag forrása felé. Amikor már nem tudtam közelebb menni, láttam hogy egy elhagyatott raktárból jön. Láttam egy kis rést, amin besurranhatnék. Még hallottam Sorryt amint azt mondja hogy eszembe ne jusson bemenni, de addigra keresztülrohantam az úton, és már bent is voltam. Sorry mérgelődve jött utánam. Nem törődtem vele, követtem Vanda szagát. Egy nagy halom doboz között találtam rá. Véresen. Összevagdosva. Holttan.