Lana szemszöge

Arrowval csendben futottunk egymás mellett. Látszott rajta hogy nagyon kattog valamin.
-Mondanom kell valamit Lana. Az én hibám hogy farkas vagy.
-Ne butáskodj már! Miért lenne a te hibád?- jót nevettem Arrow kijelentésén.
-Az én hibám. Így igaz. Halgass végig. Évekkel ezelőtt amikor farkas lettem, csak Castianék barátkoztak velem. Azt hittem jófejek, de kiadták nekem a feladatot hogy tartsam rajtad a szemem. Nem tudtam miért figyeljelek meg, de engedelmeskedtem. Később azonban beavattak a szerintük nagyszerű tervbe: hogy meg akarnak ölni. Valami bosszút emlegettek. Amint megtudtam mit terveznek, azonnal megpróbáltam őket lebeszélni. Elfogadták, azzal a feltétellel ha nem barátkozom velük többet, amit ezek után örömmel megtettem. De csak engem akartak lerázni, és a tervüket így is véghezvitték. Annyira sajnálom! Ha sikerült volna megakadájoznom... De amikor odaértem már elkéstem.
-Nem a te hibád. Köszönöm hogy próbáltad megakadájozni.
-De ez nem volt elég. Ha előbb jövök rá hogy aznap akarnak megölni, akkor talán megállíthattam volna, de elkéstem...
-Te voltál az? Aki ellökte Castiant?
Arrow szomorúan bólintott.
Hálám jeléül odamentem hozzá, és a nyakam az ő nyakához dörgöltem, egyfajta ölelés-képpen. A fülébe súgtam:
-Köszönöm amit értem tettél. Nem vagy hibás semmiben. Nagyon jószívű farkas vagy.
Zavarba ejtő csend telepedett ránk. Kis idő múlva hogy zavaromat leplezzem, felvetettem hogy talán el kéne indulnunk, mert amikor Dory felébred, éhen fog veszni.
Az út közben rengeteg mindent megtudtam Arrowról. Többek között, eszméletlen gyorsan futott, a nyulakat, mókusokat, és egyébb kis állatokat is sikeresen fogott. A múltjáról nem mesélt túl sokat, megtudtam róla hogy motorbalesetben halt meg, előtte szerető család vette körül. Azt mondta emberként barna haja van.
-Az hogy lehet, ha egyszer fehér a bundád?- kérdeztem.
-Nem csak a hajad színén múlik hogy milyen a szőröd. Befolyásolja pl. a genetika, jellem, meg persze a hajszín is. A szemszín viszont mindig olyan marad, mint emberként.
A nap végére négy nyulat, két mókust és egy fácánt fogtunk, amit a szánkban cipeltünk vissza Dylanékhez. Dory már magához tért.
-Hogy vagy Dory?- kérdeztem.
-Megvagyok. Kicsit fáj a fejem. Szerintem egy kisebb agyrázkódásom lehetett.
-Ha holnapra jobban leszel, tovább állunk. De első az egészség.- mondta Arrow. Beleegyezően bólogattam, Dylannal együtt.
-Addig is együnk. Neked főleg kell az energia.
Este nehezen tudtam elaludni. Egyfolytában Arrow járt a fejemben. Hogy milyen kedves volt velem. Meg a sárga szemei... Teljesen megbabonáztak. Lehetséges hogy érzek iránta valamit? Ezt egyenlőre nem tudom megmondani. Még sosem voltam szerelmes. De Arrow? Vajon csak a barátjának tart? Vagy annak se? Esetleg annál többnek? Amikor meghaltam, nem emlékeztem az arcára, csak arra hogy sírt, és azt mondta várni fog rám. Máskor meg azt mondta eszméletlen vagyok. Jelentenek ezek bármit is? Áhh, nem hiszem. Arrow biztos nem foglalkozna velem, csak szokás szerint túl sokat képzelek mindenbe. Oldalra sandítottam. Amikor lefeküdtünk aludni, Arrow jóval arrébb feküdt, azonban addig fészkelődött, hogy mostanra mellém került, és hozzám bújva alszik. Á, biztos nem érez semmit irántam. Nem tudom elképzelni hogy pont belém lenne szerelmes ez a béta, aki ráadásul úgy fut mint a villám, és eszméletlenül helyes. Nem, ezt csak beképzelem magamnak. Nincs köztünk semmi, és nem is lesz!
Nagy nehezen álomba merültem, amiben meglepő módon egy fehér farkas is jelentős szerepet kapott.