A Hold szállóban

Kaname szobájában káosz uralkodott. Még nem ért vissza Reira, pedig a Hold már elrejtette arcát és még sehol sem volt. A vámpír nemesek idegesek voltak a farkas előkelőségek jelenléte miatt. A torka száraz volt, szomjazott. Ruka lépett be a szobába. Odasétált urához és készségesen szabaddá tette nyakát.

- Ha a vérem enyhítené a kínodat én szolgállak uram.

Gyengéden végig simított az arcán, mitől a lány megremegett. Kaname fejét oldalra billentette és egy halvány mosollyal ajándékozta meg. Ruka össze volt zavarodva.

- Köszönöm, hogy ilyen odaadó vagy, de a jegyesemen kívül nem vágyom másra.

A lány meghajolt és távozott. Könnyáztatta arcát megpróbálta elrejtenie Kain és Ichijo elől, de az előbbi még is magához ölelte. Pár pillanattal később megérezték a farkas nemesek erejének nyomasztó súlyát, de mivel uruk nem adott parancsot így csupán csendben vártak. Az ablakhoz húzódtak, hogy onnan figyeljék az eseményeket. Reira egy hosszú bársony ruhát viselt, amire a Sherizava ház rózsa címere volt hímezve. Haja göndören omlott a vállara. Kaname uruk meghajolt az öregek felé kik viszonozták a gesztust. Aido volt, aki halkan ablakot nyitott, hogy hallják.

"- Öröm újra látni, ifjú vámpír! A vének tanácsa képviseletében átadjuk neked a Nap népének úrnőjének kezét! "

Reira előre lépett és Kaname elé térdelt. A nemesek mind összenéztek az emeleten kivéve Ichijo-t, aki nem szakította el tekintetét a jelenettől.

- Én az éjszaka ura pedig elfogadom. Örök életemre és a tiszta véremre esküszöm, hogy hű leszek hozzá. Szeretem és megbecsülőm még a síron túl is."

Ichijo becsukta az ablakot, majd a elindult a könyvtárba. A lépcső előtt azonban visszafordult.

- Ne haragítsátok magatokra Kuran mestert!

Kain és Aido maradtak egyedül az ablaknál, így látták Reira ragyogó arcát. Szerelmes pillantásában megbúvó vágyát. Ahogyan azt is, hogy Kaname milyen óvó gyöngédséggel öleli magához jegyesét.

- Összeillenek.

Suttogta Aido mire unokatestvére átkarolta és biztatóan mosolygott.

- Amilyen gyerekes vagy továbbra is biztosítani fogod Kaname urunk figyelmét. Biztosan jó dadus leszel a következő generációnak.

Kain köré fonta szorosan karjait és próbált megnyugodni. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében. Persze tudták mind, hogy Reira a legnemesebb farkas vér utolsó sarja. Arra még sem gondoltak, hogy ez miként formálja majd a világukat. A két ifjúnak még csak hallgatóznia sem kellett. Ruka keserves sírása visszhangzott az épületben.

- Gyere Hanabusa, csatlakozzunk Ichijo-hoz.

A szőke nemes beleegyezett és követte unokatestvérét. Lelki szemei előtt még is kirajzolódott egy családról alkotott illúzió. Amelyben az ura és az úrnő körül apró gyermekek szaladgálnak. Gyermekek, akik egyidejűleg tartoznak az éj és nappal szülöttje. Aprónak és törékenynek tűnnek majd, de hatalmasabbak lesznek, a szüleiknél. Veszélyt jelentenek majd azokra, kik nem tisztelik a korona viselőit. Aido megragadta Kain karját.

- Akatsuki, én mindent megteszek majd a mester és a hitvese gyermekeikért!

A fiatal íriszeiben még sosem látott komolyság tüze égett. Unokabátyja elmosolyodott miközben összekócolta a szőke tincseket.

- Én pedig vigyázok rád e komoly küldetés alatt.

A könyvtárban Ichijo olajzöld íriszei boldogan csillantak meg. Nem lesz egymaga, hiszen bármit megtenne Kaname és a családja védelmében. Ha kellene maga pusztítaná el a nagyatyja által oly nagyra tartott tanácsot.

Rima eközben felrúgta a szobában lévő széket és talpra állította Ruka-t. A nemes lány már minden türelmét elvesztette.

- Talán durva vagy.

Szólt közbe Shiki, de mikor a vörös szépség ráemelte tenger kék tekintetét jobbnak látta, ha visszaül a fotel kényelmébe.

- Szedd már össze magadat! Még is mit hittél?! Kaname urunk sosem kecsegtetett hiú ábrándokkal, se téged sem mást! Már kezdetektől tudni lehetett, hogy Sherizava úrnőt nem csak tiszteletben tartja.

Ruka rubin íriszei újra megteltek könnyekkel, eltemette kezei arcát.

- Tudom, de én annyira akartam, hogy szeressen!

Shiki odalépett Rima mellé és homlokon pöckölte Ruka-t.

- Ha nem becsülne, nem lett volna tisztességes veled szemben. Ez legyen több, mint elég. Kötelességünk hűen szolgálni, senki sem vár el többet. Se szeretetet, se szerelmet. Nyugodj meg, mi hozzunk rózsa teát.

Magára hagyták az összetört szívű nemes lányt és eltűntek a konyha felé.

A Nap szállóban

Reira és Kaname az igazgató házában voltak. Cross Kaien boldogan gratulált. Zero megvonta vállait, fújtatva nézett Kaname-ra. Átnyújtott egy dobozt Reira-nak és megpuszilta. A dobozban egy gyönyörűen megmunkált ezüst nyakék volt.

- Ez gyönyörű Zero! Köszönöm.

A vámpír vadász pirrel bólintott majd távozott. Kaname rendkívül szórakoztatónak találta ezt. Aztán meghallotta, hogy Yuuki a szökőkút felé szalad. Megfogta menyasszonya kezét, aki aprót bólintott és hagyta jegyesét távozni. Kaien megfogta Reira kezeit és lágyan mosolygott.

- Ismerem a lányom és ismerlek téged is Nap népének úrnője. Soha sem tudna gyűlölni. Kaname iránt csupán gyermeki rajongást érez és összekeveri a szerelemmel.

Az éjszala jegyese sóhajtott kicsit, de bizakodott is. Hiszen Cross Kaien volt, aki nyugtatni próbálta.

Yuuki fejét a szökőkút peremére ült és összehúzta magát. Csupán néhány perc volt, míg megérezte a rubin vörös íriszeket magán. Kaname lassan oda sétált hozzá és letérdelt elé.

- Kaname úrfi?

Kedveseim! Itt a várva várt fejezet. Köszönöm a türelmeteket és kérlek benneteket maradjon is így. A munka mellett viszonylag kevés időm marad, hogy kiéljem e hobbim, de igyekszem időt szakítani rá. Így fogalmam sincs, hogy mikor tudok legközelebb is szép folytatást hozni nektek.