Sorry visszament a barlanghoz, én azonban még kint maradtam. Gyönyörű volt az éjszaka. Olyan furcsa érzésem volt. Kellemes hűvös volt az idő. Késztetést éreztem rá hogy rohanjak. Az iskolában soha sem voltam túl jó futó. Inkább szörnyű. Most azonban rohantam mint a szél. Élveztem, hogy pár mozdulattal métereket jutottam előre. Olyan gyorsan futottam ahogy csak tudtam. Éreztem, hogy az izmok dolgoznak a testemben. Fogalmam sincs merre futottam de nagyon élveztem. Az út elkezdett emelkedni, de futottam tovább. Egyszer csak elfogyott az út, egy szakadékkal futottam szembe. Nem érdekelt hogy nem látom a túloldalt, egyenesen arra rohantam. Amikor már nem volt tovább, elrugaszkodtam az utolsó centiken. Kinyújtottam a mancsaimat, élveztem ahogy elsuhan mellettem a szél. Behunytam a szemem, éreztem az ereimben dübörgő vért. Az adrenalin elöntötte a testem. Boldog voltam. Nagyot sóhajtottam. Valószínűleg csak pár másodpercig voltam a levegőben, de lassított felvételként éltem meg. Mikor kinyitottam a szemem, láttam hogy éppencsak el fogom érni a pár méterrel lentebb lévő sziklapárkányt. Kinyújtóztam a levegőben hogy biztosra menjek. A végén olyan lendülettel érkeztem, hogy amikor a földhöz csapódtam, pár métert csúsztam előre. Elégedetten fordultam a szakadék felé. Nagyon jól éreztem magam. Komótosan sétálgattam, de még nem hazafelé. Mintha egy jóleső edzés után lennék, ami megmozgatta minden porcikámat. Hamarosan egy gyönyörű helyre értem. Egy kis tó volt, amibe vízesés zubogott. Boldogan futottam oda, hogy enyhítsek a szomjamon. Miközben ittam, egy fehér foltot láttam a szemem sarkából. Odafordultam, és az egyik falkatársamat láttam meg. Arrow? Mozdulatlanul állt, és engem nézett. Olyan volt mintha egy festményből lépett volna ki. Nem értettem mit keres itt.
-Lana?- hangja csodálkozó volt. Akkor hallottam először.
-Te mit keresel itt Arrow?- kérdeztem.
-Nem mintha rád tartozna.- közölte mogorván Arrow, és elfordult.
Felment bennem a pumpa, és elévágtam. Láttam hogy elkerekedik a szeme és nyel egy nagyot. Láthatta a dühös tekintetem, úgyhogy sóhajtott egy nagyot, és belekezdett a mondandójába.
-Itt lakom.
-Itt?- kérdeztem vissza döbbenten.
-Van itt egy barlang.
-Aha...
-Épp hazafelé tartottam amikor hallottam hogy valaki erre felé közeledik. Követtelek. Megdöbbentem hogy itt látlak. Mit keresel itt?
-Nem akartam zavarni, csak futottam.
-Azt látom. Nagyon gyors vagy. Azt a szakadékot kevesen tudják átugrani. Eszméletlen voltál.
Felkaptam a fejem. Jól hallottam amit mondott? Arrownak elkerekedett a szeme amikor rájött mit mondott. Hogy zavarát leplezze, témát váltott.
-Van kedved körülnézni?
-Aham, miért is ne?
Arrow a barlangjához vezetett. Ahogy elnéztem az ágykérdést ő is pokrócokkal oldotta meg, csak ő hozott magának egy pár párnát is.
-Télen jól jönnek, hisz egyedül vagyok.- magyarázta Arrow. -Mindjárt jövök, addig nézz körül nyugodtan.
Amint Arrow elment, fáradtság lett rajtam úrrá. Egy pillanatra leheveredtem Arrow fekhelyére. Csak nem haragszik meg! Csak egy percre... Ásítottam egy nagyot. Bár nem akartam, szép lassan elszenderedtem. Még félálomban éreztem hogy valaki mellémbújik. Hmmm... De puha ez a fekhely... Mély álomba merültem.