Itt egy nem túl hosszú novella némi cottagecore hangulattal :) Amúgy promptból készült, nézzétek el nekem ezt a tragédiát :D

Legalább ezer növény él az otthonomban és az üvegházamban, de mégis mindig újabbal térek haza. Foglalkoztat a bennük lévő varázslat, az erejük. A levelekben, a bogyókban, virágokban meg a gyökerekben lakozó sötétség vagy fény.

Mindegyiküknek van valami haszna. Van, amelyik a legszörnyűbb betegségek egyikét gyógyítja, más tisztító hatással rendelkezik. Legyen erős, gyenge, egészséges, mérgező, varázslatos, átlagos, én összegyűjtöttem őket. Azonban a legfrissebb szerzeményemnek nem jöttem rá a titkára.

Gyönyörű, vörös bogyókkal és fehér szirmú, sárga közepű virágokkal teli bokor ez. A benne rejlő ezernyi igézet pedig hív magához. Mégis annyira rejtélyes, mert hiába végeztem rajta ezernyi kísérletet, nem jöttem rá, mi adja a bámulatos mivoltát.

Most is ezzel foglalatoskodtam. Kezdtem egyre türelmetlenebbé válni, a vérem szinte forrt az ereimben a dühtől, már egészen csapkodni támadt kedvem. Ehelyett viszont nagy levegőket vettem, s úgy döntöttem, ideje enni valamit, ugyanis már dél múlt, mégsem ettem egy falatot sem.

Benéztem a fehér fagyoska által működtetett fémdobozba, amiben az ételt tároltam, hátha találok benne valamit. Főképp valami húsfélét kerestem, azonban hamar csalódnom kellett: semmi. Nincs benne az égvilágon semmi használható.

– Bárcsak tudnám, mire képes ez a rohadt növény! Bárcsak lenne valami étel a hűtőmben! – panaszoltam az „éhhalál" szélén állva, mire az előttem lévő, vajszínű frigó megtelt rengetegféle édességgel, hússal, zöldségekkel, gyümölcsökkel. – Azta! – motyogtam teljes csodálkozásomban.

Ekkor ránéztem a mögöttem pihenő bokorra, amin a virágok enyhe, aranyos fényt árasztottak magukból. Elnyíl a szám a meglepetéstől, majd mosolyra húzódott, miután realizáltam, mi történt. Gondolkodóba estem. Vajon mikre képes még?

– Bárcsak lenne egy aranytallérom! – mondtam, és a kért darab rögtön a kezembe termett, míg a növény ismét felizzott. – Csodálatos!

– Örülök, hogy segíthetek.

Összerezdültem a hangra. Finom, nőies, amolyan földöntúli, kérdésem sem volt afelől, honnan jött.

Elővettem egy darab sonkát a hűtőből, majd megtapogattam. Megszagoltam, alaposan megnézegettem, és hamarosan rájöttem, nem ámítás. Magam elé helyeztem a vágódeszkát, a mágneses késtárolóból előkaptam az egyik élesebb pengét.

Vékony szeletet szeltem le a húsból, aztán jóízűen bekaptam. Enyhén sós, kissé füstös, nagyon ízletes. Immár elégedettebben, vagyis kevésbé éhesen, indultam meg a növényhez, ami teljes némaságban villódzott.

– Kívánságokat teljesítesz? – kérdeztem tőle, mintha bármelyik másik druida társammal beszélnék.

Ez egyáltalán nem zavart, sűrűn elmélkedtem magamban, hiszen a társaság ritkaságszámba ment az életemben. Ezért nyugodtan tárgyaltam saját magammal, amikor csak kedvem tartotta.

– Igen, azokat – felelte a lágy hang.

– Hányat?

– Bármennyit.

– Tényleg növény vagy? – tettem fel a következő kérdésem, miközben finoman a fénylő aranyosság felé nyújtottam a kezem.

– Az vagyok.

– Különös. Valójában nem gondolkodsz, igaz? A hangot mindössze a fejemben idézed, az én feltételezéseimmel működsz.

– Így van, Wisal.

– Kaphatok egy kupa bort?

Nem jutottam válaszhoz, egyszerűen megjelent előttem a vérvörös nedű, amit csodálkozva vettem magamhoz. A számhoz tartottam, meglöttyintettem, majd beleszagoltam. A pohárból a szőlő alkohollal keveredő illata áradt. Finoman megnyaltam. Mindenem összerándult, elfintorodtam.

– Még mindig utálom a bort – köhögtem, mire a növény felkacagott. – Ne nevess! Bárcsak lenne egy kalapácsom! A múltkor elvesztettem – jutott eszembe hirtelen.

A kért dolog ismét megjelent, ezúttal a kezemben. Elégedetten néztem a növényre, ami innentől könnyedén segíthet a házkörüli munkákban. Ugyanis jellemzően elvesztem mindenem, ezért reméltem, a segítségével kérhetek bármit. Persze tudnék pénzt meg hatalmat, szerelmet, mégsem vágyom egyikre sem.

Azok olyan dolgok, amikért meg kell dolgozni. Ráadásul minek a pénz, hogyha nem költöm el? És minek a hatalom, ha nem akarok uralkodni mások felett? Egyedül a szerelem hiányzik, de talán anélkül megleszek még egy ideig. Majd ez a csodabokor befoltozza a lyukat a szívemben. Ha pedig nem, veszek valami mást, amivel dolgozhatok.