Szóval az, akit be akarnak avatni az egy lány és ráadásul ismerem is. Volt egy sejtésem, hogy ki lehet az, de inkább elvetettem az ötletet. 

A varázsgyógyszer miatt már nem fájt a lábam, akár futni is tudtam volna. Matt lerakta a lábam az öléből és én felálltam és a szekrényemhez léptem. Kivettem belőle egy fekete farmert, egy fekete pólót és a bőrkabátom. Matt felé fordultam, aki élénk tekintettel nézte minden egyes mozdulatomat. 

-Azért légyszi fordulj el, amíg öltözök! -morogtam és ő vigyorogva megtette ezt.

-Ne leskelődj, mert megérzem! -fenyegettem meg, mire ő csak felnevetett.

Felkaptam magamra a ruháim és szóltam Matt-nek, hogy mehetünk. Segíteni akart sétálni, de én ellenkeztem. Csakhogy amit a fejébe vesz, azt végre is hajtja, ezért egy huncut vigyort villantott rám és a következő pillanatban már a hátán voltam, ő pedig lefelé száguldott velem a lépcsőn. Attól függetlenül, hogy együtt kb. 130 kilót nyomtunk, ő mégis hangtalanul közlekedett. Leértünk a lépcső aljára, kiléptünk az udvarra és leszálltam a hátáról.

-Tudod pontosan, hogy melyik házhoz kell mennünk? -kérdeztem.

-Persze! Az álmok nem csalnak. Legalábbis akkor nem, ha vérfarkas vagy. Tudod ez is egy olyan képesség, ami minden farkasban megvan. Ezt te eddig azért nem tapasztaltad, mert vagy ki voltál ütve miattam, vagy annyira el voltál fáradva, hogy még álmodni sem tudtál. -okoskodott, amire én csak bólintottam. 

Az utcákon végig menve arra jöttem rá, hogy ebben a kis városban még éjszaka sem áll le a forgalom. Ha nem ment el mellettünk percenkét tíz autó, akkor egy sem. A járdákon persze senki sem volt, így nem kellett a tömegfóbiám ellen harcolnom most először. Már átértünk a város túloldalára, amikor Matt hirtelen megtorpant és egy kicsi házra mutatott.

-Ez az a ház. Itt fogják beavatni. -mondta.

-És most hogyan tovább? Bújjunk el kint és nézzük mi történik és megvárjuk a legmegfelelőbb pillanatot a... -gondolkodtam el- ...mire is fogunk várni? -kérdeztem.

-Hát... -kezdte- Ezt pontosan még én sem gondoltam ki, mert csak megálmodtam és már ott is voltam érted. 

-Ez nagyon okos döntés volt. -nevettem el magam.

-Különben az jó ötlet, hogy leskelődünk. A többit majd improvizáljuk. -vigyorgott.

Elindultunk a ház felé, de nem az ajtóhoz vezető járdán, hanem át minden bokron, virágon, kerten ahhoz az ablakhoz, ahonnan fény szűrődött ki. Mivel a ház alacsonyan volt, ráadásul nem volt emelete, így könnyen beláthattunk. Egy elég furcsa, ijesztő szoba látványa tárult elénk: grafit-szürke falak, fekete gyertyák mindenhol. Két ember szaladgált bent gyertyákkal a kezükben és veszekedtek, hogy melyiket hova tegyék. Az egyik férfi hangját felismertem. Ő volt az egyik vadász, aki üldözött bennünket este. A szoba közepén egy nagyobb kör volt kirakva kristályokból, aminek a közepén egy ezüst színű serleg állt, benne pedig valami piros folyadék. Ezt kellene majd a csajnak meginnia, hogy beavassák? -kérdeztem magamban. Igazából nem Matt-nek szántam a kérdést, de ő válaszolt rá.

-Igen. -súgta.

-És pontosan miből is van? -kérdeztem.

-Vérből. Egy farkas véréből és valami más adalékanyagból. De a lényeg, hogy az az egyik levadászott vérfarkas lecsapolt vére. A mi fajtánké, aki csak úgy, mint egy állatot megöltek. -mondta egyre indulatosabban, mire szemei elkezdtek vörösen izzani a dühtől. A dühöt én is éreztem az érzelemtapadás miatt, de el tudtam nyomni.

-Hé, Matt! Ne veszítsd el a fejed! -néztem áthatóan a szemébe, ellentmondást nem tűrően. 

Úgy tűnik ez nála bejön, mert a piros fény azonnal kihunyt és a dühe is elszállt. Legalább már tudom, hogy legközelebb mivel nyugtassam meg. 

Tovább folytattam a szoba felmérését és észre vettem egy hatalmas jelet a falon. Nem tudtam, hogy mit jelenthet, de gondoltam, hogy ez a vadászok jelképe. Fehéren éktelenkedett a sötét falon a két méter nagyságú jel. Nagyon nem illett a hely sötétjéhez. 

