Felálltam és elindultam az ablak felé. Forrt az ereimben a vér -szó szerint- és a szemem is vörösen izzott. Nem akarom, hogy ez a csaj megöljön egy darabot is a fajtámból. Igen! Ez az én fajtám. Főleg azt nem akarom, hogy Matt-et ölje meg, vagy akár csak kínozza. Helyette én fogom megölni őt. Ezt már eldöntöttem. Soha sem akartam gyilkos lenni, de a fajtámért és Matt-ért bármit megtennék. Még ezt is. 

Matt felpattant a földről és utánam rohant, mert éppen be akartam törni az ablakot, hogy az összes ott lévőt élve széttépjem. Megfogta a karom, amit már ütésre készítettem elő, hogy betörjem az üveget és belenézett a szemembe. Az ő szemei is vörösen villogtak és szabály szerint szuggerált, hogy ne tegyem meg. Körülbelül két percig mélyedt a szemembe és éreztem, ahogyan a lelkem csatát vív az övéével. Még mindig nagyon mérges voltam. Kezdett eluralkodni bennem az az érzés, hogy mindjárt átváltozok, de Matt-nek hála nem tettem. Vissza tudott fogni. A vörös fény kihunyt a szememben és újra visszatért a régi tengerkék színe. A vérem már nem volt forró és így nem is égette az ereimet. Matt lassan elmosolyodott, hogy látta, kordában tud tartani. A hála érzete újra belém hasított és Matt karjait éreztem körém fonódni, ahogyan megölel. Visszaöleltem és hosszan beszívtam az illatát. Túl jó volt ez a pillanat. Túlságosan is. Ennek biztos nem lesz jó vége -gondoltam és a gyanúm beigazolódott. A házból hangos kántálás zaja szűrődött ki. Gyorsan megfordultunk és benéztünk az ablakon.

Láttam a vadászokat, ahogyan körbe állják a kristályokból kirakott kört és Stella-t, ahogyan a kör közepén térdelt becsukott szemmel. A vadászoknak is be volt csukva a szeme, így nem láthatták, ahogyan Matt-tel ijedten bámultuk a történéseket. A vadászok jobbra-balra kezdtek dölöngélni, ahogyan Stella is. Látszott, hogy nem ő mozgatja a testét, hanem valami belülről rángatja. A kántálás egyre hangosabbá vált, lassan már kiabáltak és egyszerre a három vadászból fekete köd gomolyodott elő és a falon lévő jel felé kezdtek el vándorolni. A jelnek volt három nagyobb kör alakú pontja, mindegyik köd -gondolom a lelkeik- helyet foglaltak bennük. Stella-ból is kitört egy fehéres színű köd, ami nagyon fájhatott neki, mivel felordított. Személy szerint nagyon nem sajnáltam azt a libát, mert több fájdalmat okozott nekem egész eddigi életemben, mint bárki más. Az ő köde is a jelkép felé gomolygott és amint hozzáért a falhoz, azon fehér kör alakú lenyomatot hagyott és a lelke fekete színűvé változott, ahogyan a többi vadászé is. Így a falon már négy kör volt.

Tehát a körök száma egyenlő a vadászok létszámával. Hmm... És mi van, ha kinyírunk egyet belőlük? A kör már nem lesz többé ott? A gondolataimból az rántott vissza a jelenbe, hogy Stella felkelt a földről és üveges szemmel nézett maga elé. A vadászok vezére elindult felé, be a körbe és felvette a földről a kelyhet. Bal kezébe vette és a jobb kezével belenyúlt a vérbe, majd Stella homloka felé nyúlt és négy kört rajzolt rá. Komolyan elkezdem gyűlölni a köröket, ha ez így megy tovább. A vér vörösen felragyogott a lány bőrén, majd beleivódott. A vezér a serleget Stella felé nyújtotta, aki gépiesen vette el. A főnök kilépett a körből és visszaállt az eredeti helyére. 

-Idd meg! -hallottuk a vezető reszelős hangját.

Stella engedelmeskedett és a vért a szájához emelte, majd egy húzásra kiitta a tartalmát. Fintorgott és elkezdett egész testében remegni, majd egy pillanat alatt abba hagyta a reszketést és erősebbnek tűnt, mint volt. Újra elkezdtem mérgelődni, hogy miért éppen Stella-nak kellett még betrappolnia ebbe a varázslatos világba. Hát soha nem tud békén hagyni? Az erősödő mérgemnek az lett a vége, hogy a közelben egy villám csapott be egy fába és az ujjaim is szikráztak, de most tudtam magam kontrollálni. Szerencsére... Még a végén észre veszik, hogy itt vagyunk. Matt egy ijedt pillantást vetett a kezemre, majd amikor látta, hogy eláll a szikrázás, kicsit nyugodtabb lett. 

