Sorry a barlangban várta a beszámolómat.
-Lefeküdtetek?
-Neked is szia, Sorry.-mondtam. Szokás szerint mindenbe beleütötte az orrát.
-Szóval?
-Hagyjál már!
-Rossz válasz.
-Igen. Most megnyugodtál?- Sorry nem válaszolt, hanem idétlenül körbe-körbe ugrált mint egy bakkecske.
-Mi is!- mondta.
-Sajnos hallottam. Nem voltam rá kíváncsi... Várj, akkor ha nem is itt voltatok, minek pateroltál ki?
-Arrowval megbeszéltük.- vigyorgott mint a fakutya. Vagy fafarkas. Ezt meg mégse hagyhattam, megkergettem. Will barlangjánál sikerült elkapnom, és le is birkóztam.
-Á, lányok, de jó hogy itt vagytok, épp most akartam szólni nektek!- dugta ki a fejét a barlangból Will.
-Ma elindítottam egy csapatot a gyilkosaitok keresésére. A párom, Meghan, valamint Zed, Set és Dylan mentek. Ha nyomot fognak, megkezdjük a hajtóvadászatot.

Jó másfél-két hónap telt el viszonylag  eseménymentesen. A falkába érkezett egy új farkas, Nicky, aki a falkával lakik. Ő rákban halt meg. Korombeli, és ahogy elnéztem, eléggé összemelegedtek Settel. Arrowval összeköltöztünk, a barlangban a helyemet Jack vette át. Szóval dúlt a szerelem mindenhol. Egyik nap mikor a falkával Will barlangja körül lézengtünk, közeledő farkasok szagát éreztük, méghozzá Setékét. Minden este hazatértek, így nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Azonban amikor a tisztás szélére értek, Meghan hangját hallottuk a fejünkben.
-Szagot fogtunk! Délkeleten vannak, két órára innen!
Will felment a sziklára, és beszédet tartott.
-Ma már nem indulunk útnak. Pihenje ki mindenki magát, holnap az egész falka jönni fog, hogy elvégezhessük a szertartást. Szóljatok azoknak is akik nincsenek itt! Holnap végleg kizárásra kerülnek a gyilkosok.