A lakásdekorációs gondolataimból Matt elmélkedése rázott fel, amit magában folytatott és magának is mondta, csakhogy én is hallottam. 

Tegnap hárman üldöztek és most csak a két csatlóst látok. Hol lehet a vezér?  Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Lehet, hogy itt van mögöttünk a bokorban és csak a megfelelő alkalomra vár, hogy kinyírhasson minket és a vérünkkel újabb tagokat tudjon toborozni.

 De nem... Nem ott volt. A kocsibejárón egy nagy, sötétkék Volvo hajtott fel egészen a garázs ajtajáig, ami tőlünk nagyon nem volt messze és kiszáll belőle egy negyvenes férfi, akinek szőke haja és kék szeme volt. A kinézete nem illett egy gonosz alakhoz, de ez alatt az angyali külső alatt az igazi ördög rejtőzött. Átment az autó másik felére és most alaposabban szemügyre vehettem. Magas volt, megvolt vagy 190 centi, egyszerű farmert és fekete cipzáros pulcsit viselt, arca kemény volt és parancsoló. Aztán megláttam, hogy a bal kezéről hiányzik három ujj. A kicsi, a gyűrűs és a középső. Látszott, hogy nem most amputálták, de akkor is bizarr látványt nyújtott. Az autó anyósülés felőli oldalán kinyitotta az ajtót. Matt-tel egymást lökdösve figyeltük, hogy ki az. Persze ő már tudta, de a saját szemével is látni akarta. 

Egy tűsarkú cipőt láttunk kilépni az autóból, egy hosszú, szolárium által barnult lábbal. Rossz érzésem lett. A gyanúm most felerősödött. Kilépett a másik lábával is és így teljes testét láthattuk. Rózsaszín miniruhát viselt, olyat amilyet a sarkon látsz az ott dolgozókon. Rengeteg karkötő borította mindkét csuklóját és idegesítően tökéletes, fényes fekete haja a vállára omlott. Erős sminkje szinte az egész arcát takarta. Nem volt egy szép látvány. Mókusszőr szempillái hosszan ragyogtak a rátett csillámportól, ajkai erősen rúzsozva. Gonosz, barna szeme ugyanolyan álszenten csillogott, mint mindig. Azt hittem, hogy ott esek össze a felismeréstől. Ez az én ősi ellenségem, az iskola legnagyobb prostija, Stella Hill. 

Hogy kerül ide ez a ringyó? Csak nem ő lesz az új vérfarkasvadász?? Neeem... Az nem lehet. -hitegettem magam.

-Pedig ő az. Nem akartam szólni előre, mert tudtam, hogy akkor nem jössz majd el. -szólt telepatikusan Matt és közben bevetette a szokásos kiskutyaképet. 

-Örülök neki, hogy nem mondtad el, mert legalább így még ma megtudom ölni. -ment fel bennem a pumpa és éreztem, ahogy felforrósodik a vérem és a szemembe áramlik, ami vörösen kezd izzani. Már majdnem nekiugrottam a csajnak, amikor Matt visszafogott és lerántott a földre. Nagyon nehezen ment neki, mert minden mérgem az izmaimba költözött, ezáltal erősebb lettem, mint eredetileg, de Matt már régóta tartogatta az erejét, így az összes feszültséget, ami két hónap alatt belefutott az izmaiba, azt most felhasználta, hogy lenyomjon. Jól tette és lehet, hogy mérgesen néztem, de hálás voltam neki. Még nem szabad támadnunk.

-Pontosan! Megvárjuk a legmegfelelőbb pillanatot. -mondta gondolataimban olvasva és közben ő is olyan áthatóan nézett a szemembe, ahogyan én az előbb az övébe.

Visszanéztünk a Volvo-ra, de már a vadász és Stella nem voltak ott. Bizonyára bementek a házba.

-De miért pont Stella? Miért nem más? -kérdeztem szinte már hisztizve, ami nem jellemző rám.

-Mert vannak... -kezdte, de leült a puha fűre és folytatta. Úgy tűnt, ez hosszú lesz, ezért én is elhelyezkedtem.- Vannak olyan emberek, mint például Stella, akiknek a szervezete be tudja fogadni a vérfarkas véres italt. Aki nem képes a befogadására, az miután megitta, rögtön szörnyet hal. A legtöbb emberrel így van ez, de Stella kivétel. Belőle nemsokára teljes jogú vadász lesz.

Szavaitól újra beidegesedtem. Stella pont az, aki majd rám vadászik és megöl, vagy ami még rosszabb, Matt-et öli meg. Ezt nem hagyhatom. Remegve a dühtől felálltam a földről és vöröslő szemekkel indultam meg a ház ablaka felé.

Úr Isten! 281 olvasó és 47 szavazat!! :O El se hiszem... Nem gondoltam volna, hogy ennyien fogják olvasni az agyszüleményeimet :D köszönöm Drágák!! :* :*