Miután bezártam Roy-t a pincébe, halkan felsettenkedtem a szobámba és ruhástól, bakancsostól lefeküdtem az ágyra. Nem tudtam aludni, de nem is akartam. Háton fekve bámultam a plafont és közben a ma éjjel eseményein gondolkoztam. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a látványt, amikor megszúrták Matt-et. Észre kellett volna vennem amikor elrabolják... Ehelyett nem is tudtam felébredni. Ez az egész miattam van. A legelső hibát akkor követtem el, amikor teliholdkor az erdőben mászkáltam és nem mentem haza időben. Most meg itt fekszek az ágyamon, egyedül és tehetetlenül. Mardosott a bűntudat, hogy megmenthettem volna... Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, amit gyorsan le is töröltem. Utálok sírni, így megerőltettem magam és nem engedtem utat a könnyeimnek.

A gondolataim a Roy-nál történtekre terelődtek, amikor villanásokat láttam Matt-ről. Fogalmam sincs, hogy miért láttam őket és hogy mik voltak azok, de arra jutottam, hogy utánanézek. Nem ülhetek egy helyben tétlenül. Én nem ez vagyok. Egy kissé hiperaktív lány vagyok, de ha most látna először valaki, egy depressziós, hisztis idiótának tartana. Felpattantam az ágyról és a szekrényem felé vettem az irányt, ahova Matt berakta a kenőcsöt és a Nagy könyvet, mert tudta, hogy még nem olvastam el végig. Két fejezet maradt belőle vissza. Gondolom a kettő egyikében lelhetek választ a különleges eseményre.

Kinyitottam a szekrényajtót és kutatni kezdtem benne. Matt az ruháim alá rejtette, hogy nehogy rátaláljon anya, vagy apa és annak nem lenne jó vége... Kipakoltam az összes göncömet és a szoba közepére dobáltam őket, mire megláttam a sötétbarna, bőrkötésű, ezeroldalas könyvet. A súlya sem volt valami pehelykönnyű, így nagy nehezen megfogtam és a könyvvel együtt beborultam az ágyba. Felkapcsoltam a kislámpámat és elkezdtem olvasni. Az utolsó előtti fejezet a hibridekről szólt. 

Általános dolgok voltak benne, amit gyorsan átfutottam, de találtam egy olyan alcímet, ami a Vérkeveredés névre hallgatott. Elkezdtem olvasni ezt a látszólag izgalmas részt:

Ha egy olyan embert, akinek természetfeletti vér csorog az ereiben, megharap egy vérfarkas, vagy egy természetfeletti és egy vérfarkas gyermekeként jön világra, annak vérével bármire képesek lehetünk. Ha a vér rossz kezekbe kerül, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Egy szertartást kell elvégezni annak a személynek, aki a vérrel bír. Egy tölgyfákból álló háromszög közepén kell lenni, ha a hibrid erejét a magunkénak akarjuk. (Ez a hely az Ősi földön van.) Pontosan a háromszög közepén állva kell a kevert vérű egyént kivégezni és annak vérével meglocsolni az egyik fa tövét. Amint a törzs beszívta az értékes nedvet, megkezdődik az erőátadás. Amikor a kevert vérű (hibrid) ereje átszáll a kivégzőjébe, az összes addigi képessége (alakváltás, gondolatolvasás, levitáció, stb.) aktivizálódik az új testben. Ennek hatalmas kockázata van; legrosszabb esetben a kivégző agya szétrobban, vagy egyszerűen megsemmisül, mert a teste nem képes befogadni a hatalmas energiát. De ha az új gazdatest képes mindezek megtartására, akkor hatalmas erővel ruház fel.

A vérfarkasok vére csak három másik természetfeletti vérével képes keveredni:

Angyal-vérfarkas: jellemző rá, hogy az angyal összes képességét és a farkas alakváltó képességét birtokolja. A vérfarkas különleges képességeit nem tudja befogadni.

Boszorkány-vérfarkas: mind a boszorkány-, mind a vérfarkas-képességeket birtokolja, talán a legveszedelmesebb mind közül. Az erejét ritkán tudják befogadni az új gazdatestek.

Démon-vérfarkas: démoni és farkasi képességeket birtokolja, hasonló erejű a boszorkányokhoz, viszont velük ellentétben könnyű befogadni erejét.

