Arrowval visszamentünk a barlangunkba. Lefeküdtünk aludni. Védelmezően bújt hozzám. Kicsinek és védtelennek éreztem magam mellette. Lassan álomba szenderültünk.

Nem aludhattam sokat, mert az éjszaka közepén arra ébredtem hogy egy hang szólalt meg a fejemben.
-Bocsánat ha felébresztettelek, Lanácska. Vagy hívjalak uncsitesómnak?- a behízelgő hang nem máshoz tartozott mint Castianhoz. Körbenéztem, de sehol nem láttam.
-Hol vagy?- kérdeztem.
-Messze innen. Távolról is tudunk kommunikálni.
-Mit akarsz?
-Jaj, te kis naiv! Téged!
-Tessék?
-Jól hallottad! Azonnal indulj el hozzánk.
-Mivan?
-Délkeletnek menj. Egy órányira találsz egy barlangot. Ott leszünk. Ne hozz senkit, vagy Sorry bánja! Nálunk van. Ne késs ha nem akarod hogy baja essen.-
Lesokkolva hallgattam Castiant. Próbáltam kapcsolatba lépni Sorryval, de nem tudtam. Halkan felkeltem Arrow mellől. Nyugodtan aludt. Nem tehettem mást, elindultam. Búcsúzúul hozzádörgöltem az orrom az övéhez, majd elindultam Sorry barlangjához. Odabent Jack békésen aludt. Egyedül. Ezek szerint Castian nem blöffölt. A fák takarásában nesztelen léptekkel indultam el. Mikor hallótávolságon kívül értem, elkezdtem rohanni. A fák összemosódtak mellettem. Az érzékszerveimre hagyatkoztam. Néma volt az éjszakai erdő. Csak futottam előre. Nem tudtam mit akartak tőlem. "Arrow nem fog örülni hogy eljöttem." gondoltam. Akkor még nem is sejtettem hogy mekkora veszélynek teszem ki magam. Hamarosan meghallottam Castian hangját a fejemben.
-Csak így tovább, mindjárt itt vagy!
Magamban szépen elküldtem Castiant egy melegebb éghajlatra, de muszáj volt engedelmeskednem. Nem hagyhattam cserben Sorryt. Hamarosan megéreztem több farkas szagát, köztük Sorryét. Egy nagyobb fa mellett haladtam el, amikor valaki kiugrott mögüle, és rámvetette magát. Beleharapott a jobb hátsó lábamba, és érezhetően eltörte a csontot. Felüvöltöttem. A farkas beleharapott a hátamba, és folyamatosan szorította miközben a földhöz szegezett. Egy alak körvonalazódott előttem. Fekete szőr, fehér mancsok és has, felemás szempár. Castian. A pofáján kaján vicsor ült.
-Hát idetaláltál?- válaszul csak morogtam egyet.
-Lábadozik.
-Mit tettél vele?- fel akartam ugrani, de ebben a farkas, aki a gerincembe mélyesztette a fogát megakadályozott.
-Ó, én semmit. Roné az érdem.
-Hol van? Széttépem...
-Nem vagy abban a helyzetben, drága. Előbb téplek szét, mint te engem.- a hang gazdája a fogva tartó farkas volt. Ó, csakugyan? Gondoltam magamban. Hirtelen kitéptem magam a fogai közül. Nekiestem a meglepett Ronnak. Letéptem a füle sarkát. Felüvöltött. Nem volt sok esélyem, alig martam bele párszor, újra erőfölénybe került. Még több sebet kaptam, és újra leszorított.
-Hagyd, Ron. Nem nyírhatod ki, én fogom. El akarok neki mesélni egyet, s mást mielőtt megölöm. Azt akarom hogy szenvedjen.