Bent a vezér egy kisebb kést kapott ki a szekrényből és Stella felé közeledett. Azt hittem megteszi azt, amit már régóta akarok, de sajnos nem. 

-Ez a tiéd. Minden vadásznak megvan a maga fegyvere. -mutatott társaira, akiknek az oldaláról kard, vagy a vállukról íj lógott- Ezzel minden vérfarkast meg tudsz ölni, mert mérgezett. -okította a csajt.

Stella bólintott és elvette a kést. 

-Ja és ha most már teljes jogú vadász vagy, akkor ideje lenne valami... -kereste a megfelelő szót- Valami... Nem ilyen ruhákban mászkálnod, mert nagyon gáz. -mondta, mintha egy stylist lenne.

Teljesen egyet értettem a szöszivel, mivel ebben a ruhában még én se mennék be egy sikátorba. Ki tudja milyen alakok mászkálnak arra. Nem mintha félteném, de engem is irritált a megjelenése. Stella újra, megadóan bólintott. 

-Nahát! A nagy Stella Hill ilyen befolyásolható lenne? -kérdeztem gondolatban gúnyosan Matt-től, aki csak egy igen ijesztő vigyort láttatott. Így tudatta, hogy egyetért. 

A vadászok megindultak kifelé a szobából, mi pedig a ház sarkához lopakodtunk. 

-Most mi lesz? -kérdezte Matt.

-Még te kérdezed? -háborodtam fel- Nem te rángattál ide? Különben szerintem meg kéne őket még most ölnünk, hogy ne legyenek a terhünkre. -ötleteltem.

-Igazad lehet, de mi lenne, ha most csak megtámadnánk őket, hogy felmérjük, milyen a harcképességük. -békített Matt.

-Hát jó... -mondtam és sötét szemével fürkészett, hogy felfogtam-e, nehogy valami hülyeséget csináljak, például idő előtt rohanom le őket.

-Várj! -jöttem rá hirtelen valami fontosra- Ha Stella meglát minket így... -mutattam magunkra- Akkor fel fog ismerni a suliban is és akkor ott sem lehet nyugtunk.

Matt elkerekedett szemekkel nézett rám. 

Erre nem is gondoltam! -hallottam meg gondolatait, mire önelégülten bólintottam.

-Tehát akkor farkasként kell támadnunk. -jött rá arra, amire én is.

-Ha minden kötél szakad bevethetnénk az új képességeinket is. -ajánlottam fel, mire Matty-nek felcsillant a szeme.

-Csinálhatnánk egy hatalmas vihart, aminek következtében ők meghalnak, mi meg túléljük. -vigyorgott és éreztem magamban a Matt-től származó gyilkolási vágyat. Mióta vannak ezek az érzelemtapadásaink, hirtelen gondolatok, érzelmek és hajlamok törnek ránk.

-Jó-jó. De ez legyen a B-terv. -mondtam- Tartsuk magunkat az A-hoz. -mondtam ellentmondást nemtűrően. 

Megalázkodva bólintott, ami nagyon tetszett, mert eddig úgy éreztem az alfa társi egyenlőség ellenére ő irányít. Ez nem is baj, de néha nekem is jól esik a behódolás. Hallhatta, amire gondolok, mert így válaszolt:

-Ne szokj hozzá, Élet! Ez a ritka alkalmak egyike. -kacsintott.

Okééé... Eddig ilyet még nem mondott és rendesen meg is ijedtem tőle, amit bizonyára megérzett, mert közelebb lépett és megölelt. Nagyon jól esett egy ölelés. Főleg akkor, ha a legjobb barátodtól kapod.

Ajtónyikorgás ütötte meg a fülünket. Most jöttem rá: Mi van, ha Matt is szerez egy sérülést. Azt nem bírnám ki. Nem akarom látni a szenvedését. Bepánikoltam és még jó, hogy Matt keze erősen tartott, mert a riadtságtól nem tudtam megállni a lábamon. Matt a halkan a hajamba suttogta azokat a szavakat, amiktől rettegtem:

-Kezdődik. Változz át!

Sziasztok, Drágáim! Tudom, tudom. Ez a rész nem volt annyira izgi (de ez csak az én véleményem). 
Annyira jól esik látni, hogy ilyen sokan olvassátok a történetem. És a rengeteg szavazatot is köszönööm! <3

Sok puszii:  Dor ;)