Meglepődtem. Ez volt a legmeglepőbb rész az egész könyvben. Mint általában tudat alatt az összefüggéseket kerestem a szövegben. Ijedten vettem észre, hogy a kivégző hely fái és a keveredett vérű fajták száma megegyezik. Mi van, ha a vezér mind a három vérből akar majd? Akkor még kell találnia rajtam kívül három hibridet. Ez csak eltart egy darabig... nem? 

Úgy gondoltam, hogy elég volt ennyi olvasás mára. Lehet, hogy ebben a részben nem találtam semmit a látomásról, de legalább ebből is megtudtam valamit. Azt, hogy miért kellek nekik. De akkor miért nem fogtak el engem? Miért Matt-et? Talán megpróbált megvédeni, de nem tudott... Vagyis akkor Matt miattam van most bezárva valahova. 

Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem akkor, de még mindig az a kérdés foglalkoztatott, hogy mik lehettek azok a látomások Matt-ről. Annyira kimerültnek éreztem magam, hogy az már szinte fájt. Sírni már nem tudtam, mert minden könnyem kifolyt az elmúlt pár órában, így csak szipogni tudtam. Matt valahol éppen hatalmas fájdalmakat él át... Ezzel a gondolattal merültem álomba, ami nem is alvás volt, sokkal inkább ájulás. 

Nem álmodtam semmit. Pontosabban semmit, amit láttam volna. Csak sötétséget láttam és hangokat hallottam. Matt fájdalmas nyögéseit, nedvesség csepegését, ami visszhangozva hullott a padlóra. Gondolom ez volt a vére...  A társam hangos, zaklatott levegővételeit, és egy ajtó kilincsének lenyomódását és nyitódását. Az alak cipője hangjából arra következtettem, hogy egy férfi volt. Meglehetett 90 kiló is. 

-Jaj, ne legyél már olyan, mint egy lány! Szedd össze magad! -szólalt meg egy ismerős hang a legkevésbé sem kedvesen, ha jól gondoltam Matt-nek. 

A kötél hangját hallottam,ahogy leereszti a terembe és mintha az a valaki lemászott volna rajta és a cipője a padlón koppant. 

-Mindent összevérezel. Tudod, hogy milyen nehéz volt ezt a helyet kitakarítani a sok dög után? -lépkedett és már rájöttem, hogy a vezér beszél Matt-hez.

-Ha nem szúrtak volna meg, nem lenne ilyen probléma. -válaszolt Matt. Amint meghallottam a hangját, görcsbe rándult a gyomrom. Elhaló, halk hangon beszélt és már nem olyan magabiztosan, mint ahogy azt megismertem. Sokkal inkább tudtam volna hasonlítani a saját hatéves alakjára, mint a tizenhat évesre.

-Nem kellett volna annyira harciasnak lenned. -nevetett a vezér, akinek érdekes módon még mindig nem tudtam a nevét és ez aggasztott- Képzeld, Matty! A társad elrabolta a fiam. Okos egy lány, az biztos, de mi nem az eszére, hanem a vérére pályázunk. Bár lehet, hogy még mielőtt kivégzünk téged, Sirena-t és a harmadik tagot, segíthet megkeresni nekünk a titokzatos áldozatunkat. Tudod... a harmadik hibridet. Á, igen! Ez jó is lesz. A jutalma pedig, hogy nem kell végignéznie, ahogy megölünk. Ő lesz az első, akinek a vérével meglocsoljuk a Fát. Te választhatsz, hogy a második, vagy a harmadik akarsz-e lenni. -csapta össze a tenyerét az ötlete miatt. 

Matt fájdalmasan felnyögött és méreggel a hangjában így szólt:

-Úgy sem fog sikerülni! Sirena meg fogja találni a módját, hogy megmenekülhessünk. 

Ekkor egy ajtócsapódásra ébredtem és hirtelen felugrottam az ágyból és az ajtó felé vetettem magam, majd a jövevényt a földre tepertem. Végre kitisztult a látásom és egy aranybarna hajjal és tengerkék szemmel találtam magam szembe. Pont olyan volt, mint én, csak hát ő fiú.

