Tudom, meglepő, de nagyon élveztem a vadászatot. Jó érzés volt az erdőn keresztül egy autó sebességével száguldozni, egy csomó hozzád hasonlóval. Boldog voltam. És ahogy elnézem Sorry is. Egyszer csak Set zárkózott fel mellém.
-Na milyen?-kérdezte lihegve.-Eddig úgy látom élvezed.-
Nevetve bólogattam.
-Sorry nagyon megváltozott mióta itt vagy. Rá se lehet ismerni. Előtte nagyon visszahúzódó volt.-mondta.
-Talán az az oka hogy sorstársra talált bennem.-mondtam tűnődve. -bár ahogy elnézem, nem csak én vagyok az oka.- a mellette futó Jackre néztem, akivel nevetve beszélgettek. Hirtelen Will megtorpant.
-Őzek északnyugatra!
Az összes farkas elkezdett utána futni. Tanácstalanul néztem Setre.
-Én mit csináljak?
-Maradj mellettem, majd én segítek.
Hamarosan véget ért az erdő, és egy nagy tisztás terült el előttünk, tele legelésző őzekkel.
-Egyes lecke,- hallottam meg Set hangját a fejemben -Először fölmérjük a terepet. Mindig a gyenge, öreg, beteg állatokat próbáljuk elejteni, ők a könnyebb prédák. Nézz szét jól. Szerinted melyiket fogjuk megtámadni?
Körülnéztem. Az őzek éberen figyeltek. Mind egészségesnek tűnt. Kivéve egyet, aki a patakból ivott. Öregnek tűnt. Lassú léptekkel, nehézkesen ballagott arrább. Gondolatban elküldtem Setnek a képét. Helyeslően bólintott.
-Will hamarosan kiadja a parancsot a támadásra. Akkor észrevétlenül megközelítjük, és megpróbáljuk elkapni. A hasát, farkát, nyakát, ahol éred harapj bele, és próbáld meg a föld felé húzni. A gyors ölés nem a farkasok terepe. Az én helyem a bétáknál van. Légy ügyes.
-Béták?
-Estére kérd meg Sorryt hogy magyarázza meg. Vehetnél tőle leckéket farkasságból.- Set jót nevetett a saját poénján, majd előrerohant.
Időközben kétfelé vált a falka. Nem tudtam hogy miért, és hogy melyik csapattal kéne tartanom. Will hangja szólalt meg a fejemben:
-Te velünk gyere. A másik csoport másik állatot fog elejteni, ennyi farkasnak egy őz nagyon kevés lenne.-
Az én csapatomban rajtam kívül Will, Siny, Zed, Arrow, és Dory volt.
A farkasok nesztelen léptekkel indultak el az erdő takarásában a beteg őz felé. A szívem dübörgött a mellkasomban, miközben követtem őket. Lassan az állat közelébe értünk, aki békésen legelészett, mit sem sejtve a rá leső veszélyről. Mikor már nem tudtunk közelebb menni, Will kiadta a parancsot a támadásra, egy bólintással. A gyakorlottabb farkasok (vagyis rajtam kívül mindenki) egyszerre rontottak rá a prédára. Mindenki tudta a helyét, én meg álltam ott esetlenül. Nem akartam ölni, de éhes voltam, és segíteni akartam. Láttam hogy az állat még nagyon küzd, és a fejét még senki nem fogja. Ígyhát gondolkodás nélkül beleharaptam az orrába, és húztam a fejét a föld felé. Éreztem ahogy a számat elönti a vére. Undorító vasíze volt, de nem törődtem vele és a rámtörő hányingerrel, csak még erősebben szorítottam. Kétségbeesett hangok törtek fel az állat torkából, míg végül teljesen elhallgatott. A földön feküdt, holtan. Én öltem meg. Mi öltük meg. Attól félek hozzá kell szoknom, ha nem akarok a közeljövőben éhenhalni. Végignéztem a társaimon. Egytől egyig véresek voltak. És mindnyájan engem néztek. Will hangját hallottam meg a fejemben.
-Mostantól velünk fogsz vadászni, Lana. Jól teljesítettél, és kiálltad a próbát.
Mint később kiderült, ez a csapat az erősebb, és először csak azért kerültem ide, mert Will rajtam akarta tartani a szemét. Azonban Will szerint olyan jól teljesítettem, hogy nem kérdés hogy ide kerülök. Azon a délutánon még egy őzet elejtettünk, majd indultunk vissza a falka törzshelye felé.