-Ennyire örülsz? -kérdezte vigyorogva- Én is örülök, de azért leszállhatnál rólam, mert agyonnyomsz. -nyöszörögte.

Levettem a kezem a torkáról és felismertem az én drága bátyámat, Brian-t. Leugrottam róla és felhúztam a kezénél fogva, majd szorosan átöleltem.

-Brian! Nem úgy volt, hogy csak egy hét múlva jössz haza? -kérdeztem boldogan.

-De, de előbb el tudtam jönni. -vigyorgott és eltolt magától- Hadd nézzelek!

Erősen végigmért, majd így szólt:

-Te bakancsban aludtál? -húzta résnyire a szemét. Fene abba a megfigyelő képességébe... Végül is ezért ment rendőr iskolába- És... sírtál? Ki bántott? -vette át az atyáskodó bátyus szerepet.

-Senki se bántott és igen... Anya biztos mesél majd neked sztorikat rólam és a bakancsomról. -motyogtam.

-Milyen sztorikat? -nézett rám kíváncsian.

-Hát... azt majd megtudod. -mosolyogtam rá, majd rájöttem, hogy Roy-nak nem szabadna egyedül lennie, amikor felébred, mert ki tudja, hogy miket találna ki...

Megkerültem Brian-t és kiléptem az ajtón a folyosóra.

-Hová mész? -kérdezte és utánam jött.

-Le. -válaszoltam röviden, majd le is futottam a lépcsőn. Megpróbáltam nem feltűnően viselkedni, hanem inkább közömbösen. 

Brian bement a konyhába és így nyugodtan lemehettem az én kis foglyomhoz. Halkan kinyitottam a zárat, majd az ajtó nyikorogva kitárult. Lementem a lépcsőn és Roy-t ott találtam, ahol hajnalban hagytam. Ha jól gondolom, akkor az elkövetkezendő fél órában fog felébredni, így leültem egy poros székre a sarokban és bámultam a srácot. Hogy lehetett ez ilyen gonosz egyik pillanatról a másikra? És az álmomban miért mondta azt a vezér, hogy kivégzünk titeket? Mármint engem és Matt-et. És egy harmadik hibrid? Egy hibridet már ismerek, magamat. De a másik... És akkor leesett. A második hibrid Matt! De nekem nem is mondta, hogy ő is az. Lehet, hogy nem is tudta... 

Gondolataimból Roy rázott fel azzal, hogy talpra ugrott. Szeme zölden ragyogott, agyarai hatalmasak voltak, de nem akkorák, mint az enyémek. Felém fordult, majd elkezdett futni. Mérges ábrázattal és macskás, kecses mozgással rohamozott meg. Csakhogy a sors elég jó reflexekkel áldott meg. Ezt akkor vettem észre először, amikor kilenc évesen majdnem elütött egy kamion és az utolsó pillanatban ugrottam el előle. Aztán tizenkét évesen túrázni mentünk és majdnem eltalált egy nyílvessző, amit egy kezdő íjász véletlenül rossz felé lőtt. A "támadást" csak a kabátom bánta. De ez igazi támadás volt, így gyorsan felálltam a kényelmes székről és mire már biztosan álltam a lábamon, a szemem vörösen izzott, agyaraim és karmaim is megnőttek, majd szegény srácot újból a torkánál fogva ragadtam meg és felemeltem a földről a nyakánál fogva. Csak kapálózott, de nem tudott elérni, mert messze eltartottam magamtól. Sokkal erősebb voltam nála. Éreztem. Megpróbálta kitörni a kezem, de egy kisebb elektromos szikrát vezettem a kezébe, így gyorsan meggondolta magát. Elégedetten elvigyorodtam, de ekkor ráfagyott a mosoly az arcomra, ugyanis a pinceajtó hangos nyikorgással kinyílt és megjelent Brian, aki nagyon ijedt arcot vágott. Látta a piros szemem és azt is, ahogy Roy-t egy méterrel a talaj felett tartom, ráadásul egy kézzel...

Sziasztok!

El sem hiszem... 1K olvasó!!!!! Nagyon boldog vagyok, köszönöm! A szavazatok meghaladták a 100-at... Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy KÖSZÖNÖÖM! 

Remélem tetszik az új rész és köszönöm, hogy elolvastad :*

Dor